Làtom àm, hogy M.A.-nak lesz igaza, aki szerint a magyar egy ôseuropai (Kàrpàt-Duna medence) fajta, amely kivàndorlàsai (15ezer év) folyamàn megkeveredett màs fajtàkkal (igy fölvéve több-kevesebb àzsiai vért), majd több hullàmban (id.e.3-4ezer-tôl a középkorig) visszatért és az itthon maradottakkal ùjra egybeforrt. De mivel az ôsgenom sokkal erôsebb a többinél, minden keveredés ellenére visszatér ehhez, kitisztul, mint a patak vize is (a beleszorodott homok vagy por leülepedik és ujra tiszta lesz). A közép-kelet-europai mai népek azért àllnak hozzànk olyan közel genetikailag, mert eredetileg ôk is mind a medencébôl kivàndoroltak leszàrmazottai, akik természetesen azota szintén màs-màs arànyban megkeveredtek.
...de ezt innét, szerintem nem tudod megakadályozni, mint natúr fórumozó.
Ha viszont nagyobb befolyásod lenne, akkor miért vagy 'naív kérdező'?
A nyelvészetnek pedig jó eséllyel be kellett mennie az erdőbe, mivel olyan információk hiányában döntöttek - mellőzve a bizonyos 'magasabb' érdekű szempontokat, ha voltak, ha nem - amik akkor még nem voltak ismertek.
A mai eredmények alapján sem biztos, hogy más elhatározásra juttottak volna, de ki tudja.
Szerintem a rokonság/hasonlóság nehezen vitatható, csak, mint ahogyan többen mondják, inkább magyar nyelvcsaládról lehet szó semmint finn vagy ugor....
Eddig az volt itt, hogy épp a lengyelek, meg az ukránok állnak hozzánk legközelebb genetikailag.
Valami változott?
Az előző hozzászólás az Y kromoszóma szerinti leszármazást ismerteti, és az európai férfiak haplotipusait sorolja fel.
Amivel bedikk kötözködik az pedig a női ágon öröklődő mitokondrális DNS eredménye.
Ez pedig kettő. Egyik a a magyar férfiakra, a másik a magyar nőkre vonatkozik.
A magyar férfiak DNS-ében nagyobb a keveredés mint a magyar nőkében, ami azt a honfoglalás-elméletet erősíti, hogy Árpádék, illetve az előtte bejött hun/avar népesség zömében harcos férfiakból állt.
Vagyis a klasszikus honfoglalás elméletnek valóban lőttek.
Nézd meg az 5618-as hsz-emben belinkelt honlapon a táblázatot és a térképet.
A térképen lévő kördiagramok tanúsága szerint az Y-haplogroupok eloszlását tekintve hozzánk legközelebb a szlovákok, az osztrákok és a csehek állnak.
Szóval ezek a "nemszeretem" népek a legközelebbi genetikai rokonaink.
A lengyelek és az ukránok csak ezután következnek.
Egy további fontos következtetés a honlapon lévő adatokból:
a mai magyar férfinépesség kb. 25 %-ának a genetikai eredete a Balkán, ill. a Balkánon túl Kisázsia és Elő-Ázsia (Mezopotámia, Termékeny Félhold) felé mutat!!!
Ebben persze benne van a több mint egy évezredes intenzív kapcsolatrendszerünk a délszlávsággal, de szerintem legalább annyira újkőkori és réz-, ill. bronzkori Balkánról és Anatóliából történő felvándorlásnak is tulajdonítható.
Röviden összefoglalva genetikai állományunk sokkal szorosabb kapcsolatot mutat a Balkánnal és Elő-Ázsiával, mint a belső-ázsiai sztyeppvidékkel.
A finnugor ÉK-Európáról és NY-Szibériáról meg nem is beszélve, mert ezekkel a régiókkal szinte csak alig-alig kimutatható genetikai kapcsolatunk van.....
Ezek a nagyon fontos tények valahogy a hagyományos töritudományból nem igazán jönnek le...
