Vajon igaz-e az amerikai diplomáciának az a tétele hogy Amerika legfőbb export cikke a demokrácia.
Igaz e, hogy amerika a huszadik századi történelme során a demokráciák pártján állt a diktatúrákkal szemben?
Deritsük ki.
Magyarul: a CIA a "Harapófogó-terv" keretében igyekszik destabilizálni Venezuelát, utcai tüntetéseket provokálni és a választások körül változatos módon zavart kelteni, de venezuelai ellenkémek most leleplezik az amerikai kémeket.
Apropó, nem látta valaki vasárnap az m1-en a Gyilkos optika című 1982-ben készült filmet?
Én csak a végét csíptem el, de megdöbbentő volt!
1:1-ben úgy tűnt, mintha a szerző előrelátta volna az szeptember 11-et, és a rákövetkező afganisztáni, iraki inváziót, mint az amerikai katonai-ipari és titkosszolgálati komplexum provokációját és játékát.
Arról szólt, hogy valami III. világbeli katonai diktatúrának egy vezetője, aki állítólag terrorista támadást intéz a Fehér Ház, stb. ellen, atomfegyverekkel több helyen robbant New Yorkban, stb.
Az eseményeket közvetetíti a tévé, és az ügyeletes, megbízható, készséges, a nép előtt szent riporter is.
Látni helikopterről leszálló terroristákat Wasington felett, stb. Folyik a kiszivárogtatás, a pánikkeltés, majd az utolsó pillanatban megtalálják az atombombát, amit egy CIA vezető(?) csipőfogóval hatástalanít:-)
Ekkor felmerül a riporterben, hogy nem ti csináltátok ezt az egészet? Amire kódolt beismerő választ kap a CIA-stől.
Az utolsó képek, hogy a katonai diktatúra vezetője ki van bukva, és örjöngve kérdi magában, a sátrában, hogy "miféle atomfegyverek, miféle atomfegyverek?". Tudja, meg fog indulni ellene a háború.
És az utolsó hírek: az elnök bejelenti a háborút, mindenki boldog, el fognak pusztítani egy gonosz terrorista diktátort!
RÉMÁLOM!
Nem is tudom, az iraki háború ellenző miért is nem forgatták le ezt a filmet 2003 előtt minden nap az amerikai tévékben?
És akkor nézzük meg, hogy hogyan látjákaz amerikai demokráciaexport lehetőségeit belülről, legbelülről, nem holmi balos-antiglobalista-szélsőjobbos pozícióból (ami a kedvenc vádjuk a kritikusokkal szemben a mindenkori amerikai politika idióta híveinek), hanem olyan szakértő, katonai szemmel, akinek keménységéhez, elkötelezettségéhez nem férhet kétség, de aki egyúttal olyan magas szintű katonai vezető, hogy (politikailag, szociológiailag) kellően intelligens ahhoz, hogy rá lehet bízni a háborút, és annak ellenkezőjét is.:
Fallon says U.S. miscalculated Iraq
By ANNE FLAHERTY, Associated Press Writer 13 minutes ago
Adm. William Fallon, who is poised to become the top American commander in the Middle East, says the United States miscalculated the ability of Iraqi forces to take control and underestimated the enemy's persistence.
"Securing the stability of the country has been more difficult than anticipated," Fallon said in a written statement to the Senate Armed Services Committee."Our ability to correctly assess the political, economic and security situation in Iraq has been lacking."
Fallon's remarks were submitted in advance of a confirmation hearing Tuesday. Fallon, who commands troops in the Pacific region, has been tapped to replace Army Gen. John Abizaid as head of the U.S. Central Command.
(...)
In remarks prepared for a speech Tuesday, Sen. Bill Nelson ..., D-Fla., a member of the Armed Services Committee who recently returned from a trip to the region, said only another 200,000 or 300,000 U.S. troops would make a substantial difference in Iraq.
"Based on everything I saw last month, and based on my conversations with Iraqi officials, our own military leaders and rank-and-file soldiers, I am convinced more troops won't end the sectarian violence," Nelson said.
Nelson also was expected to deliver a sharp rebuke of Iraqi Prime Minister Nouri al-Maliki. Nelson said al-Maliki "either lacks the will, or the nerve, to take on the Shiite militias."
Last week the Senate approved, 81-0, Bush's nomination of Army Lt. Gen. David Petraeus to head the Iraq war. Petraeus would work alongside Fallon, who would oversee military operations throughout the region, including Afghanistan.
