"Mi a viszonyunk ahhoz a kormányprogramhoz, amelyet meghirdettünk? És kiderült, hogy mi, politikusok ebben a vitában olykor arra vagyunk szorítva, hogy félmondatos idézetekre reflektáljunk. Valahol mondok valamit, az ott lévő MTI-tudósító vagy napilapmunkatárs valahogyan idézi, és másnap arra valamelyik politikustársam válaszol. Így aztán sokszor elhallásokon és félreértéseken alapuló félmondatokon vitatkozunk. Zavart az így kialakult helyzet. Egyben és kifejtve kívántam elmondani, hogy mit gondolok." - Gy.F.
Ha tudta, miért nem tette? Sőt, miért tette az ellenkezőjét? Miért hagyta hogy az SZDSZ a neolib-neokon politikát eröltesse?(engem is megtévesztette a dumája kezdetben...)
???
...
A modern szociáldemokrácia nem osztja sem a neoliberális, sem a hagyományos konzervatív társadalompolitika megközelítését. Nem hisszük, hogy a hatékony piac társadalmilag igazságosan osztja szét az erőforrásokat, hogy a piaci verseny képes helyettesíteni a nem haszonelvű közösségi együttműködést. De nem gondoljuk azt sem, hogy az állami támogatásokkal és kiváltságokkal megvédett és megerősített középosztályok által megtermelt többletjövedelem automatikusan lecsorog az alacsonyabb státusú társadalmi csoportokhoz.
A kívánatos reformok nem kevesebb, hanem több szolidaritásról szólnak. Arról például, hogy a bennfentesek, a beavatottak, a tűzhöz közel állók szívesség-kereskedelmét felváltja a közjavak és közszolgáltatások igénybevételének mindenki számára garantáltan azonos hozzáférést biztosító rendszere.
Büszkék vagyunk az alkotmányban biztosított egyenlőségünkre. Adózóként ugyanazok a szabályok vonatkoznak mindannyiunkra. Az állam teljes súlyával ránk nehezedve kikényszeríti a jogszabályokban előírt adófizetési kötelezettség teljesítését. De ugyanez az állam nagyrészt szótlanul tűri, hogy a közös adóforintjainkból fenntartott egészségügyi és oktatási szolgáltatásokból való részesedés mértékét és minőségét az határozza meg, hogy ki milyen családba született, milyen faluban vagy városban él. A szolgáltatások egyéni igénybevétele és az ellenérték közös megfizetésében való részvétel lényegében független egymástól. Így mindenki ugyanabban érdekelt: sokat vásárolni és keveset fizetni. Ennek következményeként korlátlanná válik a kereslet, csökken a minőség, folyamatos a pénzügyi hiány. Ez a rendszer az erősek és a befolyásosak érdekeit védi, ők mindig megtalálják az utat a számukra szükséges, jó minőségű szolgáltatásokhoz....
Érdekes ez a topic 4 év távlatából. Vagy inkább szomorú...
Gyurcsány tisztában volt a helyzettel, de nem tudott vele sok mindent kezdeni. Már 2004-ben leírta a problémát:
8. Jóléti reform vagy bukás
[...]
"Önmagát emészti fel az a jóléti rendszer, amely forrásait a befektetésektől vonja el. Magyarország ezt tette az elmúlt három évben. A következmények kijózanítóak: lelassult a növekedés, felborult a költségvetési és a fizetési egyensúly, növekszik az eladósodás. A nagyobb társadalmi egyenlőség és igazságosság nevében meghirdetett jóléti rendszerváltás programjának folytatása két ok miatt is új közelítést igényel. Részben elérkeztünk a pénzbeli jóléti ellátások növelésének rövid távú egyensúlyi és hosszabb távú versenyképességi korlátjaihoz, másrészt pedig egyre nyilvánvalóbb, hogy jelenlegi jóléti rendszerünk mély szerkezeti és működési problémái útját állják a társadalmi egyenlőség további kiterjesztésének. A jólét növelésének és igazságos elosztásának baloldali programja a jóléti rendszerek átfogó reformját igényli. A baloldal számára világos az alternatíva: reform vagy bukás. "
Nézd, ez is egy megoldás egy konkrét problémára. En persze máshogy csinálnám. Növelném X százalékkal az egészségügyi hozzájárulást, majd megengedném az embereknek, hogy rendelkezzenek, mnt az 1%-ról, megérdemli-e a vállalat, hogy visszautalják neki egy összegben a többi munkavállalóéval (a többi számítástechnika kérdése).
