A motiváció, amint már írtam, az egyik leglényegesebb dolog az életben
és a sportban egyaránt. Kellő motiváció nélkül nincs se eredmény, se
siker. Az állatoknál kissé másképpen működik a dolog, mint az
embereknél. Én ezeket a technikákat főként a kaszkadőr lovaim
kiképzésénél tanultam meg alkalmazni és ott értettem meg a motiváció
lényegét. Az állatoknál a motiváció sikerességének alap feltétele,
hogy meg kell tanulni a galamb vagy ló fejével gondolkodni, és át kell
változnom szinte lóvá vagy galambbá. Aki erre nem képes, annak esélye
sincs a siker elérésére. Pont az ilyen tenyésztőknél fordul gyakran
elő, hogy a siker helyett a galamb elvesztését éri el a
tudatlanságával.
Miért is? A válasz a következő: A rosszul motivált állatok
becsapottnak és megalázottnak képzelik magukat vagy megsértődnek, ezt
a lovaknál gyakran észrevettem, és az addig szinte már rutinosan ment
feladatokat sem csinálta többé meg és mindent elölről kellett
kezdenem. Volt olyan ló, aki teljesen magába fordult, és 1-2 év
kihagyás után volt csak újból használható, pedig előtte már 10-15
filmben volt használva, mint kaszkadőr ló, mivel akkorra tudtam őt
olyan módon motiválni, hogy szinte magától csinálta az elvárt
feladatokat. A galamboknál ez pontosan így van, mint a lovaknál, csak
a galamboknál még sokkal nehezebb, mivel ott egyszerre több galambbal
foglalkozunk, és szinte biztos, hogy 20 galambból 15-nek az a
motiváció nem, hogy előnyére válik, hanem épp fordítva sül el. Erre az
az egyetlen megoldás, hogy a versenygalambokat olyan dúcokban
helyezzük el, ahol 5-6 db galamb van, és azok úgy vannak
összeválogatva, hogy a tenyésztő ismeri már a szokásaikat és a
természetüket, valamint az őseik szokásait illetve természetét, és így
talán sikerül olyan csoportokat alkotni, akik egyszerre motiválhatók
valami módon. Ezt Segmüllertől tanultam meg illetve Robert Venustól,
de több órát beszélgettem napi szinten Michael Van Lint barátommal,
akit abban az időszakban, amikor Dr. Holec nálam dolgozott két évig,
szinte naponta hívtam és Holec tolmácsolásával órákat beszélgettünk,
de ez így volt Robert Venusszal is, akitől megtanultam a galambok
inszeminálását, magyarul mesterséges megtermékenyítését, amit most már
szinte bármikor meg tudok csinálni 100%-os sikerrel. A galambokat
minden távon máskor és máshogy kell motiválni, de az is nagyon
lényeges dolog, hogy a motiváció, amit mondjuk vasárnap használtunk,
legközelebb 5-6 hét múlva alkalmazható újra. Aki ezt
nem veszi figyelembe, az biztos, hogy a galambjait kockáztatja, mivel
a galambot az már nem hogy gyorsítja, hanem becsapottnak érezteti, és
a galambok ilyenkor nagyon hajlamosak elmaradni és új dúc után nézni,
főleg a tojók. A motiváció csakis a tökéletes egészségi állapotban
lévő galambnál tud sikeresen működni. A legkisebb betegség is az
eredmény rovására megy. Én azt tanácsolnám azoknak, akik nem képzettek
szakszerűen ami természetesen csak tanulható, még senki nem
született úgy, hogy tudta a galambokat motiválni hogy inkább addig,
amíg nem sajátították el tökéletesen a titoknak nevezett fogásokat,
azok meg se próbálják, mert rontanak, és nem javítanak az
eredményeiken. Erre mérget vehet bárki. A helyes motiváció egy
művészet. Nekem van egy kb. 300 oldalas füzetem, ami tele van írva
különféle motivációkkal különféle jellemű galambokra személyre szabva,
és különböző távokra és időjárási viszonyokra. Most ezekből írok le
pár darabot, de a készülő könyvemben bővebben fogok róla írni. Ezen
kívül terveim között szerepel, hogy készíteni fogok több oktató
videofilmet DVD formájában, amin már a fiatal galambok első
tréningezésétől kezdve egészen a versenyekig bemutatom, mit hogyan
csinálok, és persze a versenyeken a galambok teljes bekosarazásától az
érkezésig minden rajta lesz. A film a jövő évi országos kiállításon
valószínűleg már kapható lesz.
Akkor kezdjük az öreg galambok első versenyétől kezdődően a rövid- és
középtávú versenyekre való pár motivációs módszer bemutatásával. De le
szeretném szögezni, ezek a módszerek itt most csak körvonalakban
lesznek leírva, ha bárkinek bármi kérdése lesz hozzá, az nyugodtan
írja meg vagy hívjon fel, én inkább elmagyarázom, mintsem rosszul
alkalmazza és a galambok elvesztését eredményezze. Robert Venustól
tanultam meg a következő motivációt, amivel én szinte mindig
megnyertem az első 1-2 versenyt. A galambokat már az első közös kerületi
tréningre úgy készítsük fel, hogy a galambok alatt 7-8 napos fiatal
legyen. A galambokat ekkor leözvegyítjük, és a párok nem látják
egymást egészen a harmadik tréningútig, és a fiatalokat oly módon
nevelik közösen, hogy reggel a hím, este a tojó van a dúcban a
fiatallal! Másnap fordítva, szóval mindkettő azt hiszi, hogy csak ő
neveli. Ez a tréningek alatt elég motiváció. De most jön a lényeg:
amikor a galambok az első versenyről hazaérnek én most teljesen
özvegyekről beszélek, de ezt lehet csak hímekkel vagy csak tojókkal is
csinálni a fiatalokat átcseréljük szintén 7-8 napos fiatalokra, és a
párokat a verseny után együtt hagyjuk egészen addig, amíg a fiatalok
18 naposak nem lesznek. De ennél a motivációnál a lényeg, hogy a
galambok már 4 hétig előtte a tréningek alatt özvegyek voltak.
Elmondható, hogy azok a rövidtávú galambok, akiket ezzel a módszerrel
motiváltam, azok mind a lista első 50 galambja közt érkeztek az első-,
második- és harmadik versenyen. De amint írtam, nálam 5-6 galamb van
egy dúcrészben, amiből van 16 db. Szóval én ezt az 5-6 galambbal
csináltam. A többit másképpen motiváltam, de amikor eljött a
hosszútáv, akkor ezt eljátszottam azokkal a hosszú távú galambokkal,
amiket oda készítettem. Az eredmény? 5 év alatt 6 hosszú távú
országos első díj. A barátom az olimpiai bajnok galambjait is ezekkel
a módszerekkel motiválta, és az eredmény 4 év alatt 6 olimpikon
galambja van, háromszoros olimpiai győztes és egyszer harmadik hely.
A neve Skrbek Marek.
Egy másik motivációt is leírok nektek. Az özvegy hímek főként a dúchoz
való kötődéssel való motivációkat kedvelik, a tojók inkább a gazdájuk
iránti szeretetet és az egyedi ápolgatással motiválhatók leginkább. A
tojóknak azt merném mondani, még párra sem lenne szükségük, ha a
gazdájuk legalább olyan szakértelemmel bír, mint barátom és mentorom,
Horváth Károly, akit én a világ egyik legjobb, sőt, inkább a legjobb
galambászának tartok, legalábbis Magyarországon fényévekkel jár
mindenki előtt, ezt nekem elhihetitek, ha azt mondom, hogy a legjobb,
akkor a legjobb szakember. Ő nekem elmondott nagyon sok dolgot, és ő a
tojókat olyannyira meg tudja őrjíteni, hogy a tojók istenként imádják,
és a párjukká is őt választják. Ezt komolyan mondom. De most maradjunk
a hímeknél. A hímeknél nagyon bevált módszer, hogy ha a gyűjtés napján
a dúcokban különféle oda nem illő dolgokat helyezünk el, egyszóval
rendetlenséget csinálunk. Beteszünk különféle dobozokat, amelyeken
olyan nyílásokat vágunk, hogy a galambok be tudjanak menni és oda
fészektányért helyezünk, vagy beteszünk öreg székeket, autógumit,
aminek a belsejébe szalmát teszünk, a galambok rögtön belemásznak és
fészeklehetőségként tekintenek rá. Az a lényeg, hogy ha 6 galamb van a
dúcban, akkor 6 dolgot kell betenni, hogy mindenkinek akadjon valami
újdonság. Ilyenkor a galambok egész nap eljátszadoznak az új
dolgokkal, és a játék közben kerülnek bekosarazásra, ilyenkor csak a
verseny után találkoznak a tojókkal, de a megérkezéskor a játékszerek
ott várják őket, nem szabad kivenni, nehogy a galamb becsapottnak
érezze magát, hisz ezekért sietett olyannyira a dúcába haza. Ezt
szintén egy másik hatos társasággal játszom el. Szóval minden dúcban
másként motiválok heti szinten. De amint mondom, nekem rengeteg ilyen
módszer van még a tarsolyomban.
