Alávetett? Miért nem szövetséges? És neked miért inkább ősöd az egyik, mint a másik. Pontosan tudod, hogy a te ősöd melyik csoportba tartozott? Kérlek, válaszolj erre a kérdésre.
Véleményem szerint a mi őseink a bejövők, az itt lévők és a később beköltözők együttesen. Te nem így gondolod?
Korábbi bejegyzésedben pedig elismerted, hogy ez a jelenlegi magyar közösség eredete.
Minden más nézet célja (latens célja) a magyar közösség szétverése!!!
"Az oguzok a keleti törökök, ... az ogurok a nyugati törökök"
A 13008.-ban már szóba került, hogy az oğuz és oğur ugyanaz, katonai-politikai szervezeti egység, az orda vagy horda elődje. Az is kiderült ott, hogy csak az ún. z-török és az r-török ejti máshogyan, de ugyanazt jelenti. Önmagában nem népnév.
Én is úgy gondolom, hogy őseink ezekkel a török törzsekkel (főleg avar és on/ogur) kerültek a KM-be, de mint alávetett népesség. Tehát, ha a V-VII. századi sztyeppei népességről beszélünk, akkor az nem kérdés, hogy abban benne foglaltattak a mi őseink is, viszont a meghatározó tényező és így a törzs nevét adó népesség is török volt.
Böngér fia Bors vezér és a székelyek találkozása Szabolcs megye térségében Anonymus és a Középiskolai történelmi atlasz (Budapest, 2003., Cartographia Kft.) 21. oldalán található térkép szerint .
A székelyek több csoportban és helyszínen történő csatlakozásának bizonyítékai
1. A (keleti) székelyek csatlakozása Ruthéniában /Kézai/. Ezt írja Benkő József is
"KÉZAI SIMON MESTER MAGYAR KRÓNIKÁJA, Fordította: Szabó Károly
…
6. §. A székelyekről, és Csaba fiairól; Edről és Edeménről.
Maradt volt még a húnokból háromezer ember, kik a krimhildi csatából futással menekültek, kik is félvén a nyugti nemzetektől Árpád idejéig a Sziklamezőn maradtak s ott magokat nem hunoknak, hanem székelyeknek nevezték. Ezen székelyek ugyanis a húnok maradványai, kik midőn megtudták, hogy a magyarok Pannoniába másodszor visszajöttek, a visszatérőknek Ruthenia határszélein eléjök menének s Pannoniát együtt meghódítván abba részt nyertek, de nem a pannoniai síkon, hanem az oláhokkal együtt a határszéli hegyek közt kaptak osztályrészt. A honnan az oláhokkal összeelegyedve, mint mondják, azok betűit használják. Ezek a székelyek azt hitték, hogy Csaba Görögországban veszett. A honnan a köznép ma is mondja példabeszédben: akkor térj meg, - mondják a távozónak, - mikor Csaba Görögországból. Tehát ez a Csaba Ethelének Honorius görög császár leányától született törvényes fia, kinek fiait Edeménnek és Ednek hívták. Edemén osztán, mikor a magyarok másodszor visszatértek Pannoniába, atyja és anyja igen nagy atyafiaságával bejöve, anyja ugyanis a korozmin nemzetből való vala; Ed pedig Scythiában marada atyjánál. Ezen Csabától származott az Aba nemzetsége. Midőn hát Csaba Scythiába visszamenvén a község előtt anyja nemes voltával hánykolódott, a húnok nemessége megveti vala, azt állítván, hogy nem igaz növendéke Scythia országának, hanem csak olyas jöttment idegen fajta. Miért is Scythiából nem kapott, hanem a korozmin nemzetből vett feleséget…"
2. A (nyugati) székelyek csatlakozása a Kórógy vizénél és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területén /Anonymus/
2.1 A Gesta Hungarorum következő részei utalnak kifejezetten a székelyekre.
Anonymus: Gesta Hungarorum, fordította: Pais Dezső (Részlet)
„…. Árpád vezér és nemesei közös elhatározással sereget küldtek Mén-Marót bihari vezér ellen. Ennek a hadseregnek Ösbő meg Velek lettek a kapitányai és vezetői. Ezek a szigetről nekiindulva a homokon keresztüllovagoltak, majd a Bőd-révnél áthajóztak a Tisza folyón. Innen továbblovagolva a Kórógy vize mellett ütöttek tábort. Ott a székelyek, akik előbb Attila király népe voltak, Ösbőnek hírét hallva, békés szándékkal elébe jöttek, s önként kezesül adták fiaikat különféle ajándékokkal. Sőt Ösbő serege előtt első hadrendként indultak Mén-Marót ellen harcba. A székelyek fiait azonnal elküldték Árpád vezérnek, s ők maguk elöljáróban a székelyekkel Mén-Marót ellen lovagoltak. A Körös folyón a Szarvas-halomnál átúsztattak s onnan továbblovagolva a Tekerő vize mellett ütöttek tábort.