Ez egyben lehetôséget adna az alábbiakra: 100-as toplista a 'legjobb' vállalatokról, tudni lehet, hova küldj ellenôrzést vészes esetekben :)))
a vállalat is gyorsan kapcsol, ha valami nincs rendben. Mindenki nyer, nem? (a stressz nem feltétlenül elônyös a teljesítményre)
A stresszrôl pedig annyit, hogy légy szíves mond meg mi nem tetszik az alábbi állításon: "a XXI. század egyik legnagyobb stresszforrása a munkahely" (ide értve az iskolát is).
Ha tényleg ekkor gondot jelent a stressz, azaz a munkahelyek tartós érzelmi deficitet hoznak létre a lakosságban, melynek hatására az emberek jelentősen megterhelik az egészségügyi ellátó rendszereket, akkor a helyes kormányzati magatartás a cégek számára bevezetendő stresszadó bevezetése. Mértéke attól függ, hogy mennyire elégedettek az emberek az adott munkahelyi körülményekkel. Ezzel elérnénk, hogy a cégek a munkavállalót kisebb stressznek tegyék ki.
"Nem. Én csupán az ősbolsevik kapitalista ellenes kijelentésedre reagáltam "
Csak egy kicsit kiegyensúlyozatlan.
"és nem veszik észre, hogy a munkaadók és munkavállalók egymásra rá vannak szorulva."
Persze, és ez a természetes reláció hívta létre a szakszervezeteket is, valamint a forradalmi mozgalmakat. Meg az olyan 'természetes' szervezeteket, mint amilyen a Pinkerton-féle sztrájk és fejbetörô szervezet (ha nem emlékezünk meg a hadserek számos bevetésérôl sztrájkletörés céljával).
Itt Margaret Teacher, a 'vaslady' persze nem a tulajdonosok oldaláról közelíti meg a kérdést. Ugyanis a bányászat nem volt többé 'nyereséges'. Ki kellett dobni. Rekonverziós program? Ugyan kérem...
Európában és az USA-ban normális jólét lenne 20 év múlva is a delokalizáció nélkül. Igy nem lesz.
Most azt ne mond, hogy mi is ebbôl élünk. Ugyanis a problémám nem azzal van, hogy a gyártást exportálják, hanem azzal, hogy a teljes ipari szegmenseket. Esz nélkül, azzal nem törôdve, mi lessz a kidobott emberekkel. Ami majd leépíti a piacokat, megalapozva ezzal az 1923-asnál is nagyobb krach-t. Amikor majd ott állunk egy hatalmas termelô kapacitással vevôk nélkül. Es a gyárak elkezdenek bezárni...
Egyébként a többi érvemre még mindíg nem válaszoltál.
A stresszrôl pedig annyit, hogy légy szíves mond meg mi nem tetszik az alábbi állításon: "a XXI. század egyik legnagyobb stresszforrása a munkahely" (ide értve az iskolát is).
Nem. Én csupán az ősbolsevik kapitalista ellenes kijelentésedre reagáltam - egy korábbi hozzászólásdra - és onnan jutottunk el idáig. Nem tehetek arról, hogy egyesek még mindig osztályellenességben tudnak csak gondolkodni és nem veszik észre, hogy a munkaadók és munkavállalók egymásra rá vannak szorulva. Erre hoztam fel egy konkrét, bár a közérthetőség miatt sarkított (és ezt az őszinteség jegyében le is írtam) példát.
