Az EU-t piszkosul nem érdekli, hogy nekünk itt keleten milyen képzeteink tapadnak a teljes foglalkoztatottság kategóriájához, így aztán ezt még belépésünk előtt legfontosabb foglalkoztatáspolitikai céljává emelte.
Két populációt akkor tekintünk egyesítettnek (egynek), ha sem várható értékeik, sem változékonyságaik nem különböznexignifikánsan. Ebből rögvest kiderül, hogy jóformán ahány (független) változó, annyi felosztás. A konkrét esetben (a jobb híján az IQ-val paraméterezett) értelmi színvonalra próbáltam célozni. Ebben a szerencsés esetben mindegy, hogy a a nemzet melyik iskola szerinti definícióját fogadod el: értheted a magyar állampolgárok és értheted a magyar kultúrájúak közösségeként is.
Na ja: a jólét tényleg feltétel, de egyre inkább biztosított. Az eltartottak már most is sokkal jobban élnek, mint kétszáz éve a dolgozók, és az, hogy további igényeik vannak, részben már a fogyasztói társadalomnak (az igények mesterséges fölkeltésének) köszönhető (v.ö. reklám). A termelékenység ilyen ütemű fejlesztése lehetővé teszi, hogy az eltartottak kellő (igényeiknek megfelelő) színvonalon élhessenek 100 éven belül: épp ez a fő veszély.
Az eltartók igényei azonban elvileg nem elégíthetők ki, mert az új ismeretek új szükségleteket hoznak.
Nomármost én hiszek abban, hogy (akár anno a japánok vagy a közelmúltban az írek) mi is megtaláljuk azokat a politikusainkat, akik mindent hajlandóak lesznek a háttérbe söpörni az oktatás (elsősorban a közoktatás!) sikere érdekében. Ekkor a demokráciával se lesz baj.
A "teljes foglalkoztatottság" kellemetlen felhangú, igen negatív múlttal terhelt. Ezért eléggé esélytelen, hogy 1,5-2 évtizednél hamarabb szalonképessé váljon a kifejezés.
"újraegyesíthetjük a nemzetet"
Szép-szép, de úgy érzem, ehhez előbb két fogalmat kéne - társadalmi szinten, nem itt - feltétlenül tisztázni és közös megállapodásra jutni:
"a széles néptömegek minőségi oktatása. Ha mindenkit piacképes munkaerővé nevelünk,"
Működőképes lehet-e egy csak alfákból, esetleg bétákból álló társadalom? Huxley szerint nem.
A tendencia fordított (én legalább is az oktatásban ezt érzékelem): mindenkit piacképtelen, ezáltal kiszolgáltatott munkaerővé nevelünk a tömegoktatással, amely nem lehet jelen finanszírozás és az emberre nehezedő teher mellett minőségi. Az egészet meg is ideologizáljuk: élethosszig való tanulás (de nem azért, hogy tényleg jobb tudásúak legyenek az emberek, hanem azért, hogy egyrészt lekössük őket, másrészt, hogy 2-3 diploma és egyéb szakosító képzés után elérjék azt a tudásszintet, amit akár csak 10 évvel ezelőtt egy mezei friss diplomás magáénak tudhatott.
off igyekszem megtanulni :o) on__________________________________________
Le a kalappal a gondolatmenet előtt. ////// Az eltartók és az eltartottak kulturája végső soron egyfajta kasztrendszer, amelyben az egyik dolga a munka, a másiké a békén maradás és mindez ellen nincs mit tenni (már a dolgozók kasztjának), mert a rend őre a megfellebbezhetetlen vallás: az erkölcs. Nem túl szívderítő. Na persze ha ez jóléttel párosul, akkor semmi hiba, hiszem minden szánalom feltétele a bőség, mint tudjuk, az pedig tfh van.____________________________________________
De ha kiiktatjuk a versenyt a képletből, mely szerint az életben maradáshoz szükséges a teljesítmény, akkor mi motiválja a dolgozók kasztját, hogy ne tegyék le a malteroskanalat?__________________________________________________
És mi a helyzet a politikai berendezkedéssel? Hogyan hatna egy ilyen brutálisan kimondott igazság a demokrácia magasztos eszméjére?_____________________Az oktatásról írtakkal teljesen egyetértek.
