Jaj de hülye vagyok! Ez az egész nem is Szilvának lett volna cimezve...
Szoval annyit még, hogy azt minek a gyerek, hát mert millio szép dolgot lehet mondani, de azt biztosan nem, hogy azért hogy legyen valaki akit én teremtek a saját képemre és hasonmlatoságomra. Tehát a gyermek legyen önmaga és n az akinek képzelni vágyom. S ha nem is hasonlit arra, aminek látni szeretném, akkor ne a gyermeket okoljam, mert talán igy a jó és ha nagy hibát nem vétettem a nevelésénél, akkor nagy valoszinüséggel a dilis kamasz évek után lesz mihez visszatérnie, mihez viszonyitani, lesz egy stabil értékrendszere, mely alapot ad neki és abszulute lényegtelen a dologban, hogy kire hasonlit személyiségjegyeibe, hogy az lett-e amit elképzeltünk neki, hiszen a lényeg csak annyi, hogy milyen EMBER...
azon keseregni, hogy csemeténk egy számunkra nem az akinek látni szeretnénk....hmmm...vajon miért van ez igy, vajon jogos-e a gyülölet, vajon talán pont ezért, vajon miért nem gondolkozunk el a miérteken akkor, amikor még modunkban van befolyásolni valamit....én hiszem, hogy ha egy gyermek jó alapokat kap, akkor nem lesz az épitménnyel sem probléma...
Te komolyan ugy gondoltad, hogy amit irtam azt ugy is gondolom egyes szám elsö személyben? Ja és ezzel itt elö is állnék?
Hát a fenét, hogyan is gondolhatnám ezt azok után, hogy van 6 csemetém és arra ébredek, hogy rám mosolyog egy iciri piciri kicsilány és hidd el, hogy imádom öt s az, hogy beteg csak annyit jelent, hogy jobban szeretem, mint azt valaha is eltudtam volna képzelni...
Minden gyermekem egy csoda és mindegyiket akartam és szeretem és ha nagyobb baja volna bármelyiknek mint amilyen esetleg van akkor még inkább szeretném, mert a hosszu anyasággal töltö éveim alatt egy dologban lettem mindinkább biztosabb s az az, hogy ha valami gond van gyermekünkkel, akkor olyan szeretet csatornákat nyit meg bennünk, amiröl nem is tudtunk hogy létezik, miközben a baj idején olyan eröt és energiát is kapunk a tartalékainkból, amely saját magunkat is meglep. Ezt tudom és azt is, hogy amikor az ember vállalja a gyermekét, akkor minden ami nehéz is széppé válik egyben. Nincs miért, mert önmagából merit eröt és töltödik fel napról napra, még akkor is, ha fáradtak vagyunk, ha napok ota nem aludtunk, ha éppen betegség van, nehézség. Nem tudok miérteket csak azt, hogy nincs nagyobb csoda, mint egy hajnali mosoly, mint egy sikereinek örülö kisovis büszkesége, mint egy napról napra okosodo kisiskolás tágulo értelme, mint egy saját szárnyait probálkodo kamasz vivodása a nagy világkérdéseken, mint ...
Szóval senkit soha nem cserélnék el sokkal jobbakra sem, mert ök hus a husomból, vér a véremböl, mert ök egy szerelem gyümölcsei, amiért naponként megvivjuk közös harcunkat...és hordozzák sejtjeikben mindazokat, akiket tartozom szeretni...
A kérdés hülye, amit e topic felvet és hülye kérdésre hülyén lehet válaszolni, hisz mivégre is a gyerek...ezernyi ok van, ami ellen szól. Sokba kerül, idövel visszapofázik, felülbirál engem és...és nincs ennél megfoghatatlanabb dolog, hogy miért mégisd miért olyan nagy csoda, minden nehézsége ellenére elsülyedni az a szülöségünk csodájába...