Mikor Mén-Marót meghallotta, hogy Árpád vezér legjelesebb vitézei: Ösbő meg Velek erős csapattal, elöljáróban a székelyekkel, ellene vonulnak, kelleténél jobban megrémült, és nem mert ellenük menni, mivel hallotta, hogy Árpád vezér és vitézei erősebbek a harcban, meg hogy a rómaiakat Pannóniából elkergették, a murai karantánok határait elpusztították, a kardjuk élétől sok ezer ember elhullott, a pannónok országát elfoglalták, és ellenségeik még a színük elől is megfutottak. Hanem Marót vezér sok-sok katonáját otthagyta Bihar várában, ő maga meg feleségével és leányával elmenekülve előlük, az Igyfon sűrűibe tette át lakását…"
2.2 Az alábbiakban ismertetem, hogy egyes – a Benkő névhez vagy családhoz kapcsolható - településekre vonatkozó földrajzi, településtörténeti adatok milyen módon támasztják alá Anonymus Gesta Hungarorumának a gyepüterületek (határőrvidékek) kialakítására vonatkozó részeit. Ezek az adatok közvetve a székelyek - az előbbiekben említett Ruthenia-i és Kórógy vize melletti csatlakozásán kívül - egy harmadik helyen és időpontban, Szabolcs megye területén történő csatlakozására is utalnak.
A Középiskolai történelmi atlasz (Budapest, 2003., Cartographia Kft.) 21. oldalán található egy térkép, mely a honfoglalás eseményeit ábrázolja.
E szerint Szabolcs-Szatmár-Bereg megye térségében volt a 894-ben Pannoniára támadó magyarok visszavonulási területe. Ez egy a honfoglalást megelőző felderítő támadás lehetett. A visszavonulási területet jelző körben "kabarok, székelyek" megjelölés szerepel.
Ugyanezen térkép szerint a honfoglalást követően - már 900 körül - kialakításra kerültek az ország határait jelző legfontosabb gyepüterületek. A térképen Nyitra, Bécsi-medence, Barcaság térségében "székely gyepüőrök" megjegyzés szerepel.
Anonymus Gesta Hungarorumában is említésre kerül az ország határainak kijelölése. Először Böngér fia Bors az "ott lakók" intelmeire, közös elhatározással, gyepüakadályokkal erősítette meg az ország határát a lengyelek földje felé, majd Árpád fia Zolta határozta meg az ország déli, nyugati és északi határait. Zolta megerősítette a korábban Böngér fia Bors által kijelölt északi gyepüterületet. Böngér a gesta szerint a Kiev mellett magyarokhoz csatlakozott egyik kun vezér volt. Talán ők vettek részt a Pannónia elleni felderítő jellegű támadásban és ők találkoztak először az "ott lakók"-ként jelölt székelyekkel.
A székelyek, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei jelenlétét jelzi Benk község neve. A név feltételezhetően a hajdan ott élő Benkő családtól származhat, de a korabeli latin betűs írás nem ismerte az "ő" betűt. Így válhatott a Benkőből Benk. Az első feljegyzések a településről 1297-ben kerültek rögzítésre, ekkor itt már székelyek nem voltak, a település földesura Apaj fia Apaj a Gutkeled nemzetségből.
