MIT OLVASTÁL MA A BIBLIÁBÓL? De régebbi tapasztalataidat is leírhatod az Úr szeretetéről, hűségéről, gyógyításáról..stb, --ami ma másoknak bátorító üzenet lehet.
MINDENEK LEHETSÉGESEK.
Máté 14, 13 21.
Ilyen kishitűek szoktak lenni Jézus tanítványai. Csak a nehézségeket látják: Puszta a hely. Az idő már elmúlt. Még amikor parancsot kapnak is, hogy mégis birkózzanak meg a nehéz helyzettel, csak az erők elégtelenségét emlegetik: Nincs, csupán... Nem tudnak elgondolni más megoldást, mint a feladat elől való meghátrálást: menjenek el az emberek máshová...
De ezzel szemben mindig ilyen kérlelhetetlen Jézus. Ő nem ismer meghátrálást. Az Ő parancsa: mindig előre! Nagy a sokaság és megéhezett? Ti fogtok róluk gondoskodni! Nem elég az erő? Kezdjétek el annyival, amennyi van! Ő nem azért jött el erre a világra, hogy másokra hárítsa azt, ami nehéz, hanem azért, hogy éppen azt végezze el, ami másoknak lehetetlen.
És mindig ilyen csodának a részesei végül is az Ő tanítványai. Amit el sem tudtak volna gondolni, az mégis végbemegy az ő kezük által. Viszik, viszik a sokaságnak a ki nem fogyó eledelt és mindenki megelégíttetik. És megtanulják újra meg újra a nagy leckét, hogy Jézussal együtt ők hatalmasabbak minden nehéz feladatnál.
"21. Ezekért akartak engem megölni a zsidók, megfogván a templomban. 22. De Istentől segítséget vévén, mind e mai napig állok, bizonyságot tévén mind kicsinynek, mind nagynak, semmit sem mondván azokon kívül, a mikről mind a próféták megmondották, mind Mózes, hogy be fognak teljesedni: 23. Hogy a Krisztusnak szenvedni kell, hogy mint a halottak feltámadásából első, világosságot fog hirdetni e népnek és a pogányoknak. 24. Mikor pedig ő ezeket mondá a maga mentségére, Festus nagy fenszóval monda: Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány téged őrültségbe visz. 25. Ő pedig monda: Nem vagyok bolond, nemes Festus, hanem igaz és józan beszédeket szólok. 26. Mert tud ezekről a király, kihez bátorságosan is szólok: mert épen nem gondolom, hogy ezek közül ő előtte bármi is ismeretlen volna; mert nem valami zugolyában lett dolog ez. 27. Hiszel-e, Agrippa király, a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel. 28. Agrippa pedig monda Pálnak: Majdnem ráveszel engem, hogy keresztyénné legyek. 29. Pál pedig monda: Kívánnám Istentől, hogy necsak majdnem, hanem nagyon is, ne csak te, hanem mindazok is, kik ma engem hallgatnak, lennétek olyanok, a minő én is vagyok, e bilincsektől megválva. 30. És mikor ő ezeket mondá, felkele a király és a tiszttartó és Bernicé és a kik velük együtt ültek; 31. És visszavonultokban beszélgetnek vala egymással, mondván: Semmi halálra, vagy fogságra méltó dolgot nem cselekszik ez az ember. 32. Agrippa pedig monda Festusnak: Ezt az embert szabadon lehetett volna bocsátani, ha a császárra nem appellált volna."
Ethikusz a bölcs a legkedves követőjének mélyen a szemébe nézett és jövendölt : A következő életedben kakas leszel. Az elsápadt és elszomorodott majd elvonult a barlangjába sirdogálni... elképzelte hogy miképpen kapirgál a szemétdombon és hát még a tyukokhoz sem érzett semmiféle gusztát ! Mestere azonban huncut mosollyal meglátogatta és eképpen szólt : A kakas nem állat hanem jelkép vagyis megfejtendő okkult mondanivaló . Ekkor a cséla magasan elgondolkodott és még az is bevillámlott a kobakjába hogy bizonyára a templomok tornyán lévő kakas sem háziállat hanem tanitás és tanulság és égi sugallat.A kakas a szakrális ébredés és ébresztés szimboluma. Ekkor rózsaillatu derü áradt szét a tanitvány lelke végtelenjében.
