De szerintem nehezebb valamit belülről megújítani, mint egy újat összehozni. Más kérdés, hogy egyik verzió sem kecsegtet túl nagy sikerrel :-) Mert félő, hogy mire az ember oda kerül, hogy újíhatna, már annyira korrumpálódik, hogy aligha akar bármit is változtatni.
Amúgy az origocikkben főleg az tetszik, amikor a gyerekek kifejtik, hogy ők egyáltalán nem akarnak melózni.... Lehet, hogy ez bejön majd nekik, mert munkanélküliek lesznek....
Pont ez mutatja, hogy a magával a magyar emberrel van baj. Hidd el, ezen nem segít semmiféle radikális változás. A radikális változással ki tudsz iktatni néhány embert a csúcson, de az alap ugyanaz marad.
Emiatt van az, hogy pl. Finnországban a kaptitalizmus és a szocializmus is jól működik/ne, míg itthon minden rendszerből, akármilyen ideológia is legyen az alap ja, néhány nagy kutya és a köré kiépülő mutyizós korrupt társaság által kiépített kleptokrácia lesz. Legfeljebb 2 vagy több ilyen mutyizós társaság váltja egymást.
Azaz a magyar embert nem lehet radikálisan megváltoztatni. Helyette a lassú víz partot mos elvét kell alkalmazni, és szépen lassan, szívós munkával kellene ezt az országot rendbe tenni.
A jelenlegi helyzet nagyon sok embernek és nagyon sok cégnek NEM JÓ, őket kell tudni megfogni. A "30 milliárdos nagy vállalatok" pedig mindig annak a kegyét keresik, aki mögött ott áll a nép, mert rendszerint ezek a nagy cégek is a népből élnek meg.
Szó sincs arról tehát, hogy minden párt egyenlő esélyekkel indul. Egy kis párt esélyei rosszak, de a helyzet nem annyira reménytelen, mint amilyennek tűnik. De egy párt felépítése egy évtizedes projekt.
88-89 ben rengeteg párt indult így , és ez lett belölle.
Nem lehet 15 évente kisérletezgetni ehhez tényleg nagyon kevés embernek van kitartása. Ilyen 30 milliárdos emberek bármikor elsöpörnek bármilyen kezdeményezést, amik az ő érdekeit sértik, vagy nem fog tudni 1 röl 2re lépni senki.
Akárhányszor kezdjük a demokráciát felépíteni, mindig ugyanide fogunk kilyukadni. Az összes demokráciában ugyanez a helyzet van, észak amerikátol európán át japánig. A rendszer hozza magával a fejlődés ez irányát.
Nyilván nem lehet rögtön komoly tényező egy csoportosulás. A létező nagy halak mellett kell tudni megélni. Erre ma a centrumban a két nagy párt között és a szélsősgeken van lehetőség. A szélsőségek vagy kicsik maradnak, vagy komoly veszélyt jelentenek. Általában ritkán tud egy szélsőséges párt hatalomhoz jutni egy jól működő demokráciában.
Emiatt középen kell megpróbálni ellavírozni, és rövid távon az SZDSZ-nek és az MDF-nek kell konkurrenciát jelenteni. Mindkét párt leszálló ágban van szvsz, emiatt lesz politikai tér egy vagy több új induló számára.
Reális célokat kell kitűzni. Naivitás azt hinni, hogy egy politikai csoport egyik pillanatról a másikra kormányzati erővé tud válni. Először azt kell megcélozni, hogy az emberek megismerjenek egy potenciális pártot, aztán jöhet az 1%, majd az 5%. De ez egy évtized szívós munkáját jelenti, rengeteg, rengeteg olyan munkát, amelyet soha senki sem fog semmilyen módon megfizetni. A legtöbb emberben hiányzik ehhez a kitartás. Ráadásul mindenkiben ott van az a mérhetetlen pesszimizmus, hogy úgy sem fog sikerülni. Ha valaki így gondolja, akkor tényleg nem....
Ez így nagyon korrekt, de kérdezem ez a párt meddig maradna fönt a mostani mocskos svindlis csalók között?
Szvsz ugy eltaposnák mint a ... mittoménmit :)
Radikálisabb válltozásokra lenne szükség.
Az első gondolatom Nekem is az volt, hogy elhagyom az országot. Nekem konkrét lehetőségem is lenne rá. A másik, hogy tényleg alapítani kellene egy pártot, amely felvállalja a topiknyitóban leírt trendek megfékezését.
Egy potenciális párt fő irányvonalait már megadtad:
- Megélhetést! Állłtsuk vissza a munka tiszteletét!
- Rendet! Álllítsuk vissza a törvények tiszteletét!
- Családbarát országot! Állłtsuk vissza a gyereknevelés tiszteletét!
- Esélyegyenlőséget! Érvényesülhessenek a képességek, és csak a kapcsolatok és az anyagi helyzet számítson!
- Egyenlő közteherviselést! Az fogyasszon, aki adózik is!
- Modern értékteremtő országot! Legyünk a mérnökök, orvosok, kutatók és tanárok országa jogászok, bankárok, salesesek és tanácsadók országa helyett!
Nyilván csiszolni kellene még a megfogalmazásokat, hogy még egyszerűbben érthetők legyenek. De szerintem ilyen vagy ehhez hasonló programmal lenne értelme valamit kezdeni.
Pl. egy polgári engedetlenségi mozgalommal lemondásra kényszerítjük őket, és a következő - rendkívüli - választásokon csak az lehet jelölt, aki még nem volt képviselő.