During Petraeus' Jan. 23 confirmation hearing, senators questioned him on how Bush's new strategy would work and whether Congress should weigh in with a resolution of disapproval. Petraeus said the situation in Iraq was "dire" [= szörnyű, iszonyatos, rettenetes, végzetes!] but not hopeless.
In his written remarks, Fallon told the Senate panel that the U.S. has "relearned" the need to hold secure an area "until Iraqi security forces and local political and economic activity have provided essential confidence to the population."
Fallon also said he believes the Pakistan government should do more to prevent al-Qaida operatives from crossing its border into Afghanistan and that Iran remains a serious threat to the region.
However, Fallon said Tehran was unlikely to produce a nuclear weapon until "mid-next decade."
"I sense that our allies in the region are more concerned about the potential threat posed by Iran now than at any time since the Iran-Iraq War," he wrote.
Amerikai katonák iraki gyerekeket öltek meg bosszúból Újabb amerikai atrocitásokra derült fény 2006. május 27. 9:35
MNO Szándékosan öltek meg 24 iraki civilt, köztük gyerekeket és asszonyokat tavaly novemberben amerikai tengerészgyalogosok - írja Los Angeles Times című napilap. Az amerikai katonák ellen indított vizsgálat bebizonyította, nem véletlen bombarobbanás, hanem amerikai katonák egy csoportjának bosszúja végzett a civilekkel. A katonákat várhatóan hadbíróság elé állítják.
Befejezéséhez közeledik - legalábbis a védelmi minisztérium tájékoztatása szerint - a hadithi gyilkosságok ügyében indított vizsgálat. A Los Angeles Times című napilap ugyanis pénteken azt állította, hogy az iraki Haditha városában az amerikai tengerészgyalogosok szándékosan öltek meg huszonnégy, fegyvertelen polgári lakost - köztük gyerekeket és nőket is - tavaly novemberben. A katonák akkor - miután merénylet érte a menetoszlopukat - több lakóházba is benyomultak, és agyonlőtték azt, akit ott találtak.
Az akkori hivatalos verzió szerint egy út menti bomba robbant, s ennek esett áldozatul tizenöt iraki civil is. De közben kiderült, hogy ez egyáltalán nem így volt. A szenátus fegyveres erőkkel foglalkozó bizottságának elnöke, John Warner szerint tények támasztják alá, hogy rendkívül komoly ügyről van szó, a védelmi minisztérium egyik szóvivője pedig úgy nyilatkozott, hogy hamarosan befejeződik az ügyben folyó nyomozás, és a tengerészgyalogosokat várhatóan hadbíróság elé állítják.
Tekintve, hogy Magyarorszag nem vilaghatalom - barhogy is akarja beallitani a helyi politika - tulzottan sokat nem szamit a szavunk, mi kenytelenek vagyunk hozzacsapodni egy tombhoz, ha akarjuk, hogy erdekeink ervenyesuljenek. Termeszetesen vannak olyan kis orszagok, mint Svajc, akik kepesek egyedul is boldogulni ugyes politikaval, node mindig mosolyogni tamad kedvem, ha jelenidoben vagy a kozelmultra utalva valaki beszel a magyar parlamentrol es az ugyes politikarol barmilyen oldalon. Szoval lenyegeben tokmindegy, hogy mik akarunk lenni, a mi 50-100 katonank Irakban, Afganisztanban lenyegeben mindegy, hogy ott van-e vagy nincs, nyugati orszagokban presztizsgeneralason kivul sok masra nem hasznalhato ez. En ugy erzem, hogy a mostani ket akcio (Afg. es Irak) mindenkeppen mint megszallo es bosszu akcio volt, nem pedig nagy felszabadito. Busht pedig nem tartom eppen okos embernek, ha nem lenne ket raklap tanacsadoja minden szobaban, valoszinu egy funyiro iranyitasa is komoly nehezsegeket jelentene neki. De persze ez maganvelemeny.
Csakhogy el kellene dönteni, hogy a demokrácia védelmezői akarunk lenni, vagy imperialista hóditó.
Visszatetsző a "demokrácia őrangyala" szerep, miközben lábbal tiporjuk a nemzetközi jogot, és mi magunk tiporjuk el a demokráciákat ha az utunkban állnak.
Ez a Bush gyerek még Belgiumot is katonai akcióval fenyegette meg.