Ugyan miért kéne kimutatni bármit is, szentek azok akiket Isten kiválasztott, elhívott? pl. akikhez az apostolok levelei is szóltak, nem akiket egy hivatal nevez ki "szentnek"! Mindig is voltak, és lesznek is, Isten gyülekezetei, akik élőek, szétszórattatásban vannak a világban, házanként, ahogy az apostoli időkben is. (lásd a köszöntéseket a levelek végén: X, Y házánál lévő gyülekezet) . Vagy nagyobb felzetekben egyes egyének, akik még nem hagyták ott a hamisságokat. Semmi nem változott azóta, csak eltelt egy pár generáció. A papságról is írtam, hogy nem földi, nem földi áldozatokat visz, hanem szellemieket, pl. hála, dicsértet, imádság. Nem olyan rend, amihez földi szentély kell, mint az ó-szövetségben, az ároni rendben, nem itt vagy ott (nincs helyhez kötve) kell Istent imádni, hanem az igaz imádók szellemben és igazságban imádják. Ez a melkisédeki rend, nem aki az áronihoz, a földihez, az ideigleneshez hasonló és újra a mennyei valamilyen mintáját akarja csak tenni.
Amúgy amiket mondtam, abban nem tévedtem, nem cáfoltad (pl. hogy az apostoloknak nem volt világ feletti hatalmuk, és később sem, sem a Péterről és Pálról szóló részeket stb.) hanem elkezdtél egészen másról beszélni. Pl. belemenni a pl. a papságról, meg az Úr vacsorájáról való részletekbe, aminek az előzőekre nem érv. A Péterről valókat sem tudtad cáfolni, azokat az írásrészeket, amiket idéztél én is ismerem, és a tévedést is amit hozzá tesznek. Nade lásd én írtam Péterről, mint a Jeruzsálemi (Júdeai) gyülekezet egyik apostoláról, a körülmetélésből valókéról, és ezeket semmiben nem cáfoltad, semmit nem tudtál rájuk szólni, sem az apostolok életéről. (pl. hogy nem voltak uralkodók, királyok, császárok feletti urak!)
Az úgynevezett "folyamatosan jelenlévő szentek", akik a protestantizmus kitöréséig valahol lappangtak, kimutathatatlanok, semmi folyamatosság nincs.
Az ószövetségi papság tényleg megszűnt, és az áronidák kimutathatatlansága (az okmányoknak a második templommal való pusztulása ) miatt nem is állítható hitelesen helyre.
De a melkizedek-féle papság igenis létezik. Ez a katolikus/ortodox papságban áll fenn, akik által Krisztus áldozata válik jelenlévővé!
Krisztus áldozatáról pedig tudnunk kell, hogy az nem csupán a keresztáldozat, hanem már az utolsó vacsorán elkezdődik, és a feltámadással ér véget. Ezt teszi jelenlévővé a szentmise, más néven a Szent Liturgia. Itt tanít Jézus, majd a kenyér és bor hozzájárulással az utolsó vacsora veszi kezdetét, s követi a feltámadás az áldoztatás előtti Úrfelmutatással, ami ugyanakkor az utolsó vacsora vegyétek és egyétek-igyátok szétosztása is egyben.
Hogy pedig tévedsz, azt Isten igéje már 2000 éve kijelentette, mikor kimondta, hogy:
"Tudd, hogyan kell viselkedned Isten házában, amely az élő Isten egyháza, az igazság oszlopa és biztos alapja." ( 1Tim 3,15) és ezt megelőzőleg ezt meg is erősítette, mikor kimondta: " 18Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt. 19Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva."
Ugyanis: "10Amint az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi, hogy magot adjon a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, 11éppen úgy lesz a szavammal is, amely ajkamról fakad. Nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem végbeviszi akaratomat, és eléri, amiért küldtem." ( Iz 55,10-11)
Tehát tévedhetetlen kijelentés.
Mivel az Egyház az Élő Istené, és az igazság oszlopa és biztos alapja, állításod messze eltér az igazságtól. Ezért hamis és káros, magyarul bűn, ami biblikus kifejezés, és a cél eltévesztését jelenti.
