Az egyik legtekintélyesebb amerikai külpolitikai folyóirat vezércikkében elemzi, hogy az lenne a legjobb megoldás ha Irán minél hamarabb atomfegyverekhez jutna.
Irán megnyugodna mert nem kellene tartania egy Izraeli támadástól, és Izrael is megnyugodna mert tudnivaló hogy Irán élén olyan békés ajatollahok állnak akik egyébként a légynek sem akarnak ártani.
Nézd, a 70-es években is volt ilyesmije az USA-nak is (az egyetlen ország eddig amelyik tényleg használta is), a Szovjetúniónak is, Kínának is, Indiának is... (stb) és mégis meglehetősen nyugodtan aludtam ettől...
És most teljesen őszintén, mire adsz nagyobb esélyt, arra, hogy Irán atomfegyverrel megtámad fővárosokat, vagy arra, hogy megfelelő elrettentő erő híjján előbb-utóbb Irak és Líbia sorsára jut?
Egyébként nem ennyire nyilvánvaló. Ami nyilvánvaló, hogy atomfegyvergyártási képességre gyúrnak. Ettől még dönthetnek úgy, hogy nem fognak konkrétan atomfegyvert készíteni, ahogy a legtöbb ország, amelyik a képességet kiépítette (pl. Japán, Tajvan, Hollandia, stb.), egyelőre nem hozott létre konkrétan atomfegyvert.
Atomfegyvert készíthetnek stikában, tesztelés nélkül, de az atomfegyver legfőbb értéke nem a harcban való bevetése, hanem az elrettentő ereje. Azaz csak úgy van értelme elkészíteni, ha a kész atomfegyver meglétét a világ tudtára adják. A másik dolog, hogy tesztelés nélkül nem is lehet megbízható a fegyver, ami az elrettentő erőt tovább csökkenti.
Viszont a tesztelésnek mindenképpen súlyos gazdasági és politikai ára lenne (szankciók), nem biztos, hogy ezt érdemes bevállalniuk.
Analóg példa Tajvan, ahol Kína deklaráltan katonai akcióval reagálna egy tajvani atombombára. Így bár Tajvan rendelkezik gyártási képességgel (talán annál még kicsit többel is), de mégsem helyezett rendszerbe atomfegyvert, mert az árát (ami ez esetben azonnali atomháború lenne Kínával) nem akarják megfizetni.
Más szóval, ami bizonyos, hogy az irániak nyitva szeretnék hagyni ezt az opciót, de az már közel sem ilyen biztos, hogy ezt az opciót érdemes lenne ki is használniuk.
Szerintem is nagy valószínűséggel azt akar. Úgy tűnik, elég ravasz számítás van mögötte, tele van a világ példával. Ott van rögtön Izrael, aki szépen felhúzott egy tekintélyes arzenált, de konkrét bizonyítéka senkinek sincs róla, ott van Pakisztán, ahonnan időnként kiszivárog ez-az, Dél-Afrika aki könnyen lehet, hogy Izraellel egymást segítve érték el, amit elértek, és ott van Észak-Korea, aki még élelmiszer segélyt is ki tud magának harcolni/zsarolni. Tehát a fegyvert meg lehet szerezni és úgy tűnik érdemes is a középhatalmi státusthoz, csak az a lényeges, hogy túl nagy figyelem és összehangolt akciók ne legyenek a nagyhatalmak részéről. Ehhez kellenek szövetségesek, akik az ország mögött állnak.
Ráadásul a fegyverre konkrét bizonyítékokat összeszedni sokkal macerásabb, mint például vegyi fegyverek esetében. Az atomfegyverről többnyire már csak akkor értesül a világ, amikor kísérleti atomrobbantás hírére ébred, amikor már késő. Jelenleg csupán a megalapozott gyanú létezik, ami a világ közvéleményének édeskevés. Természetesen meg lehet bízni egy országban, nálunk is van ennek a véleménynek szép tábora, csak egy gond van vele, míg most többféle békés, tárgyalsos opció is lenne, az atomfegyver létrejöttének pillanatában a lehetőségek drámaian szűkülnek, ha az optimizmus/bizalom csődöt mond.
Új atomerőművet építeni újabban még sokkal drágább, mint volt negyven éve. Nagyon nagyon drága maga az építés (a biztonsági előírások se lazulnak pl., meg általában az anyagköltség drágul), úgyhogy az újabb erőművekben, ha lehet, még olcsóbb relatíve az urán (vagy még drágább minden más, nézőpont kérdése).
A teljes üzemanyagciklus fejlesztésének a politikai és gazdasági (szankciók) árát meg látjuk, nem tudom, ez hol éri meg nekik, hacsak nem akarnak atomfegyvert.
Minimális bányászat van Iránban, egyébként valamennyi urán Magyarországon is van, de annak sincs gazdasági értelme. Ha Irán abszolút függetlenséget akar üzemanyagból, akkor betárazhat többtíz évre elegendő uránkészletet (az urán ára viszonylag alacsony az atomerőmű költségéhez képest), és még mindig olcsóbb lenne, mint a teljes fűtőanyag-ciklus kiépítése. A fegyvergyártáshoz viszont utóbbi nélkülözhetetlen valóban.
Lehet. Ezzel együtt tarthatatlan az az állításod, hogy az iráni atomerőműnek nincs gazdasági racionalitása. Mint már korábban is írtam, az iráni atomprogramnak vannak gazdaságilag nem vagy nem teljesen racionális elemei (melyeknek legalábbis közvetlen gazdasági haszna nincs), ilyen pl. az urándúsító kapacitás egy uránérccel gyakorlatilag nem rendelkező országban, de magát az atomerőművet megkérdőjelezni butaság vagy tájékozatlanság.
