Higgadtan olvastam, amit írtál, de a véleményem a személyeskedésed és a rossz indulatú megjegyzéseid hatására sem fog megváltozni. Ha Te zavarkeltésnek minősítesz egy ellenvéleményt, az nem föltétlen engem minősít.
Üdvös hogy - szerencsere egyedülikent (bar Watchman=Tapsi hapsi:)) mas nem igyekszik azon, hogy könyvek alapjan itelkezzen olyanrol, amiröl semmilyen mas (belsö tapasztalata) nincs.
Korabban ajanlottak itt rozsakeris közössegeket: nosza, nyitva a kapu, örömel fogadnak mindenkit (tizedet sem kell fizetni:)) vegyük a faradsagot es ismerjük meg a dolgokat közelebbröl. (Plane ha mar könyvet irunk rola!!)
:) Ha elolvasod higgadtan amit irok - Veled ellentetben, aki a Nepszabi-nak ir es rozsakeresztes-temaban kompetensnek veli magat, de folyton a tradicio ismerete NELKÜL AZ ELLEN dolgozik. (Lsd zavarkeltes:)) Olvasd el a topik korabbi beirasait: harmonikus erdemi irasok: ha ehhez tudsz csatlakozni, akkor hajra, ha nem....
Teljesen fölösleges fikáznod a könyveket meg az olvasást, a lenti dolgok nem erről szóltak. Hanem arról, hogy volt valamikor egy tradíció, ami megszakadt, van helyette manapság más, ami viszont ugyanúgy nevezi magát, a kettő között pedig csupán nominális kapcsolat van.
....a spiritualitas, meg plane nem csak olvasgatas (bar ott is veget erhet).
A sajat elmenyek, belsö tapasztalatoknal mi erhet többet...? Ott er veget a talalgatas, spekulacio. A könyvek meg ugyis csak szaporodnak: van belölük eleg: ez az a bizonyos babeli zürzavar, ami a zavar növelesevel megakadalyozza, hogy a TISZTA BELSÖ SZANDEKKAL közeledök (nem a "törtetö kivancsiak") könnyebben tajekozodjanak ;)
De van egy "rossz hir", amiröl a tradicionalistak es a többi ezoterius könyv nem ir (honnan tudna rola), csakugy mint az exoterius vallasossag:
A miszteriumok minden idökben jol el voltak "rejtve" avatatlanok elöl (ezert rejtely-vallasok a belsö vallasok): vagyis könnyü olvasgatassal, merö intellektualis ehseggel SOHA nem lehetett eljutni a "titkok" feltarulasahoz. Minden "titok" addig marad csak titok, amig az a bensönkben fel nem tarul: ez pedig a befogado belsö minösegetöl, tisztasagatol függ KIZAROLAG.
U.ez ervenyes a JELKEPEKRE: a jelkep is csak annnak mond valamit, akinel a JELhez a lenyeben feltarul a KEP. Vagy forditva: lenyeg, hogy a külsö kephez a JELentes csak a megfelelö tudati-lelki allapotu, minösegü lenyben tarul fel. Szal... a belsö követelmenyeket nem lehet atugorni: jo kis lepcsömaszas ez. De nagyon megeri! :)
(Irtunk erröl sokat a "Szent Gral" topikban ---Rejtelyes dolgok.")
Mihez kepest különitsük el? Egymas velemenyehez kepest, vagy ahhoz, amiröl ez a szellemi tradicio szol?
Mindenki "irogat": ha valami valodit szeretne az ember megtudni, legegyszerüb, ha az olvasgatason tul elmegy egy-egy ilyen csoporthoz, es szemelyesen tajekozodik. Onnantol kezdve irhatnak akarmit barmiröl, lesz VEGRE SAJAT elmenye a dologrol. (A könyveken kivül is van elet...:) Ez mindennel igy van.
"Milyen szekunder irodalmat tudnátok ajánlani a rózsakeresztességről?"