Az előzőekben említett lengyel határ melletti székely gyepüőrséget jelzi a hajdani Benkócz, a kiegyezés után Benkőfalva, jelenleg Benkovce település, mely 1920. előtt Zemplén vármegye Varannói járásához tartozott. Ez nem azonos az Árpád fia Zolta által kijelölt gyepüterülettel, mely ettől nyugatra, Szepesi (kabar) lándzsás szék néven vált kiváltságos területté. „Benkőfalva nevét a valaha ott élt Benkő családról kapta. Az első információk már a település elnéptelenedéséről szólnak: „1491-1492-ben a lengyel hadsereg e területre való behatolásával befolyásolta az itteni települési és demográfiai viszonyokat. A Budai Káptalan 1493-as összeírása szerint a porták több, mint fele üresen állt. Az 1585. évi urbárium szerint ruszin lakosságú pásztorfalu. A pásztor- és ruszin lakosság a XVI. század első felében telepedett le a nagyrészt elhagyatott faluba.” /Pallas/
Az említett atlasz 28. oldalán található a Tatárjárás és új honalapítás Magyarországon című térkép, mely szerint a XIII. század második felében székelyek voltak a Dél-nyugati határ mellett, a Mura-vidéken és Somogy déli felében is (Lindva és Váty térségében).
Ugyancsak a székelység jelenlétét jelzi a hajdani Vas vármegye Ausztriához csatolt részén található Felsőőr (ma Oberwart) település. Erről a Vas megye nemesi családjai c. könyv a következőket írja: "Az Árpádház kihaltával támadt belzavarok lecsillapítása után I. Károly király az északról jövő támadások ellen törekedett a vármegyét biztosítani. E végből már a XIII. században Borostyánkő és Német-Ujvár között letelepített és megelőzőleg is szabadalmakkal bírt határőröket 1327-ben a királyi nemes szolgák sorába emelte és Miklós ispán vezetése alatt egy területre összevonta. ezeknek az őröknek az utódai (65 külön nevű család) 1582. február 28-án Rudolf királytól Alsó-Felső-Eőrre adományt nyertek." Az adományt nyert családok között található a Benkő család is.
Érdekes összefüggés állapítható meg a Bereg-megyei Mátyus, a Nyitra megyei Mátyusföld, és a Székelyföldi Mátyusfalva között. A Bereg-megyei Mátyus közvetlenül Benk mellett, a Tisza túloldalán található. A Nyitra-megyei gyepüterület már Mátyusföldként lett megjelölve. A székelyföldi Mátyusfalván 1602-ben a Basta féle lustra szerint primor nobilisként (székely főnemesi rang) Benkő Mihály lett katonai nyilvántartásba véve. Talán a matyók nevének eredete is összefüggésbe hozható ezekkel a településnevekkel. A matyók, akár a székelyek Attila népének tartják magukat.
3. A székelyek Bihar megyei jelenléte
A székelyek bihari jelenléte alátámasztja Anonymusnak azt a közlését, mely szerint a székelyek a Kórógy vizénél történt csatlakozás után a bihari vezér ellen vonultak elővédként.
"Ösbő meg Velek, valamint egész seregük most Bihar vára ellen kezdett lovagolni, és a Jószás vize mellett ütött tábort. Harmadnap pedig elrendezték seregeiket, s aztán hadakozva a vár felé indultak. Viszont szintén harcolni kezdtek a különböző nemzetekből összegyülekezett katonái Ösbő meg vitézei ellen. A székelyek és magyarok sok embert lenyilaztak. Ösbő meg Velek hajítógépeikkel százhuszonöt katonát megöltek. Folyt a harc köztük tizenkét napig, és Ösbő vitézei közül húsz magyar és tizenöt székely esett el. A tizenharmadik napon pedig, amikor a magyarok és székelyek a vár árkait behányták, s a hágcsókat oda akarták támasztani a falhoz, Mén-Marót vezér katonái a magyarok merészségének láttára elkezdték kérlelni a seregnek szóban levő két kapitányát, majd a várat megnyitva, mezítláb, könyörögve Ösbő meg Velek színe elé jöttek. Ösbő meg Velek őrizet alá vetették őket, maguk pedig bevonultak Bihar várába, és sok becses jószágot találtak ott, ami azoké a katonáké volt. ..”
Kórógy-ér Szentes mellett van, ott ömlik a Kurca patakba. Bő rév pedig ma Szentes egyik városrészének neve. Más források (Kézai) szerint a székelyek a Csigla mezején várták meg a magyarokat. A Kórógy-értől nem messze nyugatra van Csengele település, melynek neve Csigla mezejével hozható összefüggésbe."
