Az általad vázolt problémát ismerem és nekem is nehézségeket okozott. (Nem a keresztény része, hanem az, hogy az intézményi szocializáció ártalmas tartalmakat hozott a gyerek életébe). A megoldásotok akkor müködhet, ha a környezetetekben van elegendö hasonló korú és hasonlóan nevelt "barátnakvaló". Minden gyerek igényli a kortársak társaságát, ettöl elzárni öket már a gyermekbántalmazást súrolja. Remélem, a ti környezetetekben (mondjuk a gyülekezetben) vannak más családok is, akiknek a gyerekeivel veszély nélkül összejárhatnak a tieitek.
Sziasztok! Tetszik ez a fórum. Tetszenek a vélmények, a pozitívak és a negatívak egyaránt, jó, hogy van egy hely, ahol lehet ilyet találni. Ha megengeditek, én is leírom a véleményemet az otthonoktatásról.
Mi keresztény életdmódot élünk, ez az otthonoktatás módját is nagyban befolyásolja.
Én azt gondolom, hogy az otthonoktatás nem cél, hanem megoldás egy problémára.
Azért döntöttünk az otthonoktatás mellett, mert: - A család keresztény életmódot él, szerintünk az állami oktatási intézmények nevelési elvei (annak hiánya) nem összeegyeztethetőek a keresztény életmóddal. Eddig nem találtunk olyan magán okatatási intézményt, amely eleget tett volna elvárásainknak. - Eddig a nagyobbik gyermek több okatatási intézmény tanulója volt (óvoda) ez idő alatt inkább negatív mint pozitív irányban változott a gyermek viselkedése, személyisége. (erőszakosabb lett, durvább, szókincsébe belekerültek trágár kifejezések és a roma kisebbség beszédére jellemző kifejezések, az érdeklődési köre gyökeresen megváltozott: videójátékok, gyermekek számára nem megfelelő filmek, mobiltelefon, verekedés, másoknak való szándékos fájdalom okozás, kár okozás. Illetve olyan hősöket, példaképeket kezdett követni, amelyektől azelőtt igyekeztünk megóvni őt: Pókember, Batman, szörnyek...stb) Az óvodai és az otthoni nevelés között ez időben olyan mértékű volt az eltérés (ellentét), hogy ahhoz a gyermek nem tudott alkalmazkodni.
Hogy meddig akarjuk otthonoktatni a gyermekeket? Addig, amíg el nem jutnak egy olyan szintre (értelmi-szellemi) ahol már tudják, hogy mi a jó és a rossz és döntést tudnak hozni azzal kapcsolatban,hogy megtesznek -e valamit, vagy nem.
A 13 éves Logan Lapante "Hackschooling" c. TED-videója után írtam be ezt a keresőbe. Egyelőre csak egy helyet találtam, ahol valami hasonló van, a Rogers Akadémiát, de azóta mindent átböngésztem a honlapjukon (rogersakademia.hu). Akit érdekel még ilyesmi, ezen a helyen magántanulóként járnak a diákok az "iskolába", ahol egyéni tanrendekkel haladnak. Segítik a képességeik kibontakozását, miközben odafordulásra, szociális érzékenységre nevelik őket. Van mindenféle diák, szárnyalni vágyó, átlagos, tanulási nehézséggel küzdő stb. Mit gondoltok róla?
Mi pártolók vagyunk egyelőre, amíg a gyerekek nem lesznek iskolakötelesek. Kb. még két évig. Bár kicsit tágabb értelemben óvodás otthonoktatók vagyunk.
Azért az barokkos túlzás, hogy a tankönyvek mind vacakok (meg minden állami hülyeség... Ezt a részét a mondatodnak nem is tudom értelmezni)... Mennyire ismered a tankönyvpiacot, hány tankönyvbe lapoztál bele mostanában?
Szerintem is egy kalap * a sulinet honlap. Már amit megtalálok rajta. De a tankönyvek is azok, meg minden ilyen állami hülyeség.
Hát, amit elképzeltem az valóban egészen tankönyvszagú... Minthogy az is. Egy olyan tankönyv, amelyik nem hagy egyedül. Hanem segít neked megtanulni, ami benne van.
