A versenyzők felkészítése, tréningeztetése az első versenyre!
ANNO!
Az elején meg szeretném kérni az olvasókat, hogy csakis azok olvassák végig ezt az írást akik komolyan gondolják az előttünk lévő verseny idő szakot vagyis komoly szándékkal állnak neki a 2026-s verseny évadnak.
Miért is mondom ezt? Ezt azért írom mivel már úgy veszem észre, hogy az írásaim megosztották a tagságot az egyik része azokból az emberekből áll akik tényleg tanulni és fejlődni szeretnének vagyis a megszokott és szerintem rossz irányban folytatott verseny módszereiket alkalmazták! Mivel idáig senki nem mondta nekik el a helyes utat, amivel kitörés lehet végrehajtani a közepes vagy még annál is gyengébb eredményekből, de a lényeg, hogy ezek az emberek tanulni és fejlődni szeretnének.
Ezeknek az embereknek szólnak az én írásaim, ezeknek szeretnék segíteni és a helyes irányt megmutatni nekik!
A másik csoport azokból az emberekből áll, akik nem akarnak fejlődni, nem akarnak tanulni és a tanulást a fejlődést elutasítják, pedig ők is azt hirdetik, hogy kell a fiatalítás meg a megújulás! De ez csak ködösítés, mivel ők meg elégszenek azokkal az eredményekkel, amiket ez idáig elértek és szerintük aki ezt a régi, elavult dagonyázást veszélyezteti az csak is ellenség lehet!
Ezeknek csak annyit tudok mondani, hogy hiába vesznek példának okáért egy 20000 dolláros Rolex karórát ha az az óra nincs felhúzva vagy elindítva, akkor nem mutatja az időt, megáll, de az idő azért nem áll meg! Vagyis azok akik jó eredményeket értek el valamikor megálltak a fejlődésben, mert azt hitték, hogy ők már mindent tudnak, nem keresték az újat a jobbat ezeknek a sorsa meg van pecsételve!
Egyet nem szabad elfelejtenünk, a profizmus ott kezdődik ahol a középszerűség véget ér és a középszerűség ott kezdődik ahol az amatőr izmus véget ér ez érvényes az élet minden területén! Ez a gondolat a mi sportunk jelszava is lehetne!
Szóval ezzel a bevezetéssel szeretnék megkérni mindenkit, hogy gondolják át reálisan, hogy mi a céljuk, mit szeretnének elérni és mit képesek tenni érte! Mennyi időt, pénzt és fáradságok tudnak áldozni rá!
Akkor térjünk a lényegre.
Nagyon fontos dolog amiről most írni fogok. Mint minden egyes sportágban a bajnokság végeztével egy hosszabb pihenő következik ami egy új szezon egy új verseny évad kezdetéig vagyis a felkészülés elkezdéséig tart.
A postagalamb sportban ez a új évad kezdete van akinek kissé nehezebb a rendkívül nagy ragadozó veszély miatt! Sok tenyésztő a galambjait kénytelen november elejétől február végéig vagy még annál is tovább zárva tartani! Ezzel nem is lenne baj, hogyha a mi esetünkben lévő madarak nem a sport teljesítmények után lennének értékelve, de úgy vannak, ezért május elején el kell kezdeniük a versenyeket. Na most itt el kell döntenünk, hogy milyen eredményeket szeretnénk elérni a 2019 es évben. Mivel az én írásaim a győzelemről szólnak, vagyis azt a célt tűzöm ki mindig magam eléés a barátaimtól is azt várom el, hogy a versenyeken első díjat nyerjenek, egy szezonban minél több alkalommal.
Természetesen ezt nem adják ingyen! Éppen ezért most felvázolom azt az alapvető hibákat amit nem szabad elkövetni. A gyógyszerezést a kezeléseket már nagyon sokszor leírtam, ezek pontos és tudatos alkalmazása a legfontosabb az edzésekre való felkészüléshez vagyis az állóképesség felépítéséhez! Természetesen a gyógyszereket más ugyan olyan hatóanyaggal rendelkező más gyógyszerekkel is kilehet váltani! Ahhoz, hogy a versenyállomány május elsején olyan állapotban legyen felkészítve a versenyekre, hogy győzelmet tudjunk célul kitűzni, ahhoz március 6 - án el kell kezdeni az állóképesség fokozatos kialakítását, ezalatt azt értem, hogy március 6 –án, hétfőn el kell kezdenünk az edzéseket, ami először a ház körüli tréningekkel kezdődik. Ami az első héten hétfőtől szombatig napi 45 perc kényszer repülést foglal magába, amit minden reggel a galamboknak meg kell hogy repüljenek anélkül, hogy egyszer is le szálljanak. A reggeli repülés után a galambok egész nap a dúcba
tartózkodnak és este egy órára szabad mozgást biztosítunk számukra. A vasárnapi nap egy fürdési nap és pihenési nap.