Szekunder irodalom: mihez kepest szekunder? A rozsakereszt szellemi hagyomanyahoz kepest? :) Mert ahhoz kepest majdnem mindegyik "törtenelemkönyv" szekunder.
Sokfele szakacskönyv is letezik (irogatnak sokat) --- de fözni nem abbol tanulunk meg.
Ha "szekunder" es "hiteles" (ha ez a kettö igy együtt jarhat), akkor esetleg a vilaghirü vallastörtenesz-mitologus Mircea Eliade 3 kötetes vallastörteneti munkaja, ahol nagyon alaposan ir a "földalatti keresztenyseg" (belsö, ezoterikus keresztenyseg) mozgalmairol: pl. Gral, hermetikusok, rozsakeresztesek, sat.
Egyebkent meg "primer irodalom" :) -- a festö kepe sem maga a festö....:)
Az alábbiakból következik. Amelyek könyvek és tanfolyamok általi beavatást ígérnek. A beavatás ugyanis közösségi, közösség általi tradicionális folyamat.
Egyébként konkrét címeket nem tudok Neked mondani, mert nem ismerem őket, engem a történeti R.C. testvériség érdekel.
Köszönöm, ez rendben is van; de én azt kérdeztem, hogy a nem magyar nyelvű, rózsakeresztességről szóló szekunder irodalomból melyek azok, amelyek a "lightnewage-es" változatról, vagy annak szellemiségében íródtak. :)
Roppant egyszer elkülöníteni őket. Amelyek különféle bentlakásos iskolákon és tanfolyamokon, esetleg távoktatással, könyvekből, egyénileg, gyakran pénzért elsajátítható ismeretekről szólnak, az a mai New Age-es lájt változat. Az eredeti beavatási társaságok és tradíciók nem erről szóltak. Már az önmagában fából vaskarika, amikor internetes fórumokon ún. titkos tudásról folyik az eszmecsere.
A Lassay-féle szimbólumértelmezések tényleg jók, örülök hogy mások is ismerik :)
Mi ez a Yates-féle vonal? Őt pl. Edighoffer és Faivre ajánlja, Bernard Gorceix sem nyilatkozik negatívan róla, őket pedig hitelesnek tartom ebben a témában.
Segítenél abban, hogy erről a "light new age"-es rózsakeresztességről írókat egy kicsit elkülönítsük? Nem akarom félredobni, de az "alapozásba" nem szeretném belekeverni őket.
Közbe, ahogy itt barangoltam, hátha találok valami új és érdekfeszítő gondolatot magamnak, nos egy érdekes szabadkőműves kötényt találtam. Beillesztem, ugyanis nem, vagy nagyon-nagyon ritkán látni már csak ilyet. Figyeljétek a szimbólumokat! (persze, manapság erre mondják, hogy "hamisítvány", de tartok tőle, hogy nem az. (Lásd: Luc Benoist: Az ezoterizmus. Budapest, 1998, Stella Maris.)
"Én tudom Neked ajánlani Frances Yates alapművét (The rosicrucian enlightenment), valamint van ennek egy hasonló című emlékkötete is, amelyben Yates hívei és követői írtak ugyanerről a témáról."
Van primér és szekunder irodalom, ahogy van minőségi és mennyiségi rangsorolás. Furcsálom, hogy a Wikipédiában ez még nincs beillesztve. Mindegy. Yates hívei és követői? Ezt furcsálom tőled, mikor "New Age-s light kiadásáról" beszélsz, hiszen mindketten tudjuk, hogy milyen körröl is van szó. Kérdem: úgy érzed tényleg ezt kellene ajánlani, mint szekunder irodalom? Mindenesetre érdekes világba kalauzálná őket nemdebár? Így ha elolvasták Yates "alapművét", jöhet Bulwer-Lytton és a "Zanoni". Mit szólsz? A hozzáértőbbeknek esdetleg "Giordano Bruno és a Hermetic Tradition" (Chicago 1964.).