A stresszra azért reagáltam külön, mert a te hozzászólásodból az derült ki, hogy szerinted a stersszért szinte csakis a munkahely/munkaadó a felelős. Soha nem tagadtam, hogy vannak stresszes munkahelyek. De a stresszes munkahelyeket általánosítani és ráhuzni az összes munkahelyre ugyanolyan hazugság, mintha ennek az ellenkezőjével csinálnánk meg ugyanezt. Persze szabad általánosítani, de az általánosításoknál figyelni kell a valós adatokra, statisztikákra. Ja, és ha már itt tartunk, akkor a munkhelyi stressznél nem ártana különválasztani azt, ha pl valamelyik kollégánkkal vagy valamelyik főnökünkkel nem vagyunk jóban és az okozza a stresszt, vagy ha maga a munka stresszes (hatalmas felelősség és rövid döntési idővel párosítva, stb.).
Én egyébként úgy vettem észre, hogy mi magyarok nemcsak a munkahelyen vagyunk feszültek és stresszesek, hanem a szabadidőnkben is - és közben hatlmas összegeket költünk az egészséges életmódót hírdető dolgokra, de úgy hogy azokat kényelmi okokból egészségteleneül használjuk. Mert kényelmesebb (de lehet, hogy inkább trendibb a jó szó rá) alkoholizálni, bagozni, a TV előtt dögleni, gyorséttremekben zsírosakat zabálni, mint futni, kondizni, aerobikozni, egészségesen táplálkozni. Az amerikai kultúrából az idétlenségeket majmoljuk, ahelyett, hogy az értelmes dolgaikat akarnánk megtanulni (pl. hatékonyság szemlélet, vagy az állambácsi helyett az önmagunkra számítás).
Orömmel vettem észre, hogy felsorolt érvem közül egyedül a stresszel kapcsolatosra reagáltál. Hogy a tisztességen csorba ne essék, erre is reagálok: otthon még sose ment fel a vérnyomásom, a barátaim és a családom körében sem, viszont északon tényleg kevesebb a napsütés (és többet is dolgoznak). Természetesen fontos - különösen férfiaknak - a természet lágy ölén végzett sporttevékenység. Család 7-kor kezdôdô értekezlet mellett gyerünk sportolj, él családi életet, és tartsd a kapcsolatot barátaiddal. Farkaska, nagyon fiatal vagy.
Szóval: örömmel vettem észre, hogy felsorolt érvem közül egyedül a stresszel kapcsolatosra reagáltál. A többiben egyetértesz?
Nem vagy demagóg, csak éppen azon vállalkozásokat hozod fel példaként, amelyek még mindig a régi mentalitásban képesek csak gondolkodni.
A stresszről nem csak a munkahely tehet. Sőt, a stressz mögött nem elsősorban a munkahely, hanem a rossz életvitel húzódik meg (egyébként teljesen eltér a stressz mutató mediterrán országokban, a skandináv országokban az USÁ-ban és Japánban is, és az okok sokkal mélyebbek, mint a kapitalista kizsákmányolós demagógia). Az a rossz életvitel, amely a bulvársajtól akar életmodellt választani, amely a bulvársajtóban megjelent talmi csillogást akarja majmolni és közben leépíti az olyan alapvető dolgokat, mint a normális család, az igazi barátság. A jobb munkahelyek figyelnek arra is, hogy az alkalmazottaiknak milyen a családi környezete (mondván rossz családi környezetben a munkavállaló nem tud jól teljesíteni, mert a munkájáról eltereli a figyelmet az állandósult családi feszültségek) - tudom, Magyarországon ilyen még kevés van.
Egyébként egy ország fejlettségi szintjéről sokat elárul, hogy a munkabér vagy a szabadidő ér-e többet. Nálunk még a munkabér a fontosabb (különben nincs miből kifizetni a rezsit), míg a gazdag országokban még megemelt fizetéssel is nehéz túlóráztatni az alkalmazottakat (mivel azok anélkül is jól megélnek és így számukra a szabadidőegységek felértékelődtek). Az sem véletlen, hogy a gazdag országokban bizonyos munkákat csak a bevándorlók vállalnak el. Ahhoz, hogy ezek az országok ezt a szintet elérjék először a saját gazdaságukat kellett a megfelelő szintre állítaniuk. Ebben ők gyorsabbak voltak, így őket évtizedekig nem is fogjuk utolérni. Amire lehetőségünk van (ha gazdaságunk úgy fejlődik), az az hogy 15-30 év alatt elérjük azt a szintet, ahol ők most tartanak.