A gesta szerint Velek és Ösbő is az - Árpád népéhez csatlakozott „ott lakók” közé tartozott:
"Követségbe két igen derék vitézt küldtek, Szalók apját, Ösbőt és Veleket, akinek utódaitól származik Torda püspök. A követek nemzetségükre nézve a legkiválóbbak közé tartoztak, hasonlóan azokhoz, akik Szkítia földjéről keltek útra, s Álmos fejedelmet népeik sokaságával követék." /Anonymus G.H. 19. fejezet/
Ezek szerint Ö. és V. - akik a Ménmarót elleni hadjáratot is vezették, és akikhez a székelyek Kórógy érnél (Szentes mellett, Csengele közelében) csatlakoztak - Árpád seregével együttműködő helyi (avar v. székely) előkelőségek voltak.
A székelyek Bihar megyei jelenlétét igazolja Székelyhíd település neve. A településről készített helytörténeti leírás szerint első lakói székelyek voltak, akik - bár vitéz nép - a kunok elől a mocsárba húzódtak úgy, hogy pallókat fektettek le, melyeket maguk után felszedtek, így nem érték el őket a kunok nyilai. Később a székelyeket más állomáshelyre küldték. A település a Gutkeled nemzetség birtoka lett. Nem messze ettől a helységtől, Érdmindszenten született a Gutkeled nemzetség egyik leszármazottja, Ady Endre.
A székelyek bihari jelenlétét bizonyítják Továbbá a székely eredetű helynevek:
Odurján keresztény változata Adorján, Ábrán mai alakja Vedresábrány, Adony, Halom, Székelyszáz, belőle lett Székelyhíd, Tulogd (Székelyhíd mellett volt), Véd (ma Védpuszta), Várcsehi, Csatár, Szántó, Kovácsi, Diószeg, Telegd, Székelytelek, Ártánd, Kereki és társaik.
A keleti székekbe való áttelepedésük alkalmával magukkal vittek bihari helyneveket is. 1235-ben említi írott forrás a Telegdi esperességet, ami az Adorján nemzetség Telegd-ágától kapta a nevét, s a későbbi "anyaszék", Udvarhely korábbi neve volt (későbbi nevét 1270-1272-ben említik először írott források). Udvarhely "fiúszéke" lett Keresztúr, Biharban Székelyhíd mellett hasonló nevű helynév Apátkeresztúr, innen vitték az Erdőhátdombvidék, s a Homoród és Hortobágy folyók neveit is. /Balázs László: A székelyek nyomában, Bpest, 1984., Szádeczky Kardoss Lajos: A székely nemzet története és alkotmánya, Bpest 1927. is említ ilyen neveket/
Székelyhíd települést a Váradi Regestrum 26. és 165. cikkelyei 1213-1217 között még Székelyszáz településnek mondja, ahol a székely század hadnagya Lukács. A 323. paragrafus (208. oklevél) szerint a zaculok a biharivár fegyveresei, akik a nem nemesek első osztályához tartoztak. Szabad emberek és függetlenek a bihari várispántól, ezért mentette fel a királyi várispán társai vádaskodása alól Dőst, aki a székely századhoz tartozott. /Nánási Zoltán: Székelyhíd történeti monográfiája, Székelyhíd, 2003, 51/
Van r török és z török nyelv. Az r török ökürnek mondja, a z török öküznek mondja a magyar ökör (ökröt). A magyarok r török népekkel találkoztak. Legrégebbi török nyelvészeti emlékek.
R török nyelv onugor török, onugor bolgár, kazár. Ma már csak a csuvas-ok r törökök. Az összes többi török ma a z-törökbe tartozik. (kun, besenyő)
2. A n é p n e v e k tanúságáról kell elsőként szólni időbeli elsőségük miatt, de azért is, mert döntő szerepük van a további szóelőfordulások értékelésében. A források legkorábbi adatai népnévi funkciót töltenek be. Az ungari stb. nevek gyakran az avarok, hunok nevével együtt, szinonimákként jelentkeznek, pl.: 561/562: Avares, id est Ungari Pannonii, – és ugyanebben a forrásban – Avares qui et Huni sive Ungari: itt arról van szó, hogy ugyanabban az időben az Avares (avarok), akik Huni (hunok) avagy Ungari (magyarok) értesülvén Glothar frank király haláláról, fia, Sigibert ellen hadat indítottak (146); 680 k. >: 652 e.: Avares, quos aliis nominibus Hunos et Ungros appellamus (151) stb. Az avarokat sokszor összefoglaló nevükön avaroknak (Avari, Abari) vagy archaizáló néven hunoknak (Huni, Chuni) említik. (A hungarusokra gyakran az Avari, Avares név vonatkozik.) Az egyes népvándorlás-kori népek nevének másokra való átvitelét jól mutatja a szkíták esete, így nem kell meglepődni a hun – avar – hungarus nevek alatt történő azonosításon. Mivel a hun birodalom bukása után több mint 100 évvel történtek a fenti forrásokból vett események, ténylegesen tehát hunokkal ebben az időben már aligha kell számolnunk.
