Népszabadság • Népszabadság Online • 2004. július 30.
- Nem, ez nem ellenzéki szóróanyag, ez a valódi villanyszámla!
Fotó: Szmodis Imre
Mostanában megint szezonja van a szocialisták önsanyargató megújulásának. Úgy találom, most is inkább a felszín fecseg, és jobbára hallgat a mély. A bölcs intelmek, tézisek nem érik el a baloldali tétovaság okait, melyek abban gyökereznek, hogy korunk problémáinak egyre nagyobb része megoldhatatlan a hagyományos baloldali gondolkodás keretei közt, mert az elavult, értéktelenné vált. Lássunk erre két példát.
A hagyományos baloldal szerint fel kell számolni a kizsákmányolást, mert igazságtalan. A szociáldemokraták azonban elfogadták a kapitalista piacgazdaságot, mely elismeri, sőt pozitív mozgatóerőnek tekinti a tőkejövedelmeket, a nem munkával teremtett és szerzett javakat. A kizsákmányolást a piacgazdaságban nem lehet felszámolni. A szocialisták ezért inkább hallgatnak erről, és elkönyvelik, hogy a hatékonyság oltárán áldozatot kell felmutatni.
Hasonló a helyzet az értéktöbblettel is, mely a hagyományos baloldali vélekedés szerint azokat illetné meg, akik előállítják. Ezzel szemben a kapitalizmusban az értéktöbbleten nagyon sokan osztoznak, így a tulajdonosok, az állam, az irányítók, a bankok és végül az értéktöbblet termelői. Ez utóbbiak érdekérvényesítési ereje messze nem elégséges ahhoz, hogy jogosnak vélt részüket megkapják. Küzdelmük ezért nem az értéktöbblet megszerzésére, hanem a jóléthez szükséges jövedelem kiharcolására irányul. Ebben is gyengék, a jövedelemelosztás morzsáit csipegethetik csak fel még akkor is, ha politikai pártok és hullámok igyekeznek - például a rászorultság elvén - kiegészíteni lehetőségeiket.
A fentiek csak példázzák, hogy a klasszikus baloldali értékek egy része piacgazdasági viszonyok közt tarthatatlan. Ezt úgy szokták elintézni a szocialista ideológusok, hogy nem beszélnek róluk. Ez tüneti megoldás.
Vannak olyan jelenségek is, amelyek a klasszikusok előtt ismeretlenek voltak, az új baloldali ideológusok pedig még csak keresgetik a válaszokat. Ezek közül négyre érdemes rámutatni.
Az első a globalizáció. Ez a világkapitalizmust jelenti, amit korábban imperializmus néven ismertek föl. A globalizációellenesség a baloldal radikális szárnyát jellemző áramlat, amelylyel kapcsolatban a kifinomult társadalomtudósok a széllel szembeni piskótadobálást szokták emlegetni. E válaszok nem elégségesek ahhoz, hogy a szocialisták képesek legyenek a folyamathoz való viszonyukat megfogalmazni. Elfogadni, elismerni nem akarják, mert a globalizáció társadalmi veszélyei nyilvánvalóak - például a kizsákmányolás világméretű fokozódása. Fellépni ellene azonban értelmetlennek tűnik. A szabadesést sem lehet politikai akarattal megváltoztatni. A királyi út az együttélés, amelyben a baloldaliak a szelídítés és átfestés praktikáit alkalmazzák.
A második gombóc a szocialisták torkán az információs társadalom. Ez minden politikai erő számára nagy talány. A demokrácia népakaratot kifejező intézményekre, így pártokra, parlamentre és a győztesek által irányított kormányokra épül. A világ viszont abba az irányba sodródik, ahol ezekre egyre kevesebb szerep vár. Az információs társadalom inkább képes a működés önszervezésére és intézményi megszervezésére hálózatok és régiók szerint, mintsem pártok és parlamentek alatt. Ez a folyamat ugyan lassabb, mint a globalizáció, de egyre erőteljesebb. A politikusok erre a kihívásra is úgy válaszolnak, hogy nem veszik észre. Pontosabban: betagolni, "hasznosítani" akarják a parlamenti demokráciákba az információs világot. Olyasmi ez, mint amikor a feudális államszerkezet kezelte az ipari forradalmak nyomán kialakult új gazdasági rendet, a kapitalizmust. Nem sikerülhetett.
