:))Aranyos sztori. Gondolkodtam ezeken a bölcs hernyokon..... Az lehet a poen, h. az egyik csak dumal, elmeletieskedik, a masik meg megvalositja. De melyik melyik? .....
Sziasztok ! Nevem dakota egy ír áldással köszönök be:
Egy ősi ír áldás
Áldott legyen a fény, mely Rád világít és a fény, mely Benned van. Az áldott napfény sugározzon be Téged és melegítse fel szívedet míg úgy nem lobog, mint a kandalló tüze. Így minden idegen jöhet melegedni Hozzád – és barátod is… Sugározzák két szemedből a fény, mint az ablakba állított gyertyák fénye, mely a viharban vándorlókat hívogatja. Áldott legyen a Rád hulló lágy, édes eső, hulljanak lelkedbe a cseppek és csalogassák ki a kis virágokat, hogy illatukkal megteljék a levegő… De legyen áldott a vihar is, és rázza meg a lelkedet, hogy fényesre és tisztára mossa, és sok kis tavacskát hagyjon benne, amelyekben megcsillan az ég kékje, és időnként egy-egy csillag. Legyen áldott a föld, az egész kerek föld, hogy mindenütt kedvesen fogadjon, bármerre vezessen is utad… Legyen a föld puha, amikor a nap terhétől fáradtan lepihensz, és legyen könnyű, amikor majd kinn fekszel alatta. Olyan könnyen terüljön el fölötted, hogy lelked kiröppenhessen és szállhasson fölfelé és elérje útja végén az Istent!” Szeretettel László
Hernyó I. – Szeretnék pillangó lenni! Hernyó II. – Miért? Hisz pillangó vagy. Hernyó I. – Én pillangó? Ezzel a vastag, ráncos és szőrös testemmel? Hernyó II. – Amire vágysz, attól elválasztod magad. Miért ne lennél pillangó? Hernyó I. – Jó, akkor pillangó vagyok….de ez így mégse az igazi, én szeretnék repülni. Hernyó II. – Tudsz repülni. Hernyó I. – Ne viccelj, nyálkás csíkot húzok magam után, amerre csak kúszok-mászok. Hernyó II. – A tested káprázat. Ha megszabadulsz a káprázattól, bárhol lehetsz, és még szárnyak se kellenek hozzá. Hernyó I. – Hogyan szabadulok meg a káprázattól? Hernyó II. – Ne válaszd el magad semmitől. Minden egy. Hernyó I. – Már megbocsáss, de az nem mindegy, hogy hernyó vagyok vagy pillangó, vagy mindkettő egyszerre. Hernyó II. – Te egyik se vagy. Te te vagy. Hernyó I. – Ez izgalmas téma, de én repülni szeretnék. Hernyó II. – Vannak módszerek a levitációra, azonban nem ajánlom. Hernyó I. – Valóban többre vágyom, mint a szőrős testemet a föld fölé emelni. Át akarok alakulni. Pillangóvá akarok változni. Hernyó II. – Miért? Hernyó I. – Úgy érzem erre rendeltettem. Azt hallottam, hogy ha a hernyó bebábozódik, pillangóként születik újjá. Hernyó II. – Miért kéne bebábozódni ahhoz, hogy azzá légy, aki vagy? Hernyó I. – Azért, hogy a hernyó áldozatával a bennem a pillangó kibontakozhasson. Hernyó II. – Szép kép. Tetszik, hogy se a hernyó, se a pillangó nem te vagy. Mégis csak kép. Hernyó I. – Valóság lesz, ha megvalósítom. Hernyó II. – A valóság mindig valóság és nem rajtad múlik, hogy valóság legyen. Hernyó I. – Jó akkor hagyom megvalósulni. Hernyó II. – A valóságot semmi se akadályozza, nincs szüksége arra hogy hagyjad Őt. Hernyó I. – Akkor te miért mondod ezt nekem? Valami célod csak van vele. Hernyó II. – Nekem nincs célom ezzel. Azért beszélgetük, mert jól összejöttünk ezen a borókalevélen. Hernyó I. – Beszélgethetnénk az időjárásról is. Neked mindegy? Hernyó II. – Igen. Hernyó I. – Én szívesebben beszélgetek a repülésről. Hernyó II. – Ha nem ragaszkodnál a repüléshez, éppolyan jó lenne az időjárásról beszélgetnünk. Hernyó I. – Uncsi vagy. Hernyó II. – Te tartasz annak. Hernyó I. – Nem személyes. Bölcs hernyónak tartanak és gondoltam megkérdezem, tudsz-e segíteni. Én végtelen szabadságra, határtalan boldogságra