Herodes a templomhegy belső, déli oldalán pompázatos oszlopcsarnokot építtetett. Íly módon a korabeli déli fal magasabb volt, mert peremén emelkedett a csarnok (porticus) külső oldalfala is. A templomudvar oszlopcsarnok előtti része csak "félig szent" területnek számított. Itt volt a chanujot, a bazárnegyed. Az ünnepekre összegyűlt emberek a környező bódékban vették meg a szertartáshoz szükséges dolgokat, pl. áldozati állatot. A különböző országokból érkezők a pénzváltóknál átválthatták az idegen, és a császár képmását viselő - ezért templomi adományozásra alkalmatlan - pénzeket.
A chanujot felháborította Jézust. A templom megtisztítása jelenetet valamennyi evangélista elbeszéli, legrészletesebben János. "A Templomban szarvasmarha-, birka- és galambárusokat, valamint pénzváltókat talált, akik ott ültek, mire kötélből ostort csinált, és mindegyiküket kizavarta a Templomból, a birkákat és a szarvasmarhákat is, a pénzváltók aprópénzét szétszórta, az asztalokat felborította, a galambárusoknak pedig ezt mondta: >>Vigyétek el ezeket innen! Ne tegyétek piactérré Atyám házát!<<"
A Robinson-ív a nyugati fal végén. Felül az oszlopcsarnok. A templomtér külső körzetének kutatása a 19. század elején, a nyugati és a déli fal mentén kezdődött. Edwars Robinson amerikai tudós és honfitársa, Eli Smith misszionárus 1838-as palesztinai útjukon szemügyre vették a jeruzsálemi templomhegyet is. A Kóteltől jobbra, a nyugati fal déli végénél Robinsonnak feltűnt egy kihajló ív kb. tizenöt méter széles csonkja. Ő még könnyen lemérhette, mert közvetlenül előtte állt. Ma már tíz méter magasan van, mert az azóta történt ásatások során több tízezer tonna földet, törmeléket hordtak el a fal környékéről.Robinson úgy vélte, hogy az ív annak a Herodes korabeli hídnak a vége, amely átvezetett a Tyropoion, a Sajtkészítők völgye felett és összekötötte a felsővárost a templommal. A meghatározás valószínűnek látszott és a maradvány azóta is az ő nevét viseli: Robinson-ív.Csak 1968-ban derült ki, hogy - bár nem sokat, de - tévedett. A Robinson-ív nem híd, hanem monumentális lépcső volt. Az alsóváros kövezett útjáról vezetett fel a templomhegy egyik nyugati kapujához. A falnál kezdődő ív 13 méter távolságot hidalt át!
A déli fal maketten. Előtérben a Hulda emlékmű mogötte kétoldalt a róla elnevezett kapuk. A makett a jobb szélső hármas-kaput kettősnek mutatja. Felül az oszlopcsarnok teteje látszik.
A déli fal bal oldali kettős Hulda-kapujának (7-es) csak a fele látszik. A szulejmáni városfal itt csatlakozik merőlegesen a templomhegy falához és a kb. 13 méter széles kapunak a fele a török városfalon kívül van. Eredetileg Herodes kori, de a keresztesek átépítették. Egy 1927-es földrengés után betonívekkel megerősítették a kapu mögötti kis termet, és az akkor készült fényképek bepillantást nyújtottak annak a föld alatti folyosónak a rövid, kezdő szakaszára, amely az al-Aksza Mecset alatt közvetlenül a Templomtérre vezet.
A két Hulda-kapu közötti, a templomhoz vezető, harminc lépcsőfokos, hetven méter széles lépcsősor. Az ülő csoport előtti rész Herodes idejéből való. Háttérben az Olajfák hegye.
Egy rituális fürdő a déli fal előtt, a kettős-kapu és a hármas-kapu között. A szertartásra tartók itt tisztultak meg a templomba lépés előtt. Az alacsony falmaradvány a lépcsőn és a medencében valószínűleg elválasztó korlát volt. Egyik oldalán mentek be, a másikon kijöttek.
Az ötszáz négyzetméteres boltíves csarnokot tizenkét sorban nyolcvannyolc oszlop tagolja. A MásodikTemplom idejében a templomi szolgálathoz szükséges anyagok raktára, és az áldozati állatok istállója volt. Átépítése után a keresztesek is annak használták. Mai alakja, boltíves formája az ő munkájuk eredménye. A pillérek Herodes koriak.
A befalazott Aranykaput (az előző képen a 11-es), mely előtt mohamedán temető van, a három vallás más-más néven említi. A rabbinikus hagyomány szerint "Az Úr dicsősége bevonult a templomba a kapun át, amely keletre nézett." A hagyomány szerint az Úr szelleme ugyanezen akapun át távozott a második szentély pusztulása után. A helyszín misztikus jelentőségét megörökölte az Aranykapu, melyet héberül Sáár Háráchám, a Könyörület- vagy Irgalom-kapujának neveznek.