Büszke vagyok és nem arra, hogy okosak, azok, de nem ez a lények...nem arra, hogy szépek, nekem azok, de nem ez a lényeg....nem arra, hogy jók, szerintem azok, de nem ez a lényeg...csak egész egyszerüen büszke vagyok rájuk, mert ök csak ök azok akik, és niincs miért, csak azért mert azok akik...
S igen vannak problémás csemetéim, de igy is vállaltam öket és soha nem akartam oket másként, mint ugy ahogy vannak a problémákkal együtt..
Igen Anna asztmás volt és több, mint 3 éven át minden ösztöl nyárelejéig gykaran hetente többször lefulladt s a saját kinján kivül felörölte a mi éjjeleinket...de nem az bántot, hogy nem tudtam, milyen az, hogy 6 óra alvás.....és még igy is szép volt az a 3 év is...
Tamás fiam hiperaktív és sulyos diszgráfiás, és néha baromi nehéz volt, és néha nagyon sírtam amikor nem tudtam, miként bontakoztathatja ki tehetségét egy okos és értelmes gyermek ha ilyen hátrányokkal jöt e világra...
Csabi fiam figyelemzavaros, kissé autisztikus, de nincs az az összeszedett zseni, amire lecserélném öt. 4.5 évig nem beszélt de nem adnám soha oda még az aggodalommal teli éveket sem, mert ez is ö volt...miként álltam az ágy mellett, amikor komában volt, de azt a komás gyermeket sem cseréltem volna el egy egészséges gyermekre sem, mert ö ott komásan is az én fiam volt...
A pici lányom szívbeteg, de az én kicsim, az én gyöngyöm, és nem cserélném el egy egészséges gyermekre sem, mert ö az én a párom, a mi tündérünk, akinél nincs nagyobb kincsünk...mert minden gyermekünk egy olyan kincs, amiböl csak egy van egy nélkülözhetetlen CSODA...
S jó nekem, mert anya lehetek, mert aggodhatok, mert sirhatok, mert lehetek mérhetetlenül büszke, BOLDOG...
Hát, talán több volt. De ha valakinek olyan gyereke születik, amilyet nem akart volna (és az esetek 99 %-ában ez történik), még nem kell depresszióba esni. Itt nyilván nem arról van szó, hogy nem lány lett, hanem fiú (vagy fordítva), nem ilyen, hanem olyan színű a haja, nem egyke, hanem iker stb... Az én kisebbik gyerekem sem "tökéletes" a maga hiperaktivitásával. Meg tudtam volna őrülni tőle egy időben (4-5-6 éves kora körül), mégsem bántam meg, hogy megszültem. Van még itt körülöttünk néhány szülő, akiknek problémás gyermeke van. De nem kiáltják bele a világba, hogy megbánták, hogy mi a francnak szülték meg, hanem megpróbálnak szeretettel és törődéssel segíteni az életén. Még egy daunkóros gyerekre is lehet büszkének lenni. Ha annyira nagy teher ennek a kicsodának is a saját gyereke, akkor adja örökbe egy olyan szülőnek, aki tárt karokkal fogadja. Aztán köttesse el magát. Hú de mérges vagyok! Szegény gyerek.
És akkor még azt kérdezi, hogy ki mire büszke!?! Én például nagyon sok mindenre büszke vagyok a gyekeimen kívül is.
Drága Anyabanya. A "szólás-mondás" egy dolog, a tartalom még ugyan az. De az írásod többi részéről baromia meg van a véleményem, és szerintem jól össze is tudnánk kapni. Csak nincs kedvem hozzá. Maradjunk annyiban, hogy nem vagyok hajlandó semilyen egyházasdiban részt venni, még gondolati szinten sem. Legalábbis itt a topicon tutira. Pusszantalak.
Na végigolvastam a tegnapi termést, és az a véleményem drágám, hogy az, aki a Csernust nézi, attól nem is nagyon várok más reakciót. Aki meg részt is vesz abban a műsorban, arról egyenesen gonoszelőítéleteim is vannak. De hogy még valaki ezt komolyan is vegye, az azért több a döbbenetnél.