Szerintem teljesen normalis (=/= jo), szerintem minden orszag amelyik nagyon nyeregben van, igyekszik a gyengebbekre eroltetni a sajat ertekrendjet, hiaba nem megfelelo az masoknak, akar eroszakkal is. Ugyanigy volt ez Angliaval, Franciaorszaggal, Nemetorszaggal, Japannal, Indiaval a tortenelem soran. Maximum vermerseklet enyhitett vagy rontott valamit a helyzeten. Nem hinnem, hogy maskent lenne ez akkor, ha Magyarorszag kerult volna ilyen hatalmi pozicioba.
Chomsky irja, hogy Hitler alatt az angolszasz befektetesek mennyisege megsokszorozodott Nemetorszagban, reszben azert mert a haboruipart eleg nagy reszben amcsi tokenek koszonhettek. Hitler valoszinuleg egy hasonlo jelenseg volt mint mondjuk Szaddam Husszein, es sok USA altal hatalomra segitett diktator. Amcsik hatalomra segitik, hogy utana felszabadithassak alola az adott teruletet (es mindenki hoskent tiszteli oket), de addig az urge rombol, amit utana amerikai cegek segitsegevel lehet ujjaepiteni, stb. De mostmar egyre jobban kilog a lolab.... N t.
Az amerikai politológus professzor: Chalmers Johnson az USA-t olyan országnak írja le, amely egyre inkább fegyvercsörgetõ arroganciával számolja fel a saját kultúráját és demokráciáját.
A Bush-kormányzatot támogató elit gyûlöli õt, az öntetszelgõ amerikai szuperhatalom talán legkeményebb kritikusát. Ugyanis Chalers Johnson-t, a nyug(talan)díjas kaliforniai politológus professzortt nem lehet habókos baloldalinak, vagy a "gyengécske, öreg" Európa hívének csúfolni. Johnson ugyanis az amerikai politikai elit tagja [a Nixon/Ford adminisztráció nemzetbiztonsági tanácsadója volt], hiszen CIA tanácsadó volt, sõt: ki akarták nevezni a CIA vezérének is. De az már régen volt. 2000 elején Johnson - 30 esztendõ óta a Kaliforniai Egyetem politilógia professzora - felhívta honfitársai figyelmét a hegemoniális politika veszélyeire. A könyv címe: "BlowBack" - CIA kifejezés a hibás külfüldi beavatkozásra visszakapott reakcióra.
Johnson alapelve: Az US-imperialita hatalmi politika érvei és akciói nem csak áldozattá teszik a megtámadott országokat, hanem szabályszerûen provokálják azokat visszacsapásra. Egy évvel késõbb, a szeptember 11.-i terrorcsapás igazolta a kaliforniai Kassandrát.
Most [2003. márciusában, néhány nappal az iraki háború elõtt] a 72 éves Johnson újra egy brutális tükröt tart az "Amerikai demokrácia öngyilkossága" c. könyvével a honfitársai elé, ami abban olvasható, az aligha fog nekik tetszeni. A könyv leleplezõ, szorongást és riadalmat vált ki, Európa politikai elitjének is ajánlatos elolvasni, ha meg akarják ismerni ennek az új Amerikának a hajtóerejét, amely mások érdekeit, még a régi szövetségesek érdekeit is semmibe veszi.
Hasonlóan a korábbi birodalakhoz - így mérgelõdik a könyörtelen vitatkozó - az USA is eldöntötte, hogy nem békében és jólétben akar élni, hanem mint katonai szuperhatalom mutatkozik be, amely egy "feldühített, az ellenállásban egyesült világgal száll szembe".
A berlini fal ledöntése óta eltelt 14 évben - Johnson szerint - "egy forradalom" ment végbe Amerika és világ többi része között. Kezdetben még civilek irányították az USA külpolitikáját, akik a nemzetközi jogra és a többi demokratikus országgal kötött és hosszú évek során bevált szövetségre építettek. Ma, az "újkonzervatív diadalmasok" uralkodása alatt mindez alapjában megváltozott. Az Egyesült Államok nem az, amit képmutat: a jóakaratú hegemon, aki csak a demokrácia és az eberi jogok exportján fáradozik, hanem egy katonai szörnyeteg, amely az egész világot akarja uralni.