" Remek könyvet írt Elias Ashmole is The golden builders - Alchemists, rosicrucians, first freemasons címmel."
Mircea Eliade az egyik kedvenc vallás-történészem, van NEKI több érdekes gondolata, pl. "a XIX. sz.-i francia írók és érdeklődésük az okkult iránt" e vonatkozásban megemlítendő.
A "document library"-ban van anyag bőven a rózsakeresztességről stb. A hozzáféréshez regisztráció szükséges. Louis Charbonneau-Lassay a Rózsa szimbólumával kapcsolatos művét különösen ajánlom.
Jogos kérdés, de mondjuk az Andreae írásai utániak közül azokat, amik a 3 manifesztummal, a Turris Babellel, a Christianopolisszal és a Theca Gladii Spiritussal foglalkoznak.
A Yates-könyvet honnan lehetne megszerezni? Van könyvtárban? (Ismerem, de még nem jutottam el odáig, megrendelni meg nem akarom)
De ezek a könyvek a történeti rózsakeresztesekről szólnak, nem e topik témájáról.
Engem érdekel az egész, az eredeti meg amit abból torzítottak, az is. Idáig igyekeztem a lehető legkevesebbet megtudni a konkrét rózsakeresztes tanításról; jobb lenne az eredeti eszmékhez hűbb forrásokra támaszkodva kezdeni, mint fordítva.
Én tudom Neked ajánlani Frances Yates alapművét (The rosicrucian enlightenment), valamint van ennek egy hasonló című emlékkötete is, amelyben Yates hívei és követői írtak ugyanerről a témáról. Remek könyvet írt Elias Ashmole is The golden builders - Alchemists, rosicrucians, first freemasons címmel. Az egész hermetikus-ezoterikus történetiséget veszi górcső alá Mainly P. Hall The secret teachings of all ages and countries című enciklopédiája.
De ezek a könyvek a történeti rózsakeresztesekről szólnak, nem e topik témájáról. A történeti rózsakeresztesek egy zárt, beavatási társaság voltak, e topikban viszont a rózsakeresztesség mai, New Age-s light kiadásáról folyik a diskurzus, amely mindössze a nevében kötődik az eredeti testvériséghez.
.......azoknak, akiknek nem fert a fejebe, hogy hogyan gondolta Arkhimedesz egy pontbol kiforditani a Földet sarkaibol ;)
A "Föld" evilag, a pont meg, amivel evilagot kilehet mozditani: BENNÜNK VAN. Miket nem mondott, pedig ö nem volt gnosztikus-hermetikus, mint Püthagorasz :)
Ja, ez a "titkos tanitas" gnosztikus felfogas (a Kabbala Eletfaja is a csakrarendszert jelkepezi). Az apokrifokban is a Paradicsom közepen allo "jo-rossz tudasanak faja" az Embert jelenti.
"A szívről ezt írta: „Legmagasabb nézetünk a szív - ez az igazi ember… A szívből is kettő van… A szellemi szív az űr, amely mindent tartalmaz, és mindent átfog. Őt azonban semmi sem foglalhatja magába.” Skovoroda számára különösen fontos, hogy ne önmagukon kívül keressük Istent, hanem belső lényegünkként a saját szívünkben tapasztaljuk meg Isten ránk vonatkozó gondolatait.
Amint a külső lény belső lénnyé változik, megismerjük Isten és a lét lényegét. Skovoroda hangsúlyozza, hogy a belső ember nem elvont eszme, hanem az új ember, amellyé a régi átváltozott. Ezt az új embert mindannyiunknak meg kell szabadítani, mert mindannyiunkban létezik."
Forrás: "A világ üldözött, de nem sikerült foglyul ejtenie" - Pentagram folyóirat, 2004/2.