No, a megyeszékhelyeket tudta térkép nélkül, de a megyéket itt tanulta meg :-))
Amúgy nem feltétlenül értek veled egyet... A tematikusan felépített, "haladós" játékok nagyon tankönyvszerűek lennének, nem érnénk el velük semmit... A honfoglalóban éppen az a jó, amit kritizálsz - hogy alkalmazni tudja az ember azt a tudást, amit megtanult - összevissza, hiszen az életben sem sorrendben kell használnod a tudásodat...
A sulinet tudásbázisa meg egy kalap xar, már bocsánat...
Szerinted is jó ötlet lenne? Egy csomó ilyen játékot csinálni? Már csak programozni kellene megtanulni hozzá, nem igaz?
Egyszer régebben elterveztem, hogy milyen jó lenne csinálni idegen nyelvű keresztrejtvényt nyelvtanuláshoz. Na azóta már találtam ilyet a boltban, úgy öt évvel később. Mások is rájöttek. :)))
Igazából én nem értem a sulinet oldal használatát, hogy hol van benne az adatbázis, de állítólag a tanulást segíti... Miért nem ilyen játékokat csinálnak? Nem tartják fontosnak az információkat?
Ehelyett csinálnak 1848-as játékot, ahol mindenféle extrém hülyeséggel lehet szórakozni, hogyaszongya, átszervezni az egész csatát, hogy mi lett volna ha... Ez aztán az agyamentség. A lövöldözős űrbigyókkal sokkal nagyobb élvezet a háború, mint a huszárokkal...
Meg a "honfoglaló" játék... Na az se egy nagy durranás. Gyakorlatilag egy felmérő teszttel egyenértékű, csak visszakérdezi, hogy mit tud az ember, nem lehet rajta a megtanulást gyakorolni. És ráadásul összevissza mindenféle kategóriában vannak a kérdések.
Szerintem ahhoz haonló játékok kellenének, mint egy tankönyv. Tematikusan felépítve, hogy lehessen benne haladni.
És még meg se néztem az összes találatot a google képekben.
Ha az iskolában tanulandó információkból ilyen játékok lennének, szóval az nagy dolog lenne szerintem. Én is ezen (az első linken) tanultam meg most Magyarország megyéit... Mivel csak kb. felét tudtam... :)
Játsszatok a vaktérképekkel! Felesleges az összes iskola, én már látom. Be fogják őket zárni... Hol is olvastam, egy angol vagy németkönyvben volt ilyen? Hogy már az általános iskolások is otthon tanulnak: RÁDIÓközvetítéssel! Ja, tudom, a Hétszínvirág nevű olvasókönyvben van (3. osztály, 157. oldal), Ausztráliáról van szó.
Van persze, amit nem pótol az otthoni tanulás, de akkor elég lenne, ha az iskolában csak arról lenne szó, amit az otthoni tanulás nem pótol...! A többi meg magánügy. Az összes dolgozatot és vizsgát meg lehetne csinálni a számítógépen. A TANANYAGHOZ VALÓ HOZZÁFÉRÉS BIZOSABB A GÉPEN KERESZTÜL, MINT A TANÁROKON KERESZTÜL!
Ja, hogy erre találták ki a tankönyvet? De a tankönyvön nem lehet függeni... A számítógépes játékokon meg lehet...
Mivel itt ejtettem szót a mi iskolai problémáinkról, itt teszem közzé a végeredményt. Fiamat megnézték a Tanulási Nehézségeket Vizsgáló Szakértői Bizottságban is. Vizsgálni nem kellett, hiszen most lett kész a Nevelési Tanácsadó vizsgálata, csak ugyanazt csinálták volna. Kaptunk egy iskolalistát, amiről jópárat végighívtam. A nagyhírű Meixner Iskola nagy csalódás volt, mert egy hét alatt voltak csak képesek elolvasni három oldal szakvéleményt, hogy eldönthessék, föl tudnák-e venni a gyereket vagy sem. Több iskola nem tudott fogadni teltház miatt, azonban volt még egy hely az Antiokhia Általános Iskolában. Beszéltem a hetedikes osztályfőnökkel, aki másnak reggel fél 8-ra beinvitált, és aznapra ott is tartotta a fiút. Ő nagy lelkesen jött haza, hogy ő ide akar járni. S lőn. A tandíj 40e Ft, amit a főváros fog állni a Bizottság szakvéleménye alapján. Egyszeri beiratkozási díjat kell fizetnünk saját zsebből, ami egy havi tandíj, és le kell cserélni a tankönyveinket, ami kb. 10e Ft. Minden nap 7 órájuk van 3/4 8-tól 1/2 3-ig van tanítás jó hosszú szünetekkel. Az elmúlt években most először tapasztalja meg a tornatermet, eddigi iskoláiban nem volt. Az osztályban 16-an vannak, de az általános a 12 fő. Tanárai érthetőbben magyaráznak, osztálytársai elfogadóbbak. Szóval jól érzi magát. Egy évig remélhetőleg nem lesz több gondunk, akkor majd jön a továbbtanulás kérdése.
