Bezzeg akkor nem háborogtál, amikor UvL - barmolta szét, a Horvát István szócikket.
Csak ugye most nem tudod "visszaállítani a saját marhaságaidra" - a bejegyzéseket, mert hogy a Jebusaeus is veled egyenrangú szerkesztő. Mint már máshol is írtam, a Wiki - sajnos egy erőszakos kisebbség terrorja, a többség felett. Amit ez az erőszakos "főszerkesztő gárda"... nem akar, az nem is jelenhet meg... !!!... amit viszont meg akarnak jelentetni az meg is jelenik... a többit kegyetlenül törlik azonnal.
No persze az a bizonyos "kanál..."... az persze ott van a kezeik ügyében... és nem is nagyon rettennének vissza a használatától. - Amint az abból is látszik, hogy miféle "szabad stílusban" - nyilatkozik meg UvL - egy vele egyenrangú szerkesztőtársa munkásságáról... szétbarmolta... mondá azt a "szólásszabadság" - legnagyobb büszkeségére.
Nem. Pont, hogy szerintetek. Annyira kajálta a fu nyelvészet az iráni, meg töröknek eredeztetett szavakat, hogy "fegyvertelen" maradt.
A vaskortól a honfoglalast megelőző időintervallum nalatok minden, csak nem "magyar". Majd villámgyorsan beesnek a KM-be, valakik, akik után lépten-nyomon török meg iráninak mondott nyomok vannak, mégis magyarul beszélünk.
Attól, hogy a Demokrata, meg a Mandiner stb. "nyomja" a török kutató hipotézisét, attól még nem lesz tud. elfogadottabb. Most próbáltam megtalálni a székely ötletének tud. visszhangját, de eddig nem nagyon látom.
"A magyar és székely-török nyelv kapcsolata már a honfoglalás idején elkezdődött, majd a kereszténnyé válás után vált egyre intenzívebbé. A székelyek török nyelvüket minden valószínűség szerint a 12. század vége felé, legkésőbb a 13. század elején elvesztették; nyelvcsere történtés magyar nyelvűvé váltak. Ez a nyelvcsere nem páratlan, gondoljunk a kunokra, jászokra vagy bolgár-törökökre."
Vérszemet kapott a szerző a kunok, jászok, bolgár-törökök példáján!
Látjátok, ezért nem szabad eleve több népelemből álló csoportok nyelvét készpénznek venni!
"Kétségtelen, hogy a honfoglaló magyar kötelékekkel együtt a Kárpát-medencébe beköltöző alán töredékek minden bizonnyal a Kaukázus előteréből a VIII. században északabbra húzódó alánok (ászok) közül kerültek ki..."
Most akkor kétségtelen vagy minden bizonnyal? :-D
Egyfelől mitől lenne kétségtelen?
Netalán találtak a KM-ben a SzM-i alánokra jellemző temetkezést???
Nem, mert egy ilyen felfedezés már régen szenzáció lett volna.
Szóval, az egész csak egy feltételezés, ami azon alapul, hogy:
* 735 után a kazárok alánokat költöztettek a Donyec és a Don közé, a temetőiket régészetileg szépen beazonosították;
* a Dnyeper menti Etelközben gyakorlatilag a szomszédaik voltunk;
* simán csatlakozhatták hozzánk a Nagy Kavar Kavarodás közben / után (861).
Másfelől ennek milyen jelentősége van?
OK, a pár ezer csatlakozó kavarhoz hozzácsapódott pár száz alán vagy akár alán volt az egyik kavar törzs,
Kétségtelen, hogy a honfoglaló magyar kötelékekkel együtt a Kárpát-medencébe beköltöző alán töredékek minden bizonnyal a Kaukázus előteréből a VIII. században északabbra húzódó alánok (ászok) közül kerültek ki,
Ha "kétségtelen", akkor tessék egyenként igazolni őket.
Tehát a helyneveink igazolják, hogy a honfoglalók csapatában "úzok" is voltak, családostól.
Nem igazolhatják, mert 1/ a helynevek jóval később alakultak ki és 2/ az úzok kazár segítséggel csak 893-ban űzték át a besenyőket a Volgán, az utóbbiak kelet-európai helyére meg csak a 11. században kerültek.
- valamint az ismert nevű, de bizonytalan eredetű székely, varsány és tárkány nemzetségek. Ezek együtt számban nyilván sokszorosan meghaladták a megyer törzs népességét."