"A szabirok épp Anatolia térségéből kerültek a Kaukázuson át a sztyeppére"
Az említett marker inkább a Hettita Birodalom népeivel juthatott a pontuszi térségbe (vö. Mészáros Gy., 1938) - már csak azért is, mivel Anatólia nem azonos Transzkaukáziával. Ott érte a szküthákat a Kr. e. IV. századtól a szarmata hódítás.
Itt jegyzem meg, hogy létezett egy šqlš.w(gör. szekelesz) nevű etnicitás az ún. tengeri népek sorában, és hogy a kárpát-medencei szarmata leletek között Kulcsár és Istvánovits jelentős pontuszi szkíta hatásokkal számol.
Bizony, a Kaukázus vonalán át délről északra tartó mozgás a "történelem előtti" időkben (is) sokkal jelentősebb volt, mint azt a tankönyvekben számon tartják.
"Mindent összevetve lehetséges ugyan, hogy a jelenkori magyarok géntérképe nagyon nagy hasonlóságot mutat a lengyelek, ukránok és horvátok eredményeivel. Ezen nem is szabad csodálkozni, hiszen a lengyelekkel való folyamatos jó kapcsolatunkat az a kis szólás is tartja, mely szerint "lengyel, magyar két jó barát (a lengyel verzió testvért említ), együtt harcol s issza borát". A horvátok esetében azt kell mondjuk, hogy az ország 1037-es örökös tartományként történő felajánlása Magyarország számára és a trianoni békediktátum között eltelt 900 év nem múlhatott el nyom nélkül. Ugyanakkor egyes elméletek szerint a kapcsolat ennél lényegesen régebbi keletű, mivel a horvátok az "óbulgár" Kovrat leszármazottai. Nem szabad azonban a történeti forrásokon alapuló eredményeinket sem a szőnyeg alá söpörni, miszerint a magyarok turáni szállásterülete mellett létezett egy Harauhwathiya nevű ország is, melynek neve is a horvátokat sejteti. Az ukránokkal kapcsolatban nem szabad megfeledkezni sem arról, hogy legalább a Magna Hungáriától a Honfoglalásig eltelt időszakban a magyarság a jelenlegi Ukrajna területén tartózkodott, de nem hagyható figyelmen kívül a II. világháború végén Magyarországon végigsöprő 3. és 4. Ukrán front, sem pedig az azóta eltel 60 év hatása sem.
Mindezek után megállapítható, hogy a magyaroknak a genetika szerint is lényegesen kevesebb közük van a Finnugor népekhez, de sokkal több van Ázsiához, a Kelethez, mint ahogy azt a mai hivatalos verzió tartja. Igazuk lehet azoknak is akik a magyarok őseit a Földközi-tenger medencéjének telepesei között látják, amire az ázsiai illetve a "kohen" génanyagok azonosságai is utalnak. Ezen belül is elkerülhetetlenül sok szál köti őket a kurdokhoz, dél-olaszokhoz, szárdokhoz és örményekhez. Ez a megállapítás pedig mintha alátámasztaná a magyarság eredetével kapcsolatos a történetí és kultúrális területeken végzett vizsgálódásaink eredményeit. A mongoloid és a lévita gének utáni, egymástól térben és időben is teljesen független kutatás még egy elgondolkodtató eredménnyel szolgál. Mivel mindkét kutatás nagyjából ugyanazokat az európai népeket rokonítja felmerülhet a kérdés, vajon tényleg annyira légből kapott dolog-e a milánói egyetem professzora, Mario Alinei által vallott magyar-etruszk (nyelvi) rokonság? A professzor véleményét és az említett kutatások eredményét összekötni látszik Tacitus Évkönyve, amelyben a következő áll: "Tiberius uralkodása alatt Szárdinia lakói, - a szárdok, - kik nagyon óhajtották azt a tisztességet, hogy templomot emeljenek a császár és anyja, Lívia tiszteletére, követséget küldtek Rómába, amely a Szenátus elõtt bemutatta az etruszkok dekrétumát, ebben az etruszkok õket testvéreiknek nevezték, s emlékeztették közös származásukra " (Tacitus, Annales IV.55)
Amennyiben a szárdok és a magyarok a genetikailag összefüggésbe hozhatók, Tacitus szerint pedig az etruszkok magukat a szárdokkal közös származásúnak vallják, úgy közvetve a magyar-etruszk kapcsolat, rokonság gondolata sem vethető el egyértelműen."