Továbbá minden egészséges embernek szuverén joga eldönteni, hogy hány gyermeket szeretne nemzeni. Aki ezt megszólja, azt ugyanúgy meg lehet szólni. A felvilágosítás manapság a csapból is folyik, aki ennek hátat fordít, az elég buta. Na innen kezdődnek a gondok.
De egyébként tovább megyek! A nem egészségesnek is szuverén joga eldönteni...
Ja és azért is jó a gyerek a háznál, mert imádjuk magunkat és a világon senki sem tud olyan imádattal nézni minket mint egy 4 hetes baba, no de mi is szeretünk imádni valamit, amit csak mi imádunk, és mi meg semmi másra nem tudunk olyan imádattal nézni, mint egy 5-6 hetes elsö mosolyára hajnali 3-kor...amugy meg tök jó a gyerek, mert puha lehet simizni, jó illatú lehet szaglászni és kedves, mert idövel ö is simiz, aztán elmulik, de akkor lehet másikat szülni. A nagyobbakat meg belegyürjük jun 1.-töl valamelyik inkubátorba, mert akkortól azt büntetlenül lehet. A párom is ezt igérte be tegnap a 15 éves lányának...
A szaporodási ösztön a génjeinkbe van belekódolva, mint minden élőlénynek. Modern korunkban a fejlettebb országokban ezt az ösztönt a tárgyak szaporításával is kiélhetővé tették. De van aki ragaszkodik az eredetihez.
ez nem igy van mert nem az a baj hogy nagy az Isten állatkertje, hanem hogy sok benne a marha...ezt Kárpáti László kat lelkész barátom mondta egyszer, aki jelenleg Brazilia fövárosában gyermekkoruak börtönét igazgatja miután több éven át foglalkozot utcagyerekekkel...
Ne töröltesd, mert a dolgot könnyebb úgy feldolgozni ha beszélsz róla. A 4 gyerek nem így volt tervezve ( a 3. terhesség iker lett ) , a kívánt ivararány semvolt lényeges ( 4 fiú ) . És semmi sem sikerült tökéletesre, van amelyikkel rengeteg a gond magatartásilag, az egyik beteg, mit mondjak még. Nemez számít. Én így szeretem őket, bármi legyen is. És igen, boldogsághadsereget, mert mind nagyon boldog életet él, és talán emiatt a jövőjük is szép lesz. Legalábbis remélem. Amit te írsz abból tényleg az látszik, hogy nagyot csalódtál, tehát valszeg inkább te vagy az aki a saját egódért vállaltál egy gyereket. És ez sajnos nem jött össze, ezért most csalódott vagy. De biztos vagy benne, hogy nem lehet alakítani a gyerek tulajdonságain? ( nem tudom mekkora )
nem vagyok csalódott, de megvallom amikor először szembesültem a dologgal akkor nagyon mélyen érintett. Nekem ezt a tanulságot adta az élet. És azért kezdtem bele a dologba, mert nagyon sokan az elvárásaikat akarják testet öltetni a gyerekükbben.
De most kis önvizsgálatot tartottam és rájöttem csak öncélúan magamról akartam beszélni másokra vetitve az én bajaimat. Bocsi és elnézést mindenkitől. Töröltetem az összes hozzászólásomat.
Én ebből azt szűrtem le,hogy te siman csalódott vagy,hogy a gyereked nem testesíti meg azt,amit te MAGADNAK elképzeltél.
Való igaz....elképzelsz egy édes,aranyos,mosolygó kisbabát,aztán kapsz egy üvöltő kis zsarnokot rosszesetben.
Képőbb pedig a büdös kölyök szemtelen,egyest hoz a suliból,stb.....
Ezek mind külön-külön csalódások,amik azért nem homályosíthatják el a jó tulajdonságait.