A következő héten hétfőtől szombatig ugyan ezt az edzéstervet követem csak napi egy órára fel növelve teljesítik a galambok a vasárnap éppúgy pihenőnap.
A harmadik héten hétfőn reggel a galambok megkezdik a magán tréningeket ami 25 km es távval kezdődik hétfőn, kedden 5 kilométerrel, szerdán 10 kilométerrel, csütörtök pénteken pedig 15 kilométerrel növekednek a távok egészen szombatig, szombaton visszamegyünk az alap távolságról a 15 km re. Vasárnapi nap mint mindig szabad.
A következő héten hétfőn a galambok 50 kilométeres távolságról kezdenek, természetesen légvonalban értendő, de délután már nincsenek kiengedve. A keddi nap a galambok reggel két órás kényszer repülés repülnek, délután pedig egy órás kényszer repülés. A szerdai nap szintén 50 km távolságról vannak engedve, délután pedig pihenek. Csütörtökön szintén kétfázisú edzés ami reggel két óra délután egy óra, Pénteken 50 km es távolságról repülnek és ezzel befejezik a hetet. Szombaton és vasárnap a galambok pihennek.
Hétfői nap a galambok 100 km es távon vannak engedve délután pihennek. Keddi nap a galambok reggel 3 óra kényszer repülést végeznek, délután 1 óra kényszer repülés. Ezzel a technikával csináljuk a hetet vagyis a 100 km távolság váltakozik a kényszer repülésekkel, ami naponta négy óra repülést jelent az előbbi idő megosztásokban. Szombat vasárnap pihenés. Hétfőn kezdődik az első edzés repülés 150 km es távolságról amit kedden reggel 3 és fél óra kényszer repülés amit délután egy órával le vezetünk. Szerdai nap pihenés, csütörtökön 150 km tréning, amit pénteken a 3 és fél óra reggel és este 1 óra kényszer repülés zár le. Szombaton és vasárnap pihennek.
Mivel április 27 - én lesz az első verseny így elérkeztünk a verseny hetébe. Itt a hétfői napot egy 200 kilométeres edzőúttal kezdem ami a verseny helyszínéről lesz megrendezve, vagyis Bruno ból. Kedden a galambok pihenni fognak, szerdán 150 km es távolságról fogom őket engedni. Csütörtökön pihenés pénteken pedig kosarazni fogom a tojó galambjaimat, azért a tojókat, mert a hímeket otthon fogom hagyni és vasárnap egy 200 km es távról edző repülést rendezek nekik és ők kedden lesznek be kosarazva egy 250 km es útra.
Úgy gondolom mivel a galambjai mind egy évesek így kettéosztom a csapatot az egyik héten a tojók a másik héten a hímek fognak versenyezni, de kizárólagosan a rövid és középtávú galambomat készítem ide a többi 40 darab amik marathonos galambok azok a hosszútávú utakra készülnek! Ezeken az utakon csak simán tréning ként fognak részt venni. Szóval én így készítem fel a galambjaimat az első utakra, de ebből a felkészítésből szerintem aki akar az biztosan tud ötletet, hasznosat meríteni. Természetesen a tréning utakat többen, összefogva olcsóbban is meglehet csinálni! Minden ember eldöntheti, hogy ő mit szeretne elérni és annak a célnak megfelelően tudják ezen séma alapján a galambjaikat felkészíteni.
Nincs benne semmi extra.A jelzett esetben az utódok egyike sem lett vörös.Attól függ,hogy a vörös hímed a domináns vörös vagy a recesszív kék színt örökíti.
50 - 50 % esély van arra,hogy a recesszív kék gént örökíti az utódba,vagy éppen a vöröst.
A Te esetedben mindkét utód a recesszív kék színt örökölte az apától.
Mindkettő vörös utód esetén pedig a vörös színt örökölték az apától.
Ha egy kék és egy vörös az utód,akkor meg egyik a kéket,másik a vöröset örökölte az apától.
