Keresés

Részletes keresés

totálidea Creative Commons License 2007.08.23 0 0 1838
Reményik Sándor: Istenarc

Egy istenarc van eltemetve bennem,
Tán lét-elõtti létem emlékképe.
Fölibe ezer réteg tornyosul,
de érzem ezer rétegen alul,
Csak nem tudom, miként került a mélybe.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
néha magamban látom, néha másban.
Néha állok, mint fosztott ág, szegényen,
ha rossz órámban eltűnik egészen
alter-egóm az örök vándorlásban.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
a rárakódott világszenny alatt.
A rámrakódott világszenny alól,
kihűlt csillagok hamuja alól,
akarom kibányászni magamat.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
S most ásót, kapát, csákányt ragadok,
testvéreim jertek, segítsetek,
egy kapavágást ti is tegyetek,
mert az az arc igazán én vagyok.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
antik szobor, tiszta, nyugodt erő,
nem nyugszom, amíg nem hívom elő
s bár világ-szennye rakodott reája,
nem nyugszom, amíg nem lesz reneszánsza.
Előzmény: Sanat Kumara (1837)
Sanat Kumara Creative Commons License 2007.08.23 0 0 1837

én teremtem a teret is:)

 

Előzmény: totálidea (1831)
Sanat Kumara Creative Commons License 2007.08.23 0 0 1836
úgy látszik még itt...
Előzmény: totálidea (1831)
totálidea Creative Commons License 2007.08.23 0 0 1835
ezt elhitted valamikor, mert valaki ezt állitotta...vagy számodra az logikus hogy legyártottak nem teremtettél....akkor számodra nincsen. ...."ki miben hisz abban üdvözül"
Előzmény: abahfa (1833)
babi :-) Creative Commons License 2007.08.22 0 0 1834

ó ó ó !

mindíg is gyanús volt ez a szó!

 

Kedves abahfa!

megkérhetnélek, hogy leírnád amire itt gondolsz ?

Előzmény: abahfa (1833)
abahfa Creative Commons License 2007.08.22 0 0 1833
Nincs teremtés.
Előzmény: totálidea (1832)
totálidea Creative Commons License 2007.08.22 0 0 1832
"Te a Tér vagy."
és a teret azt ki teremtette?

Előzmény: abahfa (1800)
totálidea Creative Commons License 2007.08.22 0 0 1831
SANI...
te még mindig itt tartasz...és a teret ki a F....teremtette.....
Előzmény: Sanat Kumara (1827)
chlodvig2 Creative Commons License 2007.08.21 0 0 1830

"Én-összetörés", "szenvedés az énben"

.......

 

Adam! Jo volt olvasni. Kösz.---

 

Előzmény: Kadmon Adam (1812)
Sanat Kumara Creative Commons License 2007.08.21 0 0 1829

miről jut pont ez eszedbe?

 

Előzmény: szuperferko (1828)
szuperferko Creative Commons License 2007.08.20 0 0 1828

Mindig Neo jutt eszembe errol.

Felebredt, es egy darabig az uj vilagrol is azt hitte, hogy ebren van. De aztan ott is felebredt:)

Előzmény: Sanat Kumara (1827)
Sanat Kumara Creative Commons License 2007.08.20 0 0 1827

mindent "megértettem"

a TÉR vagyok

ITT vagyok

ha észreveszem,hogy a "tér-nélküli"-vel azonosultam,teret adok annak(hagyom LENNI),amivel azonosultam,("kibújok belőle")hogy ismét a TÉR legyek

 

Előzmény: abahfa (1800)
Sanat Kumara Creative Commons License 2007.08.18 0 0 1826

ha felhagysz az olvasott és tudni vélt dolgokkal és csak fejest ugrassz az ismeretlenbe az jó:)

 

Watchman Creative Commons License 2007.08.15 0 0 1825
Biztosan Te vagy a duálpárom.
Előzmény: Mirdad (1824)
Mirdad Creative Commons License 2007.08.15 0 0 1824

 

  Másodpercre egyidőben! Nincsenek véletlenek :) 

Előzmény: Watchman (1822)
Mirdad Creative Commons License 2007.08.15 0 0 1823

 

  Szia Sanat!

 

  Éreztem én is, hogy nehéz helyzetben lehetsz. Mit gondolsz arról, amit Adam

Kadmon írt, az "egóban szenvedésről"?  Nem lehet, hogy a neheze tényleg valami újnak a kezdete? Hogy a legsötétebb éj után jön a hajnal? Írhatnál mailt, ha gondolod, mint régebben.

  Ha a beszéd nem megoldás arra, amit meg szeretnél fogalmazni... szerintem nem

kell eröltetni - vannak, akik azért beszélnek, hogy ne hallgassanak. Te viszont már

nem tartod fontosnak, hogy duruzsolj, tehát lehet, hogy a hallgatásoddal

többet mondasz. Nálam legalábbis volt ilyen időszak.

  A legjobbakat Neked, Üdv!

Előzmény: Sanat Kumara (1820)
Watchman Creative Commons License 2007.08.15 0 0 1822
Guru
Watchman Creative Commons License 2007.08.15 0 0 1821
Hogyne.
Előzmény: Mirdad (1819)
Sanat Kumara Creative Commons License 2007.08.15 0 0 1820

ahogy mondod pajtás

az elegem lett mindenből arra értendő,hogy időről időre átkell értékelnem mindent magamban

ja még azt akartam mondani,hogy szerintem akiben csak kicsiny morzsája is megvan a megvilágosodásnak  mint elérendő célnak az finoman szólva baszhatja:)

én úgy érzem magamban hogy olyasvalamit kergetek amiről valójában fogalmam sincs,hogy mi az,és amíg spiritualizmussal kapcsolatos gondolatok vannak bennem vagy erről akarok beszélni másokkal a jól ismert kifejezésekkel élve megint csak baszhatom,mert a szavak idővel megkövülnek míg a valóság mindig zajlik és kurvára nem sikerül semmit sem megfogalmaznom abból amit néha érzek...

mára valami ilyesmi:)

 

 

Előzmény: Kadmon Adam (1808)
Mirdad Creative Commons License 2007.08.15 0 0 1819

 

  :) Eddig hol voltál? Elég szépen felhoztuk ezt a topikot, nem kell "sajnálni":)

Ellenben érdemi hozzászólást bármikor lehet tenni, azokat jó olvasni.