Persze sok munkahelyen nincsenek meg a megfelelő munkakörülmények, de ismerek olyan munkaadót is, aki munkavállalóit feketén fizeti, fizetés nélkül túlóráztatja és közben szidje az imperialista kapitilista kizsákmányolókat, és büszke nagymagyarságára, hogy ő mennyivel jobb a globáltőkénél. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy a vállalkozó=kizsákmányoló szemlélet egy rossz és megváltoztatandó dolog. Amely cégeknél már rájöttek erre, ott az alkalmazottak is sokkal jobban teljesítenek, mert a munkakörülményeik is sokkal jobbak.
"Úgy látom te abba a kategóriába tartozol, aki a munkavállalót csak kizsákmányolandó rabszolgaként tudja elképzelni - de szerencsére te nem vagy vállalkozó (legalábbis korábbi hozzászólásaidból ezt vettem ki). " Igen. Egyébként ez elég sokaknak személyes tapasztalata. Erdeklôdj.
Mondhatjuk ezt másképpen is (számomra az erőforrás nem szitok szó, én ugyanis nem a rendszreváltás előtti foxi-maxi egyetemen és nem is a rendszerváltás utáni csurkista-torgyánista-orbánista-kövérista néptribün szónoklatokon tanultam a gazdasági ismereteimet): az első esetben a vállalkozó rosszul gazdálkodik a humán erőforrásával és ezért alacsony lesz a nyereségessége (de inkább hamar csődbe fog menni), míg a második vállalkozó jól gazdálkodik a humán erőforrásával, így nagyobb termelékenységet és hozzáadott értéket képes előállítani, és így versenyképes marad.
Tévedés, a humán erôforrással a vállalkozó nem gazdálkozdik ( az utóbbi években ): megveszi. Ervek: oktatás visszaszorulása (kész 'profilok' kellenek), teljesítménynövelô (mindegy milyen áron) munkaszervezési módszerek megjelenése, 50 (40;...) éven felül és 28 éven alul (pontosabban 4 év munkaviszony;) képtelenség munkát találni, csak abban az esetben segítik az elbocsájtások alanyait, amennyiben ezt törvény írja elô és van erôs szakszerezet. A munkahelyi balesetek számának növekedése. A stressz népbetegséggé válása (Nagy-Britanniában 10 millió felett azoknak a száma, akik komoly stresszoldó szereket szednek... ez volt a 'már a vízbázisban is ki lehet mutatni a pisibôl visszakerült gyógyszer esete :)
amint az nyílván neked is kitûnt, az én példáimból ez nem mindíg igaz. A munkáltatónak a munkavállaló semmi más, mint erôforrás."
De nem mindegy milyen erőforrás!!! Úgy látom te abba a kategóriába tartozol, aki a munkavállalót csak kizsákmányolandó rabszolgaként tudja elképzelni - de szerencsére te nem vagy vállalkozó (legalábbis korábbi hozzászólásaidból ezt vettem ki).
A példámat pont ezért írtam le, hogy kivehető legyen a 2 mentalitás közötti különbség: az egyik mentalitás az alkalmazottak csak egy kihasználandó tárgynak tekinti, a másik pedig egy értékes munkaerőforrásnak, akinek a munkakörülményeit a lehető legoptimálisabbra kell beállítani - már amennyire a vállalkozás költségvetése engedi - de mivel ez a költségvetés a nyereségességtől függ, így ebben, vagyis a vállalkozás nyereségességében a munkavállaló is érdekelt.