vágyok. Ahhoz képest, hogy most nem érzem magam annak, valaminek történnie kell, hogy ez bekövetkezzen. Ha csak a gondolkodásomon kell változtatni, hát annak a módjára vagyok kíváncsi, ha másnak, akkor arra. Hernyó II. – Erről beszélgetünk. Hernyó I. – Te végtelenül szabad és boldog vagy? Hernyó II. – Igen. Hernyó I. – Nem félsz, ha jönnek a madarak? Hernyó II. – Nem. Hernyó I. – Valaminek történnie kellett veled, hogy te nem félsz, amikor a többiek félnek. Hernyó II. – Rájöttem, hogy mindennel egy vagyok. Én vagyok a madár is, aki egyszer lecsap e hernyóra, akivel most beszélgetsz. Miért félnék tőle? Hernyó I. – Azért, mert fáj. Hernyó II. – Nem fáj. Neked fáj most? Ha nem, miért gondolsz a fájdalomra, ami a jövőben érhet? Hernyó I. – Azért, mert elképzeltem, hogy mindennel egy vagyok. Az olyan hernyókkal is, akiknek ketté harapják a testét és ez fáj nekik. Hernyó II. – Minden kép káprázat. Hernyó I. – Jó, akkor csak azzal vagyok azonos, ami végtelenül szabad és boldog, a többi pedig csak káprázat. De mikor fogom így megtapasztalni a szárnyalás örömét? Tudod mit? Nem is közönséges pillangó szeretnék lenni, hanem halhatatlan. Szép szivárványszínű és aranyporos szárnyakkal. Hernyó II. – Ez is kép. Hernyó I. – Gondoltam. De azt reméltem, hogy megalkudhatunk a csillámpor elhagyásában és a halhatatlanság marad. Hernyó II. – Reménytelen eset vagy. Hernyó I. – Én is így látom, és ezt tarthatatlannak tartom. El is megyek szunyálni. Tudod mit? Fúj a szél és fázom. Én most jól bebázódok, és egyszerűen hagyom ezt az egészet. Az biztos, hogy a bábból pillangó lesz, az meg majd kiderül, hogy nekem mi közöm van hozzá. Jól itt hagyok mindent. Magamat is. Csao! Hernyó II. – Mit hagysz itt és ki hagy itt bármit? Hernyó I. – Csend Hernyó II. – Ezzel már beszélgetni se lehet. Teljesen betokosodott. Hahó?! Hernyó I. – Csend. Hernyó II. – Csend. Pillangó I. – Hurrá repülök! "
"Vallásnak" csak a vallás eredeti értelemében lehetne tekinteni a Szellemi Iskolát:
vallás: religio=religare=ÚJRAEGYESÜLNI. Mint a jóga szó szanszkrit gyöke.
Nem cél a halandó személyiség művelése, simogatása, ami leginkább az ÉN gazdagítása különböző rejtett módszerekkel: misztikusan (a szív érzelmessége mögé rejtőzni), vagy az intellektus pallérozása, ami a "bölcsesség" álcája szokott lenni, miközben mindezek mögött ott az urgásra kész ember-állat, a kőkemény én-ember, aki birtokolni, villogni akar a megszerzett (?) szellemi kincsekkel. Már amennyi persze eljutott hozzá... Mert az úgy van, hogy a szellemi úton semmit sem lehet kieröltetni: csak annyit kapunk, amennyit megérdemlünk, amire méltók vagyunk. Szerencsére. És ez nem az intellektuális kapacitáson múlik, hanem a belsőnk tisztaságán, a megnyílt, megtisztult szív erején. Hisz ott fogan meg az IGAZI bölcsesség. Az a mi szellemi tudásunk, amire belsőleg ránemesedtünk, s ha ehhez egyetlen oldalt sem kellet elolvasnunk, akkor úgy. Amit "lopni", "elcsalni", kieröltetni nem lehet.
A belső, megszabadító tudás (gnózis) évezredek óta SEM lett lejegyezve egyetlen könyvben. Szóban sem adta át senki TELJESEN. Hogyan is lehetne leírni, elmondani azt, ami bennünk kell megszülessen, s belső birtokként magunk válván az Igazsággá, megszabadít. Ez a "jó vég", ahogyan a tiszta szívű katár keresztények mondták. Ez a vallás EREDETI értelmében - így lehet csak vallásnak nevezni az egykori és mai misztérium-iskolákat, belső vallásokat, szellemi iskolákat.
"Az tévedés, hogy az Arany Rózsakeresztnél valami folytatódott volna abból, amit Steiner az antropozófiában elindított."
Szia!