Vagy Koopman barátomtól is tanultam több módszert, mivel vele napi
kapcsolatban voltam Dr. Holecen keresztül, aki tolmácsolt nekünk, de
most is szoktam vele megbeszélni dolgokat, főként a maratonnal
kapcsolatban, mivel ő 4 éve tért át erre a versenyzési távra és tavaly
és tavalyelőtt is ő volt Hollandia bajnoka maratoni távon, legalábbis
én úgy tudom. Most leírok két olyan módszert, amiket ő alkalmazott
rövid- és középtávon, aztán egyelőre lezárom ezt a témát, mivel
írhatok egy hónapon keresztül éjjel-nappal, akkor sem fogyok ki a
mondanivalóból. Szóval az első: A galambok dúcát olyan fészkekkel
látjuk el, ahol az elválasztó középső deszkát vagy lapot nevezzük,
ahogy tetszik kivehetjük egy mozdulattal, és így a két fészek
összenyithatóvá válik. Ide készítünk egy olyan ládát, dobozt, ami pont
olyan hosszú, mint a deszka, amit kivettünk és kb. 30-40 cm széles és
tele van olyan lyukakkal fúrva, hogy a galamb ki tudja simán dugni a
fejét rajta. Szóval ez a doboz választja el a fészkeket. Ezt a
módszert lehet mindkét nemnél alkalmazni nagy sikerrel csak abban a
dúcban, ahol a tojókat küldjük, ott csak hímekkel játszunk, ahol
hímeket, ott csak tojókkal. Keverve szigorúan tilos. Most az
egyszerűség kedvéért beszéljünk a hímek motivációjáról, szóval olyan
dúcról ahol a hímek lesznek kosarazva. A dobozok a helyükre kerültek,
a dobozok elején a kis nyitható ajtócska ki van nyitva, a hímek
szabadon mozoghatnak a dúcban. Olyan dúcban vagyunk, ahol 6 hím van,
az érthetőség kedvéért. Előkészítünk három tojót. A szomszédos hímek
közül csak az egyik galamb párját, és betesszük a dobozba, ahol
mindkét hím be tudja dugni a fejét és pározni szeretne a tojóval, a
tojó meg a hímekkel, hisz mindkét hím megőrül érte, a hímek látják
egymást és szinte megőrülnek a féltékenységtől, aztán 5 perc
elteltével a tojót átcseréljük a másik galamb párjára, és megint
várunk 5 percet és utána a galambok egyéni szállítóketrecekben
elmennek a gyűjtőhelyre. Amikor a galambok megérkeznek, már a párjuk
várja őket. Ami minden motivációnál fontos, hogy a galambok párja
mindig otthon kell, hogy maradjon, fontos, hogy várja. Ha nem, akkor
kell tartani olyan 10-20 galambot mindenféle színben és nemben, amik
csak azért vannak, hogy ha megjön a galamb, akkor a párja amíg nem
érkezik meg, addig ezek a helyettesítik a galambok párjait, persze
ezek tökéletesen elő vannak a célra készítve, akiknél a párzáshoz nem
kell udvarlás, hisz ez a fázis ki van húzva náluk. Szóval a pót
galambok erre a célra vannak csak tartva. Aki ezt nem így csinálja
annál az első olyan esetnél, hogy nincs aki várja a galambot, annál
többé az a galamb csak véletlenül fog kerületi első díjat repülni.
Hisz a motiváció az első díj eléréséhez kell, és nem azoknak van
kitalálva, akik csak helyezésekre játszanak.
A motiváció 2.
A sportban ugyanúgy, mint az életben, a legfontosabb dolog a motiváció megtalálása, hisz ez a siker titka. A galamsportban többféle motivációt ismerünk, és még több, amit nem. Mi a motiváció? Motivációnak neveznek minden olyan dolgot, ami a cél érdekében kellő mértékben inspirálni tud valakit. A galamboknál ezt több csoportra osztanám. Első csoport a fiatal galambok. A fiatal galamboknál nyilván teljesen máshogy kell megközelíteni a motiváció kérdését, mint a többi csoportnál. Itt az első és lényeges dolog, ami a legnagyobb veszélyt okozhatja a motiváció elvesztésében, az az anarchia, vagyis a rangsor aljára való kerülés. Az ilyen fiatal galamb bármennyire is jó származású, szinte biztos, hogy előbb-utóbb elmarad. Ez olyan dúcokban fordul leggyakrabban elő, ahol túl sok fiatalt tartanak kis dúcban és nincs meg a galamboknak a kellő komfortérzetük. A másik gond, ha a különböző kelésű galambokat egy dúcban tartják, és ilyen esetben az erősebb galambok rendszerint elverik a fiatal galambokat a fészkekről és az etetőkről. Gondoljunk bele, hogy ez úgy néz ki, mintha egy óvodást belöknénk a gimnazisták közé. Teljesen elnyomott lenne mindenféle téren. A többsége csak a maradékot tudja felenni, és amíg meg nem erősödik, szinte teljes idegi nyomás alatt éli életét. Nem beszélve arról, hogy a szervezet ilyen körülmények közt könnyen elveszíti az erejét és ezzel egyben az immunitását, és a betegségek csalijává válik. Ezért ajánlom a minden profi által alkalmazott szisztémát, a választási csoportok külön dúcban való tartását, ahol ilyen gond nem fordulhat elő. A fiatal galambok legjobb és legkönnyebb motivációk egyike a dúc megszerettetése, hisz a fiatal galambot a dúcán és a gazdáján kívül semmi más nem köti a dúcához. És nekünk itt kell rájönnünk arra, hogy mi az a dolog, amivel felhívhatjuk a fiatal figyelmét arra, hogy még jobban siessen haza. Én most le fogok írni több olyan módszert, amivel én rendkívül nagy sikereket értem el a fiatalok versenyén. Én mindig a fiataljaimat olyan dúcokban helyeztem el, ahol kényelmesen és teljes mértékben óvva voltak a fertőzésektől. Ezért építettem egy olyan 40 méter hosszú voliert ami 1 méterre fel van emelve a földtől és az elején kívül mindenhol zárt. A mérete 40 méter hosszú, 3 méter széles és 2 méter magas. Ebben a volierben 5 dúcot alakítottam ki, ahol 1200 db galamb elhelyezésére van állóka beszerelve. A trágya azonnal kihullik a volier alá. 10 db kirepülő van felszerelve, amik 1,5 méterszer 1,5 méter nagyságúak, és szputnyikok, hogy a fiatal nyugodtan láthasson ki rajta, ismerkedhessen a helyével. Ezekbe a dúcrészekbe választom le a fiataljaimat születési sorrendben, de ha esetleg máshonnan hozok fiatalt, akkor az is más dúcba kerül. A galamboknak 3-5 fészek jut fejenként. Amikor a galambok mind falkáznak, akkor a hímeket különválasztom a tojóktól, ez azért fontos, mivel a hímek gyakran elverik a tojókat és a tojók nem tudnak kellő táplálékot felvenni, ezzel csökkentjük az esélyt a tökéletes kifejlődéshez. De külön tartom azokat a fiatal hímeket, akik nem annyira dominánsak, mint társaik, ami természetesen később kialakul majd bennük. De ha most együtt hagynám őket, akkor sok dologban csökkenteném az esélyüket a jövőre nézve. A galambokat ilyen csoportokban megtanítom a saját dúcrészükben való életre, ahol közöttük kialakul egy bizonyos sorrend.
Amikor a galambok mindegyike megértette, hogy hol a helye, akkor minden nap más és más partit kezdek tréningeken egyben kiengedni, de ami fontos, hogy nem a ház körüli tréningeken, hanem a kihordott tréningekre gondolok. Ilyenkor mivel a rendszer megvan fiatal koruktól és mindenki a kirepülőkre száll le azonnal és kb. 1 perc alatt a dúcban van, a tetőn szinte soha, mivel azokat, akik nem tudták ezt a rendszert megérteni, már rég kiselejteztem tudják, tréning után a kaja várja őket, utána pedig mindig valami finomság, általában ráetetés mogyoróval, de vastagon. Én a fiatalok szezonjában általában 150 kg mogyorót szoktam megetetni. Vastagon eléjük öntök ilyenkor, egyen mindenki amennyit csak akar. De persze már előre megtanítom őket a mogyoróra. Később pedig ledarálom és 30%-ban keverem rá a tréning utáni takarmányra. Ezzel a fiatalok 80%-a nagyban motiválható és egyben rendkívül jó energiaforrás. Amikor a fiatalok a versenyekre készülnek, akkor öregebb hímekhez gyakran pénteken beengedem az öreg tenyész- és versenytojóimat, amiket már legalább 1-2 hónapja külön tartok párjaiktól, ezek tapasztalt öreg galambok, akik megőrjítik a fiatal hímeket. Pénteki tréning után egészen szombaton a kosarazásig együtt lehetnek, a tojókhoz pedig a tenyész- és versenyhímeket szoktam engedni. Az eredmény magáért beszél. Vagy szoktam olyan dolgot is csinálni, hogy péntek este elviszem őket 20 km-re, olyan későn, hogy ne legyen esélyük aznap hazaérni, csak reggel, ők olyan sokkot kapnak, hogy szombat reggel már korán hazaérnek és annyira félnek a nagy ellenségtől, a sötéttől, hogy amikor bekosarazom szombaton estére őket, akkor alig várják, hogy kiengedjék őket és hazaérjenek. Így is már nagyon sokat nyertem. Erre véletlenül jöttem rá, egy tréningről ilyen módon engedtem és nem értek haza, vasárnap mindent megnyertem az első 30 db az enyém volt. Aztán megismételtem többször és mindig telitalálat. A fiataloknál az a lényeg, hogy minden héten és minden versenyre újat kell kitalálni. Az új dolog az mindig siker. De ne feledjük, a motiváció csak egy módszer a gyorsaság fokozására, de a galamb a jutalomért jön és nem a motivációért. Ha a jutalom egyszer elmarad, akkor a galamb becsapottnak érezheti magát és elronthatjuk vele a karrierjét. Minden galambbal azt kell elhitetni, hogy ő az egyetlen és a legfontosabb az életben nekünk. Minden galamb egy külön egyéniség. Minden galambnak külön is kell adni jutalomfalatot, persze nem mindig, de a zsebünkben legyen folyton mogyoró, vagy ami még jobb, a szalonnát kukoricaszem nagyságúra vágni és édes paprikába beforgatni, ezt a galamb szájába betesszük, amikor kézbe fogjuk, annyira imádja, hogy meglátjátok, pár alkalom után ellepnek a galambok amikor bemész a dúcba, ezzel a módszerrel idomítják a cirkuszokban a galambokat. Rengeteg ilyen módszert ismerek, természetesen mindent most nem tudok leírni, de megígérem, kibővítve fogok ilyen trükkökről beszélni minden felkészítési folyamatban. De ami a lényeg és nem szabad elfelejteni, csakis a teljesen egészséges galambtól várhatunk sikert, a betegnek hiába adunk bármit, a gyógyszeren kívül neki semmi más nem segít.
Amikor ez az írás íródott még volt szándék arra, hogy országos sőt kerületi szinten is a hossszútávú versenyek felé fordul a tagság. Nos ebből semmi nem lett! Lecsökkentek a km k, csökkent az érdeklődés sokakat kielégítenek a rövid- középtávú versenyek és az ott elért eredmények, alig vannak hosszútávú versenyek kerületi szinten, még a szövetség próbálkozik vele, de kevés sikerrel. Hagy írjam le a valamikori Észak I. kerület 10 éven át röptetett kilométerét 2db 423 km, 5 db 516 km, 2 db 676 km, 1db 820 km. Azt hiszem látható a különbség a mostanihoz képest! Mi lehet ennek az oka nem tudom. A megoldást sem tudom!