A származás szerinti Izrael, azaz a testi nép/nemzet, már régen szétszóratott és nemnéppé lett. Helyette Isten nem választott ki más nemzetet Noé fiai, leszármazottai közül, hogy népe legyen egy helyen, az ígéret földjén. A földi ároni papság helyett sem választott másik földit, a Templom helyett sem másik világi szentélyt stb. Mindezek ideiglenesek voltak és a mennyeit ábrázolták, akinek Királya még nem tért vissza. Jézus Krisztussal mindez (az ideiglenes) megszűnt és csak az ő eljövetelével áll helyre (lásd Ezékiel temploma) a testi. A testi (leszármazás szerinti) Izrael is, mint nép, a próféciák szerint.
Isten népének jelenleg nincs e-világból része, olyan papság (Melkisédek szerinti), amelynek része az Ő Istenében van, az eljövendőkben a korszakok korszakában, nem e-világban, aminek fejedelme e-világ istene, a vádoló, aki hatalmát és dicsőségét persze ajánlgatja, mint Krisztusnak is tette. Akik e-világban veszik ki részüket, (mint a római birodalomból a római felekezet) az a mennyeit elvesztette, felcserélte. (behódolt az ellenségnek) Hiába hivatkozik Péterre, aki a körülmetéltek apostola a jeruzsálemi gyülekezetben (mégcsak nem is Rómában), míg Pál a körülmetetleneké. Péterre nem biztatott a római birodalom (nem kente fel senki annak királyává, míg a földi esetében, amire hivatkoztál igen, pl.: Dávidot felkente Isten), sem más földi királyság (pl.: vitakánország), hanem ugyancsak az eljövendő világban van a sorsrésze, akár a példázatbeli Lázáré, akit kivetettek a gazdag kapujába. Őrá, mint a hit hőseire nem volt méltó a világ, az apostolokat utolsók, a legmegvétettebb emberek voltak e-világban (1Kor 4,9), utolsók, mintegy halálraszántak, látványosságai a világnak, nemhogy ők uralkodtak volna királyokon, császárokon, hogy összefonódtak volna istentelen hatalmukkal. Ég és föld a különbség Krisztus és apostolai és e világ hatalmasai (pl római császár, római pápa stb) között. Emezeket üldözték, kivetették, nem elegyedtek a világgal, amazok uralkodtak, hatalmasak voltak, népek fölé helyezkedtek. (lásd Magyarország fölé is 1010 évvel ezelőtt) sőt, háborúkat indítottak, emberi lelkeket vásároltak (adtak vettek) és öltek, ölték mindazokat a prófétákat és szenteket, akik mindig is jelen voltak eme istentelen birodalom mellett. (lásd valdensek mészárlása)
"Szentelése óta lelki és levelezős kapcsolatban állok Varga János verbita szerzetessel, aki Argentínában szolgál ha jól számolom, hetedik éve. Egy északi, Brazíliához közeli falu plébánosa. A falu magyar méretek szerint városnak mondható, különösen, ha a hozzá tartozó, kb. 40 km sugarú körzetet is tekintjük, az őserdőben megbúvó számtalan tanyával, 24 misézőhellyel-kápolnával, és majd 50 000 lakossal. A nép túlnyomórészt paraszt, származását tekintve indián és európai, a legkülönbözőbb országokból érkezett bevándorló. Természetesen olyan család is akad itt, amelyik úgy emlékszik, hogy az ükapja magyar volt. Mindenki keresztény, amit elsősorban úgy kell értenünk, hogy az ateizmus arrafelé nem létezik, másodsorban úgy, hogy az emberek hihetetlenül nyitottak Isten előtt a vele való kapcsolatot teljesen természetesnek tekintik. Például, ha valaki beteg, azonnal hívják a papot, hogy gyógyítsa meg. A közelmúltban egy asszony mosott az avokádófa alatt. Ez a fa hatalmas, akár a platán, gyümölcse súlyos és kemény héjú. Nos, rázuhant egy férfiökölnél nagyobb avokádó a nő gerincére. Összeesett, alig tudott lábra állni. Rögtön hívták János atyát, aki imádkozott a betegágy mellett, megáldotta az asszonyt. Másnap megérkezett a tanyáról a férj, vitte a feleségét kórházba de addigra már kutya baja sem volt. Semmi hálálkodás, senki nem emlegetett csodát: így természetes, Isten segít. Nem az én hitem kellett a gyógyulásához, hanem az övé, magyarázza János. Lehetetlen nem gondolnunk Jézus számos alkalommal hangoztatott megállapítására: A te hited meggyógyított téged. A hit Isten és ember közti kapu, ha eltorlaszoljuk, nincs átjárás. Legalábbis felőlünk. A csodára legkevésbé a vele járó föltűnésre nem az Úrnak van szüksége mi szorulunk rá."