Raskó István: "A magyar és székely populáció rendelkezik továbbá egy anatóliai eredetű Y-kromoszomális markerrel. "A Balkánról került Európába, azonban e bélyeg előfordulási gyakorisága a ma élő magyarságnál és a székelyeknél magasabb, mint a többi európai népnél" Ezt az igazgató úr úgy értékelte, hogy "a magyarság vándorlása során már "találkozott" ezzel a bélyeggel, az ekkor "kerülhetett be" a magyar populációba". A logika azonban ezen a ponton sántít. Ha a génnel a magyarság menet közben találkozott a Balkánon, akkor ez azt jelenti, hogy a vándorlásunkról alkotott jelenlegi elméletek egyike sem tartható, a vándorlás útvonala tehát felülvizsgálatra szorul. Ugyanakkor ezzel azt is kijelentenénk, hogy a magyarok őseiről lejegyzett korabeli beszámolók is mind hamisak. Ezt pedig elég nehéz lenne elhinni és elfogadtatni. A gén tehát a vándorlás során nem kerülhetett csak úgy a magyarságba. Ha kívülről került volna bele, akkor szükségszerűen a Kisázsiában, vagy a Balkánon fellelhető "hordozó népesség" körében kellene dominánsnak lennie. Ezzel szemben "előfordulási gyakorisága a ma élő magyarságnál és a székelyeknél magasabb, mint a többi európai népnél". Ha ez így van, akkor csak azt jelenthetjük ki, hogy ez bizony a magyarság azonosító génje. A gén jegyei alapján valószínűleg a magyarság ősatyját tisztelhetjük abban, akitől a marker származik, hiszen "anatóliai eredetű Y-kromoszomális", azaz kisázsiai, férfi ágú marker. Mindent összevetve Nemere", vagy "Nimród" génnek is lehetne nevezni, tipikus Hungarikumnak, lévén a magyarok és hunok őse a sumér, tehát a Közel Keleten élt Tana / Etana, aki a Nimród."
Egyébként, ha népesség-genetikai alapon vizsgáljuk a magyarság eredetét, akkor a keleti sztyeppei nomád népektől való származás teóriáját - jelenlegi genetikai tudásunk alapján - nyugodtan ki lehet dobni az ablakon:
"Raskó István éveken át dolgozott a honfoglaláskori és ma élő magyarok genetikai állományának összehasonlításán is. Az eredmények szerint nincsen szignifikáns genetikai hasonlóság az "ősök" és a mai magyarok között. "Hatvannyolc honfoglalás kori csontot elemeztünk. Ez a mintaszám a világon lefolytatott hasonló célú elemzések között a harmadik legteljesebb. Ezek alapján van egy képünk a honfoglalás kori magyarokról, ami további elemzésekkel pontosítható. Azt tudjuk, hogy az uráli népek férfiai között hatvan-hetven százalékban jelen van egy bizonyos genetika jellemző. Ez a bélyeg a ma élő északi finnugorok körében harminc-negyven százalékos arányban fordul elő. A ma élő magyarok és székelyek - 251 férfi mintáját elemeztük - esetében azt kaptuk, hogy mindössze egy székely férfi esetében volt kimutatható ez a jellemző. Ugyanakkor a hét honfoglalás kori férfi mintából négyben ott volt. Az anyai ág elemzése azt mutatta, hogy a minta 24 százalékában fordult elő ázsiai vonás, az összes többi európai jelleget mutat. A mai nők esetében viszont alig 3-5 százalékos arányban mutatható ki az ázsiai anyai eredet. Azaz felhígult az ázsiai génmintánk, döntően európai eredetű a génkészletünk. Viszont a honfoglaló magyarok nyelvét átvette az itt talált és azóta hozzákeveredett populáció."