Ezért ezt az írást csak azoknak ajánlom aki szeretnek olvasni és mint érdekességet fogadják el!
Extra hosszútávú és maratonos galambok tréningezése és felkészítése a versenyekre 1. rész
1. A postagalamb versenyek királyi kategóriája egyértelműen a maratoni versenyek. Szerintem csak idő kérdése és nálunk is, mint sok helyen a világon, ezekre a versenyekre fog összpontosítani az egész ország. Vagy már titokban, de erre összpontosít, hisz gondoljunk csak bele, amikor a maratoni versenyek folynak, szinte mindenkiben ott van a kíváncsiság, hogy ki is nyerte a versenyt. Úgy gondolom, vagy inkább teljesen biztos vagyok benne, hogy ezeket a versenyeket csakis egy bizonyos galambtípus képes legyőzni. A maratoni versenyzőket a spártai hősökhöz lehetne hasonlítani, akik csak azok lehetnek, akik egy óriási kemény maratont képesek lefutni és őket spártai hősökké nyilvánítanak. Nekem Bogi Sándor barátom az, akit háromszor is spártai hőssé kiáltottak és sokat beszélgettem vele a felkészülésről, ami erre a versenyre speciális módon zajlik. De ha a lovakhoz hasonlítanám, akkor a GRAND PRIX NESULENT vagy a VELKA PARDUBICKA-hoz lehetne hasonlítani. Az utóbbira én már több lovat is készítettem Jaroslav Hanacek tréner barátommal, valamint Vokalik Pistával, aki meg is nyerte a Pardubicei nagydíjat de a tízszeres győztes Jozef Vana is jó barátom és szinte az összes módszerét ismerem, amiket alkalmazott a nagydíjhoz való felkészítésben a lovainál.
2. Engem ez a téma nagyon foglalkoztat, mivel szeretnék létrehozni egy saját törzset, ami lényegében már meg is van alkotva 90%-ban, ez a galambtörzs 700-tól 1400 km-ig kellene, hogy díjakat tudjon nyerni
bármilyen időjárási körülmények közt. Erre a célra olyan tenyészgalambokat, de főként két családot választottam, akik évtizedek óta a világ legjobb maratonos galambjai. Pontosan úgy alkottam meg a törzsemet, ahogy a lipicai lovat tenyésztették ki. Majd a közeljövőben írok bővebben erről a tenyésztési eljárásról. Biztos vagyok abban, hogy a maratoni és az extrém hosszú távú galambok, akik nyerni tudnak, de persze nem véletlenül azok, csakis olyan galambok utódjai lehetnek, akik már évtizedek óta erre voltak szelektálva, le fogom írni, hogy miért.
Engem most aktuális témaként érint a maratoni és extrém hosszú távú
galambok kinemesítése és trenírozása, mivel én szeretnék egy saját
törzset létrehozni ezekre a versenyekre, ami lényegében már el is
készült olyan 90%-ban. Utóbbi 2 évben nagyon sokat foglalkoztam a témával és rengeteg szakirodalmat elolvastam ezzel kapcsolatban, legyen az galamb vagy ló egyaránt, valamint tanulmányoztam a maratoni futók tréningterveit és a felkészülési folyamataikat. Az erre a célra kiválogatott galambtörzseim kivétel nélkül ilyen közeli ősökkel
rendelkeznek és évtizedeken keresztül csak ilyenek voltak felhasználva keresztezési partnerként. De a tenyésztési eljárásokról majd a későbbiek folyamán írok. Amiben 100 %-ig biztos vagyok az az, hogy a maratoni versenyeken csak az erre tenyésztett és ilyen ősökkel rendelkező galamboktól várhatunk el helyezéseket. A galopplovaknál a tudósok elemezték azokat a lovakat, akik az elmúlt 10 évben megnyerték a világ legnehezebb lóversenyét a Grand Nasinelt, ami 7 km nehéz terepen 35 akadállyal van ellátva, amik egyenként is életveszélyesen nehezek, ezen a versenyen mindig 2-3 ló elpusztul és gyakori a lovasok közt is a haláleset. Szóval rájöttek arra, hogy minden győztesben találtak egy eddig nem ismert gént, amit sebesség génnek neveztek el, ami az izom állóképességéért felel. Háromféle génpárt találtak a lovakban 1.=CC, a 2.=CT es a 3.=TT génpár.
Megállapították, hogy a CC=génpárú lovak kizárólag csak a sprintversenyeken tudnak elérni eredményt, a CT=génpárú lovak már képesek gáton is elérni eredményt, de a TT=génpárú lovak voltak azok, akik a vizsgált győztesek közül szinte mind ezzel a génpárral rendelkezett. A galamboknál is 100%, hogy létezik ilyen génpár, csak eddig senki nem foglalkozott vele. Nekem feltett szándékom, hogy genetikusokkal együtt dolgozva, akikkel már folynak a tárgyalások, olyan maratoni győztes galambjaimat, amiket azért vettem meg, mert elértek ilyen eredményt, ki fogunk ez irányban vizsgálni. De ezek távlati terveim, amit véghez fogok vinni. Szóval a lovaknál is csak olyan lovakkal érdemes erre a típusú versenyre készülni, akik ezekkel a génpárokkal rendelkeznek, ezt már a profi lovasvilág így is teszi, mert a nem ilyennel rendelkező lovakat felesleges pénzkidobás ide készíteni. De ha valaki beírja az internetre azt, hogy a világ legnehezebb lóversenye, akkor rátalál egy dokumentumfilmre ahol bemutatják, hogyan készülnek ide a lovak, és ott is szó esik erről a génpárról. De ez a film már 10 éves, azóta már sokat fejlődött a lovastudomány. A galamboknál azokat a galambokat, akik képesek aznapos 800-900km-es versenyről nyerni, azokat csak a felkészítés különbözteti meg a maratoni galamboktól. Le fogom írni, hogy miért. Sokszor olvasok olyanokat, hogy fiatalok eladók éjjeli repülő galambok leszármazottaitól. Itt meg kell mondanom, az is hülye, aki ezt feltette, de aki beveszi, az még hülyébb. Miért? Mert meg kell kétféle éjjeli repülést különböztetni. Az egyik, amikor holdfényes időben szinte világosban jönnek a galambok, ez nem éjjeli repülés, ez csak véletlen. A másik, amikor tényleg sötétben jönnek a galambok, ami Belgiumban és Hollandiában megszokott, ez azért van, mert ezek a madarak erre vannak kiképezve és egészen fiatal koruktól erre vannak tanítva, le fogom írni hogy hogyan. De azt a képességet, hogy a galamb éjjel repüljön, azt nem lehet örökölni, azt csak tanítani lehet a galambbal.
3. Emil Denisnél ilyen kiképzés után, de ott a végső táv naplementei engedésnél fiataloknál 500 km általában 200 fiatalból 120-150 db
marad meg. Ezek a galambok 1 éves korukban május végén vannak párosítva, addig csak pihengetnek, mivel ők már szinte kész maratoni galambok, úgy alszanak kint, mintha a dúcban aludnának, abszolút hozzá vannak szokva mindenféle veszélyhez. Nálunk az 5 éves maratoni galambnak nevezett galamb még a fele gyakorlattal sem rendelkezik, mint ezek az egy évesek. Valamikor május végén tojásról elkezdik reptetgetni őket csak úgy lazán, majd a kerületi programban csak úgy bemelegítés céljából 150 km, utána 350 km utána 500 km és 700 km távon indulnak, de itt semmi elvárás nincs tőlük, aztán a tojók kétszer indulnak maratoni versenyen, a hímek egy alkalommal, de az egy évesekről beszélek. Akik ezt megcsinálták, azok 2 éves korukban 100% maratoni galambokká váltak. Általában Denisnél és az ilyen maratoni specialistáknál marad 50 db, ami megéri a 2 éves
kort. Ezektől lehet várni komoly maratoni eredményeket több 10.000 db galambbal szemben is.
4. Szóval mi is kell ahhoz, hogy rövid időn belül maratoni győzteseket
tudjunk sorozatban gyártani? Első, ami a legfontosabb, el kell döntenünk, hogy az egy napos maratoni versenyeken szeretnénk indulni, ami ugye 700 km távtól kezdődik reggeli eresztéssel, amire ugyanaz a galambcsoport alkalmas, mint a délutáni engedéssel történő úgynevezett két napos maratoni galambok. Csak van egy lényeges különbség a dologban, ez pedig a galambok kiképzése és idomítása vagy más nyelven szakosítása a versenyre. Az egy napos maratoni, ahogy nálunk mondják, extrém hosszú távú versenyekre a galambokat teljesen másképpen kell fiatal koruktól trenírozni, mint a két napos versenyen indulókat. De itt most a két napos maratonról fogok írni, az egy naposról majd egy másik írásomban. Szóval úgy álljunk az egész történethez, hogy az alapanyag az direkt erre a célra tenyésztett és legalább 10-20 évre visszamenőleg ilyen galambokból álló törzs leszármazottjai, mert másokkal kár foglalkozni, abból csak itt-ott lesz idevaló galamb. Nyugaton, de már itt is az igazi komoly
galambászok, akik erre szakosodnak, azok csak ilyen galambokkal
foglalkoznak és legalább 100 db erre a célra tenyésztett, jó genetikájú
fiatalt kienged, ezekből ha tényleg jó galambok az ősök, akkor talán
20 db megmarad 2 éves korára, ami aztán küldhető akár a Holdra is, ha az én módszeremet fogja alkalmazni. Amint a fiatal kidobja a 2 tollát, elkezdjük őket idomítani arra, hogy ne féljen a legnagyobb ellenségtől, a sötéttől. Erre a nagy nyugati sztárok kidolgoztak egy tréningtervet, amit én most itt leírok. A fiatalokat ellentétben a rövid távú és egyéb aznapos galamboktól nem reggel, hanem estére, amikor a nap kezd lemenni, akkor elvisszük 5 km távolságra. Ezt a távot mindig megismételjük háromszor, vagyis 3 alkalommal 5 km, aztán 3 alkalommal 10 km, de mindig akkor engedünk, mikor megy le a nap és mindig éhesen. Ezt így duplázva a távot és mindig
3 alkalommal egészen 200 km-ig elvégzünk, a galambok már az 50 km távnál sötétben fognak megérkezni, a dúcokra reflektorokat helyezünk úgy, hogy a dúcok tökéletesen kívülről és belülről is ki legyenek világítva, a landolás teljesen biztonságos legyen. Meg fogjuk látni, lesznek olyan fiatalok, akik még a 200 km-ről is teljes sötétben aznap meg fognak érkezni. Fontos az, hogy heti minimum 4 alkalommal kell engednünk, ez az idomításhoz tartozik. Belgiumban, ha megnézzük a Barcelonai listát, úgy jönnek a galambok éjjel, mint nálunk nappal. Ez azért van, mert a galambok így vannak idomítva. De itt természetesen a veszteség nagyobb, de háború nincs áldozatok nélkül. Ezek nem éjjel repülő törzsek, mint amit a hülyék mondanak, ezek így vannak idomítva, erre a célra. Amikor a fiatalok elvégezték az utolsó 200 km tréninget, addigra csak az olyan galambunk marad meg, akik tényleg klasszis géneket hordoznak magukban, de még egyszer figyelmeztetek mindenkit, ilyen szintű kiképzésre csak ilyen galambok felelnek meg, mert mindenféle vegyes kitenyésztett galambból nem marad már a 60 km-nél még egy toll sem.