Johnson bemutatja a katonai támaszpontok birodalmát, katonai repülõtereket, lehallgató berendezkedéseket és stratégiai exklávékat a földkerekség valamennyi kontinensén. 725 katonai támaszpont az USA területén kívül, amelyek az ENSZ 191 országából 153-ban vannak jelen. Sok helyen magasrangú tisztekkel és prokonzulokkal, akik a "befogadó országok területén csapatok állomásozását szabályzó szerzõdésket kényszerítenek ki és arra is ügyelnek, hogy az amerikai katonaság által elkövetett bûntettek miatt ne vonjanak senkit felelõségre.
Idõközben már jóval több egyenruhás amerikai tiszt állomásozik külföldön, mint diplomata, fejlõdõ országot segítõ vagy környezetvédelmi szakember. Az US-kaszárnyák globális hálózata napról napra közvetiti az küldetési üzenetet: "az Egyesült Államok célja, hogy fegyverrel a kézben térítse meg a többi nemzetet, tárgyalások, keresekedelmi vagy kultúrális kapcsolatok helyett".
Ezt az USA-t már nem érdekli, hogy a nemzetközileg elfogadott jogi szabályokhoz elkötelezettnek, vagy a nemzetek közössége részének tartsa magát . Ezt az Irak ellen készülõ háború is igazolja, amely igazolására hamisított okokat hoznak fel magasramgú kormánytisztviselõk, és mind az amerikai népet, mind a világ nyilvánosságát félrevezetik.
"Imperialisták a hazafiak parazitái" - definiálta John Hobson brit közgazdász. A szeptember 11.-én kiváltott sokk elegendõ hazafias hajtóerõt bocsátott a Bush-csapat rendelkezésére. A washingtoni imperialista ideológusok vezérszelleme Johnson szerint Woodrow Wilson [Thomas Woodrow Wilson, amerikai politikus (Demokrata Párt), *1856, +1924. 1910-12 New Jersey kormányzója; 1913-21 az USA 28. elnöke; 1918: 14 pontba foglalta az új nezetközi világrendet, 1919: Béke Nobeldíj]. Wilson nyilatozatai szerint a USA küldetése a "végleges világbéke" létrehozása. Johnson: "Wilson állította az amerikai iperializmust arra az ideológiai alapra, amely ma mint 'globális misszió a világ demokratizálására' jelenik meg."
Amerika politikai hagyományai között - érvel a kaliforniai politilógus - a "birodalom" kezdettõl fogva negativ fogalom volt. Ronald Regan a Szovjetunót "Evil's empire"-nek, a "gonosz birodalmának" demonizálta.
De a szeptember 11.-i terrorcsapás óta az "birodalom" tekintélye növekvõben van, bár a jelenlegi washingtoni régensek a római birodalom történetérõl nem valami sokat tudnak. Paul Wolfowitz, Bush honvédelmi-miniszter-helyettese és a legkeményebb háborús héja a csaptában, a korábban kinevetett "Pax americana" elméletével már célbaérve érezheti magát.
Szeptember 11.-e Johnson szerint "veszélyes módon változtatta meg néhány amerikai vezetõ gondolkozását". Ezek hajlamosak arra, hogy az amerikai köztársaságot "valódi birodalomnak tartsák, mint egy új Róma, az emberiség történelmének legerõsebb birodalma, amelyet nem kötelez a nezetközi jog, a szövetségesek érdekei vagy bárilyen fegyverhasználati korlátozás".
Egy olyan birodalom - mint ahogy Arthur Schlesinger történész szomorúan feljegyezte - amely még a megelõzõ háborúkat is megpróbálja az amerikai külpolitika legitim és erkölcsileg nem kifogásolható eszközévé tenni. Ez a "megelõzõ önvédelem" a "nemzeti biztonsági stratégia" alapelve 2002. szeptembere óta. Már hónapokkal azelõtt kinyilatkoztatta George W. Bush a West Point katonai akadémián tartott beszédében a beavatozási politika lényegét: "háború a terror ellen", szükség esetén 60 ország ellen is "a harcot az ellenség területére visszük".
Ugyanúgy, mint valaha Woodrow Wilson, Bush is univerzális értékekre hivatkozik: "A békét fogjuk biztosítani, valamennyi kontinensen a szabad és nyitott társadalmakat támogatjuk".
Chalers Johnson szerint ez egy keresztesháború kihirdetését jelenti.