Ami a nemek eloszlását illeti,az már egy másik eset.
Mindkét színnél lehetnek hímek és tojók is,attól függően,hogy a tojó melyik nemi gént örökíti.
Ha fordítva lenne a pár,tehát kék hím lenne vörös tojóval,akkor egyszerűbb lenne a képlet.
HA vörös alapszínű utód (vk.,fa. stb)születik akkor az mind hím,ha kék vagy kk.sk. stb.(vagyis nem vörös alapszínű),az mind tojó.
A meglévő szabályok betartva és betartatva elegendőek, kiemelt figyelem a gyűjtésre és a szállításra összpontosuljon. Nem kell még jobban feleslegesen terhelni a versenyző galambászt.
Mi a garancia,hogy a pecsétet jól látható bélyegzéssel látják el a galambon.
Emlékszem annak idején a legelső Olimpiai gyűrűs galambok versenyein is bélyegezték a galambok szárnyát.Akkor is be kellett diktálni a bélyegzésen olvasható feliratot.(Hozzáteszem akkor csak pár száz galamb indult a versenyeken).
Az volt a szerencsém,hogy hozzám 2 galamb a berlini és 1 galamb az 1 évesek versenyéről szinte együtt jöttek.A berlinieken olvasható volt a bélyegzés,míg az 1 évesen kevésbé.Mivel a berlinieken a Berlin jól látható volt,így az 1 évesen a hiányzó (nem látható) betűket ki tudtam találni.Ha a berliniek később jöttek volna,akkor ugyancsak bajba lettem volna,mit is diktálok be a bélyegzésből?
Az már ugyancsak elgondolkodtató,hogy a bélyegzés mondjuk ha egy 6 jegyű szám,és abból 1 vagy 2 nem látható rendesen,akkor mi van?
Nem beszélve arról,ha szerdán bélyegeznek,akkor szombaton mennyire olvasható a felirat?Egy esetleges útközbeni eső mennyire rontja az esélyeket?
Azt gondolom már évek óta kitalálták a matricákat,amiket a gyűrűkre raknak fel,akkor ezt miért nem lehet alkalmazni?
Az előző írásomban felvázoltam, hogy szerintem mi az a versenyzési módszer, ami nagyban előre viheti a postagalambászatot és rövid időn belül új tagokat és szimpatizánsokat hozna.
Most leírok egy szerintem még az előző írásomnál is nagyobb problémát, amin ha nagyon gyorsan nem változtatunk, akkor pár éven belül kihal a magyar postagalamb állományoknak a fő genetikai alapmagja.
Mi is ez a probléma? Az egynapos hosszútávú postagalamb, amit én a 700 km feletti versenyeket nyerő és az öt százalékban többször helyezett galambokban gondolkozom, hogy ezek a galambok és ezek szüleik és testvéreik, amik nélkül nincs jövő. Tudni kell, hogy nálunk a 700 km feletti utakra nincs senkinek egy épkézláb törzse, amik nemcsak véletlenszerűen tudnak első díjakat nyerni. Mert egy állomány genetikai értékét akkor tudjuk meghatározni, ha azokat több évtizede egy erős mezőnybe, amit nem egy 800-1000 darabos létszámra gondolok, amik nem is odavaló és csak szánalomból elküldött rosszul felkészített és nagyrészt beteg galambok képviselnek, hanem 2500-5000 darabos konkurenciából képesek versenyről versenyre és évről évre él helyezéseket produkálni. Az első és legfontosabb dolog ahhoz, hogy jó irányban induljunk, az a hiányzó egynapos, 700 km feletti utak országos szintű bajnokságának a hiánya, ami legalább évi 6-7 útból kellene, hogy álljon. Ezt a problémát szerintem az új elnöknek azonnal orvosolni kellene és azonnal egy új egynapos hosszútávú klubot kell, hogy létrehozzon. Ezzel évekre bebiztosítja a magyar postagalamb állományok jövőjét.
Hol a probléma? A legnagyobb problémát abban látom, hogy nálunk van két maratoni klub, de sajnos azokat inkább galambtemetőnek nevezném, elnézést a durva kifejezésért, de mindjárt elmondom, hogy miért. Az első az, hogy nálunk nagyon kevés embernek vannak igazi hosszútávú galambjai, amelyeknek a szüleik, nagyszüleik évtizedeken keresztül nagy létszámos konkurenciából folyamatosan élben tudtak végezni!