- a török környezetben élő as-larokkal szemben a varsány név a magyar nyelvi környezetben élő iráni nyelvű népek megnevezésére szolgált, eredetileg asian-nak (aszián), illetve osián (oszián)-nak hangzott, s ebből vezethető le egy csuva-sos török nyelv közvetítésével a magyar vossián, Vassán, majd Varsány.
Azt is írja a wiki, hogy "Az úzok nyugati törzsei a 9. század végétől Kelet-Európában éltek, egyes csoportjaik „fekete kunok” néven a középkori Magyar Királyság területén telepedtek le."
Tehát a helyneveink igazolják, hogy a honfoglalók csapatában "úzok" is voltak, családostól.
Sőt, Eszlár és Oszlár - honfoglalói kavar név.
"A betelepült magyarok az általános vélekedés szerint törzsenként telepedtek le, és alakították ki saját településeiket. A hét törzs a tarján, jenő, kér, keszi, nyék, megyer, kürtgyarmat, az utóbbi nyilvánvaló összetétel a kürt és gyarmat törzsnevekből, és jó néhány – a törzsneves települések alapján ismert – egyéb törzs hiányzik közülük. Általában úgy magyarázzák a kürt és gyarmat összevonását, hogy a többieknél kisebb létszámúak voltak, és ketten együtt értek fel egy másik nemzetséggel. Ezt a törzsneves települések elterjedése nem támasztja alá.[12] Általában ugyanez a magyarázat a magyarokhoz csatlakozó kavarok három ága (berény, őrs, eszlár) is, de erre sincs konkrét bizonyíték. További honfoglaló törzs volt a szintén a magyarokhoz csatlakozó besenyők berény nevű nemzetsége, valamint az ismert nevű, de bizonytalan eredetű székely, varsány és tárkány nemzetségek. Ezek együtt számban nyilván sokszorosan meghaladták a megyer törzs népességét."
---
"Eszlár (Oszlár) és Varsány helynevekben maradt fenn. Az eszlár, oszlár név is az alánok asz nevének a török többes as-lar alakjára vezethető vissza. Minden bizonnyal amiatt, mert a X-XI. században így nevezték el a török nyelvű környezetbe vagy szomszédságba került alánokat. Györffy György figyelemre méltó elemzéssel bizonyította, hogy a török környezetben élő as-larokkal szemben a varsány név a magyar nyelvi környezetben élő iráni nyelvű népek megnevezésére szolgált, eredetileg asian-nak (aszián), illetve osián (oszián)-nak hangzott, s ebből vezethető le egy csuva-sos török nyelv közvetítésével a magyar vossián, Vassán, majd Varsány. Kétségtelen, hogy a honfoglaló magyar kötelékekkel együtt a Kárpát-medencébe beköltöző alán töredékek minden bizonnyal a Kaukázus előteréből a VIII. században északabbra húzódó alánok (ászok) közül kerültek ki, s ennek nem mond ellent a magyar nyelvbe bekerült egyik elnevezésük sem. Történelmi bizonyítékokkal rendelkezünk ugyanis arra vonatkozóan, hogy egyes alán (ász) csoportok a XI-XIII. században is erdős sztyeppi szállásterületeiken maradtak, és betagozódtak a kun birodalomba. 9. A jászok a magyar középkori írásos forrásokban 1318-tól szerepelnek. Ekkor tűnik fel ajazonicus népnév először. 1323-ból pedig a jászok nemzetségéről van adatunk: Jazones et tota generatio ipsorum. Ebből a két adatból az etnikai meghatározottság szempontjából arra lehetett következtetni, hogy a XIV. század elején a jászoknak a magyarok által feljegyzett nevében az iráni nyelvű törzsek egy meghatározott csoportjának a korábbiakban megismert asz neve őrződött meg. A magyarországi jászok etnikus meghatározottsága szempontjából döntő kérdés, hogy a betelepülők mikor és honnan érkezhettek a Kárpát-medencébe."
Selmeczi László
A MAGYARORSZÁGI JÁSZOK RÉGÉSZETI KUTATÁSA
...