A harmadik probléma a munka társadalmi szerepének átalakulása. A termelés és a szolgáltatás termelékenységének növekedése, a gazdaság struktúrájának átalakulása miatt a világ fejlettebb részében egyszerűen nincs szükség arra, hogy mindenki sokat dolgozzon. Elég, ha kevesebbet dolgoznak és kevesebben. A javak és szolgáltatások így is jelentős feleslegbe kerülnek a valós igényekhez képest. Kialakultak és szaporodnak a pazarló életformák, a felélhetetlen személyi jövedelmek és kihasználhatatlan vagyonok. Ugyanakkor az emberek jelentős részének mégis kényszerűen munkát kell vállalnia - ha talál -, mert ez a megélhetési forrása. Egyfelől egyre kevésbé kell dolgozni, másfelől muszáj. A megoldást a baloldal eddig az elosztási rendszerek környékén kereste, szociális és gondoskodó programokat eszeltek ki. Ez azonban a munka növekvő társadalmi "túltermelésére" nem válasz.
Utolsóként a szocialista gondolkodók legsúlyosabb gondját, a szegénység társadalmi szorítását említjük. Ez azért olyan fájó, mert éppen a legalapvetőbb szocialista eszmével, a társadalmi érzékenységgel nem egyeztethető össze. Ez a társadalmi igazságtalanság legkritikusabb pontja. Aligha nevezheti magát valaki szociálisan elkötelezettnek, ha nem tud mit kezdeni a szegénységgel és mindazzal, ami mögötte meghúzódik. A szegénység a javakhoz, lehetőségekhez, esélyekhez való hozzáférés szabadságának a hiánya. Valószínű, hogy a társadalmi robbanások legnagyobb veszélyét a szegénység álarcába burkolt szabadság hiánya jelenti. A szocialisták problémamegoldó képessége e tekintetben elég szerény. A költségvetési viták napjáig ugyan sok - bár többnyire csak elosztási - ötlet kerül forgalomba, de ott ezek kimúlnak azzal a szociálisan nehezen magyarázható indokkal, hogy a költségvetés helyzete nem engedi a megvalósításukat.
Az említett négy dilemmára nem csak a baloldal keresi a válaszokat. Sok javaslat, gondolat ismert. Nem tudni azonban olyan, a szocialisták által is vállalható, kiforrott nézetekről, amelyek a baloldal megújulásának programjába írhatók. Maradnak az inszurgensek kardcsörtetései, melyek tétje nem a társadalmi célok megvalósítása vagy a baloldal jövője, hanem a hatalom megszerzése. A baloldalnak haladó, a változó világot megmagyarázó ideológiára van szüksége. Régen is ez tette vonzóvá. Ennek hiányában a szociáldemokrácia olyan zászló, ami csak körmenetben lengethető, de harcba nem hív a világ jobbítására. Aki alá áll, inkább csak személyeket, mint értékeket választ. Egyébként helyesebb nem a múlt században használt bal- és jobboldal szerint megosztott nézetekről, hanem a modernizációt szolgáló és annak ellentmondó eszmékről beszélni.
Azt hiszem ez a mondáseredetileg az íróasztalra (dolgozószobára) vonatkozott. Ezek szerint én egy szuperzseni lennék...:))
Jó ég tudja Katterom, mi lesz 4 generáció múlva. A fennáló demokrácia, és "kapitalista világrend" úgy néz ki egy szép kis krízis felé halad, amit akár még mi is megélhetünk. Azt hiszem az európai kapitalizmus fénykora az 50-es évek közepétől a második olajválságig tartott, amiből mi visszavonhatatlanul kimaradtunk.
Hogy inkább még egy annya lett volna az összes komenistának, apja helyett...