Mi ennek az oka?
Főleg az, hogy hiányoznak az ilyen utak országos szinten, ezért a galambjaink kis része tudja csak különböző helyekről össze szedni az Olimpia szintet. Nyugaton úgy csinálják, hogy 700-900 km-es versenyeket rendeznek kb. 12-14 darabot! Ezekre az utakra az évtizedek alatt kitermelődtek az erre a távra megfelelő galambok! Természetesen ott hatalmas pénzekért adják az ilyen távokon győztes galambokat! Ebből következik, hogy nálunk ilyen galambból kevés van.
A másik nagy hiba mint már fentebb említettem, a versenyek hiánya. Mivel nálunk csak a maraton klubban van lehetőség az ilyen galambokat kipróbálni, de az a versenyzési forma ahogy nálunk művelik, az inkább szerencse versenye, nem mint postagalambverseny. Igaz, hogy külföldön is vannak kétnapos maratoni utak, de azokat reggel 9 és 10 óra körül kiengedik, és pont azért, hogy a galambokat tesztelni tudják és nem ki-mit tud módján.
Mi is a két ország versenye közti különbség? Az első, hogy nálunk olyan galambok indulnak, akiket a gazdájuk kinevezi maratoni galamboknak. És mi alapján? Hát úgy, hogy a galamb szülei még rövidtávon versenyeztek, sőt még az életben semmilyen rokona sem volt 500 km feletti úton. De a mi képzeletbeli galambászunk, aki a kerületben semmilyen eredményre nem képes, éspedig a saját gyenge képességei végett, de ő ezt nem tudja vagy nem akarja beismerni, ráfogja, hogy a galamb a hibás, mivel 100 vagy 300 km úton csak délután képes hazajönni, akkor az annak a következménye, hogy a galamb maratoni képességekkel született, és már rögtön eszébe jut, hogy a szülei is csak ilyen későn érkező galambok voltak, és azonnal megvan a képlet, ez a galamb egy igazi maratoni galamb. Sajnos a mi maratoni indulóink 90 százalékban ilyen galambokból állnak. De vizsgáljuk tovább a problémát. Ezek a galambok nem ilyen utakra valók, de ráadásul rossz kondícióban és rossz egészségügyi állapotban indulnak a versenyekre. Ezeket a galambokat ha reggel engednék ki 800 km-es útról, akkor garantálom, hogy 10 darabnál több soha nem tudna hazajönni. És pontosan ez az az ok, amiért a mi maratoni galambjainkat csak délután engedik ki 2-3 óra tájékán, hogy legyen esélyük valahogy hazavergődni a gyengébbeknek is másnap vagy még később! Ezzel a késői eresztéssel hátráltatják és befolyásolják negatív irányban annak a galambnak az eredményét amelyik simán egy szuszból letekerné ezt az utat. Pedig ezek a galambok volnának az igazi postagalambok.
És itt a baj. Én már tavaly leírtam, hogy a galambok bármikor képesek éjjel repülni, csak olyan képességű galambokat kell tenyésztenünk, akik genetikai háttere erre lehetőséget ad és azokat megfelelően oda kell készíteni. Amikor az én galambom Londonból nemzetközi első díjat repült, akkor a külföldi nagymesterek sorban gratuláltak, mert ők el tudják ismerni a győzelmet. Míg a magyar galambászok közt a mai napig vannak olyan postagalambokhoz teljesen amatőrök, inkább így mondanám, szájkaratés téli bajnokok, akik csak statisztaként vesznek évek hosszú során részt a versenyeken! Azok még most is csalónak neveznek, mivel nem tudják felfogni a gyenge képességeik végett, hogy hol kezdődik a galambászat és hol kezdődik a galamb tartás... Szóval folytassuk a maratonnal, a mi maratoni versenyeink sehova nem vezetnek, csak erőlködés és az is marad, addig amíg nem fogják átalakítani az egész programot és az engedéseket.