5. Elérkeztünk oda, hogy megvannak a tökéletes maratoni génekkel ellátott egy éves galambjaink, akik gladiátor képzésben vettek részt és
végigabszolválták a kiképzést. A téli időszakban sincs nekik pihenés,
heti 6 alkalommal napi egyszer 2-3 órát a ház körül folyamatosan kell, hogy végigrepüljenek, teljesen mindegy, hogy milyen az időjárás vagy
a ragadozóveszély, aki igazi harcos, az túlél mindent, mi ezeket
keressük. Ezek a galambok trichomoniasz elleni kúrán kívül április végéig semmi mást nem kapnak, de ami fontos, előttük folyton a lehető legjobb versenytakarmány télen-nyáron egyaránt, és annyit esznek amennyit csak akarnak. Ezek, akik ide eljutottak szinte 100 %, hogy elhízás nem fenyegeti. Ők igazi sportolók. Persze az összes maratoni galambomnak ezt kell télen végigcsinálni, nincs kivétel. Egészen május közepéig csak ezt csinálják, külön a hímek, külön a tojók. Áprilistól ezt fel fogom vinni napi kétszer tréningre, vagyis napi 5-6 óra repülés a ház körül, senki nem szállhat le. Aki ezt négyszer-ötször megteszi, azt kiselejtezem. Amint az előző írásaimban írtam, fő a rendszer. Amikor rövidtávú és mit tudom én milyen galambok már régen megkezdték a vedlést, a mi galambjaink még párba sincsenek téve, hiszen a mi versenyeink valamikor a 6-7. hónapban lesznek, nekünk akkorra szabad eldobni az első tollat és az utolsó versenyre a 8. hónapban a másodikat, hiszen a formát ekkorra kell időzítenem. Ha ezeket a galambokat mondjuk márciusban vagy áprilisban párosítanám, akkor el is vesztettem a reményt a sikerhez. A galambászok többsége 99 %-ban itt rontja el. A galambjaink olyan kondícióban vannak, hogy májusban az első tréning út az 50 km-ről kezdődik, amit háromszor megismételek, persze ezt minden nap, és utána pedig heti négy alkalommal 60-100 km-t kell repülniük naplementei engedéssel. Amikor elér a kerületi program 500 km, a galambokat bekosarazzuk tréningképpen eredményt ne várjunk, és utána folytatódik a tréning és az első maratoni út előtt adunk nekik 3 nap teljes szünetet, csak a dúcból zárom ki őket 1-2 órára. Biztos vagyok abban, hogy a siker nem fog elmaradni azoknak, akik ezt a felkészülést választják. Legközelebb leírom a felkészülés további részleteit. Ami fontos, a két maratoni út közt minimum 3 hét pihenés, persze versenyre nem küldés, de tréningezés kell egy galambnak. De a versenyek közt más tréningezésre van szükség, majd arról is írok egy másik cikkben. Az egy napos hosszútávú galamboknak a téli kiképzése szinte ugyanez, csak ott a felkészülés a versenyekre májustól különbözik a két napos hosszútávú maratoni galambokétól. Ezekhez a módszerekhez lehet hasonlítani azoknak a versenylovaknak a felkészítését, akik az igazi komoly nagy versenyeken 7-12 km-es futamokon 30-40 akadállyal ellátva tudnak odajutni
egyáltalán és győzni. Valamint a barátom is hasonlóképpen készül a
120-200 km-es 24-48 órai futásaira.
Zárásként annyit fűznék hozzá, hogy ha valaki ezeket a tanácsokat vagy a módszereknek valamelyik részét megjegyzi és végre is hajtja, hamar lemérheti az eredményt. Talán itt érvényes legjobban a mondás, hogy a vér nem válik vízzé!
Egy klasszikus, mert mindig vannak újak! ANNO! (ezt többen írtuk)
Képzeljük magunkat a galambjaink helyébe, mit éreznénk fordított helyzetben, ha nekünk kellene repülni helyettük!
Két galamb beszélget egy vendéglátó egység asztalára támaszkodva a két sör és két féldeci után!
Ezen szerek fogyasztása sokaknál két szörnyű mellékhatást vált ki, mégpedig a tisztánlátást és a hirtelen megokosodást!
Te, szólalt meg a szúrósabb szemű! Már régen azon agyalok, hogy mit kellene adni a GAZDINAK azért, hogy egész évben egészséges maradjon és mindig formában legyen, ráadásul még az "imunistrációs" vagy milyen, rendszere is erősödjön, de vigyázva ám piszkosul arra, hogy a belső szervei főleg a mája, ( mert a jó máj kincset ér! én már csak tudom...) nehogy tönkre menjen, mert nyáron én be vágom majd 13 versenyre és tudod komám nekem a bajnokság a cél, de legalább a dobogónak meg kell lennie!- hopp egy feles, majd folytatta.
- Viszont ha az ilyen gondos és alapos kezelés ellenére nem bizonyítanak, akkor kinyírom komám, ki én, majd meglátod, csak ne jöjjenek időben haza, rozsdás fűrészlappal vágom el a nyakukat és dobom a kutyáknak! - a hosszú beszédtől megszomjazott majd nagyot húzott a söréből!
Először vegyük sorra, hogy mások miket tanácsolnak! - turbékolta az értelmesebb tekintetű!
Legfontosabb a TISZTA VÍZ, ezért tegyünk a vizébe először is egy löttyintés HYPÓT, mert az biztosan jó, majd csepegtessünk bele SÓSAVAT, hintsünk rá MÉSZHIDRÁTOT, egy marék JÓDOZOTTSÓT is vessünk bele, csak az íze miatt, pár csepp LUGOL sem árthat, bolondítsuk meg egy kevés RÉZGÁLICCAL, majd forraljuk fel az egészet, közben öntsünk hozzá bőven ALMAECETET, keverjük jól össze, hagyjuk kihűlni, majd kényszerítsük rá, hogy megigya, mert addig nem kap mást!
Na akkor ez meg van beszélve, a víz már biztosan tiszta, megnyugodhatnak és úgy döntöttek, hogy a következő kört a GAZDI egészségére fogyasztják! - úgy is tettek, mert Ők aztán állják a szavukat és dülöngélve elrepültek hazafelé, hogy ördögi tervüket végrehajtsák!
Év közben beoltották még a GAZDIT két-három OLTÓANYAGGAL, meg ejtettek egy két alapos MEGELŐZŐ KÚRÁT, majd versenyek közben bele tömtek egy csomó drága GYÓGYSZERT, mert a győzelmet nem adják ingyen!
A szezon után újra találkoztak az említett bútor darab mellett és megegyeztek abban, hogy ŐK MINDENT MEGTETTEK ami "galambilag" lehetséges, még sem nyertek semmit és elgondolkoztak azon, hogy a bajnok vajon mit is adhatott neki!- majd a kudarcot is szokás szerint meg ünnepelték és szomorúan elrepültek!
Repülés közben találkoztak a bajnokkal és megkérdezték tőle, hogy ö mit tanácsol?
- Na figyusz ide tudatlanok, én elmondom a tutit!
- A GAZDIT be kellett volna zárni egy kis helyre és naponta egyszer vagy kétszer kiengedni sétálni egy kis időre, hagy tréningezzen kedvére, nőt ne is lásson egész héten! Majd gyűjtéskor néhány trükköt bemutatunk neki, hogy féltékeny legyen és siessen haza!
A versenyek után, télen, meg egyáltalán nem mehet ki, csak nyugodtan üldögéljen a fél négyzetméteres hokedlijén, különzártan!
- Aztán nem elhizlalni ám, naponta egyszer bedobni neki egy kevés száraz kenyeret meg egy kis avas szalonnát, aztán annyit eszik belőle amannyit csak akar és semmi kényeztetés, mert a dúc lehet nyirkos is, meg huzatos is és a padló meg lehet rácsos és majd tavasszal elég lesz kitakarítani alóla a piszkot!
Itt már a figyelmük lankadni látszott....
- A versenyeken meg ezeket a pepecül felkészített "emberszabásúakat" egy autóba be kell zsúfolni, aztán elvinni jó messzire őket, utána kiengedni!
Lehet, hogy fele el veszik vagy még több, de nem baj, mert valószínűleg betegek voltak, viszont a LEGJOBBAK visszajönnek szeretett otthonukba!
Itt már a fonal el volt veszve...
Őket már lehet újra és újra küldeni, hagy bizonyítsanak, amelyik végig bírja azt bezárjuk egy szűk cellába egész életére szaporítani, elvesszük a gyerekeiket, cserélgetjük a párjukat, összeházasítjuk a saját anyjával vagy az apjával, a gyerkőcök meg mennek a vágóhídra vagy a rabszolga piacra!
Ennél a résznél már nem voltak észnél....