Mondhatjuk ezt másképpen is (számomra az erőforrás nem szitok szó, én ugyanis nem a rendszreváltás előtti foxi-maxi egyetemen és nem is a rendszerváltás utáni csurkista-torgyánista-orbánista-kövérista néptribün szónoklatokon tanultam a gazdasági ismereteimet): az első esetben a vállalkozó rosszul gazdálkodik a humán erőforrásával és ezért alacsony lesz a nyereségessége (de inkább hamar csődbe fog menni), míg a második vállalkozó jól gazdálkodik a humán erőforrásával, így nagyobb termelékenységet és hozzáadott értéket képes előállítani, és így versenyképes marad.
"NEm hivatalos statsztikáról beszélek, hanem médiahírekről...."
Köszi. Ennyit a hivatkozási pontjaid hitelességéről. Egyébként a survivor 2-es Amogó azért pornózott mert a pénz kellett neki. Legalábbis a médiahírek erről szólnak (gondoltam a Blikkből idézek és nem a 2 év alatt 100-nál több pert vesztett magát komoly politikai napilapnak nevező MN-ből) :)
"A minimálbéremelés nem tett mást, csak beállította a feketepiaci napszám szintjét..."
Gondolom erre is a médiahírek a forrásaid.
"Segített egy kicsit kifehéríteni a gazdaságot, persze nem eléggé, ahhoz még drasztikusabb módszerek kellenének, meg a vagyonadózás bevezetése...."
Igen segített, úgy hogy aminimálbér 2002. jan. 1 után 80.000Ft-jába került a vállalkozóknak. A kis faluban a pékek baromira örülhettek, hogy az alkamazottaik bérköltsége a bevételnövekedéseik többszörösével növekedett. Elvégre minimálbérre nem a magas hozzáadott értéket előállító multik jelentik be az alkalmazottaikat (pl. a fehérvári IBM kizsákmányoló "biorobot" részlege is az országos átlag felett fizetett), hanem azok a hazai vállalkozók akik az adóterhek alatt majd megfulladnak (a becsületes vállalkozókról beszélek és nem a becstelenekről). Az EVA sikere is azt mutatja, hogy normális adóterhelés mellett (nem az szdsz adópopulizmusáról beszélek) a vállalkozók megfizetik az adókat és nem keresnek kiskapukat.
"A multiknál még egy takarítónő is jóval minimálbér felett keres..... "
Mint látod, magad is elismered, hogy a minimálbár drasztikus megemelése nem a nagy multiknak volt kedvezőtlen, hanem a becsületes hazai kis és középvállalkozó százezreinek (a becstelen meg így is úgy is elcsalja).
"De ennak a három városnak a munkaerejét az egész ország adja össze...
Budapest közvetlen vonzáskörzete kb. 50 km sugarú, de az egész országból sokaln ingáznak ide.
Győrbe még a csallóközből, azaz a gúnyhatáron túlról is okan ingáznak."
Elolvastad a hozzászólásomat vagy már megint egyet gyomorból reagáltál - mont szoktad csinálva vala. Persze annak okait, hogy miért pont ez a 3 város már nem vizsgáltad. egyébként a 3 város munkaerőproblémáival és annak megoldásával kapcsolatban szó szerit ezt írtam (igaz, a végére és nem az első 3-4 sorba, lehet, hogy ezért nem olvastad el):
Mondjuk a szakképzett munkaerőnek Győr meg Fehérvár is hiányában van, de ott van elégséges munkásszálás (kapacitás) a szlovák/ukrán/BAZ megyéből áthozott munkavállalók számára + ez külön szervezett formában történik (vagyis a betelepülő vállalkozásnak ezzel nem kell foglalkoznia, mert mások szervezetten megcsinálják helyette a szakképzett munkások előteremtését).
amint az nyílván neked is kitûnt, az én példáimból ez nem mindíg igaz. A munkáltatónak a munkavállaló semmi más, mint erôforrás.
Ez olyan mint a fû és a birka. Persze a fûnek is érdeke a trágyázás, sôt a nyírás is (gazok ellen) és a birkának pedig kínos a fûben megbúvó vérszívó és a hegyi legelôre is hízni csapják ki mert ott jobb a fû minôsége.