Ne feledjünk el egy fontos dolgot! Egy igazi hosszútávú galamb az galambidőben, ami alatt én az 1200-900 m/s-os utakat értem, az bármikor képes akár 100 km távolságról rendezett útról első díjat repülni, de ő szintén bármikor tud első lenni akar 1200 km-es útról is. És persze a közti távolságokról is. Míg a rövid- és középtávú galambok erre nem képesek, csak rövid- és középtávon, és akkor is. Egy igazi klasszis hosszútávú galamb magában hordozza a következő adottságokat: intelligens, kitartó, könnyen regenerálódik és gyors. Általában ezek a galambok 1 és 3 éves koruk közt képesek a legjobb teljesítményekre, ehhez kell az a legfontosabb dolog, hogy ne vesszenek el és olyan versenyeken tudjanak indulni, ahol megvan az esély arra, hogy hazajöhessenek. A magyar maraton klub ezt a lehetőséget elveszi tőlük és azért, hogy a többi statiszta, akiknek semmi keresnivalójuk nincs a maratoni utakon, esélyt kapjanak.
Felvázolom a helyzetet. A mi szervezőink, akik hozzáteszem mind a barátaim csak éppen nem egyformaképpen gondolkodunk, kiszámolják, hogy a galambok ne érkezzenek aznap haza és pont azért, hogy az igazi klasszisok nehogy túl nagy előnnyel alázzák le a gyengébb képességűeket. Leírom, hogy mi történne, ha ugyanerről a versenyről mondjuk Achenből reggel 7-kor engednék a galambokat. Első, ami történne, a mostani max. 1000 galamb helyett indulna minimum 1500 darab. Mert ide már küldene sok olyan galambász, aki azért nem küld, mert nem ért egyet a mai startolással. Most ezt azzal magyarázzák, hogy egyforma esélyt adnak a galamboknak. Ez egy marhaság! Leírom, miként alakulna a verseny. Az első 600 km-nél már az 1500 indulóból lemaradna minimum 500 darab, a 800 km-nél lemaradna 800 darab, ők szétosztódnának az 500 km és a 800 km közti távon, az igazi maratonra felkészített és odatenyésztett galamb, a maradék 200 darab időjárástól függően aznap 80 darab vagy akár 130 darab is elérhetné a dúcát, és ők az igazi klasszisok, az igazi postagalambok!!!
Magyarországon két maraton klub működik olyan zónákra osztva, hogy az első dúc és az utolsó közti távolság maximum 150 km, de itt bármikor tudna nyerni a távolabbi dúc is, mivel itt a jó az jönne, a férgese meg teljesen mindegy, hogy mikor jön. Ezzel a módszerrel a jó galambok, akik tényleg jó galambok, nagy eséllyel nem fognak elveszni, de akár 3-4 versenyt meg tudnának éves szinten repülni, és így az olimpiákon is sokkal nagyobb eséllyel indulnának. Mert a mostani engedéssel szinte elvesszük az igazi jó galamboktól a lehetőséget, mivel itt a kint alvással időt veszít, és aki éppen jobb helyen alszik és hamarabb felriad, az tud nyerni, és így általában a győztesek olyan galambok, akik az életben soha erre többé nem képesek, ez pedig azt tükrözi, hogy véletlenül nyertek. Már a holtidő számítása is elavult!Én biztos vagyok benne, ha reggel engedjük őket, akkor az igazi klasszisok ezt évente akár többször is meg tudják ismételni. Abban is biztos vagyok, ha ilyen módszerrel engednénk és így szelektálnánk a madarainkat, akkor pár éven belül olyan állományok alakulnának ki az ország több dúcában, akik bármilyen külföldi hosszútávú versenyen képesek lennének akár az első díjat is elnyerni.
Annak, hogy működjön a történet, három feltétele van.
1. Olyan galambokat kell kitenyésztenünk, amik legalább képesek arra a feladatra, hogy haza találjanak egy 1000 km-es útról, legalább a lista végére és ezt ne csak véletlenszerűen tudják megoldani, hanem bármikor, ha mi ezt kérjük tőlük.
Természetesen ahhoz, hogy ezt meg tudják oldani, annak az alapfeltétele, hogy a 600 km-es utak és azok feletti utakon bármikor képesek legyenek helyezéseket hozni a lista első 10 %-ban, főként ellenszélben és rossz időben. Az a galamb ami erre nem képes már 1 éves korában, arról ki merem jelenteni, hogy csak nagyon ritkán lesz jó hosszútávú madár a későbbiekben. Hisz csodák nincsenek és az a galamb, aki 600 km - vagy 700 km-ről nem képes jól repülni, attól mit akarunk majd ettől hosszabb úton?
