De, renngeteg filmet csináltak.
Ez pl. egy alapos kisfilm, ami szépen bemutatja az emeltyűket-vonóvezetékeket-jelzőket:
Mechanical Railway Signalling - An Introduction - YouTube
Persze nem árt tisztában lenni néhány jellegzetesen brit megoldással, úgymint:
- a jelző egyetlen vágányútra/sebességre ad jelzést; bejáratok előtt egyetlen vágányhoz emiatt sokágú "jelzőfák" vannak, amelyeken a jelzők magassága arányos a megengedett sebességgel, helyzete pedig a vágányút irányát jelölte;
- a jelzőket egyetlen vonóvezetékkel állítják, alaphelyzetbe ellensúly viszi vissza a jelzőt;
- a jelzők és váltók közötti függéseket hajlamosak "decentralizáltan", a váltóknál, mechanikus keresztreteszekkel megoldani;
- az állomások bejárati jelzőjének előjelzője akkor "szabad" ("off"), ha a bejárat és kijárat is szabad; ezt az ÉS-t is pl. mechanikus eszközökkel a jelző árbócán oldották meg;
- a vágányutakat már az alakjelzős korszakban is különféle osztályokba sorolták: a tolatón kívül volt olyan, aminek hiányzott a megcsúszási vágányútja; illetve voltak csak tehervonatoknak engedélyezett, a személyszállításra előírt komolyabb törvényi előírásokat nem minden téren kielégítő vágányutak is, stb-stb.: ezekhez más és más jelzők és/vagy jelzésképek tartoztak ;
- alapvetően több vasúttársaság több gyártótól vásárolt jelzőket, amelyek kivitelükben, jelzésképeikben is különbözhettek; ezeket különféle törvényekkel-szabványokkal-ajánlásokkal hosszú évtizedeken keresztül próbálták meg szabványosítani.
A szabványosítás egyébként több-kevesebb sikerrel futott le, sok kivétel élt túl sok évtizedig (egy példa: Worchesterben valakik úgy gondolták, hogy vicces lenne főjelzőként nagyra nőtt tolijelzőket felszerelni, ezek lettek a széles körben csak "worchesteri banjo-jelzőkként" emlegetett jelzők, sehol máshol többet nem telepítettek ilyeneket).
Aztán persze voltak olyan abszolút brit megoldások is, mint pl. a mechanikus durrattyú-felhelyező (kb. mint nálunk a siklasztósaru).