ON Az Általad felidézett gondok jelentős része abból fakad, hogy a modern társadalmakban az emberek erkölcsi megfontolásokat helyeztek a fajfenntartás biológiai kényszer fölé, és mesterségesen életben tartjuk — mi több, szaporítjuk a biológialag életképtelen egyedeket. Következő lépésben ide számolhatjuk a társadalmilag életképtelen (pl. munkaerejét eladni nem képes) egyedeket is, és ott tartunk, hogy mesterkélt erkölcsünk alapvetően ellentétes a fajfenntartással: nap mint nap látjuk, hogy a társadalmilag legkevésbé életképesek szaporodnak leginkább: ők azok, akik bővítetten újratermelik magukat, és az emberiség "átlagos" génállománya rohamosan romlik. Hitler volt az utolsó, aki harcba szállt ezzel a modern erkölcsiséggel, és sterilizáltatta a gyengébb elméjűeket — de a spártaiak, a fejfenntartás mexállotjai simán ledobták volna pl. Hawkingot a Taigetoszról.
Nomármost ebből látszólag az következik, hogy ha ragaszkodunk a modern erkölcsiséghez, akkor a társadalom lassacskán elsorvad, ha viszont megtagadjuk, akkor az alapjai omlanak össze. Nos, nem: ebből a "két kultúra" következik — az eltartók és az eltartottak kultuláris divergenciája. Nincs "átlag"; nincs közös várható érték: szakadás van. Társadalmunk most szakad a munkájukból élő eltartók és a szociális hálóból élő eltartottak közösségeire. A fő gond pedig az, hogy az "eltartók" még egész 1*űen nem képesek eltartani az "eltartottakat". Ez aztán van annyira undorító állapot, hogy kellőképpen frusztráljon mindenkit.
Természetesen van egy harmadik lehetőség is: a széles néptömegek minőségi oktatása. Ha mindenkit piacképes munkaerővé nevelünk, újraegyesíthetjük a nemzetet — nem véletlenül cél az EU-ban a teljes foglalkoztatottság. Nálunk azonban ehhez (egyelőre?) hiányzik a politikai akarat: nem volt még olyan kormányunk, amelynek ez lett volna a prioritása.
Ha a demokrácia a jólét közelebb hozása felé vezet, akkor jól működik. Mivel nyugaton ahhoz vezetett, legalábbis nem tudok olyanról, aki nagyobb jólétben élne náluk és mivel minden politikai rendszer annyira hatékony, mint a mozgatórugója (demokrácia esetében a válsztó), ezért odaát az emberek is "felnőttek a demokráciához". Más kérdés, hogy _nekünk_ ehhez tizenöt év nem volt elegendő.
A megközelítés talán nem is olyan hülyeség. Én is hasonló irányban gondolkozom (na jó: Pásztörperc kedvéért: hasonló irány szerint gondolkozom :o))
Morfondír on:
Van egy olyan érzésem, hogy ez a demokrácia nem a fejlődésünk legvégső lépcsőfoka. A rendszer működik, de a világ akkora léptekkel halad előre technikailag és annyira lemarad tőle társadalmi fejlődésben, hogy ebből még baj lesz. Számtalanszor elmondták már, nagyon elkoptatott frázis, de a lehetőségeink messze túlszárnyalták a társadalmi kontrollt. A világ bonyolultsága, a tudásanyag növekedése sokszorosan felülmúlja azt, amennyit a társadalom beépít magába, amivel el tud bánni, amit ellenőrzés alatt tud tartani. A felfedezett tudásanyag és az általános tudásszint erősen divergál. Az ember nem képes olyan gyorsan változtatni a társadalmát, mint ahogy a felfedezett tudás diktálná, éspedig azért nem, mert a társadalom alapköve az ember. Az ember pedig nem képes ennél sokkal gyorsabb változásra.
A mostani társadalmak már amúgy is rettentő sebességgel változnak, többek közt ezért érezzük akkorának a nyomást magunkon, ezért értekezünk állandóan a rohanó világról, ezért vagyunk elégedetlenek, noha sokkal nagyobb jólétben élünk ahhoz képest, ami régen volt (esküszöm nem én írtam Gyurcsány beszédét... :o) ). A nyugati társadalmak már így is recsegnek-ropognak a rájuk nehezedő nyomás alatt, a fejlődés robbanásszerű sebessége miatt. Az embereken depresszió vesz erőt, pszichotikus zavarok gyötrik, a gyengébbek neurotikusak lesznek, az kevésbé gyengék érzelmileg instabilak, aki pedig teljesen kiakad, az vesz egy shotgunt, bemegy a munkahelyére, vagy az iskolájába és addig mészárol, amíg le nem lövik a kommandósok.