A cikk folytatása az augusztusi Képmásban olvasható
Korinthusbeliekhez írt II. levél 10. rész 1. Magam pedig, én Pál, kérlek titeket a Krisztus szelídségére és engedelmességére, a ki szemtől szemben ugyan alázatos vagyok közöttetek, de távol bátor vagyok irántatok; 2. Kérlek pedig, hogy a mikor jelen leszek, ne kelljen bátornak lennem ama bizodalomnál fogva, a melylyel úgy gondolom bátor lehetek némelyekkel szemben, a kik úgy gondolkodnak felőlünk, mintha mi test szerint élnénk. 3. Mert noha testben élünk, de nem test szerint vitézkedünk. 4. Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására; 5. Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, a mely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak; 6. És készen állván megbüntetni minden engedetlenséget, mihelyst teljessé lesz a ti engedelmességtek.
KRISZTUSÉRT VITÉZKEDNI
A keresztyén ember szelídsége tehát nem jelenti azt, hogy mindent helybenhagy. Tud ő "bátor" is lenni és erélyes "vitézkedést" is folytatni, ha kell (1-2.) És mikor nem kell? Csakhogy milyen lesz az ő harca? Nem testi! (3.)
Ez a harc lelkeket akar meggyőzni. Nem intézményeket megdönteni, rendszereket felborítani, a külső világot átgyúrni. Mert hiszen ez mind csak gyümölcse és folyománya bizonyos gondolkozásmódnak, mely az emberek lelkében székel. Tehát "gondolatok" ellen kell harcolni! (5.)
Ez szabja meg a harc fegyvereit is. Külső erőszakkal lehet az embereket arra bírni, hogy valamit tegyenek. De nem arra, hogy valamilyen gondolatot elfogadjanak, Még csak makacsabbul megmaradnak a maguk gondolata mellett. Itt csak a Lélek fegyverei erősek: igazság, szeretet, imádság. (4.)
Így aztán teljes lehet a győzelem. Más fegyverekkel harcolva: a legyőzött fél fogát csikorgatva várja a szabadulás és a visszaütés alkalmas pillanatát. De ebben a harcban foglyul esni boldogság. Nem bántó és nem megalázó dolog "Krisztusnak engedelmesen" meghódolni. (5.)
Ha így lenne, akkor hamis lenne az, amit már Mózesnél látunk: konkrét utasításokat, miként is épüljön fel az ószövetségi egyháza.
Ő mondja, hogy nem változik:
Mal 3,6 -"Bizony, én, az Úr sose változom: ezért nem ér el a végzet titeket, Jákob fiai."
Iz 46,4 - Én öreg korotokig ugyanaz maradok, s míg meg nem őszültök, hordozlak titeket. Mint eddig is tettem, továbbra is viszlek, fenntartalak és megmentelek benneteket.
Mivel Ő nem változik, ezért az újszövetségben is ugyanígy viselkedik. Kijelölte a vezetőt: Pétert, és a többi, mellérendelt apostolt. Három éven át képezte őket. És ők a továbbiakról utasításokat adnak: l. a Timóteus-levelet.
Szerintem nem kellenek felekezetek, a szekták, a frakciók. A régiek sem voltak jók (szadduczeus, farizeus, római, stb), a mostaniak is gyorsan megavulnak. Csak arra valók, hogy odaállítsanak egy ügy-párt mellé, mint a Fradi szurkolókat, vagy mint a politikában.
- Mi vagyunk a jók, a mi csapatunk fog győzni! Hajrá Fradi! (mi különbek vagyunk) - Újpest fúj!
Nem! Isten nem akart földi szervezetet. Ha akart volna, akkor pl a feltámadott Jézus odamehetett volna a császárhoz, megmutatja sebeit, csinál egy két csodát és már mehetett volna a kereszténnyé tétel 1000-el. Nem. Neki az igen kevésre volt gondja (a Genezáret tavánál halat sütött a tanítványoknak) hogy az legyen tökéletes, mint ahogy az út is keskeny, és a kapu is szűk, de sokan mennek a széles úton!