Úgy látom, hogy a topic meghalt. A többség az otthonoktatást csak a "következő kivitelezhetetlen ötlet" tudja elképzelni, én meg elfáradtam a vitázásban, mert nem vagyok sem túlságosan kitartó, sem egy jó vitázó nem vagyok.
A weboldalamon kereszül megtalál, aki akar, búcsúzom.
Szia!!!!
Hú, de gyors vagy. Pont itt jártál? Pelusokat remélem tudjátok használni. :) Az otthonoktatas.lap-on eddig nem bukkantam magyar otthontanítókra. Meg bonyolult is egy picit a helyzet, mert akiket ismerek azok sokmindent belekevernek, és az nekem már sok.
Liesel
Nekem amúgy erről az otthoni házifeladat-megoldásról ill. otthonoktatásról az a párhuzam jut eszembe, hogy a szülő gond nélkül leragasztja a gyereke sebét, na de hogy sebvarrást is vállaljon, az nem szokott eszébe jutni a nem (sebész)orvos szülőnek...
2. Nekem az a véleményem, hogy az anya szerepébe sokminen belefér. Mert nem küldi szakácsiskolába senki a gyerkét, ha az meg akar tőle tanulni főzni, sem kertésziskolába nem küldi el, hogy megtanuljon segíteni a kertben. Megtanítja kapálni, főzni, fátmetszeni. Ettől nem lesz kevésbé szülő.
Más háztartási szinten tudni valamit, és más profinak lenni valamiben. Én egész jól tudok főzni, megtanultam fát és szőlőt metszeni, de biztos vagyok benne, hogy egy szakács tudna jobban, egy kertész meg sikítófrászt kapna, ha meglátná a művemet.
A szerepek keveredése nem ezt jelenti. Nem arról van szó, hogy mi minden fér el egy szülői mintában.
Minden család egy rendszer, és magunk alakítjuk ki. Hogy ebben a rendszerben kinek mi a szerepe, az nagyon sok mindentől függ: szülők előéletétől, a szülők és gyerekek habitusától, stb. (Ez a hely nem erről szól, úgyhogy most ebbe nem mennék bele részletesen, de ha érdekel a téma tudok javasolni könyveket.) És bizony-bizony az ember a gyerekét nem képes objektívan megítélni, bármi is legyen ennek az oka (nehezen született, nagyon hasonlít a régelhunyt nagypapára, fiú lett, pedig titkon lányt vártak, nem egyenrangúak a szülők a kapcsolatban, ezerféle indok). A tanári szerepet nem befolyásolják a fent vázolt okok, nem "terhelik meg" felesleges érzelmi/lélektani húrokkal a gyerekekhez fűződő viszonyt, és más rendszerelméleti törvények vonatkoznak rá.
4. Igazad lenne, ha 0 lenne az anya tudása történelemből. Akkor az 1 év sem elég. De nem nulla. Tehát nem mindent kell megtanulnia mint a gyereknek, hanem pontosan az ilyen dolgokkal tud foglalkozni.
Nem akarom túlzottan lenézni a virtuális anyát (hiszen egyelőre ilyenről beszélünk), de a nem 0 tudás tapasztalatom szerint azt jelenti, hogy (az eredeti példámnál maradva), hogy a honfoglalás 895-ben volt, a nagy francia forradalom meg 1789-ben kezdődött. Azt már igen kevesek tudják mi az a kettős honfoglalás, meg mit jelent a assignata, miért találták ki, mire használták. Győztes forradalom-e a francia forradalom? Van-e hasonlósága az angol polgári forradalommal, vagy teljesen különbözik? Nem folytatom. Talán világos, hogy ez egyetlen tantárgy igen rövid része. Hol van akkor még a többi???