Ordnung halten nur die Dummen, das Genie übersieht das Chaos. ;-)
Es meg el is hiszik:
Chilebol cseresznyet, nyugdijasoknak ingyen MALEV jegyet, egy szuronyos magyar baka, de jo is, hogy nem vettek fel, mert hulye lettem volna a kommunistaknak tanulni, kozos listaval az Eu-ba, meg kell vedeni hitunket, csaladunkat stb... stb... stb...
gumipitypang es rizstermesztes a Hortobagyon, vas es acel orszaga stb... stb....
"Az is igaz, hogy az akkori négy év helyett, ma mindennap elmehetek nyaralni külföldre, de csodálatos az ismerőseim közül l5 év alat nagyon kevésnek sikerül ez,"
Nekem a rendszervaltas elott sosem volt penzem ,hogy kulfoldon nyaraljak,73 nyaran voltam utoljara Porto Rozsban akkor meg nem volt gyerek, maradt a balaton ,amugy nem bantam,mert nekem a Balaton a nyaralas gyerekkorom ota, viszont a rendszervaltas ota minden evben kulfoldon nyaralok,mert most mar megengedhetem magamnak anyagilag,,igaz ugyanott, a Balatonon. sot meg ugyanabban a villaban is mint a rendszervaltas elott. Vagyis en nyertese vagyok a rendszervaltasnak,mert minden evben nyaralhatok kulfoldon.
Galambocska! Ifjú szocialista Gyurcsány barátunknak három milliárd a vagyona. Félre ne érts, nem sajnálom tőle; de ezt vessed össze a 14 éve rendszeresen újraválasztott főpolgármester egy-kétszáz milliójával...
toloba!Az ifju szocialisták poició harcát inkább elfogadom, mnt az SZDSZ-t, mint a gazdagok pártját. Nemcsoda, hiszen egyik vezérük a Demszky teljesen mindegy, hogy hogyan, de jól összeszedte magát. Lehet, hogy benne volt a négy feleség. Igaz, hogy mindig csodálkozom, amikor hallom, hogy a parlamenti képviselők, mindegy, hogy melyik pártban vannak hány nagyválllalátnál vannak anyagilag érdekelve. Igaz, hogy az átkos az borzasztó rendszer volt, csak egy pártra lehetett szavazni, meg a Népfrontra, de ott ezek nem voltak. Az is igaz, hogy az akkori négy év helyett, ma mindennap elmehetek nyaralni külföldre, de csodálatos az ismerőseim közül l5 év alat nagyon kevésnek sikerül ez,. Nem úgy, mint a Demszkynek és a társainak.
Speciel, igazad van, eftársam. Az említett eftársak egyetlen embert sem végeztettek ki...öreg bikák már, s a fiatal bikák igykeznek kiszorítani őket a területről. mert eftársam Magyarországon ma nem jobb és baloldal harcáról beszélhetünk, hanem baloldali osztályharcról. Az ifjúkommunisták harcolnak a helyért, a húsosfazékért az öregkommunisták ellenében. A populista és időnként demagóg magyar fenegyerek igyekszik megkapaszkodni bolsevista jellegű pártjával a szintén, az előbb említett jelzők kiérdemlésére hajlamos öregek ellenében, amúgy a bikák módjára. Így aztán klasszikus értelemben véve kedves eftársam magyar jobboldal nincs, nem létezik a nagy formációk közt. Hát ez a nagy harci helyzet eftársam és őszinte leszek: ez baj, nagy baj eftársam.
Kőkemény kapitalizmus, a legvadabb formájában:((((( Megint meg kell kűzdeni a 8 ó munka, 8 ó pihenés, 8 ó szórakozás nehezen kivívott intézményéért:))))) Éljen a szoci......jajjjj azt ne!!!:((((( Inkább a jobboldal jöjjön megint Orbán miniszterelnök Úr vezetésével:))))))
Eftársak a szocilizmus után már nincsen semmi, mert eftársak az maga piramis meg a zárókő a csúcsán. Mi megépítettük nektek ezt az igen hasznos építményt. Sok munkás élete árán, de megépült a nagy mű. Használjátok!