A forrásokban valóban többször is egymás mellett állnak a hunokra és avarokra vonatkoztatható nevek társaságában az ungar, unger stb. szavak úgy, hogy azok nem mindegyik vagy éppen csak az egyik népet jelölik. Az azonban soha nem fordul elı, hogy olyan nép nevét írják le, amelyik a közelben sincs.
A „Historia episcoporum Pataviensium et ducum Bavariae” 618-ból felsorol barbár támadásokat, amelyek – az utolsónál említetthez képest korábban zajlottak le. A felsorolt népek a forrás sorrendjében: gótok (473. – az évszámok a Történelmi Világatlasz. Kartográfiai Vállalat, Bp., 1991. alapján szerepelnek itt és a továbbiakban), gepidák (VI. sz. e.), hunok (451.), alánok (400 k.), kvádok (356.), szarmaták (469 k. ?), avarok (569 u.) és végül a legrosszabb: „in fine pessimorum Hungarorum” (151). A felsorolásból az következik, hogy a hungarusok egyik korábban felsorolt néppel sem azonosak. Eddigi tudásunk szerint a magyarok ebben az időben a Volga és a Don közötti területen voltak (Történelmi Világatlasz). Jogosan merülhet föl a kérdés: képviselhettek-e a távoli steppén élő magyarok olyan erőt, hogy a nevüket az avarokra vonatkoztassák Közép-Európában. Nem valószínű. Ebben az esetben további kérdést tehetünk fel: Lehetséges-e, hogy a magyarok több hullámban, erősebb népekhez csatlakozva haladtak nyugat felé a népek országútján? A kérdésre a Kaukázus irányában kitért szavárd magyarok, illetıleg a Julianus barát által megtalált magyarok létéről tudva igennel lehet válaszolni. Az adatok arra utalnak, hogy a népvándorlás során magyar csoportok jóval a magyar honfoglalás ismert dátuma előtt is más népek fennhatósága alatt hadat viseltek Európa nyugati részén. Az 561/562-es adat KIRÁLY PÉTER meglátása szerint a magyarok pannóniai megjelenésének első adata (146). Az Aemona lerombolásáról szóló (Patricius Aemoniensis, quae sedes, ab Ungris postea destructa, transiit ad Citta Nuova – 148) dokumentumra pedig egyúttal a magyarok pannóniai megtelepedésének is bizonyítékaként tekint (149). Alakilag elmondható, hogy a magyarok külső elnevezésének h-s változata viszonylag későn jelentkezik. Ebben szerepet játszhat a hun népnév hasonló hangzása egyfajta nem „nép-”, hanem „tudós etimológia” során, de helyesírási sajátosság is: a szókezdő h-nak írássajátsággá való zsugorodása a vulgáris latinban, amely a középkori latinságban is megőrződött. A h kezdetű adatok 618. (igen korai adat!), 793., 894. évből, továbbá főként személynevekben idézhetők.
3. A h e l y n é v i a d a t o k . – A magyarok országát több forrás említi: 723 k. Bonifacius és Martell Károly megegyezése Türingia megtérítése kapcsán „a tyrannide et decimis regis Ungariae liberare” (151); 768 u. „Pipinus dux Francorum ... venit ab Ungaria” (152); 860: „Ulrich Graf an der ungarischen Grenze” (170) – ez a helymeghatározás több néven napjainkig azonosítható: 1160 k.: ultra uallem ungaricum, Ungerbachtal > Ungerbach helység Kirchschlag mellett Alsó-Ausztriában (172). Ugyancsak Alsó-Ausztriában található a 860: Uuangariorum Marcha (174–7). Az adatok a magyaroknak az Enns folyóig tartó szállásterületére terjednek ki.