"Vigyázzatok!" - mondta olyan sokszor Jézus. Nehémiás története is erről beszél.
Az éberség sokszor a győzelemnél is több. Nehémiásra váratlanul akartak lecsapni az ellenségei. Mihelyt megtudták, hogy készen várja őket, nem is mentek támadásra. Boldog órák azok, amikor keserves tusákban sikerül kivívnom a lelkem tisztaságát, becsületét, hűségét. De mennyivel boldogabb vagyok olyankor, amikor a kísértő harcba sem száll, mert ébren vagyok! (13- 15.)
De, ezt nem szabad elfelejtenem: az éberség nem öncél. Nehémiásnak nem az volt a főgondja, hogy vereséget ne szenvedjen az ellenségtől, hanem az, hogy felépüljenek a falak. A védekezés mögött tehát nem szünetelhetett a munka. Ne dicsekedjem azzal, hogy a bűn nem tud legyőzni. Az a kérdés, mire használom fel biztonságomat? (16 - 18.)
És az éberségnek - ez a legmegkapóbb vonás ebben a történetben - nem szabadvéget érnie. Amikor a fenyegető veszély elmúlt is, Nehémiás emberei csak résen maradnak. Nincs egy vigyázatlan pillanatuk, míg el nem készülnek munkájukkal. Sokszor pihentetni szeretném lelkem feszült erőit. Sokszor úgy érzem, már nem vagyok veszélyben. De az életem épülete még nem kész! (19 - 23.)
A római katolikus egyházban is lehet üdvözülni. (Mindenütt, ahol Jézus Krisztusban hisznek). És nem lenne semmi értelme kimenned belőle. Kit hova állított az Isten, abban a felekezetben legyen hűséges Hozzá. (Ha meg valahonnan mégis ki kell menni, azt is mindig megmutatja a Szentlélek.)
Egy alkalommal Jeruzsálemből farizeusok és írástudók jöttek Jézushoz. Megkérdezték tőle: ?Miért szegik meg tanítványaid az ősök hagyományát? Evés előtt ugyanis nem mosnak kezet.? Jézus erre magához hívta a népet, és így szólt: ?Halljátok és értsétek meg: Nem az teszi az embert tisztátalanná, ami a szájába kerül, hanem ami a szájából kijön, az teszi tisztátalanná.? Ekkor hozzáléptek tanítványai, és így szóltak: ?Tudod, hogy a farizeusok megütköztek szavaidon?? Jézus ezt válaszolta: ?Tövestől kitépik mindazt a növényt, amelyet nem mennyei Atyám ültetett. Hagyjátok őket! Vak létükre vakok vezetői ők. Ha pedig vak vezet világtalant, mind a kettő gödörbe esik.? Mt 15,1-2. 10-14
Még az előző hsz-hez. Tudom, hogy sokan elhagyták a Katolikus egyházat azért, hogy erővel és hatalommal hirdethessék az igét. De kinek? Az ugyanolyan megújult embereknek? Maguknak? Nem a betegnek kell az orvos? Jézus a betegekért jött. Nekik kellene erővel és hatalommal hirdetni, hogy Jézus él! Ott ahová Isten helyezte őket, nem ahová azért mentek, hogy "jól" érezzék magukat. Jézus se azért jött, hogy "Jól" érezze magát, hanem,hogy az Atya akaratát teljesítse. Ott kell nagy fává növekednünk ahová Isten ültetett bennünket.