Azzal szereted a gyerekedet feltétel nélkül,hogy ötvenedszer is tisztábateszed mosolyogva,hogy tudatosítod benne később,hogy ha 50 egyest is hoz,attól még te szereted,bár most legszívesebben kitekernéd a nyakát:)
Csak és kizárólag egy gyerekre feltenni az ember életét valóban hiba lehet,de számomra a gyerekeim és a munkám együtt jelentik az életem értelmét,az egyik a másik nélkül kevés lenne a boldogságomhoz.
Aki pedig csupán a gyerekei által boldog,azt is tökéletesen meg tudom érteni,de a Te szavaidból csalódottságot és keserűséget érzek.
Ezeket a gondolatokat fogalmaztad volna meg abban az időben is,mikor a gyereked még pici volt?????
/bocs,csak gondolom,hogy most már nagyobb,ha ezt sikerült kiváltania belőled/
Ajaj, Ta nagyon furcsán látod az életet. Elfogadó szereteről beszélsz és mégis az süt a soraidból, hogy a gyereked nem olyan lett, mint amilyennek megálmodtad, s ez pofáraesés - úgy tűnik ezt még mindig nem tudtad elfogadni. Cáfolj ha nem, de ismeretlenül ez jön át.
Úgy gondolom, hogy az elfogadó szeretetet pontosan a gyerek által éltem meg először teljes mélységében, s aztán lettem másokkal, más gyerekeivel is sokkal megértőbb, elfogadóbb.
Nyugodtan személyeskedj, mert kreatív az télleg nem vagyok, de nagyon szeretnék az lenni, igyekszem :-)
de jól el tudnék vitatkozni veled... de mi nem nagyon érthetjük meg egymást mert külön csillagrendszerben élünk. Amúgy az emberi élet célja valóban a boldogság, ezt jól irod. De ezt azzal elérni, hogy egy meghatározott számú (4 darab) utódot nemzek (nyilván előre eltervezett ivararányokkal) és azokat a magam képére (és elvei szerint) nevelek.. kis boldogsághadsereget épitek magam köré...hááát... te biztos nem igy értelmelmezed ahogy én most. És nincs is sok értelme hogy nagy bölcsességeket mondjak, mert minden embernek más és más a sorsa és mást kell megtanulnia/megszenvednie a világban. Én pontosan ilyen elvekkel vállaltam gyereket és elmondhatom azt a megdöbbenésemet amikor kiderült, hogy a saját gyermekem a legkevésbé szeretett rokonom legkevésbé szeretett tulajdonságait örökölte. Na akkor pofára esik az ember, aki úgy gondolja, hogy az ő világlátása és humanizmusa annyira ragyogó, hogy azt kell tovább szaporitani. De ez az én sztorim, neked meg teljesen más tanulságokat tartogat az élet. Még az is lehet, hogy a te 4 gyereked a te elveidet fogja továbbvinni és békében boldogságban fogtok élni. Ámen.
olvasd el a 65. második felét. Az ösztönösen, végiggondolatlanul vállalt gyerekek ellen vagyok. Ismerek olyanokat akik jó példával élnek, de sajnos mostanában több olyan eset van körülöttem ahol a gyerek lényegében eszköz volt (mert a gyes után nem talált munkahelyet az anya). Ezt végtelen erkölcstelen dolognak tartok a gyerekkel szemben. Igen, valamilyen szinten a diplomára is lehetsz büszke... de jobb lenne, ha a humanizmusra és az elfogadó szeretetre, a kreativitásodra tudnál büszke lenni...bocs, nem személyeskedni akarok, hisz nem ismerlek... és emiatt nagyon félreérthetővé válhatok.