2. A tenyésztő feladata, hogy olyan egészségügyi állapotra és olyan kondícióra készítse fel a galambjait, hogy ezeknek a madaraknak egyáltalán esélyük legyen ezt a távot minden nehézség nélkül lerepülni. Az a baj, hogy sok galambásznak sajnos fogalma sincs a galambok és főleg a hosszútávú galambok felkészítéséről. Abban a tudatban ringatja magát már évek óta, hogy ő bezzeg mindent megtett és az eredmények meg csak nem jönnek! Az ilyen ember nem fejlődik, nem tanul és megmarad a régi begyökeresedett elméletei mellett, hol ott az igazi galambászat már olyan messze van tőle, hogy már ha integetne mint a hajótörött sem látnák meg! Az ilyen ember nem csoda, hogy lemorzsolódik hamar!
3. Szerintem a harmadik és az egyik legfontosabb feladat az országos vezetőkre hárul, hogy lehetőséget teremtsenek arra, hogy mi a tagság, akik megválasztjuk őket, tudjunk az ilyen távokon versenyezni, és haladéktalanul alakítsanak egy olyan 700 km feletti a szövetség fennhatósága alatt működő klubot vagy ha nem klubot akkor olyan országos versenyeket rendezzenek legalább 6-7 utat évente, ami országos szintű és külön bajnokságba foglalja ezt a versenyzési stílust. Amíg erre nem lesz lehetőség, addig ki merem mondani, évről évre rohamosan le fog épülni Magyarország hosszútávú galamb állománya és belátható időn belül teljesen ki fog halni a lehetőség még arra is, hogy ezt a nagy hibát, amit a mostani versenyzési stílus képvisel, helyre tudjuk hozni. Ne feledjük, a hosszútávú galambok nélkül nincsen tenyésztés, mert csakis a hosszútávú galambok azok, akik igazán képesek megmutatni, hogy milyen küzdő képességgel rendelkeznek és milyen akaraterő és gyorsaság ötvöződik a génjeikben. Mert ne feledjük, egy igazi jó hosszútávú galamb képes akár 1450 km-es útról haza jönni, akár 1900 m/s útról úgy, hogy le sem teszi a lábát a starttól a dúcáig, erre példa az én Londoni győztes tojóm, de ugyanez a tojó képes volt régión első lenni 150 km -es útról is 800 m/s gyorsaságú útról. De egy rövid távú galambnak már az is sokszor a nehezére esik, hogy egyáltalán hazajöjjön 400 km-es útról egy 800 m/s gyorsaságú versenyről.
Én mint már többször jeleztem belekezdtem egy igazi hosszútávú állomány kialakításába és ki merem jelenteni, hogy a vártnál sokkal jobban sikerült az eddigi próbálkozásom! Az idei ilyen fajta jellegű fiataljaim szinte minden nehéz úton az élben tudtak végezni! Nagy öröm számomra a Fertetics emlékversenyen elért érvénytelen 2. díjam és a sok élhelyezés amit ezen az úton szereztek a galambjaim! Ezek még akkor is tények maradnak ha a jóakaróim ki zártak a versenyből.
Büszke vagyok azokra a barátaimra akik a tőlem származó galambokkal nyertek rengeteg díjat és lettek bajnokok!
Név szerint csak Balázs Attila barátomat említeném meg Bicskéről aki a 2018-as év Magyar Hosszútávú Bajnoka és Ő is az én galambjaimat használta fel keresztezésnek, amivel nemcsak magyar bajnok lett, hanem az Anker Bajnokság 3. helyezettje is ő lett.
Az is nagy öröm számomra, hogy szintén a Pepermans vonalamból való a 2018-as év magyar országos győztese Radeburgból!
A Váci FCI teszttelep 6. helyezettje is ebből a vonalból való. Felhívnám a figyelmet arra, hogy ezek az utak mind-mind nehéz utak voltak, amiket csakis jó genetikai képességű galambok tudtak megnyerni.
A következő kihívás most fog kezdődni, mivel Tenerifére 2. csapatot küldtünk, vagyis 30 drb galambot, amik mind egytől-egyig az én általam tenyésztett galambok. Az egyik 15 drb galamb Szlovákiát képviseli, a másik 15 drb galamb pedig Magyarországot. Nem tudom hol fognak végezni, mindenesetre szurkolunk nekik nagyon sokan!
Visszatérve az írásom lényegére, én főként már az új országos vezetőkhöz szólok, mert én leírtam a véleményemet, meg osztottam a gondolataimat a többi már nem rajtam múlik! Ha az írásaimban találnak valami hasznosíthatót használják fel kedvük szerint.