Ezzel szemben érdekes tény, hogy a szomszéd népektől a magyarok genetikailag egyáltalán nem különböznek. "Elkülönült magyar populációról csak kulturális, szociális, nyelvi alapon beszélhetünk, genetikai szempontból egy európai populációnak számítunk." - állítja a professzor. "
A közbeeső időszak – keresztény kultúrkörtől idegen – hettita-arámi-héber stb. neveiről a 4975.-ben: Ámosz, Arpad, Tarkatzu (hett. tarh- 'meghódít'?), Zoltu, Tebele/Tevele (jidd. Tevel, Tevele), Ezelekh (héb. Isaiah).
Kijev = Szambatasz (DAI IX., Moravcsik Gy. és R. J. H. Jenkins szerk., ford.: De administrando imperio; Dumbarton Oaks, Washington, 1967, 56–7.)
Don = Al-Szabt Idriszinél (vö. Szambation, Szanbation, Szabbation: folyó Médiában, ill. a két Zab folyó egyike)
Termatzu: T'armač kazár hadvezér 730 körül, vö. Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok; Oriental Reprints, Bp., 1985, 89, 93. Uő in: Acta Ant. Hung. X, 1962, 79–84. Gyóni Mátyás in: Magyar Nyelv XXXIV, 1938, 166, 168; Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai a honfoglalás előtt és az Árpád-korban; Akadémiai, Bp., 1986, 82. Németh Gyula: A honfoglaló magyarság kialakulása; 2., bőv., átdolg. kiadás, Akadémiai, Bp., 1991, 276, 280. stb.
Zoboleh, vö. Zebulon (a Zebul szó a Bibliában több helyen Isten hajlékára, a jeruzsálemi templomra, illetve a mennyre utal)
Bultzu:Bulčan kazár hadvezér a VIII. század végén (Peter Golden: Khazar Studies – An Historio-Philological Inquiry into the Origins of the Khazars; Akadémiai, Bp., 1980)
P. magister a gyula Saroltu és Caroldu nevű lányairól beszél. Bóna és Fehértói mutatott rá, hogy az utóbbi kitalált személy.
"Hogy miért hívták a magyarokat türköknek, arról Chorenei Mózes írásai alapján megértést kapunk. Már Dárius emlékirataiban előfordul Sapardia. Ez az avar föld, amelyet joggal azonosítanak a Zapaortenon hegyvidékkel. Így: »Sabartoeasphaloi« egyenlő volna »Zabaorte« és asphali azaz »a jól védett Sabaorta« kifejezéssel. Ez az a hely az őshazában, ahol Arszak Dara városát építette: »Arsaces regnum Particum format, urbem quoque nomine Daram in monte Zapaortenon condit…« (Justinius Historiarum L.XLI.C 5.) »A Caspiis orientem versus regio est Zapaortene dicta et in ea fertilitatis inclitae locus Daricum« (Plinius Hist. Naturalis L. VII. C. 16.) Ez a hely még Pliniusnál »Abaorte«, Isidorus Characenus-nál »Apaortikene«, D’Auville és Haas régi földabroszán »Apaortene«. Chorenei Mózes földrajzában »Skithia, amely Apaktariának, másként Turkiának is mondatik«.
»Savartoeasphaloi«. Lebediában újabb ilyen megfelekezés gyöngíti az akkor már önmagát magyarnak nevező avar szkíthaságot: egy részük a régi hazába visszatér. Együgyű mese, hogy holmi bessenyőtámadás szakította volna szét őket. A bessenyő, fajtabéli, nyomunkon haladó gyengébb nép volt, — másrészt bizonyos: hogy itt alakult ki a magyarságban az atillai örökség megszervezésének végleg elhatározott célja, amely az azelőtti hun haza felé útnak is indította őket. Itt és e helyett azonban 3 törzsük inkább a régi hazába tért vissza."
