"Megszűnne az általánosan kötelező tőkeminimum a kft.-nél az igazságügyi tárca szakértői elképzelései szerint. A jegyzett tőke mértéke a cég céljaihoz igazodna. Cégjogi szakemberek megkérdőjelezik a felvetést."
Akkor téged kitömnek és vitrinben fognak kiállítani, mint a kétfejű bárányt, a hárommellű nőt, vagy Lenint. Világcsodája leszel, mert munkából ez még senkinek sem sikerült.:))
Mostmár elég lesz 10 ezer forint tőke is..., aztán ezzel az üzletrésszel alapíthat másik céget, hogy szőnyeget takaríccsák is, ahhoz meg porszívó köll és Mari néni. Nna.
No jó, eddig az úgy ment, hogy a bank adott a saját kft-jének 1 millát az alaptőkére és száz milla hitelt a visszabérlendő szőnyegekre.
(Nálunk pl. a leasinghez szükséges is, hogy egy leányvállalaton keresztül intézzék, mert a leasing díj (mittudom én magyarul hogy híjják, az ami a hasznuk) áfaköteles. Kevert, áfa- és nem áfaköteles szolgáltatásoknál pedig eléggé bonyolódik ittend az áfaelszámolás.)
Most mit fog adni alaptőkének? Üzletrészt? Az értékpapír nem jó, azt eddig is adhatott.
Elvileg itten is így lenne, ha... nem itt lennénk...
De ha a bank csak úgy megvenné - és nem vonhattya le az ÁFA-t, az rongálja az eredményét - magasabb a kőccség ugye. Viszont alapít egy céget, akkó béreli tőle és szétoszlik több évre a kőccség. Ha meg csak alapítótőkét adna, akkó' megintcsak a saját mérlegét rongálná, mert az ecceri aktus.
Így viszont banxerűen hitelt nyújt, és kamatostul visszaszedi, mert ugye a saját cége rendesen fizet. Közben az azonnal levont ÁFA ottan marad a cégénél, mert azt csak később köll megfizetni - amikor a banknak számlázza a cég a bérleti díjat. Ez úgy 3-5 évig is eltart alapesetben, addig ott stokkol az ÁFA az eredménytartalékban, és ez elég fedezetet nyújt a cég által fizetett kamatokra, így az anyacég amék a saját leánycégének hitelt adott, kamat formájában mégiscsak visszaszedi az ÁFA-t.
Aztán amikor már a leánycég is ÁFA-fizető pozícióba kerülne, hirtelen felindulásból leseljtezi a székeket - karfástul -, fillérekért elaggya (az első komolyabb irodabútoraimat így vettem, alig használtak vóttak), majd újabb hitelből megint vásárol, mert a banknak ezentúl nem szürke, hanem hasnyálmirigypiros székek köllenek - új imázs, haladni köll a korral.
A bank aggya a jájemot, viszont a bankárlány formás kis segge alá a saját cégétől bérli a széket, meg a karfát. Azt a széket meg karfát, amit a saját cég az anyabanktól kapott hitelből vett. Nna... :-D
Mert azt igazán el nem tudom képzelni, hogy minek hozna létre mondjuk két kft egy harmadikat úgy, hogy az semmiféle pénzbeli, tárgyi, vagy szellemi vagyonnal nem rendelkezik.
Egy oknak ottan van az outsourcing, a kiszervezés. Például pénzügyi szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások alkalmazzák előszeretettel, mert tárgyi ÁFA-mentes körbe van sorolva a szolgáltatásuk, ezért adót le nem vonhatnak, viszont ha a működésükhöz szükséges szolgáltatásokat nem cégen belül olgyák meg, hanem "kívülről" veszik, akkor az ÁFA a saját külső cégüknél nettó haszonként jelenik meg.
Másik ok lehet a regionális ügyfélszolgálatok működtetése
A zösszes többi csalásra való. Például naon jól bír mutani egy 100 milliós jegyzett tőke hitelelbíráláskor...
Nézegesse a számlarendet, akinek sok annya vót, annyira nem érdekel a dolog, inkább hiszek neked. :))
A háromból még a 368-as néz ki a legigéretesebbnek, ettől persze még semmi konkrétum nem kerül a cégbe. De legalább ezen keresztül, ha rovancsolásra kerül sor, még kp-t lehetne importálni. (a 431-es nem jó, inkább valami hátrasorolt követelések lehetnének).
Mindenesetre kitűnő körcégezésre ad alkalmat, amikor is akármekkora alaptőkéjű céget hozhatok létre úgy, hogy egyiknek sincs egy forintnyi valós tőkéje sem.