A "01 klikk" - ahogy Johnson elõszeretettel a "gyerekcsászár" Busht aposztrofálja - uralkodása alatt a kormányváltás a militaristák elõtérbejutásával ment végbe. Idõközben túlnyomó többségbe kerültek a hadiipar képviselõi a magas kormánypozíciókban. Sok katona civilbe öltözik. A legtöbb újkonzervatív, aki a demokráciát fegyverrel és megelõzõ háborúkkal akarja kiterjeszteni, inkább baloldali gyökerû, mint jobb: "a '30-as és '40-es évek befolyásos zsidó-amerikai trockista mozgalomból származnak".
A 21. századi US-iperializmus két elõfutára: Donald Rumsfeld védelmi iniszter és Dick Cheney elnökhelyettes a világûr militarizálását is követeli: Johnson szerint "különösen riasztó jel" az USA katonai unilaterizmusára az a törekvés, hogy megtiltja a világ összes országának a világûr felderítési célokra szolgáló használatát, a szövetségeseknek is. 2004-tõl kezdõdõen kezdené el az USA a komunikációs és kémmûholdakat zavarni vagy megsemisíteni, azért, hogy az összes országot függõvé tegye.
A hatalom militarizmusa és arroganciája - aggódik Johnson - veszélyezteti az amerikai kultúrát és demokráciát: "az amerikai nép elveszíti a saját országát". Az egyetlen megmaradt szuperhatalom hasonló útra tévedt, mint amely a '80-as években a Szovjetúnió összeomlásához vezetett. Ezért három tényezõ felelõs: az ideológiai rögeszmék miatt létrejött belsõ gazdasági ellentondások; ezek további fokozása a hatalom által; képtelenség a reformokra.
A Bush-klikk politikája nem ad több biztoságot a világnak, hanem több veszélyt és bizonytalanságot, Johnson szószerint: "Semmi kétség, hogy a kubai disznóöböl-invázió és a vietnami háború gyorsított ismétlõdései következnek".
Hasonlóképpen sötétek a kaliforniai Kasszandra jövendölései. Négy fõ probléma fogja az amerikai birodalmat megrázni:
- állandó háborús állapot és további terrorcsapások az ameriaiakra;
- a demokrácia és az alkotmányos jogok messzemenõ korlátozása az USA-ban;
- propagandarendszer és a háború dicsõítése, egyben a katonaság hatalma;
- végül az ország gazdasági rombadöntése, mert a szûkülõ tartalékokat egyre becsvágyóbb katonai mûveletekre tékozolják el.
Csak egy lehetõség van a végzetes irány megváltoztatására: "a nép visszahódítja a Kongresszust, a korrupt választási törvényeket megváltoztatják, megtiltják a pénzek áramlását a Pentagonba". Ugyan Amerikának ütõképes polgári társadalma van, amely legalábbis elvileg képes lenne a katonaság hatalma és a katoni-ipari koplexus ellen fellépni. De ezt a reménysugarat is besötétíti a történelem tanulsága: "nagy birodalak nem tartanak örökké, többnyire katasztrófa vet nekik véget".
sőt a tendencia határozottan az, hogy amig az európai középhatalmak jobbára adnak a nemzetközi jogra addig az USA nem.
Újabban. Ezt azonban nem lehet visszamenőleg kiterjeszteni. És nemcsak a nemzetközi jogról beszélek, hanem viselkedési szabályokról is. Azért gondold meg, hogy a Népszövetség is, az ENSZ is az összes leágazásával amerikai ötlet volt, aztán mind a kettőből kiábrándultak, az előbbiből az európai hatalmak viselkedése miatt, az utóbbiból az oroszok (eredetileg szintén európai nagyhatalom) vazallusainak és szövetségeseinek pofátlansága miatt. Egészen a II. vh-ig az összes európai hatalom törzsi logika szerint gondolkodott, Amerika volt az első, amelyik nem. Most, hogy egyedül maradtak a porondon, megváltozott a helyzet, és Bushék politikájában megjelentek az irraconális elemek, de ez eddig nem volt jellemző. Ez ellen papolással sokat nem lehet elérni, az egyetlen lehetséges módszer: Európának gazdaságilag és katonailag is versenytárssá kell válnia, mert ha nem, akkor Kína lesz az (esetleg ősi japánutálatát legyőzve), és akkor megnézhetjük magunkat.
Az amiknak köszönhetik hogy nem a szovjetek szabaditották fel őket.