Az összetett szó elsőrésze nem lehet vitás. Savar-, szabardi, szabir változatban is előforduló avart jelent. Bölcs Leó tehát azt a néprészt jelöli meg, amely az új »magyar« politikai fogalomból a régit akarta visszaállítani, az előbbi hazában. Ha a népnévből keletkezett helyfogalmat kutatjuk, vagy feltesszük, a menekülés — különben képtelen — esetét, — akkor a szó második része az »asphali« »jólvédett« »megerősített« lehetne. Már Dárius emlékirataiban előfordul Sapardia. Ez az avar föld, amelyet joggal azonosítanak a Zapaortenon hegyvidékkel. Így:»Hunni, qui appellantur Saberi, gentes Hunnicae« stb, és hasonlók a byzantinusokban, — »Sabiri, gens Hunnica, ad Caucasum habitani frecuentissimi et in multos principatus rite divish (Theophilactus).
"A kaukázusi hunok és magyarok kapcsolatával foglalkozik a Helilov-Nyitray szerzőpáros, akik kimutatják a korai magyarság pontos elhelyezkedését a mai Dagesztán területén, illetve a szavárd magyarok lakhelyét is beazonosítják. A japán Oszava a heftaliták buddhista emlékeit összegezte, és néhány példával gazolja, hogy milyen magas fokú írásbeliséggel is rendelkeztek, amely ismeretlen volt a hazai szakirodalomban. A török Baykuzu pedig azt mondta ki, hogy a türk kőszobrászat, ugyanúgy, mint a rovásírás, nem a 6. században fejlődött ki, hanem az szintén a hunok öröksége. "
Bővebben itt: A hunok történetének újraértékelése nemzetközi kutatói körökben
"A bolgárok ugyanis a Fekete-tenger fölött laktak, majd kellemesebb székhelyet keresve elfoglalták a két Mysiát; először a hunokkal voltak szomszédosak, akiket egyes évkönyvírók három törzsre osztanak: az alziagyrokra, az avarokra és a magyarokra. Az alziagyrok a Krím közelében laktak, nyaranta a mezőkön kószáltak, télire barmaikkal a Fekete-tengerhez húzódtak. A magyarok egykor a Maeotist lakták, aztán megváltoztatták a lakóhelyüket, és mert nyestbőr-kereskedelmükről voltak ismeretesek, a Duna két partját foglalták el;
A magyarok ugyanis a hunoktól, a hunok a leucusoktól, vagyis a szkíták közül származó ázsiai albánoktól vették az eredetüket, ha Procopius görög írónak hihetünk, és hogy őseik nevét megőrizzék, róluk nevezték el városaikat,"
Volt nekünk Sámuel, Salamon, sőt Saul nevű királyunk is, utóbbi végül nem uralkodott. De ezeket a héber elnevezéseket együtt kellene vizsgálni a kaukázusi és kazár népek zsidóságával, lehet, hogy vezetne valahová.
"nem jelenti azt, hogy a var-khun elit ezeket a népcsoportokat a Kárpát- és Bécsi-medencébe is feltétlen magával cipelte volna"
Ezek a népek (bolgárok, alánok stb.) lehettek a var-khunok első alattvalói Európában, amíg az új hódítók a Kárpátok gepida határzárát fel nem törték1.
Hogy 567-tel kik kerültek még fennhatóságuk alá – a gepidák, illetve egyes longobard közösségek mellett –, más szóval, hogy kiket lehet elsősorban a X. századi nagytemetőkben és az Árpád-kor soros temetőiben keresni, arra megkapjuk a választ Kulcsár és Istvánovits könyvéből.