Itt jöttek rá, hogy ők valahogy másképp csinálják!
Még az a jó, hogy közben meglátták azt a helységet ahol tíz perc alatt éveket lehet okosodni és mint mindig, megszomjaztak és betértek feldolgozni a hallottakat...
A szokásos harmadik kör után ujra elhangzik a kérdés,
hogy akkor mit is kellene adni a GAZDINAK, hogy...
Az előzó hozzászólás megpendített valamit ami egy aljas dologra céloz! Mivel sok ismerősöm küldött és küld külföldi teszttelepekre, felmerülhet a gyanú az ott leírtakra. Mivel az előbbi bejegyzés csak lebegteti a dolgot, jó lenne konkrétabban közzé tenni. Ha van rá bizonyíték nevekkel együtt leírni a történetet, ha nincs rá bizonyíték, meg tartózkodni kell az ilyen gyanúsításoktól. Sok emberben felmerül a bizonytalanság és inkább nem küld. sok mindent lehet hallani eltünt galambokról, kinem fizetett díjakról stb. Az igaz, hogy csak óvatosan...
Én nem tudom van e még olyan, hogy elszámolás? Ezeknek az idejét éljük. Régen még egyesületi szinten is volt és nyilvános! Mostanában nem látok semmilyen szinten...
Ezennel megnyitom a külföldi teszttelepre küldő károsultak csoportját . Csak madarat adni pénzt csak személyesen utalva! Képviselő úr sokunknak elfelejtette 🤡tavaly a befizetést. Csak óvatosan sporttársaim
A rövidtávú galambok felkészítése, ROSSZ időben 3. rész
Minden sportban meg kell különböztetni az amatőr és a profi sportot. A profizmus ott kezdődik, ahol a középszerűség véget ér. Természetesen vannak emberek, akik megelégednek a galambjaik szépségével és netán 1-2 középszerű helyezéssel, de vannak, akik mindent megtesznek azért, hogy a lista elején legyen a nevük. A galambsport, mint minden más sport a pénzről szól, akinek több pénze van, annak a lehetőségei is többek. Ez azért fontos, mert aki többet invesztál, az nyilván előbb-utóbb nagyobb sikereket fog elérni, de azt el kell ismerni, és szem előtt kell tartani a befektetett munkát. Aki nem tudja elismerni a másik ember sikereit eredményeit, az nem sportember és sosem tud eléggéörülni a saját sikerének sem. Az én tréningmódszerem a profi sportolókéhoz hasonlóak, de nagyon sok dologban újak, eltérnek a megszokott módszerektől Hosszú Katinka férje is új módszereket hozott a magyar úszó sportba, mindenki utálja, de a tények azt mutatják, hogy magasan a legjobb magyar edző. Ezt azért írom le, hogy lássuk, nem szabad félni az újításoktól.
AKI MER, AZ NYER . Előzőírásomban írtam a rövid távú galambok jó időben történő felkészítéséről. Most beszéljünk azokról az időszakokról, amikor hét közben esik az esőés a galambok nem tudnak edzeni. Mi van ilyenkor? Első, amikor ilyenkor egy profiban megfogalmazódik, mennyire fontos a hétvégi verseny nekünk? Mert a legjobb amit ilyenkor tehetünk: kihagyni a hétvégi versenyt és a galambokat tiszta napraforgóval etetve, ház körüli tréning 2 óra egyfolytában egy alkalommal naponta; pihentetni és kivárni a következő hetet. Miért küldjük őket a hétvégén versenyre, ha nem tudtunk tökéletesen felkészülni rá?! Én biztos ezt a módszert választom, ha ilyen az idő. Látható, hogy Hosszú Katinka is sorba mondja le a versenyeit, mert tudja, hogy nincs a toppon, nincs rendesen felkészülve és neki a második, harmadik hely nem elég! A másik lehetőség, ha nekünk fontos és minden áron részt akarunk venni a versenyen. Én ilyen esetben, ha esik az eső, hideg van, fúj a szél, a következőképpen készíteném fel a galambjaimat: A táv 350 km!!
Hétfő: a galambokat mindenképpen Ornitózis ellen kezelném, mivel ilyen időben szinte biztos, hogy valamilyen légúti betegség felüti a fejét. Ez lehet a megfázástól kezdve mikoplazma is, ami ugye minden galambban benne van, de ezeket az időszakokat várja, és amint a galamb immunrendszere legyengül, máris támad. De, mint ahogy mondtam, ezen a vonalon lehet 20-30 féle betegség. Lehet ilyenkor adni Doxycen Retard injekciót 0,1 ml/galamb: hétfőn és szerdán, de szuper kombináció a Doxycyclin 2 gr/l víz és Enrogal 1 ml/ l víz, melyet hétfőtől szerdáig nyugodtan lehet itatni. De szoktam adni humán gyógyszereket is. Szintén jó kombináció a Doxycyclin és Tilan, valamint Tetracyclin kombinációja. De sorolhatnám még, mivel legalább 30 féle gyógymódot tudok erre, persze fontos a galambok viselkedése és a stádium, amit egy galambásznak látnia kell, vagy egy állatorvosnak, akik az én esetemben sokszor tanulni jönnek hozzámezt komolyan mondom. A lényeg a gyógyítás! Hétfőn a galamboknak növelném a napraforgót, ez lenne 40%, 60% pedig sporttakarmány lenne, de csak 5 percig hagynám előttük, aztán kivenném. Etetés előtt, mivel ha kivisszük őket az nem biztonságos, a ház körül edzeném őket minimum 2 órát, de nem szabad leszállniuk; aki leszáll, azt megjegyzem és ha ezt a következő napokban is megismétli, azt kiszelektálom, ő nem ide való, nekem csak a bajnokok kellenek. Ha a többi bírja, akkor ő gyengébb fizikailag vagy idegileg, de ha mindkét téren, az óriási hátrány és emiatt selejtezném. Este éppúgy etetek, mint reggel, csak az esti kajára teszek Sanuzella sport ampullákat 1 kg/1 amp. ezt élsportolók használják.
Kedden: ha esik az eső! Reggel a hétfői gyógyszeres itatás a galambokat 30 km-es távra elviszem, a tojókat együtt a hímekkel engedem az emberem otthon várja őket és amint bementek, akkor szétszedi őket. Fő a jutalom, mivel ilyen rossz időben hazajöttek és kell az öröm érzet nekik. Szétválogatás után etetés, takarmány éppen mint hétfőn este és a vitamin a kajára ugyanaz.
A dúcokban a padló fűtés be van kapcsolva, egész héten, amitől a padló szinte forró. Minden galamb a földön fekszik és ráadásul megkínáljuk meleg fürdővízzel, amihez ha hozzászoknak éppen úgy használják, mint az emberek, hisz tudják, hogy átmelegíti az egész testüket. Fontos a meleg dúc ilyenkor, mert a galamb kevés vérrel rendelkezik és hamar kihűl és megfázik, ezért végezzük ezt a kezelést, hogy tudjuk őket edzeni anélkül, hogy megbetegednének.
A versenylovakkal épp így csinálják, a hideg egyenlő az állatorvossal! Este ház körüli tréning 2 óra, utána etetés, a kajára mogyoró olaj, bioboltban lehet venni de csak hűtőben szabad tárolni, erre teszek egy kevés proteint, csak emberi fogyasztásra gyártott proteint, de nagyon sokszor szoktam használni kakaóport minél erősebb annál jobb, rengetek energia van benne, a galambok megőrülnek érte. 1 kg/2 evőkanál.
Szerda: ha nagyon esik az eső, akkor reggel maximum 50 km-re viszem a galambokat, csak a tojókat, a hímek addig repülnek a ház körül, az emberemmel egyeztetek és amikor az otthon maradottak közül minden galamb bement és evett, akkor a hímek átmennek a középső dúcokba és a félhomályban alszanak. A tojók az üres dúcokba érkeznek, esznek és fészekre zárva várják az esti ház körüli 2 órás edzést. A hímek meg elmennek 15-20 km-re és amikor a tojók bementek, jöhetnek a hímek haza és mehetnek a dúcokba. Este és reggel SANUZELLA SPORT-ot teszek a takarmányba, ilyenkor a takarmány az ami a rendes napi edzéskor, ugyanaz ráetetés, csak a vitaminok mások.
Csütörtök: a galambok ugyanúgy edzenek, mint szerdán, csak a hímek kezdenek, a tojók pedig este mennek de azok 25 km-re. A vízbe ilyenkor citromot teszek, szőlőcukorral és este minden galambot leoltok Catosallal. 0,5 ml/galamb. Mivel annál jobb probiotikum nem kell. Ami fontos a rövid távú utakra való felkészüléskor a galambokat mindig este kosarazom be és a saját geraldi felépítményemben alszanak, esznek, isznak, így mindig abban a tudatban voltak, hogy versenyen vannak. Nekik az napi rutinná vált és volt benne rendszer kosár, evés, ivás alvás, start repülés, evés, ivás, alvás, edzés, evés, ivás, kosár és nap mint nap ez. Amikor versenyeztek az nekik mindegy volt, tudták hogy menni kell. A takarmány ugyanaz mint rendes időben.
Péntek: Ha továbbra is rossz az idő a galambokat bent hagyom és egész nap pihennek, valamint meleg vízben fürödhetnek.
Szombat: A kosarazás napja, ilyenkor reggel adok nekik fele adag takarmányt és utána tiszta víz. A párokat esőben nem mutatom meg.
Vasárnap: a verseny napja, ha mindent jól csináltunk, akkor az első tíz a miénk....
Minden élsportolóban van egy közös vonás, ez pedig a pontosság és a rendszeresség. E nélkül senki soha nem lehet élsportoló. A galambjainknak pontosan úgy kell működniük, mint valami élsportolónak. Amint a rendszer felborul, vége az eredményességnek. Gondoljunk csak bele, egy profi focista akkor menne edzésre, amikor akar, addig edzene ameddig neki jólesik, ha gondol egyet leül enni vagy inni, beszélgetni, rögtön kidobnák a csapatból. A galambunk, aki a ház körüli tréningen leszáll, vagy utána kinn ül 30 percet azt ki kell selejtezni, ő nem ide való, a többit is elrontja. Mindenkinek úgy kell működnie, mint egy profi csapatnak. Ha edzés, akkor edzés, ha evés, akkor evés.