A magyarok Itáliát Friaulon keresztül rohanták le. A támadás útvonalát nemcsak a 888. március 21-én kelt oklevélből ismert Strada Ungarorum jelzi, hanem már 762–770-ből van rá adat „inter Taliamentum et Liquentiam ... via Ungarorum” formában (152). A földrajzi nevekkel kapcsolatban a via (strada) ungarorum elnevezés arra utal, hogy a magyarok többször is használhatták, illetıleg emlékezetes csapást mérhettek az ellenségre ezen az úton közelítve. Az útvonal egyébként hadak vonulására igen alkalmas volt: a hunok és a gótok útja is ez volt.
A magyar határra, a magyar királyságra utaló idézett adatok a nyugati határvidékre irányítják a figyelmet.
4. A s z e mé l y n é v i a d a t o k . – Az első személynévi előfordulás (731., 736) egy adománylevélből származik, amelyben Peto minden vagyonát St. Gallen egyházára hagyta. Az adománylevelet tanúként aláíró egyik személy neve Ungar(us): „test. Sig. Ungari”. A dokumentumot „Selvester diagonus” írta és ő maga alá is írta (254). Ez a megjegyzés az adománylevél hitelességét igazolja.
KIRÁLY PÉTER további személyneveket is idéz a különböző forrásokból. A kolostorok névjegyzékei ehhez igen jelentős forrásanyagnak bizonyultak. A legtöbb névadat St. Gallenból származik: 761: Hungaer (St. Gallen), 818–826 (>797–809): hungarius (Weißenburg) (156), 812: Wanger (St. Gallen), IX. sz.: Ungerus, Onger (St. Gallen) stb. Kik ezek a személyek? A weißenburgi kolostor tagja az említett hungarius (szerzetesek máshonnan is vannak, hiszen a nevek kolostori névjegyzékekből kerültek elı); 9. sz.: Uuunnigerus poznańi püspök (156), de van köztük presbiter, sáfár stb. is (157).
Remete szent Iván a legendája szerint (X. sz. e.) arra a kérdésre, hogy ki ő, és honnan jött, így válaszolt: „Magyarföldrıl jöttem és magyar nemzetiségű vagyok (Certe de terra Ungaria huc veni, quia sum natione Ungarus) (196–7). Hitelt érdemlıen magyarázza KIRÁLY PÉTER, hogy ilyen tisztségek betöltéséhez megszerzett műveltség, társadalmi státus legalább két generációs hátteret feltételez, azaz a névsorban szereplő magyar a magyar népelemnek saját korát megelızı 60-80 éves jelenlétét feltételezi. Van-e a szaktudományban magyarázó értéke az itt elmondottaknak? A kérdést megpróbálom újabb kérdések föltevésével közelíteni. Nemigen merül föl kétely a székelyek magyar voltával kapcsolatban. Hogyan lehet megmagyarázni korábbi határőr szerepüket a nyugati-délnyugati peremvidéken? Ilyen feladatot (és letelepítést) az idegen, később csatlakozott népek szoktak kapni. A magyar művelődéstörténet oktatása folyamán merül fel a kérdés: hogyan tölthettek be tolmácsszerepet karantánok a kereszténység elterjesztése, a hittérítés során? Hogyan került St. Gallenba az a klerikus, aki az elfogott magyar és a szerzetesek között tolmácsolt? Az utóbbi évtizedekben LÁSZLÓ GYULA nevéhez kapcsolt kettős honfoglalás gondolata kapcsán többekben megfogalmazódott az a vélemény, hogy a székelyek nyugati határőr szerepben való elsődleges megtelepedése ilyen módon nyer értelmet.
KIRÁLY PÉTER adatai megerősítik, elmélyítik ezt a magyarázati lehetőséget. Milyen feladatok, nehézségek merülnek fel az új eredmények elfogadtatásával kapcsolatban? KIRÁLY PÉTER szerint „az idő eljárt az 1882. évi állásfoglalás felett. Új, korai és hiteles írásos adatok kerültek elő, s ezek változtatást igényelnek. ... a legrégibb adat 590-re vonatkozik. Ebből kiindulva kiszámítható, hogy az 590. évi adat a 895. évihez képest 305 év többletet jelent.”
