Apró félreértést okozott, hogy nem vetted figyelembe ezt a mondatomat:"Kérdés az, hogy miféle érdek a domináns.."//
Én minden emberi értéket, amit csak a társadalmak kiizzadtak magukból, egyformán értéknek tartok. Még a pénzt sem vetem meg! :-), pedig az nem is humánérték, csupán eszköz. A baj szerintem avval kezdődik, amikor egy ideológia kisajátitja magának valamelyiket a sok közül. Evvel megszűnik az értékek közötti harmónia, és a domináns "érték" elnyomja a többit. És dogmatizálája kedvencét, amitől könnyen aktualitását veszti és nem megfelő időben alkalmazzák, vagy nem a megfelelő helyen. A pénz dominanciája pedig különösen kártékony, hiszen még csak nem is humánjellegű folyamatot képez működése alatt. Ő maga az Öreg Hölgy, nyomorék, és nyomorításra képes.
Nem hiszem, biztos idealista vagyok. Úgy gondolom, hogy a társadalom dolgairól való gondolkodás is eredményezhet független, a dolgot magát tekintő és tisztességes levezetések nyomán megfogalmazódott véleményeket.
Nem gondolom, hogy minden értelmiséginek (bármennyire lotyó is maga a véleményformálás szakmája) önreflexió nélkül kell alkalmaznia mindazt a logikai hibát, öncsalási és mások becsapására irányuló ócska módszert, amit a világ e tárgyban kitalált.
Ezzel ellentétben, azt gondolom, hogy van az igazság keresésének egy olyan folyamatosan érvényes mércéje, aminek függéseinktől függetlenül is tudatában vagyunk - afféle tízparancsoat.
//"...a közvélekedésnek az érdekvezérelt átalakulása, ...."//
Minden közvélekedés érdekvezérelt.
Kérdés az, hogy miféle érdek a domináns.
A pénz romboló hatalmáról nem csupán Dürrenmatt írt megrázó rajzot, hanem rajta kívűl még elég sokan. Edmond Dantes is a a gazdagságával manipulálta sorsának alakítóit, mégis, Dumas megengedte, hogy szereplői közül, aki jó, jutalmát nyerje, aki gonosz, pedig méltó büntetését. Semmi köze az egésznek az ideológiákhoz mindaddig, amíg valamelyik ideológia kimondottan nem az anyagiakra építi fő elvét. Attól válik "öreg hölggyé" és lesz a közösség megrontója.
Három színdarabot néztünk meg a világ megértésének illusztratív előfeltételeként a tizennégy éves kisfiammal, ez volt az egyik (Psota volt az öreg hölgy - a még éppen elviselhető rozogaság állapotában). A második a Szókratész védőbeszéde volt, a harmadik a Kopasz énekesnő.
Nekem nem a pénz hatalma mint metafora volt a ráismerés alapja, hanem a közvélekedésnek az érdekvezérelt átalakulása, az ideológiák és a értelmiségi meg általában a társadalmi lét meghatározónak tűnő alapelveinek a tökéletes értéktelensége, elfilléresedése.
Hiszen még valamiképpen az önbecsülésüket is védeni próbálták - szerintem ez a zseniális és tanulságos a darabban vagy az alapszituációban: nem egyszerűen és egyik pillanatról a másikra váltottak gatyát, mint politikusaink, hanem lassan, lopakodóan, a tisztesség álcájában, amolyan fél vagy egész értelmiségi módjára.
Amiképpen Anglia lelkesre hazudta magát a müncheni egyezmény miatt, amiképpen a szar nyugati értelmiség társutasává vált a kommunizmusnak, és amiképpen ugyanez a balos értelmiség manapság hátat fordít az euroatlanti civilizáció bástyájaként önvédelmi harcát vívó Izraelnek...
Á! Előadás alatt csak elcsodálkoztunk, és azt hittük, az író szadisztikus kissé. Csak az utóbbi években kezdtük kapisgálni, hogy megelőzte korát, vagy jobban ismerte a sajátját, mint a többiek. Sajnálom is, hogy nem nekem jutott eszembe topikot nyitni a "látogatásról". Pedig Nanszi edejében mennyit emlegettük a bosszúálló "szerelmest" és "kéjvágyának" kielégítését szolgáló, jó népét.
Művész szabadság? Az meeeegvan! Csak a művészet vesztette el a
szabadságát! :-o
szocialista realizmus, meg liberális realizmus azért csak kvázi realizmusok még a művészetben is, habár tényleg művészet kell ahhoz, hogy az "öreg hülgy"-ek és urak el tudják adni a giccset és az utópiát is valódinak.
Nekem volt, 3 évente kapott szabadságot az útlevelem:)
De ha kimentünk, akkor sajnos nem a hátulütőket láttuk, hanem tátottuk a szánkat nagyra és irígykedtünk.
De itt van pl. egy másik remek alkotás, az Aranypolgár. Bőven van benne utalás a pénz mindenhatóságára, stb. és nagyon nem itt és most játszódik. Ráadásul "kulcs-film", tehát a művészi szabadság nem is akkora, mint Dürrenmatt esetében.
Ami a szoc'reált követte, az meg a lib'reál, de attól lassan a kap'reálosok is ugyanúgy seggre fognak esnni, mint mi, legfelgebb puhábbra fognak majd huppanni.
De sokszor erősítette már meg az írót a valóság! És a jó író általában még a mesés történeteit a tapasztalataiból (ajjaj! a tudatalattijából?) meríti. D. mintha ráérzett volna az ezredforduló szereplőire és mozgatórugóira.
Én Ruttkai Évával láttam, Gothár rendezte, Garass volt az, akinek most nem jut eszembe a neve:)
De minden ilyen darab csak analógiája a globális őrületeknek, konkrétan valószínűleg nem fordulhatna elő. Azért a 20-ik században csak van sajtó, rendőrség, stb. Hogy a lakosság így viselkedne, egyáltalán nem nyilvánvaló, még csak nem is következik semmiből, vagy nem következik semmi belőle, írói szabadság mindössze.
Hogy a téma hogyan kerül ide, nem tudom, talán a nyár...
Igen! Azt hiszem, Budapesten Bulla Elma játszotta az Öreh Hülgyet. A TV még a szindarabok korában többször lejátszotta a szinházi felvételt. Az Öreg Hülgy!? Meg a pénz!? Nem is eztek ketten az érdekesek. Érzékletes megformálása volt a darab annak, hogyan válik egy egész falu, alapjábanvéve jó és szeretereméltó közössége ordas farkassá a várt "jobb élet" reményében. És remek bemutatása néhány elvetemült hangadó sikeres közösségrombolásának.
"Az elszegényedett szülővárosába visszatérő öreg milliárdosnő, aki pénze mindenhatóságának tudatában megvásárolhatja ifjúkori csábítójának halálát a városka tisztes polgáraitól"