„Nem szeretem az olyan életet, amely halállal végződik”
--- kiáltott fel egyszer Skovoroda és hozzátette: „Mindennapi 'életünk' maga a halál”. Lelke kereste az átalakulást, és az átalakulás megtapasztalása új erőt adott neki. „Hagyd el a fizikai rothadást, és lépj át a földről a mennybe, e mulandó világból az eredeti világba. […] Nincs szükségem a látható napra, egy jobb naphoz térek. […] Ő tesz teljessé, és Ő táplál engem, a legbensőmet, szívem végtelen mélységét! Te, legkedvesebb részem! Te vagy a titkom, míg minden testi árnyék és lepel csupán.”
Mindennapi vegetatív létezésünk során nem birtokoljuk „teljes” lényünket. Csak „álmunk” van az igazi emberről. Mélyen belül ott van „Isten birodalma” és a „gonosz birodalma”. „E két birodalom - ahogy Skovoroda írta -, örök harcot okoz mindenkiben”. Megadhatjuk magunkat akár az isteni szeretetnek, akár az isteni haragnak. Ami valóban „igaz”, az „kizárólag Krisztusban” nyilvánul meg az emberi szellem számára, abban a misztikus létben, amely a Krisztusban való élet révén születik meg."
"Skovoroda felismerte, hogy a jó és a rossz fogalma kiegészíti egymást. „E két fél egy egészet alkot; az Úr teremtette az életet és a halált, a jót és a rosszat, a szegénységet és a gazdagságot, s egységbe olvasztotta őket.”
Ahhoz, hogy a „megváltás ereje” megnyilvánulhasson a gonosz világában, el kell engednünk, és a szellem által le kell győznünk a dialektika hatalmát. Ez az átalakulás ösvénye: „Engedd, hogy az Isteni Igazság felvillanhasson az igaztalanból, és örök nézete kibontakozhasson mélyéből. Aki kitart ebben, az megszabadul a tapasztalati élettől és így rálép az átalakulás ösvényére.”
"Az önismeret a létezés két „szintjét” nyitja meg bennünk, felfedvén a fizikai és a gondolati élet mögött rejlő szellemi életet is. Ezért az önismeret a bölcsesség kezdete. „Ha mindenekelőtt nem mértük fel önmagunkat, mi hasznunk származhatna abból, hogy e mértéket a többi teremtményre alkalmazzuk? Minden tudomány magva bennünk van elrejtve. Ott van titkának forrása.”
„Tudom, hogy testem az örök terven alapszik. Csak a fizikai testet látjuk, a szellemi testet nem. Ismerni önmagunkat és megérteni Istent, egy és ugyanaz.
Aki valóban ismeri önmagát, ugyanezzel a tekintettel megismeri Krisztust is.”
Vesd össze Eckhart Mester: "Az a szem, amivel én nézem Istent, ugyanaz, mint amivel ő néz engem."
"Belső és külső élete vezette Skovorodát arra a felismerésre, hogy „az egész világ alszik”, és hogy ez az álom gyötri a világot. Dalaiban sok utalást találunk arra a rejtett életre, amelyet csak megtapasztalni lehet. Érezte az ismeretlen bánatot, és az ismeretlen könnyeket maga körül a világban.
„Ez a világ vonzónak tűnik, de nyughatatlan férget rejt szívében. Ó világ, nevetést mutatsz, de belül titokban zokogsz.”
Nagyon klassz ez az írás: hihetetlen, milyen szellemi-lelki erő dolgozott az oroszokban több Pentagramban is kiváló részek vannak erről. Dosztijevszkij már klasszikusnak számít ebben (sokfele idézik) pl. ezt a Karamazovokból: "Ha Jézus ma eljönne, ti ugyanúgy megfeszítenétek."
Bennem Skovoroda ukrán bölcs, misztikus (18.szd.) maradt meg nagyon:
"Írjátok fel a síromra, hogy a világ üldözött, de nem sikerült foglyul ejtenie.” Másnap Skovorodát holtan találták szobájában. Keze keresztben feküdt mellén, feje pedig művei kéziratain nyugodott. Halála után száz évvel végül megjelentek művei. Életét legendák övezték, művét Lev Tolsztoj, és korának más gondolkodói is nagyra becsülték. Néhány évvel ezelőtt róla nevezték el Ukrajna egyik országrészének fővárosában, Harkovban az egyetemet."
