Konkrét összeget nem tudok most mondani, de talán lehetne így szemléltetni a dolgot. Fizikai munkás, legyen akármi heti 40 órában mondjuk 100000 forint havifizetés.
Vegyünk egy mentőst (konkrétan nem tudom, hogy mennyit keresnek), vonulás szerint, hétvégén ünnepnapon stb... mondjuk 80 K.
Én nem az OMSZ-nél dolgoztam, hanem egy kft-nél és heti 65-70 óra, 81 K bruttóban, semmi túlóra, semmi pótlék.
Csak a kontraszt miatt írtam ennyire durva példát. Én is gondolkoztam rajta, hogy mentős legyek-e, de még nem ismertem meg a szakma minden nyűgjét ahhoz, hogy valóban eldöntsem, hogy megéri-e ez nekem a kevés fizetés ellenére. Mert sajnos az alkoholista phurdéhoz is ki kell menni, és rajta is ugyanúgy kell segíteni, meg a 120 kilós kövér disznón is, aki csak a hurkát zabálja, meg a tévé előtt döglik, mozgás meg semmi. Nem hinném, hogy egyik pillanatról a másikra hízott el, és hogy az orvosa nem figyelmeztette. Aztán meg csak pislog, amikor mondják neki, hogy jó napot kívánok, önnek infarktusa volt, meg cukorbeteg lett, és megnőtt a vércukorszintje, és ettől kapott kómát...
Épp ma is megtanultam, hogy az állam a normális jó munkásembereken élősködik. :(
én is tisztelem azokat akik nulla pénzért kockáztatják életüket és a hivatásuknak élnek . mentős, tűzoltó pár rendör is -nem a közlekedésiek!:-) ők jól vannak fizetve!:-)
mindegy. én nem csinálnám. nem venném magamra a világ szarát, a világot megmenteni már úgysem lehet , legalább én ne vigyem haza esténként a nyomort.
A minap volt egy kis időm szétnézni szeretett országunk fővárosában, és néztem az embereket, próbáltam felvenni a nagyvárosok rohanását. Lehet, hogy csak nekem tűnt úgy, de szinte 10 percenként húzott el mellett egy mentőautó, lehet, hogy Pesten ez az átlagos. Szinte mindenütt dugók voltak, és nagyon gyakran csupán a villamossíneken, a parkolókban és a járdán féloldalasan fért csak el a mentőautó, hogy oda tudjon érni a segítségre szorulthoz. Gyakran láttam olyat egy-két helyen, hogy a mentőautó sofőrje, is ki-kikurjantott, hogy adjanak neki helyet, ő is dudált, meg mutogatott, és ekkor fogalmazódott meg bennem a dolog, hogy ezek az embereknek nem munkájuk, hanem hivatásuk van. Ők ugyanúgy sietnek, és lelkiismeretesen végzik a munkájukat, mintha a saját családjukról lenne szó. Nagyszerű dolog megmenteni egy ember életét. Ezek az emberek fáradtságot, saját kis apró nyűgjeiket nem kímélve dolgoznak, éjjel-nappal hétvégén ünnepnapon, és ennek ellenére nincsenek megfelelően megfizetve. Gondolom ennél nagyobb közhely nincs is, hogy mindenkinek kevés a fizetése, de amennyi fizetést kapnak ezek az emberek szinte nevetséges. Nem a pénzért csinálják azt amit csinálnak, közben lehet, hogy otthon azt sorsolják ki, hogy a gáz, vagy a villanyszámlát fizessék be ebben a hónapban. Nos ez egy kicsit el lett nyújtva, úgyhogy az lenne a kérdésem, hogy ti a kevés fizetés, az állandó munka ellenére, csinálnátok-e ilyen nagyszerű, nemes hivatást? Mondhatjátok rám, hogy anyagias vagyok, de én úgy gondolom, hogy aki megmenti naponta több ember életét, az sem kapja meg a boltban a kenyeret olcsóbban. Gondolom, hogy az itt lévő anyukák és apukáknak az a legnagyobb céljuk, hogy mindent meg tudjanak adni a gyereküknek, de lehet, hogy vannak olyan mentősök, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy autóval járjanak, vagy elmenjenek egy kicsit nyaralni a Balcsira, vagy valami olcsóbb helyre sem. Ők merik-e mondani otthon, hogy kisfiam azért nem kapod meg ezt, vagy az a játékot, mert a papa egy olyan munkát végez, ami csupán csak az ő lelki jóllakotságának kedvez: Igaz kisfiam, hogy nem tudjuk befizetni a gázszámlát, és a jövő hónapban be fog fagyni a leves a fazékba, de én nagyon szeretem a munkámat, mert nagyon sok emberen segítek.
Fel mernétek egy ilyen hivatást vállalni a sok nyűgjével, a keveés fizetés ellenére? A jó tett érzése ellensúlyozhatja-e a kevés fizetést?