Mert azt igazán el nem tudom képzelni, hogy minek hozna létre mondjuk két kft egy harmadikat úgy, hogy az semmiféle pénzbeli, tárgyi, vagy szellemi vagyonnal nem rendelkezik.
Kérlexépen, a szolgáltatás időpontya az, amikor a társaság jóváírja az apport értékét - ez lehet hosszabb idő is, mert előfordulhat olyan, hogy csak az alapítástól számított t idő elteltével szolgáltattya a tag a nem pénzbeli hozzájárulást, vagy egyéb feltételhez köti.
Egyébként 113 Vagyoni értékű jogok a zellenszámla, ha a társasági szerződés aláírásának időponytában azonnal teljesít, ha nem, akkó' a 3681 Alapítókkal szembeni kötelezettségek alatt fut.
No várjá, most vagy nagyon fáradok már, vagy nagyon nem értek valamit:
A nem pénzbeli hozzájárulást szolgáltató tag (részvényes) a hozzájárulás szolgáltatásától számított öt éven át helytállni tartozik a gazdasági társaságnak azért, hogy a társasági szerződésben (alapító okiratban, alapszabályban) megjelölt érték nem haladja meg a nem pénzbeli hozzájárulásnak a szolgáltatás idején fennálló értékét.
Namármost azt értem, vagyis inkább gondolom, hogy mit akart a költő mondani. Azaz hogy az apport értéke nem csökkenhet 5 évig az apportálási szint alá, de a "szolgáltatás idején" min. kétértelmű.
Mi az az idején? Ideje alatt, vagy amikor beszolgáltatta?:))
És ha nem állt helyt, akkor mi van?
Kimegy az adóhivatal, mit lát a könyvelésben.
411- Alaptőke 625 millió Ft. De hol a kötődés más számlákhoz? Hisz már a bekerüléskor is max. a nyitóegyenleghez kötődhetett, vagy valami kamu 400-ashoz. Ha le akarják ellenőrizni ki kell menni az apportot szolgáltató céghez, annak meg egy 3. cég az alaptőkéje, aminek meg egy negyedik, a 25.-nek meg az első. Nincs az az atyaúristen, aki ilyen kört leellenőrizzen, mert természetesen mind a 25 cég más és más adóhivatal territóriumában van.
Megmondom őszintén nekem már az is gondot okoz, hogy miképp lehet bekönyvelni egy ilyen apportot, hisz semmi sem kerül be valójában a céghez. Mint nem anyagi vagyon (mint a találmány, licensz és egyébb szellemi vagyon), egyébb hitelként, vagy mi?
Ha rosszmájú lennék, azon kezdenék morfondírozni, meg kéne vakarni a törvénymódosító környezetét, mert valami nagy csalás van előkészületben.
Különösen az a tény erősíti ezt az érzést, hogy még a ködös, homályos jövőben csatlakozhatunk az eurozónához, arról mem is beszélve, hogy a Junióban sincs egységes szabályozás e téren, tehát egy amolyan lokális - banánköztársaságra hajazó, de azért mégis uniótag - adóparadicsomot készítenek elő az alsó értékhatár nélkül korlátolt felelősséggel.
Hogy jelenik ez meg könyvelésileg az apportálónál?
Ez sem nagy varázslat... a jelenlegi szabályozás:
GT. 12. § (1) A gazdasági társaság alapításához valamennyi tag (részvényes) vagyoni hozzájárulása szükséges. A tagok (részvényesek) vagyoni hozzájárulása pénzbeli hozzájárulásból (pénzbetétből), illetve a tagok (részvényesek) által a gazdasági társaság tulajdonába adott nem pénzbeli hozzájárulásból (nem pénzbeli betétből) áll. (4) [...] A nem pénzbeli hozzájárulást szolgáltató tag (részvényes) a hozzájárulás szolgáltatásától számított öt éven át helytállni tartozik a gazdasági társaságnak azért, hogy a társasági szerződésben (alapító okiratban, alapszabályban) megjelölt érték nem haladja meg a nem pénzbeli hozzájárulásnak a szolgáltatás idején fennálló értékét.
Tehát öt éven belül, ha tönkremegy az apportált cég, az üzletrészei semmit nem érnek, akkó' eccerű a helyzet: valami módon kompenzálni köll. Ha viszont 5 éven túl, nos, akkó' bakfitty... nem oszt nem szoroz. Ismét a jelenlegi szabályozást idézem:
GT. 61. § (1) Ha a gazdasági társaság a számviteli törvény szerint készített beszámolójának adatai alapján egymást követő két évben nem rendelkezik a társasági formájára kötelezően előírt jegyzett tőkének megfelelő összegű saját tőkével és a társaság tagjai (részvényesei) a második év számviteli törvény szerinti beszámolójának elfogadásától számított három hónapon belül a szükséges saját tőke biztosításáról nem gondoskodnak, a gazdasági társaság köteles elhatározni más gazdasági társasággá való átalakulását.