A ház körüli tréninggel nincs semmi bajom, csak az nem tréning szerintem. Miért is? Mert a postagalambot épp úgy kell idomítani, mint minden más állatot idomítanak. A cél a helyzet felismerés, különböző szituációban és a legrövidebb haza vezetőút megtalálása. Kérdem én, az a galamb, aki otthon röpköd, hogyan gyakoroljon, mert minden tréning út kihívás. Én meg a még a leghülyébb galambomat sem láttam leszállni kiengedéskor, amikor elviszem edzésre őket. Mindegyik próbál mihamarabb hazajutni. Ellentétben a ház körüli tréninggel, még a jó is leszáll, ha meglát egy ragadozót. Amikor ezt élesben a dúctól 50 km távolságra történik, megpróbálja megoldani a helyzetet és idővel ez természetes lesz neki. A versenylovaknál ez a szituáció jobban látható, hisz azok a lovak, akik nincsenek kihordva a galopp pályára edzésre, gyakran még a startgépbe sem mennek be, mivel minden új nekik, mert ha otthon tréningezik, akkor nem kell utaznia, nem kell emberekkel találkozni, nincs zene, nincs semmi, ellentétben a versennyel. A tréning akkor mondható tréningnek, ha komolyan veszik és van fejlődés, előre lépés! A ház körüli tréning olyan, mint a galopp lónak a kifutó. Hancúrozás, ugra-bugra semmi több. Kényszer megoldás, amit én csak akkor használok, ha rossz az idő. Szerintem a ház körüli tréning egyenlő a nullával. Ha valaki elviszi a galambokat 20 km-re többet ér vele, mintha egy órát otthon kergeti őket. Legalább napi 2x2 óra ház körüli tréning kell egy galambnak ahhoz, hogy kondícióban olyan szinten legyen,mint az a galamb, aki naponta 50 km-t repült, heti 4 alkalommal. Ebben 100 %-ig biztos vagyok. 3 hét intenzív tréning után maguktól elmennek azok a galambok, akik a ház körüli tréningen le szoktak szállni, mert a kivevéskor erre nincs alkalmuk, ezért inkább maguk tovább állnak, ezt már megfigyeltem.
Legközelebb a rövid távú galambokról írok, mint típusról!
Tudom, hogy az olvasóim között csak kevesen vannak akik utánoznának, de mindezeket azért írom le, hogy hátha ébreszt pozitív gondolatokat az olvasójában és ha a gondolatból tettek is lesznek és ezáltal javul az eredmény, már megérte megosztani veletek a gondolataimat!
Az a helyzet, hogy amióta a tasi által sztárolt reformerek vannak az elnökségben a megtakarítások évről évre lecsökkentek vagy már nincsenek , a 2025 évet nullásra tervezték. Nincs is ezzel baj, az viszont érdekes, hogy akiket az előző elnökségből letolvajoztak , azoknál minden évben volt megtakarítás és így jött össze a "100 milliós" vagyon. Nagy baj lehet, ha még meg van a pénz és mégis a bevételt akarják növelni. A kérdés az mi lehet a cél a bevétel növelésével? Annak semmi értelme, ha fejlesztés nem történik, a taglétszám rohamosan csökken a fiatalok aránya elég alacsony.
A napokban hallottam, hogy a derby és nemzeti gyürüs pénzekkel is trükköztek a kifizetésnél, lehet nagy baj van ha már abból is visszatartanak.
Változnak az idők!Ide is beütött az önkényuralom!Valaki árulja már el nekem miért is kell a gyürüket és a tagdijakat megemelni,mikor állitólag a szövetségünk igen csak jól áll anyagilag ,hogy még a kerületeket is tudja támogatni (hitelezni nekik)Abból a száz millás megtakaritásból!Akkor azt a pénzt miért is nem a tagságra költik akik azt a pénzt összedobták?
Ha ez igaz akkor az idei év lesz az utolsó évem a postagalambászatban!Mégis csak igaz lesz egykori volt vezérünk szlogenje amit épp nálatok egy dijkiosztónkon mondott ,hogy az a célja ,hogy a postagalambászatot a "fehér sportok" közé emelje!Hátha neki nem is de másoknak sikerült!Arra nem jönnek rá a vezetők (amit a zsidók már évezredek óta csinálnak),hogy a sok fillér többet ér ,mint a kevés forint!
A versenyzők felkészítése, tréningeztetése az első versenyre!
ANNO!
Az elején meg szeretném kérni az olvasókat, hogy csakis azok olvassák végig ezt az írást akik komolyan gondolják az előttünk lévő verseny idő szakot vagyis komoly szándékkal állnak neki a 2026-s verseny évadnak.
Miért is mondom ezt? Ezt azért írom mivel már úgy veszem észre, hogy az írásaim megosztották a tagságot az egyik része azokból az emberekből áll akik tényleg tanulni és fejlődni szeretnének vagyis a megszokott és szerintem rossz irányban folytatott verseny módszereiket alkalmazták! Mivel idáig senki nem mondta nekik el a helyes utat, amivel kitörés lehet végrehajtani a közepes vagy még annál is gyengébb eredményekből, de a lényeg, hogy ezek az emberek tanulni és fejlődni szeretnének.
Ezeknek az embereknek szólnak az én írásaim, ezeknek szeretnék segíteni és a helyes irányt megmutatni nekik!
A másik csoport azokból az emberekből áll, akik nem akarnak fejlődni, nem akarnak tanulni és a tanulást a fejlődést elutasítják, pedig ők is azt hirdetik, hogy kell a fiatalítás meg a megújulás! De ez csak ködösítés, mivel ők meg elégszenek azokkal az eredményekkel, amiket ez idáig elértek és szerintük aki ezt a régi, elavult dagonyázást veszélyezteti az csak is ellenség lehet!
Ezeknek csak annyit tudok mondani, hogy hiába vesznek példának okáért egy 20000 dolláros Rolex karórát ha az az óra nincs felhúzva vagy elindítva, akkor nem mutatja az időt, megáll, de az idő azért nem áll meg! Vagyis azok akik jó eredményeket értek el valamikor megálltak a fejlődésben, mert azt hitték, hogy ők már mindent tudnak, nem keresték az újat a jobbat ezeknek a sorsa meg van pecsételve!
Egyet nem szabad elfelejtenünk, a profizmus ott kezdődik ahol a középszerűség véget ér és a középszerűség ott kezdődik ahol az amatőr izmus véget ér ez érvényes az élet minden területén! Ez a gondolat a mi sportunk jelszava is lehetne!
Szóval ezzel a bevezetéssel szeretnék megkérni mindenkit, hogy gondolják át reálisan, hogy mi a céljuk, mit szeretnének elérni és mit képesek tenni érte! Mennyi időt, pénzt és fáradságok tudnak áldozni rá!
Akkor térjünk a lényegre.
Nagyon fontos dolog amiről most írni fogok. Mint minden egyes sportágban a bajnokság végeztével egy hosszabb pihenő következik ami egy új szezon egy új verseny évad kezdetéig vagyis a felkészülés elkezdéséig tart.
A postagalamb sportban ez a új évad kezdete van akinek kissé nehezebb a rendkívül nagy ragadozó veszély miatt! Sok tenyésztő a galambjait kénytelen november elejétől február végéig vagy még annál is tovább zárva tartani! Ezzel nem is lenne baj, hogyha a mi esetünkben lévő madarak nem a sport teljesítmények után lennének értékelve, de úgy vannak, ezért május elején el kell kezdeniük a versenyeket. Na most itt el kell döntenünk, hogy milyen eredményeket szeretnénk elérni a 2019 es évben. Mivel az én írásaim a győzelemről szólnak, vagyis azt a célt tűzöm ki mindig magam eléés a barátaimtól is azt várom el, hogy a versenyeken első díjat nyerjenek, egy szezonban minél több alkalommal.
Természetesen ezt nem adják ingyen! Éppen ezért most felvázolom azt az alapvető hibákat amit nem szabad elkövetni. A gyógyszerezést a kezeléseket már nagyon sokszor leírtam, ezek pontos és tudatos alkalmazása a legfontosabb az edzésekre való felkészüléshez vagyis az állóképesség felépítéséhez! Természetesen a gyógyszereket más ugyan olyan hatóanyaggal rendelkező más gyógyszerekkel is kilehet váltani! Ahhoz, hogy a versenyállomány május elsején olyan állapotban legyen felkészítve a versenyekre, hogy győzelmet tudjunk célul kitűzni, ahhoz március 6 - án el kell kezdeni az állóképesség fokozatos kialakítását, ezalatt azt értem, hogy március 6 án, hétfőn el kell kezdenünk az edzéseket, ami először a ház körüli tréningekkel kezdődik. Ami az első héten hétfőtől szombatig napi 45 perc kényszer repülést foglal magába, amit minden reggel a galamboknak meg kell hogy repüljenek anélkül, hogy egyszer is le szálljanak. A reggeli repülés után a galambok egész nap a dúcba
tartózkodnak és este egy órára szabad mozgást biztosítunk számukra. A vasárnapi nap egy fürdési nap és pihenési nap.
A következő héten hétfőtől szombatig ugyan ezt az edzéstervet követem csak napi egy órára fel növelve teljesítik a galambok a vasárnap éppúgy pihenőnap.
A harmadik héten hétfőn reggel a galambok megkezdik a magán tréningeket ami 25 km es távval kezdődik hétfőn, kedden 5 kilométerrel, szerdán 10 kilométerrel, csütörtök pénteken pedig 15 kilométerrel növekednek a távok egészen szombatig, szombaton visszamegyünk az alap távolságról a 15 km re. Vasárnapi nap mint mindig szabad.
A következő héten hétfőn a galambok 50 kilométeres távolságról kezdenek, természetesen légvonalban értendő, de délután már nincsenek kiengedve. A keddi nap a galambok reggel két órás kényszer repülés repülnek, délután pedig egy órás kényszer repülés. A szerdai nap szintén 50 km távolságról vannak engedve, délután pedig pihenek. Csütörtökön szintén kétfázisú edzés ami reggel két óra délután egy óra, Pénteken 50 km es távolságról repülnek és ezzel befejezik a hetet. Szombaton és vasárnap a galambok pihennek.
