Kedves fórumozók, ez egy provokatív topic lesz szándékom szerint.
Tekintve a válások mags számát, és azt, hogy - nemcsak itt, de egész Európában, sőt a keresztény kulturájú országokban is - egyre több a szingli és egyre kevesebben képesek egy házastárs mellett több évtizedet leélni, biztos, hogy annyira ragaszkodni kellene a hagyományos egy férfi efy nő, gyerekek családmodellhez?
Én még nem nagyon találtam rá jó megoldást, de akit érdekel ez a kérdés, és tud valami okosat, ne fogja vissza magát!
51-ben hazasodtak, 79-ben? 80ban? valtak el, szoval ennek is tobb, mint 25 eve.
Azota volt anyosnak egy hosszu, komoly kapcsolata, de nem ment hozza a pasihoz, pedig naponta terdenallas volt, mert akkor elveszitette volna apos fele nyugdijat (ez itt az USA, ugye), es pasi keresett mas tarsat egyutt megoregedni.
Most 75 eves, es nagyon nagy gond nekunk, hogy egyedul van, sokat betegeskedik, de ez nem az a topik, nem reszletezem.
Apos viszont nagyon boldogan el az uj felesegevel, tenyleg. Makkegeszseges, fitt, mint 2 galamb, puszilkodjak vegig a napot. Uj feleseg tok jo fej. Szeretem nagyon mindharmukat, a sztorikat az eletukrol erdekes hallgatni.
Hosszu volt a valas utani harag (csunya valas volt), de mostanaban (tenyleg csak az utobbi par evben) mintha megbekeltek volna. Szinte azt nezik, hogyan segithetik a masikat. Mindketten azt mondjak, jo volt ez igy.
valoszinuleg az o hazassaga boldog,de 20 ev boldogsag es 20 ev kinlodas kozott oriasi kulonbseg van....
megkerdeztem a nagymamat /szegeny 1 honapja halt meg/ neki ugye a nagyapam volt az elso ferfi az eleteben,lehuztak egyutt vagy 50 evet....de sajnalja,hogy az o idejeben nem volt meg valasztasa es muszaj volt elviselnie egy iszakos,nocsabasz ferjet.
Igy leelni valaki mellett egy eletet nem nagy dicsoseg szvsz
Jó kérdés. Feltehetően ő hivatott megítélni, milyen a helyes életvezetés. Mert az ilyen magamfajta férgek, akik nem átallanak évek óta isteni hozzájárulás nélkül boldogan élni, sőt, családot alapítani, azok igencsak megérettek a máglyára. Mert az az igazi, mikor egy pár elmegy a templomba, ahogy illik, és hitet tesz Isten színe előtt. Ja, hogy két-három-sok év múlva megfojtják egymást egy kanál vízben? Na és, bagatell, ők akkor is tisztességes házasságot kötöttek, ez a követendő példa. ;-) (Azt már fel se merem hozni, hogy mi van azokkal a templomi esküvőkkel, amelyeknek polgári válás a vége.)
Az első reakcióm az lett volna, hogy "elmész te a...", de aztán győzött a nevelés, úgyhogy megkérlek, sürgősen ugorj le az erkölcsi piedesztálodról, és szíveskedj a saját házasságod minősítésével foglalkozni, mert ez nem a személyeskedés helye. (Talán nem ártana gondolkodni, mielőtt minden ismeret és alap nélkül sértegetni kezdenél másokat.)
itt lep be az igergetes szoritasa....Miert kellene az egesz eletemet felaldozni arra,amirol kesobb esetleg kiderul,hogy nem megy???Ha ezt kiskapunbak nevezzuk,nevezzuk annak,bar egy hazassagbol is ki lehet lepni.