Nem leszünk, vagyunk.
És kiváló jogászparlamentünk van.
Megfontoltan hozzák a joghézagos jogszabályokat, rendeleteket a saját gyönyörűségükre, gazdagodásukra !
Mert itthon, otthon vannak !
:)
Az utóbbi 15 év lerombolta az értékeket (tudás, tisztesség, becsületesség, értelmes emberi munka megbecsülése).
De még ennél is rosszabb, hogy követendő példaként jelennek meg az "ügyes" (értsd: törvényeket semmibe vevő) vállalkozók, politikusok.
Egyetlen értékmérő a pénz. Meg lehet venni anyagi javakat és embereket, de még az egészséget is (mert ugye még a TÁRSADALOMbiztosításban sem érvényesül a rászorultság, egyenlőség elve).
Ha ez a többség morálját tükrözi, magam részéről inkább elmennék ebből az országból.
A topiknyitást az alábbi, talán méltán sokkolónak nevezhető origó cikk motiválta...
Kulcsár Attila a gyerekek példaképe
Bankár, sztárügyvéd vagy plasztikai sebész akar lenni a legtöbb gyerek - derül ki egy Somogy megyében, 8-14 évesek körében zajló felmérésből. Sokan egyáltalán nem akarnak dolgozni, és szinte senki nem menne pincérnek, benzinkutasnak vagy tanárnak, mert ezeket a foglalkozásokat megalázónak tartják. A gyerekek szerint nem tanulni kell, hanem jó kapcsolatokat építeni, ahogy a milliárdos sikkasztással gyanúsított Kulcsár Attila is tette.
A Kaposvári Egyetem Pedagógiai Karának adjunktusa, Tóth Istvánné már hat éve vezet egy kutatást 8-14 éves gyerekek körében. A folyamatosan zajló felmérés első körében az erkölcsről, hitről kérdezgették a diákokat, legutóbb pedig a munkáról. Tóth Istvánné az [origo]-nak elmondta, a gyerekek többsége úgy véli, hogy nem diplomák, hanem jó kapcsolatok kellenek a boldoguláshoz. A kutatásban ugyan kizárólag Somogy megyei gyerekek vesznek részt, de az adjunktus szerint hasonló eredményre jutnának az ország más pontjain is.
A kapcsolati tőke fontosságára a diákok példának hozták a milliárdos sikkasztással gyanúsított Kulcsár Attilát, aki komolyabb végzettség nélkül lett vezető az ország egyik legnagyobb bankjánál, illetve annak brókercégénél. Az adjunktus elmondta, a gyerekek meglepően részletesen ismerték Kulcsár ügyét, és azt mondták, hogy nem kell őt elítélni, mert ő legalább megtalálta a pénzszerzés egy módját, és jó anyagi körülményeket teremtett magának. Az általános iskolás diákok megjegyezték azt is, hogy az exbróker szerintük úgyis meg fogja úszni súlyosabb büntetés nélkül.
A felmérésből kiderült, hogy a legtöbb gyerek bankár, sztárügyvéd, építési vállalkozó vagy plasztikai sebész szeretne lenni. Érdekes ugyanakkor, hogy csak a plasztikai sebészet érdekli őket, az egyéb sebészi pályák már nem - mondta Tóth Istvánné. Az alsó tagozatosok között még vannak néhányan, akik óvónőnek vagy tanárnak mennének, 13-14 éves korukra azonban már ők is meggondolják magukat. Ebbe egyrészt a szülői hatások játszanak bele, másrészt a gyerekek rossz tapasztalatai. Többen beszámoltak ugyanis olyan esetekről, hogy szülők pofoztak meg tanárokat, márpedig ők nem szeretnének ilyet átélni.
A fizikai munka sem vonzza a gyerekeket, a különböző szolgáltató állásokat pedig egész egyszerűen megalázónak tartják. Így nem mennének el például pincérnek se, legfeljebb külföldre. Pár éve a benzinkutas munka még vonzónak számított, a felmérésben részt vevő gyerekek azonban már nem akarnának ilyen munkát. Ahogy egyik diák megfogalmazta, a kútkezelőknek "hülye aranyifjak dirigálnak a tízmilliós terepjáróikból", és ő ezt nem bírná ki.
A felmérésben részt vevő gyerekek nagyjából 20 százaléka semmilyen munkát nem szeretne végezni felnőtt korában. Főleg a munkanélküli szülők gyerekei vélekednek így, de a jól menő vállalkozók gyerekei közül is többen mondták ezt. Utóbbiak szerint ugyanis a szüleik kerestek már annyi pénzt, hogy nekik soha az életben ne kelljen dolgozniuk.
Tóth Istvánné főiskolai hallgatóival közösen végzi a kutatást. A gyerekekkel nem iskolai körülmények között, hanem nyári táborokban, illetve évközben délutánonként, napköziben vagy éppen fagylaltozás közben beszélgetnek. Az adjunktus szerint a diákok ugyanis így sokkal őszintébben beszélnek, mint ha egy osztályteremben kérdeznék őket a tanárok. A felmérésben jelenleg közel 260 Somogy megyei diák vesz részt. Arra külön figyelnek, hogy különböző családi háttérrel rendelkezzenek a gyerekek, illetve hogy legyenek köztük városiak és falusiak egyaránt.
A kutatás eredményeit hamarosan egy kiadványban is közzéteszik, és az egyetemen kétévente - legközelebb jövőre - tartanak egy erkölcsfilozófiai konferenciát is, ahol szintén beszámolnak az eredményekről.