De azért a pásztorra szükség van.
Nos, jelenleg a birkák dönthetik el, mit tegyen velük a pásztor :)))
A példám nem véletlenül egy országra szólt, azon belül is szűkíthető egyetlen városra, ahol az infrastruktúrális feltételek azonosak. Nem véletlenül választom külön, és hangsúlyozom külön-külön a fizikai és a humán infrastruktúra szerepét!
Mivel én a példámat arra hoztam fel, hogy cáfoljam azt a kijelentést, hogy itt a vállalkozó az elsődleges a munkavállaló meg le van k@kilv@. A példám erről szólt és nem másról. Erről, hogy a munkaadó és a munkavállaló érdekei közösek.
Az indiai példád ott sántít, hogy teljesen más mind az indiai infrastruktúra és mind a munkakultúra, mind a humán infrastruktúra, mint a magyar. Így ebből a szempontból nem lehet a kettőt összehasonlítani. Amennyiben a 2-öt mégis össze akarod egymással hasonlítani, akkor azt komplexen kell megtenned, ahol a különböző részeket egymással hasonlítod össze, beleértve az összefüggéseket is.
A költségtényezők nagyon fontosak. Minél nagyobb a hozzáadott érték és a termelékenység, annál kisebb hányad a bérköltség = annál kevésbé akar a munkaadó a béreken spórolni. Persze a magasabb hozzáadott érték előállításához és a magasabb termelékenységhez magasan fejlett infrastruktúra és technológia (technika+tudás) szükséges.
Ezek után már elkezdheted összehasonlítani a magyar helyzetet az indiaival. De előbb vizsgáld meg, hogy nincs-e különbség pl. a győri és bivalyröcsögai között különbség. Ugyanis még az országon belül sem egyenletes az infrastruktúrális fejlettség. Nem véletlenül, hogy hazánk GDP-nek több mint felét Bp+Győr+Szfvár városok állítják elő. Egy nyírségi kis faluba az elkövetkezendő jó pár éven belül biztos nem fog semmilyen magas hozzáadott értéket előállító cég megtelepedni. Ha akarna sem tudna, mert sem az infrastruktúrális feltételei nincsenek meg (persze ha a cég tud teleportálni, akkor tévedtem), sem az elégséges számú szakképzett munkaerő.
Mondjuk a szakképzett munkaerőnek Győr meg Fehérvár is hiányában van, de ott van elégséges munkásszálás (kapacitás) a szlovák/ukrán/BAZ megyéből áthozott munkavállalók számára + ez külön szervezett formában történik (vagyis a betelepülő vállalkozásnak ezzel nem kell foglalkoznia, mert mások szervezetten megcsinálják helyette a szakképzett munkások előteremtését). És akkor a fizikai infrastruktúrát nem is kezdetm még el részletezni.
A példád azért érdekes, mert kihagyja Indiát a számításból. Nos vajon azonos körülmények mellett a 10*-es bért fizetô, vagy a tizedannyi bért fizetô vállalkozó lesz-e versenyképesebb?
Megkérdezték a francia Peugeut vezérét, vajon ô visszavetetné-e a 35 órás munkahetet (40-re). Válasz: nem. Most sokkal fontosabb problémát jelent a munkaköltség 30%-os csökkentése/felára.
Más: vajon azonos körülmények mellett a mérnököt 10 napig igénybe vevô, vagy az egész hónapban fizetô vállalkozó lesz-e versenyképesebb?
Megjegyzem: egy munkaerô számára, akit az Európában elterjedt (Mo-on még nem) idôszaki (bér)munkásként alkalmaznak, azt hiszem egészségügyi tényezô a bizonytalanság. Persze a munkahelyén is elvárják tôle, hogy legyen hálás még a seggberúgásért is, különben holnap nem jöhet vissza...
Nos a három példa kombinálása adja az európai versenyképesség maradványainak kulcsát:
- alkalmazz jó bérért menedzsment munkaerôt
- alkalmazz minimum bérért bázis munkaerôt
- az idôszakos teljesítmény plusszt old meg fix idôtartamra munkaerô közvetítôtôl kölcsönzött emberkékkel.