Amikor politikai rendszerünket végső soron ilyen beteg, agyonterhelt személyek döntései alkotják, akkor nem nagyon van mit csodálkozni azon, ha időnként (esetleg állandóan) a szélsőségeket választják. Szélsőséges megpróbáltatásra szélsőséges a válasz is általában, úgyhogy miért éppen ebben kéne másképp lennie. De még aggasztóbb, hogy nem csak a szélsőséges megoldások hirdetőivel van gond, hanem azzal, hogy a nem szélsőségesek álláspontjukat ugyanolyan nemtelen eszközökkel próbálják népszerűsíteni, mint amilyen célokért a szélsőséges küzd. (((A társadalom szerint hazudni bűn, kétezer éves tradíció nyugaton, hogy hamisat állítani bűn. Micsoda visszásság is valójában, hogy amit egy kisgyereknek elsőként tanítunk meg, az maga egy hazugság, hiszen a hazugságot az égegyadta világon semmi sem tiltja, akkor hát miféle bűn ez? Erkölcsileg elítélendő, na persze, csak hát ezzel aztán sokra megyünk. Az erkölcsi megítéltetésre majd legföljebb a túlvilágon számíthatunk, ezen a sártekén meg az erkölcsi magasságból nem tudunk venni egy csokit sem a boltban. Szóval hazudni bűn, de ha ezt például egy politikus csinálja, akkor legyintünk: áh, hiszen csak a népszerűségért küzd, ez a dolga. .....Ja? ......Ezt így is lehet?.... Akkor ez a demokrácia nem is olyan tökéletes, mondhatná az egyszeri választópolgár.)))
Ha a demokrácia alapkövének számító választóról megállapítottuk, hogy egyre kevésbé lesz olyan helyzetben, hogy jó döntéseket hozzon saját sorsáról, akkor el fog jönni az az idő, mikor az első alkalommal nagyot koppanunk a falon a demokráciával. Előtte természetesen nem fogunk változtatni semmit, mert a demokrácia beépített lényege szerint csak akkor van elmozdulás, ha a többségnek már nagyon szar a helyzet. Ha már ez bekövetkezett, akkor hajlandó lesz megreformálni a berendezkedést - jobban mondva hajlandó lesz hallgatni autoritásokra, akik eleget tudnak hozzá, hogy véleményük is legyen a dologról -, addig nem.
Kiváncsi vagyok mi lesz az a nagy pofon (ha lesz), amibe bele fogunk szaladni és hogy én vajon megérem-e azt az időt, mikor ez eljön. Meg hogy mi lesz azután. Nem csoda, én állandóan kíváncsi vagyok.... :o)
Tudomásul kéne már venni, hogy a társadalom nem érett meg és nem is fog sosem megérni a demokráciára. De még ezt az áldemokráciát sem képesek olyanok működtetni, akik a 17-ik századi muzsik mentalitását sem érik el - már pedig az ország jelentős része az ilyen. A helyzet az ajrópúnyjóban sem jobb, csak ők már fásultabbak, évtizedek óta játszák ezt a kapitális marhaságot.
Csak azoknak adnék szavazati jogot, akik vállalnák,hogy vmi módon a 4 év elteltével felelni kellene a szavazatukért a napi dolgokon is túlmenően - mondjuk pár havi fizetés megvonás, ha azok, akikre szavazott, elszúrták. Persze mindez a politkusokra hatványozottan lenne érvényes.
Felelős-e valaki azért, mert hívő, vagy mert oly mértékben manipulálható, hogy képtelen a saját érzelmein felülemelkedve racionálisan választani? Szerintem nem.
Legfeljebb megpróbálhatom meggyőzni, de felelőssé semmiképp nem tehetem azért, ha nem az általam szimpatikusabbnak tűnő pártot választja.
A választói felelősségem legfeljebb abban merül ki, hogy megpróbáltam-e tájékozódni a programokról, és az ismert körülményeket figyelembe véve döntöttem-e egyik vagy másik mellett, de ez a felelősség mások által nem számon kérhető.