Ilyet nem írt senki, a rózsakeresztes szellemi hagyomány a gnosztikus-hermetikus tradíció részét képezi, így jóval régebbi Steinernél, Heindelnél :)
A Szellemi Iskola mint korunk egyik (soha nem állította magáról, hogy kizárólagos) misztérium-iskolája a fennti szellemi hagyományok (ami tulajdonképpen az Egyetemes Tan) jegyében a "belső ember" felélesztésén, a szívszentély, a szív rózsájának kivirágoztatásán fáradozik. Így élesztve fel a lényben az ősemlékezést, a mikrokozmosz valamikori isteni állapotára, amit a különböző kultúrák különbözőképpen neveznek (Adam Kadmon, Manasz, Hermész, stb.).
A gnosztikus megszabadulás-tan lényege a transzfiguráció (alkimisták, hermetikusok transzformációja, metamorfózisa). Átváltozás, teljes átalakulás. Nem műveli, nem ápolgatja a dialektikus személyiséget "bölcsességekkel", tanokkal, hisz az csak mégjobban megkristályosítja a lényt. Hisz tudjuk, hogy az ember bölcsessége bolondság isten előtt. Felesleges azt építgetni, ami amúgy is elpusztul: a külső természet-emberből SEMMI nem marad meg törvényszerűen, így átmenekíteni sem lehet az ÉN eröltetése (meditációk, okkult technikák, stb.) által SEMMIT oda, ahova a megszabadult lélek megtér...
Max Heindel tudtommal Rudolf Steiner előadásait látogatta szorgalmasan, majd Amerikába ment és ott kiadta könyvét, úgy tálalva, mintha az Rudolf Steiner tanításaitól teljesen függetlenül született volna. Hiszen Heindel Könyvének jelentős tartalmát a Steiner által elmondottakból vette. Meglehetősen elítélhető módon igyekezett az igazi szellemi tanító mozgalmát a lopott tanításokkal kiszorítani, vagy legalábbis úgy tálalni saját közléseit, mintha azokra őmaga jött volna rá, illetve másokra hivatkozott, nem Steinerre.
Rudolf Steiner néhány előadásában meg is említette ezt a galád tettet. Hiszen ha valaki leírja az ő általa mondottakat, talán még nem is ítélnénk nagyon el, ha megjelöli a forrást, de hogy nem említi meg az igazi forrást, az már lényegében árulás, lopás.
Ezért aztán az a rózsakeresztes mozgalom, ami Max Heindel nevéhez fűződik, nem az igazi forrásra nyúlik vissza, ezért nem is annyira tiszta, annak ellenére, hogy az oda tartozó emberek között nem sok különbség van az antropozófusokhoz képest. Ez a szellemi lopás tehát mintegy gyengítette az egész Rudolf Steinertől indított mozgalmat, amennyiben bizonyos emberek azért nem találnak hozzá a kellő mértékben, mert létezik egy másik hasonló mozgalom.
De ez csak hasonló. Rudolf Steiner nagyon hangsúlyosan mondta, hogy az antropozófia nem vallás, hanem tudomány, egy megismerési út. Bizonyos értelemben rózsakeresztes szellemtudomány, hiszen egyik fő insprátora az antropozófiának Ch. Rosenkreutz volt. Aki antropozófiai megismerési úton jár, annak nincs szüksége még külön rózsakeresztes vallásra.
Ugyanakkor az tévedés, hogy az Arany Rózsakeresztnél valami folytatódott volna abból, amit Steiner az antropozófiában elindított. Nem folytatódott, hanem gyengébb formában duplikálódott és torzult.
Természetesen értékes emberek csatlakoztak mindkét mozgalomhoz. Az egyiket egy nagy beavatott alapította, a másikat egy hiú és szellemi lopást végrehajtó ember. Az egyikben inkább a tudományosság, mert ma már egyre inkább érteni kell, mint hinni; a másikban inkább a vallásosság a hangsúlyos.
Erről az oldalról mindent megtudsz, ami jelenleg megfogalmazódik Benned kérdésként. És amiket itt is feltehetsz...:)
Hisz először jön a kérdés (kérés), majd vágy a válaszra - ahogyan Semmiágánülszívem-Zoli írta a fennti fórumon valahol. A vágy pedig "nem hazudik":
addig hajt, űz, amíg meg nem találja a Legteljesebbet: átverni, elaltatni nem lehet.
"A Lélek nem hazudik." A metafizikai spekuláció, kényelmes filozófia csak ideig-óráig ad választ erre az inkarnációkon át tartó, Lényünk legmélyéről szóló keresésre.
Amit találunk és ahogyan bánunk azzal, amit találunk, az mindig a pillanatnyi
Igen tudom, miért kerekedtek nem pozitív érzelmek bennem és azt is, hogy nem kellett volna reagálnom rá. A tökéletességet nem tudom definiálni, hiszen mindenem tökéletlen hozzá. :_)
Ok, hogy nekem kitero valaszt adsz, de magadban azert tudod a valaszt? Definialnad a tokeletesseg fogalmat?( ez nem kotekedes, en igy szoktam beszelgetni:)
Úgy gondolom egy nyitottság az első amire szükség van és ez nem a fejben alakul ki. Nem sokra megy a sorok közötti olvasással az, akiben ez nincs meg. Nem értek veled egyet.