1 Bóna István: "Kelet felé az avarok szövetségi, érdek- és gyepűterületei a 630-as évekig az ukrán sztyeppek déli zónájában legalább a Dnyeperig, ha nem a Donyecig értek", in: Makkai László–Mócsy András szerk.: Erdély története a kezdetektől 1606-ig;Akadémiai, Bp., 1986
Itt idézem fel, hogy az 557/58-ban Európába érkező var-khunok a bizánciakkal történő kapcsolatfelvételhez már a Kaukázus északi lábainál Szarósziosz/Szaroész alánjainak segítségét kérték (osz. saer 'fej, fő')…
Kézainál csak kibővül a sor a bolgárokkal, hiszen a hunugurusokat és magyarokat jelképező testvérpár – miután perzsa földről kiköltözködve a meótiszi ingoványokon túljutnak – az ő megszemélyesítőjükként szereplő Belár asszonyait és gyerekeit rabolja el az alán Dula fejedelem két leánya mellett. Nem érzem szükségét bizonyítani, hogy itt ’fáklya’ jelentésű gyula méltóságnevünk köszön vissza, bővebben írtam erről a parthus topik 9079. hsz.-ában. Arra viszont megint csak érdemes felhívni a figyelmet, hogy Kubrat Bulgáriája a 630-as években, tehát bő hetven év elteltével a Var-khun Birodalom kebeléből majd ugyanitt önállósul.
Megjegyzendő, hogy a Képes Krónikában Belár – azaz Bolgár – helyén Bereka szerepel. A berakhah héber jelentése: ’áldás’. Nem tudni, milyen hagyományok alapján, de a szerző az előzőekhez még hozzáteszi, hogy a nőrablás akkor történt, amikor az asszonyok és gyermekeik a kürt ünnepét ülték. A kürtharsogás napja (jom truá) jellegzetes zsidó szertartás. Ezek alapján arra kellene gondolnunk, hogy a kazár előkelők zsidó vallása a Kaukázus vidéki népek soraiban nem volt előzmények nélkül való. Ezek a többrétű etnikai kapcsolatokra utaló következtetések mindenesetre azt jelzik, hogy a var-khun politikai elnevezés mögött már a Közép-Európába való beköltözés előtt különböző népcsoportokkal – legalább három-néggyel – lehet számolni. Ami viszont nem jelenti azt, hogy a var-khun elit ezeket a népcsoportokat a Kárpát- és Bécsi-medencébe is feltétlen magával cipelte volna.
"Itt már régóta arról van szó, hogy a var-khunokhoz kötött X szd-i sírok valójában kihez kötzhetők"
Mende Balázs Gusztáv: "Éry a Kárpát-medence különböző régészeti korú népességeinek vizsgálata, a koponyasorozatok Kárpát-medencén túli genetikai kapcsolatainak felvázolása mellett a honfoglalás kori embertani anyagot a koponyák metrikus adatai alapján csoportokba osztotta. A közölt eredmények közül a legnagyobb visszhangot a honfoglalás kori és az Árpád-kori regionális csoportok összehasonlításának antropológiai konklúziója váltotta ki: a klasszikus rítussal temetkező honfoglalók nagy része nem hozható semmiféle morfológiai kapcsolatba az Árpád-kori népességekkel, viszont a Kárpát-medence egyes területein kimutatható a késő avar kori népességek és az Árpád-kori népességek hasonlósága. Más módszerrel, de hasonló következtetésekre jutott Szathmáry László is alföldi és Felső-Tisza-vidéki temetők vizsgálatával (Szathmáry, 1996). A honfoglalók és az Árpád-kor népességének különállását megerősítették a Kárpát-medencei népességek termetadatainak összefoglaló vizsgálatai is. Megállapításai lényege, hogy a minimálisan 40 százalékos arányban europo-mongolid elemeket is tartalmazó, rövid és kimondottan széles koponyadimenziójú, klasszikus temetkezési rítusú honfoglalók biztosan nem lehettek a kora Árpád-kor nagy létszámú temetőiben temetkezők genetikai előzményei." (Magyar Tudomány 2008/10)
Sem rítusban, sem a fizikális antropológia módszereivel nem mutatható ki tehát az Árpádhoz kötött temetők és a későbbi Árpád-kori népesség között összefüggés. Ha pedig a X. századi és későbbi Árpád-kori köznépi temetők a (politikailag) var-khun gyűjtőnév alá foglalt népekhez köthetők, akkor a mai magyarság őseit alapvetően ezek a népek képezték. Valóban érdekes tehát kutatni, hogy kik fekszenek azokban a "varkhonita" temetőkben.