Előzmény: Watchman (1818)
Watchman Creative Commons License 2007.08.15 0 0 1818
Nem. Csak sajnálom ezt a topicot.
Előzmény: Mirdad (1816)
Mirdad Creative Commons License 2007.08.15 0 0 1817

 

  Szia Kadmon Adam!

 

  Huh... szép munka :)

Előzmény: Kadmon Adam (1812)
Mirdad Creative Commons License 2007.08.15 0 0 1816

 

  Beleragadtál, mi? :) 

Előzmény: Watchman (1815)
Watchman Creative Commons License 2007.08.15 0 0 1815
Honey
Kadmon Adam Creative Commons License 2007.08.15 0 0 1814

"ezek a motívumok majdhogynem minden vallásból és misztériumiskolából visszaköszönnek"

 

Igy igaz. A "létünkből eredő szenvedés" pl. a keleti tanok alapja is.

Az "egóban szenvedni" ennek egy kevéssé ismert megfogalmazása.

Előzmény: Törölt nick (1813)
Törölt nick Creative Commons License 2007.08.15 0 0 1813
Kösz. Ugyanakkor ez nem feltétlenül rózsakeresztes gondolat - már ha létezik olyan egyáltalán -, ezek a motívumok majdhogynem minden vallásból és misztériumiskolából visszaköszönnek.
Előzmény: Kadmon Adam (1812)
Kadmon Adam Creative Commons License 2007.08.15 0 0 1812

  "Én-összetörés", "szenvedés az énben"

 

  Jakob Böhme: Szent sóvárgás

 

MYSTERIUM PANSOPHICUM, AVAGY

A FÖLDI ÉS ÉGI MISZTÉRIUM IGAZ ISMERTETÉSE, 7.bekezdés, részlet

 

"Az összetörés pedig turba, azaz a megragadott élet halála".

 

Idézet a mű jegyzetéből:

 

"Turba (lat.,zűrzavar’) a pokoli tűz-akarat körforgása, mely hatalomra törésében viszszapillant a tűzgyökérhez, felébreszti azt és kiszüli magából a lényt, amelyet

aztán újra el is nyel bőszültségében.

Hamvas Béla: „A turba Böhme és a XVI. század alkímiájának

egyik főszava. Turbának hívják a sötét, zűrzavaros, gondterhelt, aggódó,

szorongó, kínlódó, iránytalan állapotot, amelyben és amelytől az ember

többet szenved, mint éhségtől vagy hidegtől. A turba az üdv negatívuma.

[...] A turba a létezés egyetemes felfordulása. [...] Amikor az ember bűnbe

esett és lezuhant, az egész létező természetet magával rántotta. Ezért

Baader azt mondja, hogy a világegyetem, amely bennünket körülvesz, nem

az eredetileg teremtett világ, hanem annak csak füstölgő romhalmaza.”

(Bevezető a Lélekről szóló negyven kérdés fordításához.) Böhme szerint

legelsősorban a szétváltság, az idegen utáni sóvárgás jellemzi a turbát; az

élet ideje ezért véges, ezért áll a halál bezáruló gyűrűjének jegyében."

 

  Ehhez már csak egy szintén az alkímiából ismert meghatározást tennék hozzá:

 "A lélek sötét éjszakája", ami szintén az énnek, a réginek erről a szenvedéséről szól.

Előzmény: Kadmon Adam (1811)
Kadmon Adam Creative Commons License 2007.08.15 0 0 1811

Kicsit utánajártam, hol található meg pontosan ez az "egóban szenvedni"

a klasszikus rózsakereszteseknél: Jakob Böhménél pl.

 

  Általánosságban a létezésünkből eredő szenvedésünk elválaszthatatlan az éntől, annak törekvéseitől. A vágyaktól, kettősségtől, ahogyan a buddhizmus is tanítja.

Azonban ez a szenvedés fokozatosan egy végtelenbe mutató, magasabb irányú szenvedéssé nemesedhet, ahogyan a vágyak is a legnemesebb vággyá, az üdvrevágyássá változhatnak. Életünk során elérkezhetünk egy ponthoz, ahonnan

nézve már "minden mindegy", a feketét nem tartjuk fontosnak megkülönböztetni

a fehértől, hisz tudjuk, hogy csak idő kérdése mikor vált a fehér feketére, a "jó" "rossz"-ra, stb.

 

  A régi fokozatos elmúlása, az "én-összetörés" fontos része a szenvedés, az "egóban szenvedés", amikor szószerint a saját bőrünkön tapasztaljuk az énből eredő önző törekvések kilátástalanságát, melyeket megszenvedünk.

  Most idézem majd Jakob Böhme megfogalmazását erről.

Kadmon Adam Creative Commons License 2007.08.15 0 0 1810
A megvalósítás útjára kell lépni. Akkor lépünk túl a szavakon.
Törölt nick Creative Commons License 2007.08.15 0 0 1809

 '"Az egóban szenvedni", ahogyan a régi gnosztikusok, rózsakeresztesek mondták.'

 

Ezt mikor és hol mondták a régi rózsakeresztesek?

Előzmény: Kadmon Adam (1808)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!