Nem a "felszabadításról" beszélek, hanem a Marshall-segélyről és a katonai védőernyőről, ami lehetővé tette a látványos fejlődést.
A japánok mindent maguknak köszönhetnek
Tévedés, az amerikaiak szabályosan rájuk erőltették a parlamenti demokráciát, ők ragaszkodtak a földreformhoz, és elég tetemes segélyt adtak nekik a háború után. Érdemes összehasonlítani azzal, amit a franciák műveltek a nem is nagyon legyőzött németekkel 1919-től.
Távol-keleti kistigrisek: Mi köze ehez amerikának
Hasonló köze van: évtizedeken át biztosította katonailag Dél-Koreát és Tajvant, nagy pénzeket pumpált beléjük, és piacot adott nekik. Ahogy ma a fogyasztási cikkek nagy hányada Kínából jön, úgy Észak-Amerikában volt egy korszak, amikor a húsklopfolótól a kisautóig minden olcsó dolog Dél-Koreából vagy Tajvanból, esetleg Malajziából jött. Nem ám K-Európából, pedig ott is gyártottak olcsó húsklopfolót és kisautót.
Milo:
ha 45 után nincs atommonopóliumuk, ha 49 után nem csapnak le minden szovjet terjeszkedési kísérletre, vagy legalábbis nem erősítik meg a helyi ellensúlyt, ha nem fegyverkeznek olyan tempóban, ahogy, akkor most garantáltan nem az lenne a legfőbb gondunk, hogy a neten elemezzük az amerikai politika elfajulásait.
Jó pár érintett országnak jobb lett. Vegyük csak például Nyugat-Európát, Japánt vagy a távol-keleti kistigriseket
Japán: A japánok mindent maguknak köszönhetnek. Az amerikai megszállás éppenhogy visszavetette őket, de hát ők kezdték.
Nyugat-Európa: Igen ez igy van. Az amiknak köszönhetik hogy nem a szovjetek szabaditották fel őket. De ugye azért ezt sem szivjóságból tették, hanem a szovjetektől, és a nácizmustól való félelmükben.
Távol-keleti kistigrisek: Mi köze ehez amerikának. Maximum az ENSZnek koreához, és közvetve az USA nak amiért megvédték dél koreai rezsimet. No de a többi??
De, gyakorlatilag ezt mondták. És ha ez nem is pontosan igaz, azért volt benne valami.
Emlékszel arra a jelenetre amikor - talán a faroklövész - súlyosan megsebeül, és főhős el akarja látni a morfium helyén egy cetlit talál: "Ami a szindikátusnak jó, mindenkinek jó. Milo Minderbinder"
Biztosan emlékszel, a szindikátusnak mindenki tagja, de a haszonból csak Milo Minderbinder részesedik. Néha megállapodik az ellenséggel, és a szindikátus - amerikai - gépei bérmunkában lebombázák a saját repterüket, de ami a szindikátusnak jó az mindenkinek jó.
Hm. Én csak azt álltiom hogy az USA semmivel nem különb az összes többi hatalomnál, sőt a tendencia határozottan az, hogy amig az európai középhatalmak jobbára adnak a nemzetközi jogra addig az USA nem.
Az én meglátásom szerint az USA mint szuperhatalom destabilizáló tényező, és veszélyt jelent a nemzetközi közösségre nézve.
Nincsen ellensúlya, és gátlástalanul ki is használja ezt.
Korábban csak burkoltan itt egy pucs, ott némi fegyver a gerilláknak, most hogy teheti már nyiltan kihasználja katonai erejét a saját piszkos céljai érdekében.
És ehez persze kétszinüen nyomatja a szabadság és a demokrácia őre propagandát.
Talán elöbb rá kellene szolgálni ezekre a jelzőkre.
szóval összefoglalva: éppen annyira egyoldalúnak tartom azt a felfogást, hogy az USA tökéletesen erkölcstelen, "piszkos kis nagyhatalom", mint azt, hogy pont Reagan (és nem a 45 óta folytatott politika egésze) döntötte meg a kommunizmust.
Ezzel azt állitod hogy Amerika a saját piszkos kis nagyhatalmi érdekeit védte.
Nem ezt állítom, és nem vagyok benne biztos, hogy minden nagyhatalmi érdek piszkos és kicsi. Ez esetben például Amerika nagyhatalmi érdekei üdvösen egybeestek a világ egy elég nagy részének az érdekeivel.