Hétfői nap a galambok 100 km es távon vannak engedve délután pihennek. Keddi nap a galambok reggel 3 óra kényszer repülést végeznek, délután 1 óra kényszer repülés. Ezzel a technikával csináljuk a hetet vagyis a 100 km távolság váltakozik a kényszer repülésekkel, ami naponta négy óra repülést jelent az előbbi idő megosztásokban. Szombat vasárnap pihenés. Hétfőn kezdődik az első edzés repülés 150 km es távolságról amit kedden reggel 3 és fél óra kényszer repülés amit délután egy órával le vezetünk. Szerdai nap pihenés, csütörtökön 150 km tréning, amit pénteken a 3 és fél óra reggel és este 1 óra kényszer repülés zár le. Szombaton és vasárnap pihennek.
Mivel április 27 - én lesz az első verseny így elérkeztünk a verseny hetébe. Itt a hétfői napot egy 200 kilométeres edzőúttal kezdem ami a verseny helyszínéről lesz megrendezve, vagyis Bruno ból. Kedden a galambok pihenni fognak, szerdán 150 km es távolságról fogom őket engedni. Csütörtökön pihenés pénteken pedig kosarazni fogom a tojó galambjaimat, azért a tojókat, mert a hímeket otthon fogom hagyni és vasárnap egy 200 km es távról edző repülést rendezek nekik és ők kedden lesznek be kosarazva egy 250 km es útra.
Úgy gondolom mivel a galambjai mind egy évesek így kettéosztom a csapatot az egyik héten a tojók a másik héten a hímek fognak versenyezni, de kizárólagosan a rövid és középtávú galambomat készítem ide a többi 40 darab amik marathonos galambok azok a hosszútávú utakra készülnek! Ezeken az utakon csak simán tréning ként fognak részt venni. Szóval én így készítem fel a galambjaimat az első utakra, de ebből a felkészítésből szerintem aki akar az biztosan tud ötletet, hasznosat meríteni. Természetesen a tréning utakat többen, összefogva olcsóbban is meglehet csinálni! Minden ember eldöntheti, hogy ő mit szeretne elérni és annak a célnak megfelelően tudják ezen séma alapján a galambjaikat felkészíteni.
Nincs benne semmi extra.A jelzett esetben az utódok egyike sem lett vörös.Attól függ,hogy a vörös hímed a domináns vörös vagy a recesszív kék színt örökíti.
50 - 50 % esély van arra,hogy a recesszív kék gént örökíti az utódba,vagy éppen a vöröst.
A Te esetedben mindkét utód a recesszív kék színt örökölte az apától.
Mindkettő vörös utód esetén pedig a vörös színt örökölték az apától.
Ha egy kék és egy vörös az utód,akkor meg egyik a kéket,másik a vöröset örökölte az apától.
Ami a nemek eloszlását illeti,az már egy másik eset.
Mindkét színnél lehetnek hímek és tojók is,attól függően,hogy a tojó melyik nemi gént örökíti.
Ha fordítva lenne a pár,tehát kék hím lenne vörös tojóval,akkor egyszerűbb lenne a képlet.
HA vörös alapszínű utód (vk.,fa. stb)születik akkor az mind hím,ha kék vagy kk.sk. stb.(vagyis nem vörös alapszínű),az mind tojó.
A meglévő szabályok betartva és betartatva elegendőek, kiemelt figyelem a gyűjtésre és a szállításra összpontosuljon. Nem kell még jobban feleslegesen terhelni a versenyző galambászt.
Mi a garancia,hogy a pecsétet jól látható bélyegzéssel látják el a galambon.
Emlékszem annak idején a legelső Olimpiai gyűrűs galambok versenyein is bélyegezték a galambok szárnyát.Akkor is be kellett diktálni a bélyegzésen olvasható feliratot.(Hozzáteszem akkor csak pár száz galamb indult a versenyeken).
Az volt a szerencsém,hogy hozzám 2 galamb a berlini és 1 galamb az 1 évesek versenyéről szinte együtt jöttek.A berlinieken olvasható volt a bélyegzés,míg az 1 évesen kevésbé.Mivel a berlinieken a Berlin jól látható volt,így az 1 évesen a hiányzó (nem látható) betűket ki tudtam találni.Ha a berliniek később jöttek volna,akkor ugyancsak bajba lettem volna,mit is diktálok be a bélyegzésből?
Az már ugyancsak elgondolkodtató,hogy a bélyegzés mondjuk ha egy 6 jegyű szám,és abból 1 vagy 2 nem látható rendesen,akkor mi van?
Nem beszélve arról,ha szerdán bélyegeznek,akkor szombaton mennyire olvasható a felirat?Egy esetleges útközbeni eső mennyire rontja az esélyeket?
Azt gondolom már évek óta kitalálták a matricákat,amiket a gyűrűkre raknak fel,akkor ezt miért nem lehet alkalmazni?
Az előző írásomban felvázoltam, hogy szerintem mi az a versenyzési módszer, ami nagyban előre viheti a postagalambászatot és rövid időn belül új tagokat és szimpatizánsokat hozna.
Most leírok egy szerintem még az előző írásomnál is nagyobb problémát, amin ha nagyon gyorsan nem változtatunk, akkor pár éven belül kihal a magyar postagalamb állományoknak a fő genetikai alapmagja.
Mi is ez a probléma? Az egynapos hosszútávú postagalamb, amit én a 700 km feletti versenyeket nyerő és az öt százalékban többször helyezett galambokban gondolkozom, hogy ezek a galambok és ezek szüleik és testvéreik, amik nélkül nincs jövő. Tudni kell, hogy nálunk a 700 km feletti utakra nincs senkinek egy épkézláb törzse, amik nemcsak véletlenszerűen tudnak első díjakat nyerni. Mert egy állomány genetikai értékét akkor tudjuk meghatározni, ha azokat több évtizede egy erős mezőnybe, amit nem egy 800-1000 darabos létszámra gondolok, amik nem is odavaló és csak szánalomból elküldött rosszul felkészített és nagyrészt beteg galambok képviselnek, hanem 2500-5000 darabos konkurenciából képesek versenyről versenyre és évről évre él helyezéseket produkálni. Az első és legfontosabb dolog ahhoz, hogy jó irányban induljunk, az a hiányzó egynapos, 700 km feletti utak országos szintű bajnokságának a hiánya, ami legalább évi 6-7 útból kellene, hogy álljon. Ezt a problémát szerintem az új elnöknek azonnal orvosolni kellene és azonnal egy új egynapos hosszútávú klubot kell, hogy létrehozzon. Ezzel évekre bebiztosítja a magyar postagalamb állományok jövőjét.
Hol a probléma? A legnagyobb problémát abban látom, hogy nálunk van két maratoni klub, de sajnos azokat inkább galambtemetőnek nevezném, elnézést a durva kifejezésért, de mindjárt elmondom, hogy miért. Az első az, hogy nálunk nagyon kevés embernek vannak igazi hosszútávú galambjai, amelyeknek a szüleik, nagyszüleik évtizedeken keresztül nagy létszámos konkurenciából folyamatosan élben tudtak végezni!
Mi ennek az oka?
Főleg az, hogy hiányoznak az ilyen utak országos szinten, ezért a galambjaink kis része tudja csak különböző helyekről össze szedni az Olimpia szintet. Nyugaton úgy csinálják, hogy 700-900 km-es versenyeket rendeznek kb. 12-14 darabot! Ezekre az utakra az évtizedek alatt kitermelődtek az erre a távra megfelelő galambok! Természetesen ott hatalmas pénzekért adják az ilyen távokon győztes galambokat! Ebből következik, hogy nálunk ilyen galambból kevés van.
A másik nagy hiba mint már fentebb említettem, a versenyek hiánya. Mivel nálunk csak a maraton klubban van lehetőség az ilyen galambokat kipróbálni, de az a versenyzési forma ahogy nálunk művelik, az inkább szerencse versenye, nem mint postagalambverseny. Igaz, hogy külföldön is vannak kétnapos maratoni utak, de azokat reggel 9 és 10 óra körül kiengedik, és pont azért, hogy a galambokat tesztelni tudják és nem ki-mit tud módján.
Mi is a két ország versenye közti különbség? Az első, hogy nálunk olyan galambok indulnak, akiket a gazdájuk kinevezi maratoni galamboknak. És mi alapján? Hát úgy, hogy a galamb szülei még rövidtávon versenyeztek, sőt még az életben semmilyen rokona sem volt 500 km feletti úton. De a mi képzeletbeli galambászunk, aki a kerületben semmilyen eredményre nem képes, éspedig a saját gyenge képességei végett, de ő ezt nem tudja vagy nem akarja beismerni, ráfogja, hogy a galamb a hibás, mivel 100 vagy 300 km úton csak délután képes hazajönni, akkor az annak a következménye, hogy a galamb maratoni képességekkel született, és már rögtön eszébe jut, hogy a szülei is csak ilyen későn érkező galambok voltak, és azonnal megvan a képlet, ez a galamb egy igazi maratoni galamb. Sajnos a mi maratoni indulóink 90 százalékban ilyen galambokból állnak. De vizsgáljuk tovább a problémát. Ezek a galambok nem ilyen utakra valók, de ráadásul rossz kondícióban és rossz egészségügyi állapotban indulnak a versenyekre. Ezeket a galambokat ha reggel engednék ki 800 km-es útról, akkor garantálom, hogy 10 darabnál több soha nem tudna hazajönni. És pontosan ez az az ok, amiért a mi maratoni galambjainkat csak délután engedik ki 2-3 óra tájékán, hogy legyen esélyük valahogy hazavergődni a gyengébbeknek is másnap vagy még később! Ezzel a késői eresztéssel hátráltatják és befolyásolják negatív irányban annak a galambnak az eredményét amelyik simán egy szuszból letekerné ezt az utat. Pedig ezek a galambok volnának az igazi postagalambok.