Hoppá, hoppá, ezek az "ászok" nem tuti, hogy irániak:
----
"A korai jász régészeti leletek párhuzamai nem a kun sztyeppről, hanem a Kaukázus környékéről, illetve a Fekete-tenger északi előteréből induló migrációt feltételeznek. Ezt valószínűsítik a bizánci kereszténység meglétére utaló, a sírokban talált tárgyak is. Vagyis akirályi Magyarország területére beköltöző jászok nagy bizonyossággal a Kaukázus előterének, a Fekete-tenger mellékének ász lakosságából kerültek ki, noha feltehetően nem az oszét etnogenezisben résztvevő törzsek, hanem az oszét szállásterülettől északra, illetve nyugatra élő ász népcsoportok közül. A kunokkal együtt beköltöző jászok újabb migrációs hullámmal történő felülrétegződése a XIII. század végén - XIV. század elején nem kizárt, de nem is valószínű, ti. annak ezidáig sem írásos, sem régészeti nyomára nem sikerült rábukkanni."
Különösen az Elba torkolata környékén élő szlávokra lehetett nagy hatással a magyarság,
meg a litvánokra :-DDD
--
Székely szóról volt szó, az pedig "csak" magyar nyelvű szó, de nem Árpádékkal jött ide. Ki
A sekel/eskel népnév azonossága és a székelyek magyar volta és hogy a magyar nyelv hasonló jelentésű szavai anagrammai - hangátvetéses kapcsolatban állnak, mindez igazolja, hogy az ilyen alakú világosat jelentő nagyon ősi szó, magyar eredetű.
Hogy mikor és hogy volt a kapcsolata az iráni szavakkal, vagy más földrajzi helyekkel, az ehhez képest édesmindegy.
A koncepcióm szerint eleve hatalmas kiterjedésű területeken átívelő nyelv volt a magyar nyelv őse.
A szóban forgó „kangarokat” a Keleti-Kaukázus vidékéről említik örmény és szír források a korai középkorban (5–6. század), Bizánc és az Újperzsa Birodalom 541. évi háborújával kapcsolatban.
Mar Grigor Martyrologiuma szerint I. Huszrau, a perzsák királya ekkor megtámadta a „kangarokat”, és őriztette földjüket. Mar Aba Vitája szerint a király és serege Örményországba és Kaukázusi Ibériába ment, s hadat viselt a „kangarok” ellen. I. Huszrau önéletrajzában leírja, hogy a perzsák elismerik a Zabargan fejedelem vezetése alatt álló, ötvenezer főt számláló három „kangar” törzs önállóságát, és tiszteletben tartják nesztoriánus kereszténységüket. Nevezett nép törzsei ekkor Kaukázus vidékén, a Szeván-tó és a Kura folyó közötti területen éltek. Huszrau azt is elmondja, hogy később e „kangar” törzsek észak felé költöztek.[10][1]
A szóban forgó „kangar” név első ízben az 5. század utolsó évtizedeiben munkálkodó örmény tudós, Lazarus Parphensis művében jelenik meg, s utóbb (a 6. században) az említett szír tudósok munkájában.
A „kangar” kifejezés Mar Grigor, illetve Mar Aba írásában Hangaraye, illetve Kangaraye alakban szerepel.Mindkettő a középperzsa (pehlevi) 'wngrkifejezés átvétele, szolgai fordítása, s e szó jelentése bizonyára onogur.
A szóban forgó név tehát az onogurok – fejedelmük megszólításából (szabar kán) következtetve szabarok – kaukázusi szálláshelyére hivatkozik, amely a Szeván-tavat és a Kura folyót összekötő út közelében helyezkedett el, Kaukázusi Albania és Kaukázusi Ibéria határánál.[11]
Történészeink egyike-másika szerint a (nevüket joggal viselő) kankarok a Kaukázus vidékéről költöztek északra, először az Urál folyó környékére.[1] Állításuknak azonban – mint láttuk – ellentmondanak a tények.
A Keleti-Kaukázusban letelepedett „kangarok” valójában onoguruk, közelebbről szabarok voltak. Jó részük később, a perzsák támadása nyomán északra, Kelet-Európa pusztáira, a Kubány, a Kuma és a Tyerek folyó vidékére költözött.
Egy 692. évre keltezett beszámoló szerint a kankarok törzsei kipcsak törzsekkel éltek együtt a Fekete-Irtis és a Szir-darja között, a mai Kazahsztán területén. Ezen időszakban öltött testet – vélhetően kipcsakok és kankarok szövetsége – a besenyők népe.[12]