Mostanában egyre jobban szembesülök azzal az emberi felfogással, hogy aki Katolikus az nem jó helyen van, mert az egyháza az ördögöt szolgálja. Aki még a tetejében karizmatikus is, annak meg már régen el kellett volna hagynia az egyházat és csatlakozni valamelyik Pünkösdista gyülekezethez. A minap egy hit testvérem azt írta: El kellene már döntened Katolikus vagy, vagy karizmatikus? Ma egész nap ez járt a fejemben. Eldöntenem? El kellene hagynom az egyházat? De miért? Oda kellene mennem ahol csak karizmatikusok vannak? Mi értelme van ennek? Hagyjak itt mindent? Aztán Isten szólt. Elém hozta a kovászról szóló példabeszédet. Máté 13,33. És világos lett minden.A kovász nem válhat ki a tészta közül mert különben nem kel meg a tészta. Nem lesz ehető. Sem külön a kovász, sem a tészta. Ehetetlen külön mind a kettő.Ha nem teljesítem a kovászi feledatomat, hanem csak azt keresem hol érzem jól magam, bizony nem teljesítem Isten akaratát. A kovász külön, tészta nélkül egyszer csak kifújja magát és semmivé válik. Ki lehet dobni. Csak a kelesztendő tésztával együtt tudja feladatát teljesíteni. Nem választható külön a kettő.Szükségük van egymásra. És a katolikus egyházba van a kovásznak feladata. De Isten itt nem hagyta abba a tanítást. Meg erősítette még egy igével is. Ján.7,18 Aki önmagától beszél az a maga dicsőségét keresi, aki pedig küldőjének dicsőségét keresi, az igazmondó és nincs benne hamisság.
"Minden kezdet nehéz" - szoktuk mondani. Tegyük hozzá: az Isten országában "minden folytatás még nehezebb".
Mennél jobban előhaladt Nehémiásék munkája, annál komolyabb ellenfelekkelkerültekszembe. Amikor híre ment, hogy hozzákezdtek a falak megépítéséhez, akadtak rosszakarók, akik hencegő fölénnyel kicsúfolták igyekezetüket. (2-3.) Mikor már mutatkoztak munkájuk eredményei és már félig álltak a falak, a nagyhangú ellenség szívós, tervszerű támadásba kezdett. (7-8.) Ne reménykedjem hát abban, hogy hovatovább egyszerűbb és simább lesz az út. "A harc hevesb lesz egyre."
És mennél jobban előhaladt Nehémiásék munkája, annál több nehézségrebukkantakönmagukban is. Amikor még csak elején voltak az építkezésnek, "a nép nagy kedvvel dolgozott". (6.) Olyan könnyen túltették magukat az ellenség fenyegetésén és a munka fáradalmain egyaránt! De azután panaszra fordul a "nagy kedv". "Képtelenek vagyunk..." Most már érzik, hogy milyen fárasztó a munka és az ellenség is egyszerre olyan aggasztóvá lett! (10-12.) Az "első szerelem" lelkesültsége nem tart örökké!
"Hogy a tanítás, az intés és a feddés mennyit tehet magától a léleknek megváltoztatására, megmutatja Pál, mikor azt írja (I. Kor. 3,7), hogy sem az, aki plántál, sem az, aki öntöz nem munkál hathatósan, hanem csak az Úr, aki előmenetelt ad. Eképpen látjuk, hogy Mózes szigorúan érvényt szerez a törvény parancsolatainak s a próféták is erősen védelmezik e parancsolatokat és megfenyegetik azok áthágóit; mindamellett megvallják, hogy az emberek végül is akkor lesznek bölcsekké, mikor nekik a belátásra való szív adatik s hogy Isten saját munkája a szívek körülmetélése, a kőszív helyett hússzívnek adása, törvényének az elmébe való beírása által annak véghezvitele, hogy a tanítás foganatos legyen."
"...Jézus neve nemcsak világosság, hanem étel is és olaj is, mely nélkül a lélek minden étele száraz; só is, melynek hozzáadása nélkül minden ízetlen, amit elénk adnak és végül méz a szájban és gyönyörű ének a fülben, a szívben víg öröm s egyúttal gyógyszer s valamiről ember vitatkozik, az mind sületlenség, ha nem hangzik benne ez a név."
Ma is megvan az aktualitása a hívők számára a tegnap elhangzott Igének. A "Hajnali gondolatok"-ban hallottam:
"A mai újszövetségi Igében, Máté evangéliumában, Jézus krisztus így szól hozzánk: "Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok."
Jézus Krisztus, utolsó időkről és második eljöveteléről szóló tanításában hangzik a figyelmeztetés: "Legyetek készen!" De igaz ez az Ő mindennapi, talán kevésbé látványos, de ugyanolyan valóságos eljöveteleire is: "legyetek készen!"
Ha valaki azt mondja: "kész vagyok!", az két dolgot jelenthet: jelentheti azt, hogy aki ezt mondta, elkészült valamivel, befejezett valamit, célhoz ért.