Arany kapuszárnyai a Messiás eljövetelekor újra előkerülnek, és angyalok illesztik vissza a sarokvasakba. A kapu kettős ívének egyikén az igazak vonulnak az Édenbe, a másikon a bűnösök a Gyehennába, de azok sem szűnnek meg bizakodni az Úr irgalmában. A keresztények Szép- vagy Ékes-kapunak ismerik, melynél Péter "a názáreti Jézus nevében" meggyógyította a sánta koldust. Mivel ezen a kapun lehetett a legrövidebb úton a templomhoz menni és ezt tartották a templom kapujának, úgy tartják, hogy Jézus ünnepélyes jeruzsálemi bevonulása itt történt. Az evangéliumok nem nevezik meg a kaput, csak ennyit közölnek: "Így vonult be Jeruzsálembe, a templomba." A mohamedánok szerint itt áll majd Iszrafil (Ráfáel) arkangyal, amikor megfújja a végítélet harsonáját. Itt ül majd Mohamed próféta, és innen ível át a híd a Kidron völgye felett az Olajfák hegyének csúcsára, ahol Iszá (Jézus) trónja áll. Ők ketten döntik majd el az emberek jövendő sorsát. A híd keskeny lesz, mint az acélpenge, de a törvény megtartói könnyen átkelnek rajta, míg a bűnösök a mélybe zuhannak. Iszá negyven évig marad a földön, azután meghal és Mohamed mellé temetik Medinában. A kaput azért falazták be, hogy a zsidók és a keresztények ne közeledhessenek a döntés szent helyszínéhez, melyet véd az igazhívők temetője is.A fal másik oldalán, - a templomtér, a mai a Haram el-Sharif felől - mohamedán területen csak mohamedánok mehetnek a közelébe.
A templomtér rekonstrukciós modellje dél-délnyugat felől nézve. A templom a tér közepén van, bal oldali részén van a Szentély. A templom körül a pogányok udvara. A kép bal felső sarkába a Marcus Antoniusról elnevezett Antonius erőd. Bal oldalon fa nyugati fal, amelynek egy mára megmaradt rövid szakasza a mai Siratófal. A talajszint ma kb. a fal magasságának felénél van. A fal felső, bordázott része már nincs meg. Alul (délen) a Csarnok, alatta a falon a kettős Hulda-bejárat, és a hármas Hulda-kijárat. Az azokhoz vezető lépcső egyes részei ma is láthatóak. Tőlük balra (nyugatra) haladva, a délnyugati saroknál jobbra (északra) fordulva a Tyropoion útra (Sajtkészítők útja), a korabelei Jeruzsálem főutcájára jutunk. A saroktól pár lépes a Robinson ív, mely korának legnagyobb ilyen jellegű építménye volt..
A Második Szentély makettje. Avi Yonah, a Héber Egyetem professzora készítette, a topikban látható minden Jeruzsálem makettel együtt. Az ókori Jeruzsálem tudományos makettegyüttese a jeruzsálemi Holy Land Hotelben látható.
Kr.e. 586-ben Elő-Ázsia legnagyobb birodalmának uralkodója, Nabukondozor megostromolta a várost. Leromboltatta Salamon templomát, a zsidókat pedig birodalma fővárosába, Babilonba hurcoltatta. Kr.e. 516-ban, Cirus perzsa király legyőzi a babilóniakat, hazaengedi a fogságból a zsidókat. Megengedi, hogy új városfalakat, és új templomot építsenek. A babiloni fogságból visszatért zsidó száműzöttek Kr.e. 520 körül újjáépíttették a templomot. Kr.e. 332-ben Nagy Sándor elfoglalja Jeruzsálemet. Antiochos Epiphanész (Kr.e. 175-63) Palesztinában oltárokat emelt a görög istenségeknek, a jeruzsálemi templomban Zeusz képét állíttatta fel, lakosság nagy részét felkoncoltatta. Epifanész a legkegyetlenebb módon a zsidó hit elnyomásán fáradozott. Ez vezetett végül a Makkabeus (Hasmóneus) felkeléshez Kr.e. 168-ban. A véres üldözés következtében felébredt a nemzeti öntudat. A Makkabeusok Júda vezetése alatt felvették a küzdelmet a szabadságáért Kr.e. 164-ben elfoglalták Jeruzsálemet. A zsidóság mondái szerint a kevés templomban talált szentelt olaj (a többibe a görögök belevizeltek) az újra meggyújtott menórában 7 napon keresztül égett, egészen addig, amíg új olajat nem készítettek. Ekkor vált a menóra kegytárgyból a zsidó nép szabadságának jelképévé. Innen ered Hanukka. A héber szó "felavatás, felszentelés"-t jelent.Ez a télközép sötétjében a fény nyolcnapos ünnepe.
Ezékiel fallal körülvett víztározót építtet és alagúttal kötteti össze a város egyetlen nagy víznyertőhelyével a Gihon forással. A Siloah víztározónak köszönheti Jeruzsálem, hogy ostromlásakor nem szomjaztatták ki.
Bocs, de összevonva válaszolok, mert engem is 5 percenként enged be ez a bölcs rendszer. :-(
npann:
Kár, hogy nem a teljes szöveg van a lapon. Így nem lettem tőle okosabb.
Quedrák:
Az a helyzet, hogy én nem, vagyok régész, és történész hallgató. Nagyon valószínű, hogy arról amit kérdeztél, Te többet tudsz, mint én. Én arra tudok tippelni, hogy talán a Templomhegy, a mostani Haram El-Sharif alatt kéne keresni azokat a rétegeket, de az muzulmán fennhatóság alatt áll, ami - úgy tudom - tiltja az ásatásokat.
Én úgy tudom, hogy bár a Tell-el Amarnai levelek közül hat darabot is Jeruzsálemből címeztek, a régészek nem találták meg a Kr. e. 14. századi rétegeket. Vagy azóta már más a helyzet?