Egy melegszívű, tisztán gnosztikus képe rajzolódik ki, ahogyan batyujával útrakel, mint anno Rózsakereszt Krisztián:
"1765-ben Skovoroda felhagyott a tanítással, majd vándorolni kezdett, és élete végéig már nem is volt állandó lakhelye. „Mi az élet?”- írta. „Egy ópiumtól elkábult török álma, egy rettenetes álom, mely megfájdítja a fejet, és érzéketlenné teszi a szívet. Mi hát az élet? Zarándoklat: útnak eredünk anélkül, hogy tudnánk hová megyünk és miért.” Skovoroda szinte csavargóként indult zarándokútjára. Batyujában egy hébernyelvű Biblián kívül csupán egy fuvolát és egy sétapálcát vitt. Sok barátja volt, és gyakran hosszan elidőzött némelyiknél, majd váratlanul ismét búcsút vett tőlük. A piacokon és a szegények házainál énekelt, mesét mondott és előadásokat tartott barátainak. Sok időt szentelt imádkozásra. Úgy járta útját, mintha egy láthatatlan kéz vezérelte volna."
....E nagy keresők által elhintett vetés szerte a világon számtalan szívben sarjadt ki. A lélekmegszabadítás folyamata azonban ma még sokak számára valószerűtlen dolog. Ám a mesterséges határok és a sokáig gondosan őrzött hagyományok el fognak tűnni, és az emberek ismét ráéreznek majd saját benső világukra. Lelkük legtisztább és legmélyebb vágyakozásának ezüst ekéjével aztán saját lényük rejtett kincse után fognak kutatni." http://lectorium.hu/pentagram/cikk/950
.....Mindazoknak, akik az eljövendő szellem-embert keresik, világítótoronyként magasodik az ukrán misztikus, Grigorij Szavics Skovoroda alakja, akit az ukránok „a mi Püthagoraszunknak” neveztek. Felülmúlhatatlan tanúságot tett a benne megszületett új emberről. „Az életfa testünk kellős közepén található” - mondta. Az igazi ember „a bennünk lévő szív”, az újraéledt szellemi szív. Skovoroda egyik dédunokája, a szimbolizmus megalapítója, Vlagyimir Szergejevics Szolovjev (1853-1900) a XIX. századi Oroszország legnagyobb gondolkodója és filozófusa lesz. Szeme előtt „az istenivé vált emberiség tökéletes eszméje, mint közös tevékenységének legmagasztosabb célja” lebeg. Szolovjev „az ember szelleméből és szívéből történő belső átalakulásra” törekszik. A XX. században pedig Antarova, a művésznő tesz tanúságot „az örökkévalóság erejéről, mely a saját szívünkben zeng”.
A Pentagram jelenlegi és következő számában Lev Nyikolajevics Tolsztoj (1828-1910) és Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij (1821-1881) írók, valamint Nyikoláj Bergyajev (1874-1948) filozófus titáni küzdelméről is szeretnénk beszámolni. Bergyajev megkísérli összefoglalni, hogy mi is a szabadság, melyet a bennünk lévő szellemi elvként azonosít. Dosztojevszkij regényében, A Karamazov testvérekben a főinkvizítor ezt veti Jézus szemére: „Magadhoz ragadhattad volna… a császár kardját. Miért utasítottad vissza ezt az utolsó lehetőséget? Megtagadtad a neked felajánlott egyetlen hatékony jelet, a földi kenyér jelét, amellyel mindenkit arra kényszeríthettél volna, hogy ellenvetés nélkül imádjon téged; visszautasítottad a szabadság és a mennyei kenyér kedvéért!”......