Mit jelent ez a magyar nyelvtudomány számára? Mindenekelőtt a névtudomány eredményeit kell újra értékelni. Vajon tényleg nem lehet honfoglalás elıtti magyar helyneveket a Kárpát-medencében kimutatni? Milyennek képzeljük a „honfoglalás előtti” helyneveket? A salzburgi érsekség emlékiratában KIRÁLY PÉTER szerint 871-ben két Nyugat-Dunántúlra helyezhetı névvel kapcsolatban merülhet fel a magyar eredet: ad Keisi, Ortahu (180).
A puszta személynévi, törzsnévi, népcsoportnévi eredetű (ilyen gyanús) nevek körében bizonyára van mit keresni. Mit mondanak a pogány vallás elemeire utaló helynevek? A mai Ausztria területéről a gyepűvidék névanyagára utaló nevek vizsgálata is hozhat eredményeket. (Itt jegyzem meg, hogy HEINRICH WEIGEL 1964 és 1984 között jelentette meg „Historisches Ortsnamenbuch von Niederösterreich” címő 22.000 tételből álló névgyűjteményét. Ennek az anyagából mintegy hatezret dolgozott fel ELISABETH SCHUSTER „Die Etymologie der niederösterreichischen Ortsnamen” címő három kötetes „kiegészítésében”. A munka szerinte magyar vonatkozásai megjelentek a Bécsi Napló 1995. szeptember-októberi számában.
Ide vonható kellő kritikával DR. SOMOGYI LÁSZLÓ „A burgenlandi magyarság. 670–2004”. Oberschützen–Felsılövı, 2004. c. könyvének névanyaga is.)..."
A sztyeppei ugurnak lejegyzett nép ua., mint az ogur. Ezen felesleges vitázni. A nyelvtudomány által használt ugor kifejezés valójában műszó. Soha nem létezett a mi nyelvünkön beszélő, ugornak nevezett nép.
Szerintem a forrásokban ugornak nevezett nép is az ogurokra vonatkozik, csak épp úgy írták le. Én abban az értelemben beszélek ugorokról, amit a nyelvtudomány szerint jelntenie kell, tehát a mai magyar nyelvünket beszélő őseinkről. A wiki szerint az ogurok népnevei megjelennek a forrásokban – Kínától Bizáncig – ogur, ugur, ugor és ogor alakban is. Tehát, ha ezekben a forrásokban ugor alakkal találkozunk, akkor az ogurokra kell gondolnunk, akik viszont törökök voltak.
Egy szír nyelvű forrás, az ún. Pszeudo-Zakhariász 555-re datált néplistája: "Napjaink kegyes királya, Iustinianus uralmának 28. éve ez ... Az unäghur nép olyan, amelynek fiai sátorokban laknak, az oghor, a sabhir, a burgar, a kotrighür, az abhar, a ksr, a dyrmr, a sarurgur, a b'grsyq, a kwls, az abhdel, az ephthalita, ez a tizenhárom nép sátrakban lakik, jószágai húsával és halakkal él, ezenkívül vadakkal és fegyverforgatásból." Ezek közül lehet valamelyik, akire gondolsz?
Ami Jusztinianosz intézkedését előidézte, az egy moesiai betörés volt a kuturgurok (kotzagerek) részéről 549-ben. Eredetileg a gepidák megsegítésére jöttek, de azok közben fegyverszünetet kötöttek a longobardokkal, így a gepidák inkább Bizánc ellen terelték őket. Jusztinianosz akkor uszította rájuk az utigurokat a Don túlpartjáról, amíg ők a gazdag tartományt fosztogatták, megígérve emezeknek a kutriguroknak folyósított évi adót. Szandilkh utigurjai fel is dúlták rokonaik hátországát, aminek egy hat évig tartó belháború lett az eredménye, azonkívül vagy kétezer kuturgur család települt át Thrákiába a harcok elől. A testvérháborúban győztes Zabergán végül 558/59 telén a Duna jegén átkelve három hadoszlopban újra megtámadta Bizáncot, a főváros ellen maga vezetve a sorokat, de a visszahívott, idős Belizár vezetésével a birodalom végül úrrá lett a helyzeten. A kutrigur vezér hatalmas zsákmánnyal megrakodva tért haza a római határokról. Mindez az avar hódítás előestéjén történt. Legközelebb már Baján alattvalóiként, illetve Megalé Bulgária története során, az ottani népek között hallunk az említett ugorokról. A korai időszakra vonatkozóan egyébként Jordanes munkája jelent támpontot, bár legtöbb kézirata az utrigurok neve helyett az ultziagir elnevezést használja.