Ettől az érintett országok lakóinak még nem lessz jobb
Jó pár érintett országnak jobb lett. Vegyük csak például Nyugat-Európát, Japánt vagy a távol-keleti kistigriseket.
viszonylag szabad országokból csináltak diktatúrát
Nyilván nem ok nélkül használod a "viszonylag" szót. Jó, ezen ne vitatkozzunk, de azért megkülönböztetném a hidegháború 64-65 (a vietnami beavatkozás eszkalációja) előtti és utáni időszakát. Az elsőben szerintem egyértelműen pozitív a mérleg, a másodikban már túl sok a bűn és a hiba, de a célt - a Szovjetunió feltartóztatását és belső összeomlásba sakkozását - így is elérték, és ez a jvaukra írható.
Még csak nem is azt mondták - a'la Joseph Heller - hogy ami a szindikátusnak (Amerikának) jó az mindenkinek jó. De, gyakorlatilag ezt mondták. És ha ez nem is pontosan igaz, azért volt benne valami.
Ezzel azt állitod hogy Amerika a saját piszkos kis nagyhatalmi érdekeit védte.
Ami teljesen igaz. De.
1, Ettől az érintett országok lakóinak még nem lessz jobb.
2, Sok mindent lehet feltételezni hogy mi lett volna ha. De ha a tényeknél maradunk azt látjuk hogy viszonylag szabad országokból csináltak diktatúrát.
És persze mindemellett megy a szabadság védelmezője propaganda. Holott az USA semmi mást nem védelmezett mint saját nagyhatalmi érdekeit.
Még csak nem is azt mondták - a'la Joseph Heller - hogy ami a szindikátusnak (Amerikának) jó az mindenkinek jó.
A Disznó-öbölt hibaként tartják számon, már csak azért is, mert rosszul tervezték meg, és nem sikerült. Castro lehetett ugyan "simán baloldali", de a) a harmadik világban a "sima baloldaliság" (mondjuk, a Nasszer-féle arab szocializmus) és a szovjetbarátság között igen nagy volt az átfedés (Nasszernek is eltelt pár év, amíg a csehektől rendelt fegyvert), b) az összes amerikai és más külföldi tulajdonú vállalat államosítását nem lehetett másképpen felfogni, hogy ez az ember szembe akar fordulni az USA-val, és mindazzal, amit képvisel - egyetlen terngerszoros távolsra. Úgyhogy amerikai szemszögből az embargó és a partraszállás nagyon is indokolt volt.
Irán a szovjet érdekszféra határán volt (nemcsak határos, hanem félig szovjet megszállás alatt is volt a háború alatt), az északi tartományt már megpróbálták kiszakítani, és nem túl sokkal azelőtt az amerikaiak már láthatták Kelet-Európában, hogy mivé fajulhat egy "simán baloldali", államosítgató kormány. Azonkívül akkor éppen nem lehetett tudni, hogy megállt-e a szovjet terjeszkedés vagy sem. Úgyhogy a biztonság kedvéért megállították.
Az afgán ügyeket tökéletesen elcsösszintették, ennyire futotta. Dehát így jár, aki az élvezet kedvéért szívatja az ellenfelet.
Elég sok esetben nem is oroszbarát kommunista, csak simán baloldali kormányokat, pl. Castrót, olyan vehemensen támadtak, hogy az oroszok karjaiba kergették. Iránban sem orosz vagy akár komcsi bábkormány ült, amit elkergettek a CIA segítségével. Pl. ha az nincs, lehet, hogy most ott nem fundamentalista vezetés lenne. Vagy Afganisztánban miután győztek, odahathattak volna, hogy ne a legelvadultabb rablóbandák alakítsanak kormányt a legiszlámabb szósszal leöntve. Szóval kicsit kevesebb agresszivitással lehet többet értek volna. De mindegy, sok mindent tényleg nem lehetett előre látni.
Azt is kérdezhetném: hogyan lehetett volna még megvédeni az ellenség feltartóztatásán túl (x hibaszázalék vállalásával), és hogyan lehetett volna nem ártani, ha nem védik meg?
Én meg azt mondom, hogy azzal, hogy jobboldali diktátorokat tartottak, vagy segítettek hatalomra, megelőzendő a baloldali diktatúrák kialakulását, ténylegesen megvédték a működő, szilárd demokráciákat, ebben nem álszenteskedtek.