A "honfoglaló" terminológiát a X. századi pitykés-rozettás kistemetőkre szokás alkalmazni. A nagytemetők padmalyos, füles, kifli alakú és padkás sírformáit Tettamanti Sarolta pl. már régen a var-khunokhoz kötötte (Temetkezési szokások a 10-11. században a Kárpát-medencében; in: Studia Comitatensia III, 1975). Az első sírtípus mellesleg a szarmatákra jellemző igazán.
"Legjobb lesz, ha a DAI- t elfelejtitek. És nemcsak a DAI-t"
Nem szükséges elfelejteni, hiszen a baj nem a DAI-val van, hanem hogy Anonymus gestáját vették minden ponton készpénznek (a bejövetelt illetően), s annak megfelelően próbálták értelmezni Konsztantinosz szövegét. Néhány amatőr itt is ezen rugózik.
Valójában a DAI-ban nincsen szó arról, hogy "Turkia" az alapból a magyarok országa (valamiféle állam!) volna, sem arról, hogy Árpádész utódai legfelsőbb turkiai fejedelmek lennének, akiknek az összes "türk" engedelmeskedik, legalább névleg.
Némi lenyomata ettől függetlenül a Kijev környéki, var-khunokkal folytatott küzdelmeknek van P. mester gestájában (sok hasznos infót megőrzött a valószínűsíthető eseményekről), amikor pl. írja, hogyan aprították Álmosék a ruszokkal szövetségben álló hét "kun" vezér harcosainak fejét.
A DAI feltétlen tisztelete inkább az Árpád-ház modern elnevezésén érhető tetten. Nyilván azért emeli ki annyira Árpád szerepét, s emlegeti első helyen a három felhozott (általa diplomáciailag ismert) "türk" uralkodó sorában, mert Konstantin apját, Bölcs Leót Szümeon ellen ő mentette ki a bajból. Itt sikkad el Álmos szerepe, ezért nem Álmos-ház lett a dinasztia modern megnevezése. De ez már tudománytörténet, a hatalmas var-khun sírmezők és a IX. század végén bejövők kistemetőinek, valamint a humángenetikának a kérdését nem érinti. Azt a kérdést, amelyből nyilvánvaló, hogy szinte elenyésző számú népesség költözött be ide a IX. század végén, függetlenül attól, hogy utólag hatalomra jutva heroizálták őket.
"A magyar történettudomány számára azonban kevés volt a 20. század, hogy megszülessen egy komplex válasz arra a jogos kérdésre, hogy amennyiben a DAI egy manipulatív politikai kompiláció, miért annak szellemében képzeljük el továbbra is a magyarok legkorábbi történetét a mai napig? "
(Dzsaffar 5589 hsz)
Ja, ha nálad csak huszadik századi történészek számítanak forrásnak.......
---------------
Nem akarod érteni.
A régészeti adatok azt jelentik, hogy a honfoglalás csak egy katonai kalandnak indult, mert kislétszámú bejövő volt.
A beteljesedést István végezte, tulajdonképpen megalkudott a körülöttünk lévő hatalmakkal, hogy az Árpád nemzetség uralomban maradhasson.
zámtalanszor megadtam hozzá a forrást is.
Kétségbe vontál minden és nemcsak te.
Még az is, hogy engem idézel magyarázza, hogy fogalmad sincs miről pampogok már évek óta. Semmi sem igaz, nemcsak a DAI- ban hanem az egész honfoglalás elméletben. Padányi is csak egy szép mese a valóság nélkül.