Ismerek olyan hazasokat,akik jobban tettek volna,ha evtizedekkel ezelott elvalnak es nem tengetik az eletuket olyan kapcsolatban,amiben boldogtalanok.Mindenfele legbolkapott ervekre hivatkozva,ugymint a gyerekek erdeke,a hazassagi esku,a megszokas,a kozos vagyon.....
Ha az onzes,hogy boldog akarok lenni,akkor vallalom es senkiert es semmilyen igeretert nem vallalom az aldozat szerepet
én változatlanul azt mondom, hogy talán a házasságra lépők még szabadabbnak érzik magukat, mint a hoszú távon együttélők, házasságlevél nélkül.
én voltam házas, meglehetősen szószerint értelmeztem a holtomiglan-holtodiglant, pedig 17 évesen mentem férjhez. a volt férjem elég szabadon kezelte a házastársi hűség fogalmát, valamint azt is, hogy miről is szól egy házasság a nő, és miről a férfi részére. akkor váltam el, amikor már majdnem késő volt , nekem késő. borzasztóan belebetegedtem, mind lelkileg, mind érzelmileg, de ami észhez térített, fizikailag is. kicsit túlzón mondhatom azt, hogy nem sok kellett volna ahhoz, hogy belehaljak a házasságomba:(
most csak együttélek, de nem érzem magam szabadabbnak, nem érzem azt, hogy könnyebben kilépnék, mint a házasságból. bár ez teljesen jól működik:)
előttem van a volt szomszédom példája: tizenx évig éltek együtt, volt egy 15 éves lányuk, majd született egy fiúk, összeházasodtak, 4 év múlva meg elváltak, és finis!
Mi az együttélés jogi hátrányai miatt házasodtunk össze (konkrétan a lakáshitel így egyszerűbb volt), és semmilyen minőségi változást nem jelentett a kapcsolatunkban. Az első pillanattól kezdve egyértelmű volt, hogy összetartozunk, és nem éreztük, hogy erről igazolásra lenne szükségünk. Van még néhány ismerősöm, akik hasonló indíttatásból nem házasodtak össze, és nem azért, mert kiskaput akarnak hagyni maguknak (és nem olyan megalkuvók, mint mi, akik az egyszerűbb adminisztráció kedvéért anyakönyvvezető elé járultunk). Maradjunk annyiban, hogy _szerinted_ az együttélők nem akarják elkötelezni magukat.
De teny, manapsag a hazassag is beepitette a kiskaput a jogi intezmenybe. A lehetoseg, hogy ha nem megy, barmikor elvalhatunk, benne van minden eskuvoben, tehat nem csak az egyuttelok akarnak "szabadabbak" maradni, a hazasulok ugyanugy szabadnak erzik magukat a hazassagukban.
A hazassagok fele csak beall a sorba, eskuvozik, eskudozik, mert igy illik. Tudom en, hogy mi itt mindannyian kivetelek vagyunk, es ugy vedjuk a hazassag intezmenyet, hogy ez velunk sosem fordul elo, es langolo szerelemmel szeretjuk a parunkat eletunk vegeig, de azert eszrevehetjuk a statisztikai tendenciakat. Igenis mindegy, ugyanakkora eselye van egy egymast szereto/tisztelo parnak papir nelkul egyutt maradni, mint papirral. Mas volt ez 50-100 evvel ezelott, de most igy van. Amikor elitelte a kozvelemeny a valast is, volt alap elitelni a vadhazassagot is. Ma mar nincs erkolcsi alap lenezni az egyuttelest, sot, talan amit irtam egyszer, becsuletesebb felallas talan, mint az eskudozes a holtomiglanrol.
valoban.....a hazassag azert altalaban nem egy rozsaszin leanyalom csupan,mint ahogy az egyutteles sem.Lehet,hogy ez egy kiskapu,de nem ertem,ez miert baj.....Hiszen a nyavalya sem tudja,mi tortenik 20 ev mulva,lehet,hogy mar egyikunknek sem fog megfelelni egyutt...ki tudhatja??? Te elore tudod,hogy 40 ev mulva is hatalmas langon fogsz egni a parod irant ?? Es ha nem??
tudod,tobbe nem erdekel a vilag..A vilag sehol nem volt,mikor meg kellett volna vedeni,amikor a jogaimat ervenyesiteni kellett volna.Mikor meg kellett volna vedeni a gyerekeimet.nekem egy ilyen alszent vilag ne mondja meg,mit teszek helyesen es foleg ne mereszeljen kritizalni.