Persze csak akkor, ha a teljes delokalizáció nem kivitelezhetô olcsóbban.
Akkor illacsuri elvtársnak kellett volna címeznem előző soraimat...
Azért érdekes, hogy mikor feljön Gyurcsánnnyal kapcsolatban egy ilyen tiszta lopás akkor a legtöbb amit kiprésel magából, egy "Magyar Nemzet hazugsága" féle gondolat(?).
A vállalkozó nem minden. De munkavállalók bére és munkakörülményeik a munkaadóik nyereségességétől függ és nem pedig a jóindulatától. Feltételezve, hogy becsületes vállalkozókról van szó.
Vagyis munkavállaló és munkaadó érdeke közös: minél jobban menjen a vállalkozás szekere.
A munkaadónak ehhez jól képzett és egészséges (az adott munkakörhöz szükség egészégre gondolok, mert pl fogyatékosok is mindenre egészségesek, csak ezt a magyar munkaadók közül eddig kevesen ismerték fel) munkaerőre van szüksége. Illetve szükséges még a munkaerő jóérzés, jó hangulati szintje, más néven lelki egészsége, lelki egyensúlya is. Vagyis a jó munkaadó olyan munkafeltételeket, munkakörülményeket próbál teremteni, hogy a munkavállalói minél jobb hangulatú munkakörnyezetben dolgozhassanak.
Ebből is látható hogy a munkavállaló és a munkaadó egymásra van utalva: a munkaadó érdeke, hogy minél jobb fizikai és lelki állapotban dolgozzanak az alkamazottai - a munkavállaló érdeke pedig, hogy minél jobban menjen a vállalkozásnak, ahol dolgozik, mert minél több a vállalkozás nyeresége, annál magasabb lesz a bére, és annál többet tud a vállalkozás a munkakörülmények javítására fordítani.
Egy nagyon leegyszerűsített példa (mindkét mérnök szaktudása megegyezik):
1. egy mérnök 5 másik társával egy 60w-os izzó mellett egy vonalzóval és egy tussal meg ceruzával dolgozik a projekten egy 15m2 szobában napi 13 órát
2. egy másik mérnök meg a lagújabb tervezőszofverrel felszerelt laptoppal dolgozik és interneten meg mobilon keresztül tartja a kapcsolatot projekt többi tagjával (a projekt befejezésének időpontját tudják, a saját munkaidejüket pedig ennek tudatában maguk közösen határozzák meg), és csak akkor megy be a kényelmes és dizájnos irádába, amikor a munkatársaival személyesen akar konzultálni a projektről
Szerinted az 1-es vagy a 2-es munkakörülményeket biztosító vállalkozó/munkaadó lesz a sikeresebb? Egyértelmű, hogy a 2-es munkakörülményeket biztosító munkaadó lesz üzletileg sikeresebb.
Ezt a sarkított példát azért hoztam fel, mert azt mutatja, hogy a munkaadó és munkavállaló között a valóságban nincsen érdekellentét, hanem pont érdekközösség van: a közös érdekük, hogy ménél jobban menjen a vállalkozás szekere.
Az egy másik kérdés, hogy Magyarországon hány vállalkozásnál lehet megtalálni ezt a munkakultúrát, hogy nálunk hány vállalkozó/munkaadó ismerte föl ezt?
Melyik évről/évekről beszélsz? És a szerinted az melyik hivatalos statisztikai adatbázisnak felel meg?
Egyébként szerinted a minimálbér először 57%-kal (2001) majd további 25%-kal (2002) való megemelése nem érintette a versenyszférát? Azon belül is a hazai kis és közepes vállalkozásokat? Vagy az alacsony hozzáadott értéket előállító multikat (arról nem a multik tehetnek, hogy nálunk a hi-tech ipar nagymértékű letelepítése Bp-Győr-Szfvár háromszög kivételével csak álom, mert nincsenek meg hozzá az alap infrastruktúrális fejlesztések) és azok beszállítóit?
