A Balla féle térképet ismertem (meg ott van az eredetije is valahol), de azon elég jelképesnek gondoltam a jelzők elhelyezését (mivel a vágányzat is jelképesnek tűnik).
Viszont ez a '27-es KH jó anyag, így már egész más a leányzók fekvése!
Ez elég valószínűnek tűnik. Szerintem ekkor még a keletis vágányokat nem érintette semmilyen elág/kiág, így Kőbánya felől nem keveredhetett rájuk tehervonat. Az ablakosok meg el voltak a páratlan váltókörzet lehetőségeivel.
Mivel a képen nincs felsővezeték, ezért arra gondolok hogy a kép az 1930-as évek előtt készülhetett.
Én inkább azt tartanám valószínűnek hogy a Keleti felől nem volt vágánykapcsolat bejárni a rendező vagy kitérő vágányok felé ebben a váltókörzetben, mondjuk mert csak sima keresztezések voltak?
Befelé gondoltam az egyenest, a bejárati jelző egy karja miatt.
(1kar-egyenesben, 2kar-kitérőben, 3kar-kitérőben külön vágánycsoportra)
Vagy M! előjelzés majd 1karos szabad az jó volt kitérőben szabadra bejáratnál?
Régóta tervezgetem, hogy kikutatnám a régi Fradit helyszínrajz meg berendezés ügyileg a MÁV irattárban, de már olyan rég, hogy szerintem nem nagyon lesz belőle semmi sem.
Szerintem a bejárati jelző kitérőbe is tudott jelzést adni, csak az előjelző nem mozdult ilyenkor. Lásd ma a Gyermekvasúton. Csak 1967-től kötelező a háromfogalmú előjelző használata.
Az, hogy a német hatás alatt álló mechanikák az emeltyűk közelében hordják a függőségeiket (és hogy a függőségeket nem az emeltyű, hanem a kicsappantás érvényesíti), a törzsfejlődésnek köszönhető. Kezdetben még nálunk is mindenféle nehézkes vonalzórendszerek voltak a berendezések alatt.