Láttál te már nagy családot közelről? Szerinted egy nő az egója miatt szül több gyereket? Lehet, hogy van olyan aki emiatt szül (max egyet ) , de szerintem ez ritka. Annak a gyereknek nagyon rossz. Én azért szültem, mert ha boldogságban nevelem fel őket akkor egyrészt nekem rengeteg örömöt ad ez ( és, hogy ne az egóra gondolj, 4 gyerek rengeteg lemondással jár ám, de sebaj ) , másrészt remélem, hogy a világnak is teszek valami jót. Talán több jó ember lesz, akik megváltoztatják ezt a nem túl irányt ahova tartunk. És sajnos én magam is látom, hogy rengeteg ember úgy tekint a nagycsaládokra, hogy "szaporodnak mint a nyulak ". És ez nem igaz. Nekünk tudatosan van 4 gyerekünk, és még sok ilyen családot ismerek.
Én nem értelek Téged, nem tudom követni a gondolatmenetedet. Nem gondolom, hogy pl. az én életemnek egyetlen célja lenne a gyerek, tehát ha dr. Csernus megkérdezné, hogy mire vagyok büszke, akkor tudnék sorolni dolgokat az élet más teületeiről, de akkor is úgy gondolom, hogy a summa cum laude diplomám nem ér annyit, mint a tökéletes kicsi fiam. Vagyis ez nem jó megfogalmazás, nem hasonlítható össze a kettő, nem mérhető egy mércével. De büszke vagyok mind a kettőre :-) Szóval akkor most mi van az egómmal?
szerintem egyáltalán nem baj, hogyha valakinek azért kell a gyerek, hogy általa teljesedjen ki az élete. az a baj inkább, ha nem is tudja miért, de van gyereke. nem is érdekli, nem gondolkozik, csak egyszerűen nemtörődöm és ezért van gyereke. ez inkább baj szerintem, mert ezek a gyerekek nem szép gyerekkort élnek meg, ezekből a gyerekekből sérült/beteg/agresszív felnőttek lesznek. ha csak annak lenne gyereke, aki tényleg akar, akkor talán nem lenne túlnépesedés sem a földön.
kezded kapisgálni a lényeget... "a gyerek megnyit egy kaput a nőben és ettől lesz teljes az élete". az Ő élete. Az anya élete ! Az egója lesz teljes. Itt a dolog lényege... csak ezt jól felcicomázzák, hogy milyen aranyos amikor először felnevet meg az első rajza anyáknapjára stb. stb.
És ha én úgy akarom szebbé, jobbá, humanistábbá tenni ezt a világot, hogy olyan gyereket nevelek, aki majd ezeket az értékeket közvetíti? Ha most pont azok nem vállalnak gyereket, akik megtehetnék - van egzisztencia, ész a fejben, stb..., csak kedv nincs - , akkor egy idő után hová tart ez a világ? Mert most nem jó irányba megy - szerintem.
Egyébként meg azért is kell a gyerek, mert megnyit olyan kapukat egy nőben, aminek létezéséről nem is tudott, de ezzel teljes az élete.
Jól mondod: azért szültek futószalagon 6..12 gyereket hogy 1-2 meg is maradjon nagykorukra. Ez most is igy van a fejlődő országokban. De a többiek meg nem jöttek rá, hogy ahol 12 gyerekből 12 meg is marad ott már nem kellene több. Idézhetném egy régi ismerősömet akik hithű katolikusok voltak és a negyedik gyerek után nagy bűntudattal használtak gumit mert ugye azt is tiltja a vallásuk... brrrrr Az a baj, hogy még mindig nem léptünk a mennyiségi korból a minőségi felé. Nem az a fontos, hogy az életet széppé, tartalmassá, humanistává tegyük, hogy felülemelkedjünk a z egó korlátain és szeretettel éljünk, (ahogy egy szerencsétlen keresztreszegezett ember mér 2000 éve megmondta). Nem. Továbbra is az ösztönök uralkodnak és minden nőnek/férfinak gyerek kell. Azoknak is akik képtelenek a minőségi fejlődésre és csak állat mód szaporodnak.