A vilag??? Ki a franc a vilag?? Az ovoneni az oviban,a szomszed?A rokonok,vagy kicsoda??? Aki ismer,az tudja az elozmenyeket,es elfogadja a dontesemet,mert nincs mas valasztasa.Aki meg nem ismer,ne mondjon kritikat
Nem véletlen egyébként az sem, hogyha valaki fölüti Atkinson pszichológiakönyvét, akkor a stresszskálánál azt fogja tapasztalni, hogy a legeslegerősebb stressz, ami egy embert érhet, a házastársa halála. Ez 100-as a stresszskálán, és csak jóval utána kullog, olyan 73-al a válás, csak utána a különélés, és a közeli családtag halála csak 63-al ezután. Szóval a házasság nagyon is sokat jelent.
Bocs, Molly, de ezzel nem tudok teljesen egyetérteni. Volt alkalmam elég közelrõl összehasonlítani a válással a házastárs halálát, a válás legalább akkora trauma lehet.
Ugyanis, ha egy jó házasság végetér az egyik fél halálával, akkor valami klassz dolgod volt, ami most elveszett. A válásnál pedig visszamenõleg megkérdõjelezõdik, hogy volt-e valaha valamid?
Kb. az a különbség szvsz, amikor valaki világbajnok volt, és elvesztette a következÕ nagy világversenyt. Nem világbajnok többé, de megmaradt az érme, az emlékei. A válás pedig olyan, mint amikor - szabálytalanság, dopping, téves nevezés stb. miatt - elvették az aranyérmedet. Visszamenõlegesen megvonták az örömódet. (Lásd Annus ADrián és a Fazekas nevû diszkoszvetõ.) Kéretik hasonlatként értelmezni, nem azt akarom kifejezni, hogy az elvált tehet a dologról, mint a doppingoló sportoló. Csak azt, hogy visszamenõlegesen megkérdõjelezõdik sok minden.
Éppen ezért is vagyok házasságpárti, és - a lehetõségeken belül - válásellenes.
A valas is kiskapu. Vagy eleg nagy, az elkotelezettek fele kisetal rajta. Itt ertekelodik le a hazassag intezmenye, valnak nevetsegesse a nagy szavak.
Igen, van olyan is, hogy csak ugy egyuttel az ember, kiprobalja, milyen, nem biztos, hogy o az igazi. De van olyan is, amikor igenis idilli minden, es az osszetartozas erzest csak erositi, hogy mi nem allunk be a kozhelyeket eskudok, majd visszavonok taboraba. Gabiiiieknal ez peldaul szerintem elteti a kapcsolatot, nekik ez igy sokkal jobban megfelel, mint a hazassag. Csak a vilag szaja ne lenne. Vagy kopkodne inkabb kigyot-bekat a valoperekre, nem jobban megerdemelnek?
Én is apukámhoz vagyok még mindig bejelentve, ez nem jelent semmit. A házasság azonban nagyon is sokat. Nem véletlen egyébként az sem, hogyha valaki fölüti Atkinson pszichológiakönyvét, akkor a stresszskálánál azt fogja tapasztalni, hogy a legeslegerősebb stressz, ami egy embert érhet, a házastársa halála. Ez 100-as a stresszskálán, és csak jóval utána kullog, olyan 73-al a válás, csak utána a különélés, és a közeli családtag halála csak 63-al ezután. Szóval a házasság nagyon is sokat jelent.