Az alkímiai menyegzőt szerencsére J. van Rijckenborgh magyarázatokkal látta el, így mindenki számára elérhető és érthető..... és távolról sem holmi intellektuális csemegének szánták, hogy utána jóllakottan, kielégülve hátradöljön az ember és büfögjön egy nagyot...
A rózsakeresztes filozófia és az antropozófia is kiváló szellemi csemege. Magas szinten boncolgatja az Univerzum működését, már-már túlbonyolítja az egészet. Bár kétségtelenül bonyolult. Rudolf Steiner egy zseniális fickó volt. A rózsakeresztes alkímiai mennyegzőt olvastam, kár hogy kódolva, egy meseszerű történetként van leírva, szóval aki nem tud olvasni a sorok között, az nem igazán érti.
Ezek szerint az antropozófiával párhuzamosan jött létre az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolája? Régebben hallottam olyan véleményt, miszerint R. Steiner munkásságát bővítették tovább azáltal, hogy létrehozták azt a beavatási iskolát, amit ő nem tett meg...
„Néhány évvel ezelőtt a világhírű British Múzeum könyvtárában kutatván felfedeztünk egy alig ismert művet Christianopolis címmel, melyet Johann Valentin Andreae, a Fama Fraternitatis szerzője írt. Ezt az 1619-ből származó dokumentumot, amely jó pár évszázada ebben a könyvtárban hevert anélkül, hogy bárkit is érdekelt volna, angol fordításban Hollandiába vittük, azzal az erős belső késztetéssel, hogy tartalmát közzétegyük és magyarázatokkal lássuk el.” Ezeket a magyarázatokat 1939-ben a Christianopolis holland fordításával együtt adták ki először, majd 1978-ban másodszor. Ugyanekkor Rijckenborgh gondoskodott a Fama, a Confessio és a C.R.C. alkémiai menyegzője holland fordításáról és összevont kiadásáról (1937). Emellett az Új vallási tájékozódás című folyóirat hasábjain folytatásokban adta közre A rózsakeresztesek titkos ábráinak holland fordítását."
Pentagram folyóirat 1996/1/ : "Jan van Rijckenborgh –a hermetikus és modern rózsakeresztes"
A teljes cikk olvasható a Galgallim által belinkelt Lectorium oldalán.
"Az érdekelene, hogy a jelenlegi Lectorium Rosicrucianum mennyiben kapcsolódik az antropozófiához, mennyiben hasonlít hozzá és mennyiben más."
Szia!
Rudolf Steineren keresztül volt átjárás az antropozófia és a teozófia között, sőt ő a volt rózsakeresztes szellemi hagyomány egyik újkori "újrafelfedezője", Max Heindellel egyetemben. Ez utóbbi a "Rózsakeresztes Testvériség" megalapítója. A klasszikus középkori rózsakeresztesség nyomain járó Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolájának egyik megalapítója, Jan van Rijckenborgh szintén a Heindel-féle mozgalomban tevékenykedett:
"28 éves lehetett, amikor a keresés Max Heindel „Rózsakeresztes Társaságához” vitte, melynek ezoterikus Biblia-magyarázatai és istentiszteletei különösen megnyerték a tetszését. Heindel A Rózsakeresztesek világnézete (1909) című művében van Rijckenborgh sok mindenre ráismert, ami neki már belsőleg megnyilatkozott és ami után kutatott: a dolgok valóságát az észlelhető jelenségek mögött, illetve a minden élet és megnyilvánulás hátterében munkáló célt. Az ekkoriban megismert írások mondanivalója iránt erős vonzalmat érzett. A rózsakeresztes kiáltványok, Paracelsus írásai, Comenius, van Helmont, Böhme és Fludd művei voltak ezek, hogy csak néhányat említsünk. Pár év múlva azonban megszakította a kapcsolatot Heindel amerikai rózsakeresztes mozgalmával, mert véleménye szerint az túlságosan okkult irányba fordult, és a rózsakeresztesség keresztény jellegét elveszítette." .....
Volna egy kérdésem, amire az előző közel 2000 hozzászólásban lehet hogy kaphatnék választ, de az rengeteg ahhoz hogy végigolvassam. Az érdekelene, hogy a jelenlegi Lectorium Rosicrucianum mennyiben kapcsolódik az antropozófiához, mennyiben hasonlít hozzá és mennyiben más. Ha valaki tudja esetleg hogy hol lehet ilyesminek utánanézni, azt is megköszönném...