És itt a baj. Én már tavaly leírtam, hogy a galambok bármikor képesek éjjel repülni, csak olyan képességű galambokat kell tenyésztenünk, akik genetikai háttere erre lehetőséget ad és azokat megfelelően oda kell készíteni. Amikor az én galambom Londonból nemzetközi első díjat repült, akkor a külföldi nagymesterek sorban gratuláltak, mert ők el tudják ismerni a győzelmet. Míg a magyar galambászok közt a mai napig vannak olyan postagalambokhoz teljesen amatőrök, inkább így mondanám, szájkaratés téli bajnokok, akik csak statisztaként vesznek évek hosszú során részt a versenyeken! Azok még most is csalónak neveznek, mivel nem tudják felfogni a gyenge képességeik végett, hogy hol kezdődik a galambászat és hol kezdődik a galamb tartás... Szóval folytassuk a maratonnal, a mi maratoni versenyeink sehova nem vezetnek, csak erőlködés és az is marad, addig amíg nem fogják átalakítani az egész programot és az engedéseket.
Ne feledjünk el egy fontos dolgot! Egy igazi hosszútávú galamb az galambidőben, ami alatt én az 1200-900 m/s-os utakat értem, az bármikor képes akár 100 km távolságról rendezett útról első díjat repülni, de ő szintén bármikor tud első lenni akar 1200 km-es útról is. És persze a közti távolságokról is. Míg a rövid- és középtávú galambok erre nem képesek, csak rövid- és középtávon, és akkor is. Egy igazi klasszis hosszútávú galamb magában hordozza a következő adottságokat: intelligens, kitartó, könnyen regenerálódik és gyors. Általában ezek a galambok 1 és 3 éves koruk közt képesek a legjobb teljesítményekre, ehhez kell az a legfontosabb dolog, hogy ne vesszenek el és olyan versenyeken tudjanak indulni, ahol megvan az esély arra, hogy hazajöhessenek. A magyar maraton klub ezt a lehetőséget elveszi tőlük és azért, hogy a többi statiszta, akiknek semmi keresnivalójuk nincs a maratoni utakon, esélyt kapjanak.
Felvázolom a helyzetet. A mi szervezőink, akik hozzáteszem mind a barátaim csak éppen nem egyformaképpen gondolkodunk, kiszámolják, hogy a galambok ne érkezzenek aznap haza és pont azért, hogy az igazi klasszisok nehogy túl nagy előnnyel alázzák le a gyengébb képességűeket. Leírom, hogy mi történne, ha ugyanerről a versenyről mondjuk Achenből reggel 7-kor engednék a galambokat. Első, ami történne, a mostani max. 1000 galamb helyett indulna minimum 1500 darab. Mert ide már küldene sok olyan galambász, aki azért nem küld, mert nem ért egyet a mai startolással. Most ezt azzal magyarázzák, hogy egyforma esélyt adnak a galamboknak. Ez egy marhaság! Leírom, miként alakulna a verseny. Az első 600 km-nél már az 1500 indulóból lemaradna minimum 500 darab, a 800 km-nél lemaradna 800 darab, ők szétosztódnának az 500 km és a 800 km közti távon, az igazi maratonra felkészített és odatenyésztett galamb, a maradék 200 darab időjárástól függően aznap 80 darab vagy akár 130 darab is elérhetné a dúcát, és ők az igazi klasszisok, az igazi postagalambok!!!
Magyarországon két maraton klub működik olyan zónákra osztva, hogy az első dúc és az utolsó közti távolság maximum 150 km, de itt bármikor tudna nyerni a távolabbi dúc is, mivel itt a jó az jönne, a férgese meg teljesen mindegy, hogy mikor jön. Ezzel a módszerrel a jó galambok, akik tényleg jó galambok, nagy eséllyel nem fognak elveszni, de akár 3-4 versenyt meg tudnának éves szinten repülni, és így az olimpiákon is sokkal nagyobb eséllyel indulnának. Mert a mostani engedéssel szinte elvesszük az igazi jó galamboktól a lehetőséget, mivel itt a kint alvással időt veszít, és aki éppen jobb helyen alszik és hamarabb felriad, az tud nyerni, és így általában a győztesek olyan galambok, akik az életben soha erre többé nem képesek, ez pedig azt tükrözi, hogy véletlenül nyertek. Már a holtidő számítása is elavult!Én biztos vagyok benne, ha reggel engedjük őket, akkor az igazi klasszisok ezt évente akár többször is meg tudják ismételni. Abban is biztos vagyok, ha ilyen módszerrel engednénk és így szelektálnánk a madarainkat, akkor pár éven belül olyan állományok alakulnának ki az ország több dúcában, akik bármilyen külföldi hosszútávú versenyen képesek lennének akár az első díjat is elnyerni.
Annak, hogy működjön a történet, három feltétele van.
1. Olyan galambokat kell kitenyésztenünk, amik legalább képesek arra a feladatra, hogy haza találjanak egy 1000 km-es útról, legalább a lista végére és ezt ne csak véletlenszerűen tudják megoldani, hanem bármikor, ha mi ezt kérjük tőlük.
Természetesen ahhoz, hogy ezt meg tudják oldani, annak az alapfeltétele, hogy a 600 km-es utak és azok feletti utakon bármikor képesek legyenek helyezéseket hozni a lista első 10 %-ban, főként ellenszélben és rossz időben. Az a galamb ami erre nem képes már 1 éves korában, arról ki merem jelenteni, hogy csak nagyon ritkán lesz jó hosszútávú madár a későbbiekben. Hisz csodák nincsenek és az a galamb, aki 600 km - vagy 700 km-ről nem képes jól repülni, attól mit akarunk majd ettől hosszabb úton?
2. A tenyésztő feladata, hogy olyan egészségügyi állapotra és olyan kondícióra készítse fel a galambjait, hogy ezeknek a madaraknak egyáltalán esélyük legyen ezt a távot minden nehézség nélkül lerepülni. Az a baj, hogy sok galambásznak sajnos fogalma sincs a galambok és főleg a hosszútávú galambok felkészítéséről. Abban a tudatban ringatja magát már évek óta, hogy ő bezzeg mindent megtett és az eredmények meg csak nem jönnek! Az ilyen ember nem fejlődik, nem tanul és megmarad a régi begyökeresedett elméletei mellett, hol ott az igazi galambászat már olyan messze van tőle, hogy már ha integetne mint a hajótörött sem látnák meg! Az ilyen ember nem csoda, hogy lemorzsolódik hamar!
3. Szerintem a harmadik és az egyik legfontosabb feladat az országos vezetőkre hárul, hogy lehetőséget teremtsenek arra, hogy mi a tagság, akik megválasztjuk őket, tudjunk az ilyen távokon versenyezni, és haladéktalanul alakítsanak egy olyan 700 km feletti a szövetség fennhatósága alatt működő klubot vagy ha nem klubot akkor olyan országos versenyeket rendezzenek legalább 6-7 utat évente, ami országos szintű és külön bajnokságba foglalja ezt a versenyzési stílust. Amíg erre nem lesz lehetőség, addig ki merem mondani, évről évre rohamosan le fog épülni Magyarország hosszútávú galamb állománya és belátható időn belül teljesen ki fog halni a lehetőség még arra is, hogy ezt a nagy hibát, amit a mostani versenyzési stílus képvisel, helyre tudjuk hozni. Ne feledjük, a hosszútávú galambok nélkül nincsen tenyésztés, mert csakis a hosszútávú galambok azok, akik igazán képesek megmutatni, hogy milyen küzdő képességgel rendelkeznek és milyen akaraterő és gyorsaság ötvöződik a génjeikben. Mert ne feledjük, egy igazi jó hosszútávú galamb képes akár 1450 km-es útról haza jönni, akár 1900 m/s útról úgy, hogy le sem teszi a lábát a starttól a dúcáig, erre példa az én Londoni győztes tojóm, de ugyanez a tojó képes volt régión első lenni 150 km -es útról is 800 m/s gyorsaságú útról. De egy rövid távú galambnak már az is sokszor a nehezére esik, hogy egyáltalán hazajöjjön 400 km-es útról egy 800 m/s gyorsaságú versenyről.
Én mint már többször jeleztem belekezdtem egy igazi hosszútávú állomány kialakításába és ki merem jelenteni, hogy a vártnál sokkal jobban sikerült az eddigi próbálkozásom! Az idei ilyen fajta jellegű fiataljaim szinte minden nehéz úton az élben tudtak végezni! Nagy öröm számomra a Fertetics emlékversenyen elért érvénytelen 2. díjam és a sok élhelyezés amit ezen az úton szereztek a galambjaim! Ezek még akkor is tények maradnak ha a jóakaróim ki zártak a versenyből.
Büszke vagyok azokra a barátaimra akik a tőlem származó galambokkal nyertek rengeteg díjat és lettek bajnokok!
Név szerint csak Balázs Attila barátomat említeném meg Bicskéről aki a 2018-as év Magyar Hosszútávú Bajnoka és Ő is az én galambjaimat használta fel keresztezésnek, amivel nemcsak magyar bajnok lett, hanem az Anker Bajnokság 3. helyezettje is ő lett.
Az is nagy öröm számomra, hogy szintén a Pepermans vonalamból való a 2018-as év magyar országos győztese Radeburgból!
A Váci FCI teszttelep 6. helyezettje is ebből a vonalból való. Felhívnám a figyelmet arra, hogy ezek az utak mind-mind nehéz utak voltak, amiket csakis jó genetikai képességű galambok tudtak megnyerni.
A következő kihívás most fog kezdődni, mivel Tenerifére 2. csapatot küldtünk, vagyis 30 drb galambot, amik mind egytől-egyig az én általam tenyésztett galambok. Az egyik 15 drb galamb Szlovákiát képviseli, a másik 15 drb galamb pedig Magyarországot. Nem tudom hol fognak végezni, mindenesetre szurkolunk nekik nagyon sokan!
Visszatérve az írásom lényegére, én főként már az új országos vezetőkhöz szólok, mert én leírtam a véleményemet, meg osztottam a gondolataimat a többi már nem rajtam múlik! Ha az írásaimban találnak valami hasznosíthatót használják fel kedvük szerint.
Csak, hogy lássák, hogy mennyire komolyan gondolom, hogy itt és most ünnepélyesen megígérem, hogy ha ezt a hosszútávú klubot megcsinálják és legalább 6-7 darab 700 km feletti útból álló bajnokságot rendeznek, akkor én az első 2 évben 3 verseny költségeihez egy jelentős összeggel hozzájárulok!
A labda fel van dobva!!!!
szerkesztő megjegyzése: Na ebből sem lett semmi! Sőt megjelentek a 7-8 rövid- közáptávú útból álló Ker.programok, 3500-4 ezer összkm-rel!