A könyvvel meg azt akartam szemléltetni, hogy nem elég, ha tudsz korszakokat, stb. Ha nem jössz rá, mutatja meg valaki, akkor hiába tudod a dolgokat.
Már ne haragudj, de ez elég gyenge érv, és meg is lehet fordítani. Neked ki mutatja meg hogyan alkalmazd a tanultakat?
Egyetlen tanár sem úgy használja a fejlődéslélektant, hogy állandóan utána néz éppen mi a pálya, hanem úgy, hogy az adott korszaknak megfelelő szinten, és témáról magyaráz. Nem kezdi elmesélni naturális részletekkel az ember szaporodását, kitérve arra, hogy mikor mit és hova kell tenni, mondjuk egy 7 évesnek. Nem próbálja elmagyarázni a másodfokú egyenleteket sem, ahogy az állatrendszertant sem, mert minek, még nem elég érett rá.
A helyesírásról szóló megjegyzést meg igen nehéz nem magamra venni, ha nekem írsz.
Tudomásom szerint a legtöbb iskolában létezik tanulószoba, és létezik korrepetálás vagy egyéb konzultációs lehetőség. Nem a tanóra az egyetlen helyzet, amikor tanár és diák találkozhat.
Azonkívül, hogy megmutogatjuk a betűket és összeolvastatjuk velük, idetartozik a szövegértés, szövegfeldolgozás, -reprodukció stb. Mondhatod, hogy ezt a szülő is meg tudja tanítani. Na, itt lép be a képbe az a dolog, amit Lovászi említett, éspedig ha pár órával, fél évvel vagy egy évvel járunk előrébb az anyagban. A tananyagok egymásra épülnek, és a tanítónak tudnia kell azt, hogy felsőben mit várnak el a gyerektől mondjuk irodalom vagy nyelvtan terén, hogy tudja, mire helyezze a hangsúlyt.
Említetted valahol a húsz gyereket, akiket nem tud egyformán tanítani a pedagógus. Van erre egy varázsszó: differenciálás. Manapság egyre nagyobb figyelmet fordítanak erre, és azt hiszem, ha az integrált oktatás megvalósul (ami azt jelenti, hogy sérült gyerekeket normál osztályokban tanítanak, egészséges diákok között), akkor még inkább előtérbe fog kerülni. De ez itt kissé OFF.
Most mi a baj? Az hogy nincs olyan diplomám, amilyet még nem láttál? Kérem egyértelműen megfogalmazni a lényget.
Lehet az is, hogy visszamaradtam a fejlődésben -pedig nem oktattak otthon a szüleim- és nem fejlődött ki az elvont gondolkodásom? Nem tudom, miért nem értjük egymást.
2. Most már értem. Azt értettem, hogy mik a szerepek, csak azt nem, hogy miért nem szabad ezeket keverni. Nekem az a véleményem, hogy az anya szerepébe sokminen belefér. Mert nem küldi szakácsiskolába senki a gyerkét, ha az meg akar tőle tanulni főzni, sem kertésziskolába nem küldi el, hogy megtanuljon segíteni a kertben. Megtanítja kapálni, főzni, fátmetszeni. Ettől nem lesz kevésbé szülő.
Most ha valai beleköt abba, hogy de az nem más, mert itt nem kell szakember, akkor arra nem fogok válaszolni. Nem arról beszélek.
3. Ezt én is értettem, most még világosabb. Megegyeztünk.
4. Igazad lenne, ha 0 lenne az anya tudása történelemből. Akkor az 1 év sem elég. De nem nulla. Tehát nem mindent kell megtanulnia mint a gyereknek, hanem pontosan az ilyen dolgokkal tud foglalkozni.
5. Akkor az egy jó tanítónéni volt.
6. Az A és B feladat alatt feladatok típusát értettem.
A könyvvel meg azt akartam szemléltetni, hogy nem elég, ha tudsz korszakokat, stb. Ha nem jössz rá, mutatja meg valaki, akkor hiába tudod a dolgokat.
A helyesírást meg csak beszúrtam a végére, mert nem akartam új hozzászólást csinálni 1 mondat miatt. Gondoltam, hogy az akineknemingenevegyemagára elvet majd mindenki érvényesíti. Majd legközelebb igyekszem nem megspórolni a hozzászólások számát.