De jelentheti ennek épp az ellenkezőjét is: nem elkészült valamivel, hanem elkészült valamire. Kész arra, hogy elindujon, hogy újat kezdjen. Ez a kifejezés a felolvasott Igében ebben az értelemben szerepel.
Ha tehát én hívő emberként azt mondom: "kész vagyok", az nem azt jelenti, hogy megtettem mindent, tökéletesen elvégeztem mindazt, amit Isten kért tőlem. Hanem azt jelenti, hogy kész vagyok Őt befogadni, és Vele indulni el, Vele újat kezdeni. Ebben a készenlétben nem az a fontos, hogy hol vagyok most, meddig jutottam el, mit értem el, hogy "mit tettem le az asztalra". Nem az a lényeges, hogy milyen közel kerültem Istenhez, hanem hogy: Felé tartok-e?
Mert jobb a helyzete annak az embernek, aki távol van Istentől, de közeledik felé, mint annak, aki közel van hozzá, de távolodik Tőle.
Ez a "készenlét" éppen ezért nem a múltról, hanem a jelenről szól, a máról szól: hogyha az Úr jön, ezen a mai napon is, akkor kész legyek befogadni Őt, hogy Ő átjárjon, átformáljon, és újjáteremtsen engem az Ő Lelke által. Így legyen! Ámen.
Nem minden "mai aktualitás", amit a Bibliát kinyitva olvasol. Ahhoz A Szent Lélek is szükséges - ha érted.
Én azt gondolom, hogy a Jézus Krisztus története eléggé megmagyarázza a bűn és a gonosz létezésének kérdését.
Aztán meg: a "természeti" ember nem képes felfogni az "Isten Lelkének dolgait, mert bolondságok neki". Ahhoz előbb újjá kell születni - ahogy Jézus mondta.
Hiába no - megvannak az "isteni aktualitásnak" az előfeltételei.
"Látom, fogalmad sincs mi az a "mai aktuális üzenetek Istentől"."
...hmm... ezt mondja - mondja??? KIABÁLJA - magáról e topic: "MIT OLVASTÁL MA A BIBLIÁBÓL?", s a jogos dorgálásod után ezt is tettem: idéztem, forrást is adtam... még egy - kicsi ugyan, de hiszed, vagy sem: őszinte - mea culpa is ott van...
OFFtopic ----
...(2998)-ben az árvizet megsínylők sorsán szomorkodva szúrta ki a szemem az ORDIBÁLÓ topic-cím, amire 3 keserű hangú, irónikus, adekvát "üzenetet" írtam - szintén őszintén...
...erre Te - aki gondolom a "szeretet Istenének" híve vagy - idéztél egy "dörgedelmet" by Lukács...
...láthatóan nem értetted meg a célzottan irónikus "isteni üzeneteket", mert az egyik legalapvetőbb emberi jogot - lásd 18, 19. cikk - , a belső szellemi szabadságot fenyegető ideológiai kényszert írtad válaszul...
...az erre írt, szintén adekvát reagálásomra "gyehennát" emlegettél...
...mi itt a titok? ...nincs titok, ahogy írtam...
...nem, nem lettem hívő, s komolyan azt gondolom, hogy ha létezne bármiféle "felsőbb" hatalom-bármi, akkor a világban ma látható szenvedést, gyötrelmet látva, az nem a "szeretet", hanem mérhetetlenül GONOSZ kéne, hogy legyen...
"Bizony: hiszem. " - tisztelem a jogodat e hithez!!!
"Azaz: tudom." - amit hiszünk, s amit tudunk, az nem ugyanaz...
"De a topik témájához hozzá tudsz szólni " - bocsánat, hogy nem Bibliából idéztem... mea-culpa, ezt fogom tenni... már elé is vettem egy frappánsat:
" Ímé e nép felkél mint nőstény oroszlán, és feltámad mint hím oroszlán; nem nyugszik, míg prédát nem eszik, és elejtettek vérét nem iszsza. (23,24, angolból)
((...azaz Isten népe gyilkol, és issza a holtak vérét... vagy rosszul értem...))
De a topik témájához hozzá tudsz szólni - egyébként? Mert én mindig azon a véleményen voltam, hogy a topikot arra használjuk, amire nyitották. Illetlen és tiszteletlen dolog ennek ellenkezője.