Említettem a 15041.-ben, hogy a kutrigurok Bizáncot zaklatták, és 550-ben Jusztinianosz próbálta ellenük felbérelni az utigur (utrigur) népet a Don folyón túlról, mire az utigurok azt válaszolták, hogy nem támadják meg rokonaikat, még ha azok idegen fejedelem – konkrétan Zabergán – uralma alatt állnak is.
Menandrosz utigurokra és kuturgurokra vonatkozó tudósításának más részeit Szádeczky-Kardoss idézi: Targitész avar küldött követelte II. Jusztinosz császártól "az évpénzeket, amelyeket Jusztinianosz császár a kutriguroknak és utiguroknak adott, mert ma Baján uralkodik ama népek felett". Az 568. évnél a bizánci történetíró azt is elbeszéli, miszerint az avar kagán "megparancsolta, hogy a kutriguroknak nevezett hunokból tízezren keljenek át a Száva folyón, és pusztítsák a dalmáciai vidékeket".
Ezek szerint nem értetted meg a kérdést. Elkerültem a magyar nyelv problémakörét, mindössze azt szerettem volna megtudni, az ugor, illetve ogur névvel illetett pusztai nagyállattartó népség említett két elnevezése miért nem vehető azonosnak. Tehát maradjunk a középkori forrásoknál, amelyek ugorokat, illetőleg ogurokat emlegetnek a steppén.
---------------
Nem tévesztettem el és nem értettem félre.
Az ugor népek nem voltak pusztai nagyállattartó népek sohasem.
"Nyelvünk sohsem volt ogur, nem hívták ogurnak, sohsem volt a sztyeppén"
Ezek szerint nem értetted meg a kérdést. Elkerültem a magyar nyelv problémakörét, mindössze azt szerettem volna megtudni, az ugor, illetve ogur névvel illetett pusztai nagyállattartó népség említett két elnevezése miért nem vehető azonosnak. Tehát maradjunk a középkori forrásoknál, amelyek ugorokat, illetőleg ogurokat emlegetnek a steppén.
Gondolom, akiket eredetileg ugornak, ogurnak hívtak, azoknak a nyelve is ugor volt, még ha nem is tudunk róla semmi közelebbit.
Hóman Bálint: "A népnevek egy más csoportjában az ogur (= oguz = törzs) névvel találkozunk valaminő összetételben. A saragur (= fehér ogur) név – a fehér hún, fehér és fekete kazár, fekete kirgiz, fehér és fekete kún, fehér bolgár népnevekhez hasonlóan – az ogur nép egy ágazatát jelöli. Gyakori az ogur névnek a törzsek számát jelentő számnévvel való összekapcsolása. Ilyenek az onogur (= tíz ogur), besgur (= öt ogur), tukurgur (= kilenc ogur), oltiogur (= hat ogur), ücsögur (= három ogur), uturgur (= harminc ogur) népnevek, melyekhez hasonlókkal a keleti török népeknél is találkozunk (on-oguz, tokuz-oguz, alti-oguz, ücs-oguz; on-ujgur, tokuz-ujgur; tokuz-tatar, otuz-tatar; tokuz-ersim; alti-csub; ücs-kurikán; säkiz-okuz = nyolc oguz). VII. századi kínai forrásokból tudjuk, hogy a nyugati türk kagán népe tíz törzsre vagy népre tagolódott, és ezért tíztörzsnek (onoguz) nevezték."
Akkor szerinted azok a források amik az onogurok szomszédságában a kaukázus északi előterében ugorokat írnak azok valójában nem ugorok hanem ogurok ? Mivel indokolod, hogy 10 ogur mellett él egy ogur törzs külön ugyanezen a néven ? Nem illogikus ez kissé ?------------
Nem érdekelnek a nyelvvel kapcsolatos találgatások, csak arra lettem volna kíváncsi, miért nem azonosítható szerinted a két népnév.
------------
Nem azonosítható. Alapvető nyelvi jellegek különbözőségek és felfogások miatt. (Pl. észjárás). Bármennyire jellemző még a legtávolabbi ugor rokonra is jellemzőek és más nyelvcsaládra nem.