Ha tanultál lélektant, akkor értened kéne miről beszélek. Röviden megpróbálom elmagyarázni. Mindannyian különböző szerepekben (nem úgy értendő, hogy megjátszuk magunkat!!!) működünk. (Én pl. viszek egy szerepet a mostani munkahelyemen, van egy anyaszerepem, van egy feleségszerepem, van egy tanári szerepem, van egy gyerekszerepem a szüleimmel szemben, stb.) Szülőként másképpen viszonyulok a gyerekemhez, mint azt tanárként tenném, egészen egyszerűen azért, mert a szülő-gyerek kapcsolatban nem csak a sokkal erősebb érzelmi töltés van benne, hanem sok minden más is (lásd. rendszerelméletből a családot). A tanár-diák viszonyban teljesen más rendszer van pl.
3. Jól van na. Akkor nem mondtam semmit. Viszont ha itt nincs szó az iskoláról, akkor megint nem értem, hogy mit akartál írni.
Szvsz elég érthető voltam, de akkor nézzük konkrétabban. Szülőként pl. azzal is nevelem a gyerekem, hogy én pl. nem köpök a földre, nem rúgok bele a kutyába, ha rossz kedvem van, udvarias vagyok másokkal, és a sort folytathatnám a végtelenségig. Ez is mintaadás, sőt motiváció egy gyerek számára, különösen kisiskolás korban. És ehhez nem kell iskola.
4. Szó sem volt 2-3 leckéről. Ne sarkítsunk ennyire. Mondjuk azt, hogy a szülő egy féléves ciklussal a gyerek előtt átveszi a számára kérdéses témákat valakivel, akinek az adott témakörök nem kérdésesek. Ez példa. Találhat más megoldást is, csak rajta múlik.
Rossz hírem van: fél év sem elég. Én pl. nem tudnék törit tanítani úgy, ha nem tudnám, hogy a törökök magyarországi uralma vagy a nagy francia forradalom hogyan hatott az utána következő évszázadokra. Ha csak fél évvel járnék elöl...
5. És nem unatkozott nagyon az órákon?
Nem. Amíg a többiek a betűket gyakorolták, meg az összeolvasást, kapott más feladatot. Nem csak a frontális osztálymunka ismert ám a mai tanítók előtt...
6. A fejlődéslélektant meg lehet tanulni, de a lényeg az alkalmazáson van. Tehát: Hat ésves kora után a gyereknek jobb lesz A fajta feladatot adni, mert ez fejleszti, a B még sok lesz neki, mert még nem olyan az agya, hogy meg tudja érteni.
Nem erről van szó. Nem az a lényeg, hogy az A feladat jobb-e vagy a B, hanem az, hogy olyan feladatot kapjon, ami pont az ő pillanatnyi gondolkodási sémáihoz leginkább passzol. (Vagyis lehet egyformán rossz vagy jó A feladat és B is.)
Én tanultam fejlődéslélektant, de nem értek nagyon a gyerekekhez, mert csak keveset dolgoztam velük. Hiába tudnék visszaemélkezni a Mérei-Binét könyvre, mert az nem segít. Az segít, ha valaki megmondja, vagy rájössz a gyekorlati alkalmazásra.
Hát nem csak a Mérei-Binet-t van a földön a témában, de ez szvsz más lapra tartozik.
A hlyesírási hibákra azért céloztam, mert elkezdtem görcsösen figyelni arra, hogy mindent jól írjak le, de ment az agyamra, hogy azt vizsgáljam minden mondat után, hogy jól írtam-e ezt vagy azt a szót, jó helyre tettem-e a vesszőt, stb. Szóval nem vagyok tisztában a magyar nyelvtannal. Ezvel a hasonulásos üggyel kicsit megint a személyeskedés felé ment el a dolog. Ennek nem örülök.
Sejtettem, de nem én voltam, aki ezt szóvá tette, úgyhogy nem értettem mit keres a nekem írt hozzászólásban.
És neked ilyen van? Már úgyértem, hogy nem tanári diplomád, hanem alkalmassági, ami a pedagógiai érzékről tesz tanúbizonyságot? Ha igen, akkor tűzzél már be légyszi róla egy fotót, mert még nem láttam ilyet.