"Mennyiben felelősek a választók preferált pártjaik cselekvéséért?"
Szerintem semennyire. A választó valami elvontra szavaz, ami szerinte valamiért megtestesíti azt, amit gondol: így valami mellett vagy valami ellen szavaz, de nem a jövőbeni cselekedetekre. Sőt, nem is a múltbéliekre, hiszen azok befolyásoló tényezők mindössze.
A választók felelőssége szerintem abban nyilvánul meg, hogy olyanokra is szavaznak, akik jól láthatóan olyat igérnek, amit nem lehet megvalósítani. Olyan ez, mintha valaki egy új autót 2 millió helyett 200e-ért akarna eladni nekünk: megvehetjük, de ha lopottat veszünk, ne csodálkozzunk.
Sajnos az átlag ember hülye. Ha azt mondják neki, hogy ez vagy az konzervatív, közben meg úgy viselkedik, mint egy baloldali, attól még számára konzervatív. Ha azt mondod az 'átlagnak', hogy neked jobb lesz, és ezt meggyőzőbben mondod, nem néz mögé - de miért is nézne? Az a pártok felelőssége, hogy olyat igérjenek, ami tartható. Ezért volt iszonyú a 2002-es választás: a két nagy párt egymást licitálta túl, egyre inkább olyan volt a hangulat, hogy lopott kocsit akarnak ránktukmálni...
Jó lett volna, ha a topicnyitó 5 mondatban összefoglalta volna, miről is szól a történet - bármilyen hihetetlen egyeseknek, de a zember nem lóg feszt a neten. Pláne, hogy nyár van.
"Engem első körben az érdekelne, hogy emberek miért képesek magukból kivetkőzni, ha azt a pártot valaki simföli, amire ő szavazott."
;-)))
Ostapom mondd, ki a csuda szereti rossz donteseit felvallalni? Az nem lehet, hogy en rosszul szavaztam volna es elnezve a kormanyok tenykedeset, megertem oket ;-)
Talan nem is kellene mindig partokban gondolkozni. En hajlando vagyok meg az "utalatosekra" is szavazni, ha erdekeim azt diktaljak, vagy a masik szempont -es altalaban ez a jellemzo- merlegelem, hogy tudom a leadott szavazatomat a legjobban ervenyesiteni. Pl. Ha valoszinusitheto, hogy a legkevesbe utalatosek megnyerik a valasztast, akkor tutti hogy nem fogok rajuk szavazni, mert nem szeretnem, ha hulyere nyernek magukat, ekkor jon a masodik legkevesbe utalatos vagy eppen a legeslegeslegutalatosabb. Tutti modszer gutautes ellen.
Alighanem az okozza a problémát, hogy megint csak összekevered, ebben a kérdésben is, a pártot és a szavazóit. Ha nem tartod helyesnek, hogy valaki felkapja a vizet, ha kedvenc pártját szidják, abban teljesen igazad van. De ez a mondatod megint csak lényegesen túlhalad ezen: Például egy Demszkyt megválasztani ismét ennyi év után, már szándékos rosszindulatot is feltételez a rá szavazóknál.
Itt megint a választókról magukról mondasz véleményt, és ami kellemetlenebb, természetesen nincs igazad. Lehet Demszkyre szavazni rosszindulat nélkül. Te alkalmasint nem tudod elképzelni, de attól még nagyon is lehet. Mint ahogy lehetett volna bármelyik másik jelöltre. Ha ellenérvnek azt hozod fel, hogy Demszky viszont ezt csinált meg azt csinált, és az összességében elônyös volt-e Budapestnek vagy sem, akkor megint visszamentünk a szavazókról a tényleges kérdésre. Szóval, egyfolytában ide-oda csúszkálsz a két megközelítés között: hol a politikust bírálod, hol a szavazót. Ez így nem jó.
Egyébként, bár lelked rajta, én politikussal kapcsolatban sem tartom helyesnek a rosszindulatot feltételezô megközelítést. Más másként gondolhatja, de én azokról a politikusokról sem tételezek fel rosszindulatot, akikre véletlenül sem szavaznék. Mást tartanak jónak, és amit ôk annak tartanak, azt alkalmasint én nagyon károsnak vélhetem, de ettôl még ôk hisznek a saját véleményükben, és nem rosszindulat vezérli ôket. Butaság, tudatlanság esetleg, de nem rosszindulat.