Iránnak pontosan ugyanannyira megéri atomerőművet építeni, mint bármely más országnak. Ugyanis pontosan ugyanannyival javítja a fizetési mérlegük egyenlegét, mint bármely más országnak: náluk nem az importot csökkenti, hanem az exportot növeli, de ez csak könyveléstechnikai kérdés.
Létezhet más szempont is – pl. a környezetvédelem. A CO2-kibocsátásból eredő klímaváltozás, ami ellen legkényelmesebben A-erőművekkel lehet védekezni... ☻
A közeli napokban a világ szemtanúja lesz annak, milyen eredményeket ért el Irán az atomenergetika terén, jelentette ki Mahmud Ahmadinezsad iráni elnök.
A sokezres tömeggyűlés résztvevői előtt mondott beszédében kiemelte, hogy Irán nukleáris nagyhatalom lett annak ellenére, hogy bizonyos erők a világon próbálták ezt megakadályozni. Irán nukleáris hatalom lett, és önállóan elégíti ki saját szükségleteit e területen. A közeljövőben az atomerőműveken előállított energia egész folyamatát iráni tudósok biztosítják majd, ígérte Ahmadinezsad.
Ma szerte az országban az iszlám forradalom 33. évfordulójának szentelt tömeges nagygyűléseket tartanak. Az ünnepségsorozat február 1-jén kezdődött meg.
Oroszország nem zárja ki, hogy Iránban felépít még egy atomerőművet. Ezt Szergej Rjabkov orosz külügyminiszter-helyettes jelentette ki azt követően, hogy tanácskoztak a hatok.
kedd, 08. június 2010 A felvételen látható férfin fejhallgató van, és úgy tűnik, mintha webkamerába nézve beszélne valakivel az interneten. A felvétel mellett a tévéképernyőn egy fénykép volt látható Amiriről, aki nagyon hasonlított a beszélő férfira. A férfi elmondja, hogy a felvétel április 5-én készült az Arizona állambeli Tucsonban. Azt állítja, hogy szaúdi hírszerző tisztek rabolták őt el tavaly június 3-án Medinában, elvitték egy ismeretlen helyre, és nyugtató injekciót adtak be neki. "Amikor magamhoz tértem, egy repülőgépen találtam magam, amely az Egyesült Államokba tartott. Azóta, hogy elraboltak és az Egyesült Államokba hoztak, az amerikai hírszerzés nagyon megkínzott és nyomást gyakorol rám - mondja az állítólagos Amiri. Azóta, hogy az országban van, azt kell mondania, hogy megszökött, és hogy fontos bizonyítékokat vitt magával, egyebek között az iráni nukleáris programmal kapcsolatos titkos adatokat egy laptopon. Arra használja őt az Egyesült Államok, hogy nyomást gyakoroljon Iránra - állítja a felvételen. A teheráni állami tévé szerint a felvételt az iráni hírszerzés szerezte meg, de azt nem árulta el, hogy miképpen. Az AP amerikai hírügynökség a washingtoni külügyminisztériumot kérdezte az ügyben a videó teheráni bemutatása után, de választ egyelőre nem kapott. Amiri a teheráni Malek Astar egyetem kutatójaként dolgozott. Az egyetem szoros kapcsolatban áll a Forradalmi Gárda elitalakulattal. Az ABC amerikai televízió márciusban meg nem nevezett forrásra hivatkozva azt állította, hogy a 30-as évei elején járó Sahram Amiri egy régóta tervezett akció keretében az Egyesült Államokba szökött, és a Központi Hírszerző Ügynökségnek (CIA) dolgozik. Az Egyesült Államokba való szökése után alaposan kikérdezték, és az atomtudós segített megerősíteni az amerikai hírszerzésnek az iráni atomprogrammal kapcsolatos értesüléseit - közölte akkor az ABC.
Miután egy párizsi konferencián felmerült a sziriai - izraeli nukleáris együttmüködés
gondolata, a világbékét elősegitő megoldás lenne ha hasonló alapokon izareli - iráni
nukleáris együttmüködés.
"Az izraeli infrastruktúraügyi miniszter kedden bejelentette: országa atomerőművet akar építeni arab szomszédjaival együttműködésben.
Uzi Landau egy párizsi nukleáris konferencián azt mondta, Izrael azt reméli, hogy az atomenergiát "arab szomszédjaink" mérnökeivel és kutatóival együttműködésben termeli majd. Hozzátette: "A nukleáris energia a regionális együttműködés egyik területe lehet a béke elérése érdekében".
A konferencián Szíria is jelezte, hogy fejleszteni kívánja nukleáris energiáját a lakosság elektromos igényeinek növekedése miatt. Fejszál Mekdad szír külügyminiszter-helyettes kijelentette, hogy hazájának "alternatív energiaforrásokban kell gondolkodnia, beleértve a nukleáris energiát is".
Gazdasági (energetikai) szempontból Iránnak baromira nincs semmilyen szüksége atomerőműre. Ott az olajuk.
Nezz mar utana ennek is. Az olajexportjuk meredeken csokken, mert annyi olaj nincs, amit exportalni tudnanak. Az olajat jobban megeri nyolcvan dollarert exportalni, mint elegetni egy eromuben aramert...
A szálka és a gerenda tipikus esete.