(2) Az átalakulás során olyan társasági formát kell választani, amely esetében a törvény a jegyzett tőke legkisebb összegét nem határozza meg, vagy az olyan mértékű, amelynek a gazdasági társaság az átalakulással eleget tud tenni.
Ez az igazán mókás... Ha mexűnik a kötelezően előírt minimum, akkó, a csődeljárás kezdete előtt egy nappal beapportálom a cég üzletrészét egy másik cégbe, méghozzá névértéken, és semmi sem fog történni azonkívűl, hogy egy kanyit sem érő cégből, lett egy szép kövérre hízlalt alibicég - új névvel, tartozás nélkül, végrahajthatatlanul.
Tombol a szakértelem újfent... Azt most nem is érdemes túl mélyen boncolgatni, hogy eleve hibás maga a "kötelező tőkeminimum" koncepció, ha az megengedi a virtuális tőke jegyzését is.
Röviden: ez úgy műxik, hogy forgalomképes dolgot lehet csak apportálni korlátolt felelősségű társaságba; ilyen például egy másik cég üzletrésze is, tehát egy cégből, könnyen kettőt lehet csinálni, ugyanarra a ténylegesen jegyzett tőkére alapozva anélkül, hogy valódi tőke - készpénz, dologi javak - kerülnének az újonnan létrehozott cég alapítói vagyonába. Ha már van két cégünk, az felhasználható egy harmadik cég alapítására, és így tovább... Ha elég szorgalmas a zember és rászán egy kis időt, akkor úgy 4-5 millió forintból egy hónap alatt össze tud magának ütni egy százmillió körüli jegyzett tőkéjű céget, holott valójában mindössze egymillió forint a tényleges tőke, a többi pénz az ügyviteli kőccségekre köll - ügyvéd, közjegyző, eljárási illeték. Joggal merül fel a kérdés, hogy mi értelme van ennek a láncolt cégalapításnak? Voltaképp semmi, hacsak a pénzmosást nem tekintyük célnak, de szóbakerülhet némi hitelcsalás, esetleg tőzsdei trükközés is.
Abban igaza van az államtitkárnak, hogy ez valóban egy álságos hitelezővédelmi rencer, csakhogy nem elsősorban tőkeminimum miján. A jegyzett tőkének van egy érdekes tulajdonsága: mégpedig az, hogy számonkérhető... hacsak nem az elébb vázolt trükkre használják fel, mert az legális. Tehát a jegyzett tőkét elég szigorúan bizonylatolt módon lehet csak elkölteni.
Jellemzően: anyagra, árura, munkabérre, megbízási díjakra, illetékekre, járulékokra, ilyesmikre; de a társaság tagjainak például nem fizethető a jegyzett tőke terhére személyi jövedelem, osztalék, nem nyújtható kölcsön, stb... Mármost ebből következően, elég szűk az a keresztmeccet, ha joxerűen akarjuk elkölteni a jegyzett tőkét, tulajdonképpen a személyi jellegű kifizetések azok, amelyek ellenérték nélkül fogyaszthattyák el a tőkét, az anyagoknak-, áruknak, eszközöknek, beruházásoknak valahol lenniük köll, legföljebb nem érnek egy ruppót sem - vagy megsemmisültek -, mert alapvetően a forgalmi érték a döntő, és ebből a szempontból mind1, hogy mekkora a beszerzési - előállítási - érték.
Persze jogos törekvés, hogy mongyuk atomreaktort ne egy néhány millió forint tőkéjű cég épíccsen, de manapság már a legártalmatlanabbnak láccó termékkel, szolgáltatással is hatalmas - az adott cég tőkeerejét messze meghaladó - károkat lehet okozni.
Gondoljunk csak bele: egy szimpla mezei sittszállító konténerrel mekkora környezeti kár okozható?
Szóval azt látom, hogy megint egy koncentrációs törekvés mutatkozik a háttérben, ha egyes tevékenységi körökhöz, szakmákhoz különféle szempontoxerinti tőkemegfelelési mutatókat, felelősségbiztosítási határértékeket rendelnek. Mivel a mindenkori törvénykezésre bíznák ezen feltételek kidolgozását, ezért az ilyen-olyan érdekcsoportok könnyen monopolhelyzetbe kerülhetnek állami segédlettel, miközben maga az alaprencer a hibás, mert nem követeli meg a valódi tőkét, a valódi felelősséget!