Csak, hogy lássák, hogy mennyire komolyan gondolom, hogy itt és most ünnepélyesen megígérem, hogy ha ezt a hosszútávú klubot megcsinálják és legalább 6-7 darab 700 km feletti útból álló bajnokságot rendeznek, akkor én az első 2 évben 3 verseny költségeihez egy jelentős összeggel hozzájárulok!
A labda fel van dobva!!!!
szerkesztő megjegyzése: Na ebből sem lett semmi! Sőt megjelentek a 7-8 rövid- közáptávú útból álló Ker.programok, 3500-4 ezer összkm-rel!
Amint a múltkor megígértem leírom, hogy a világ élversenyzői hogyan készítik elő a rövidtávú versenyekre a galambjaikat tavasszal. Amit tudni kell a profi versenyzők szakosodnak a versenyekre és minden távra más galambokat használnak, más dúcrészekben tartják őket, ami természetes a profi világban hisz nagy pénzekben játszanak és minek küldeni a galambot amikor nyilvánvaló a vér vonala alapján úgysem tud első díjat szállni mondjuk 150 km -ről, ha maratonos ősökkel rendelkezik. Ez minden sportban így van egy úszót nem küldenek focizni vagy birkózni mert igaz hogy ő is ember és meg ráadásul élsportoló is, de másra van szakosodva és kiképezve. A rövidtávú galambnak teljesen más időszakban kell topp formában lennie mint mondjuk a középtávúaknak vagy a maratonos galambnak. A forma nem más mint a tökéletes egészségi állapot kicsúcsosodása, ami legfeljebb 3 hétig tartható a Topp -on. Éppen ezért a rövidtávú galambot teljesen más időszakban kell gyógyszerekkel előkészíteni a versenyekre ahol nyilván csak a legegészségesebb galambnak van esélye a győzelemre. Mivel a beteg nem tud formába jönni se. Januárba teljesen felesleges gyógykezelni azt a galambot ami júniusba kell hogy Top eredményt hozzon mivel addigra úgyis megbetegszik, persze a betegségnek nem kell hogy látszódjon elég ha fertőzött és már vége az álmoknak mielőtt még elkezdődött volna. A versenyeket hét közben kell megnyerni, vasárnap már csak részt kell venni, ez a fő elvem! Sokan mondják, hogy a nagyok Belgiumba nem használnak gyógyszert, csak bio anyagokat meg mit tudom én mit, ez hülyeség ez nem igaz, manapság az a győztes aki a legjobb patikus és többet tud mint a többi! A galambok amint a kosárba értek már meg is fertőződtek és aki azonnal nem irtsa ki a fertőzést annak vége!
Én összesen két korszakot különböztetek meg a dúcomban. A 2011-es 2015 -ig tartót, amikor nagyon sokat nyertem, szinte mindig amikor csak küldtem galambot és 2015 utánit amikor a tenyésztésre összpontosítottam és a galambokat 100 -val viszik el amelyek máshol bizonyítanak.
De 2016-ban 2 országos díjat nyertem és 2017-ben pedig 19000 galambból is ELSŐ lettem egy fészektollas galambbal, 600 km-ről, azokkal amik megmaradtak. Ez a tökéletes időzítésnek köszönhető és a jó egészségnek. A 2011-es korszakomtól 2015-ig a rengeteg győzelem is a jó galamboknak és a tökéletes egészségnek és a pontos formaidőzítésnek volt köszönhető és a szakosodásnak! Ezt írom le a folytatásban, hogy hogyan értem el ezt az eredményt a különféle távokon! Ahogy az előző írásomban olvasható, a galambokat a szalmonella védőoltásra és a paramixora egységesen készítettem elő és oltottam le az egész állományt. Ezt követően a versenygalambokat csoportokra osztottam aszerint, hogy milyen távon voltak tőlük elvárásaim. Nyilván a Janssent nem soroltam be a hosszútávú csapatba . Minden alkalommal minimum 150-200 db versenyzővel dolgoztam. Az teljesen mindegy, hogy a galamb kivedlett vagy nem, mindenkinek ugyanaz volt a dolga: győzni vagy a kutyák elé kerülni vacsorára. Olyan rendszert alakítottam ki, hogy úgy dolgoztak a galambok, mint az idomított versenylovak. A rövidtávú és 1. csapat - mely középtávú galambokból állt -, már december elejétől napi 2 órát repült az időjárási viszonyoktól függetlenül, március 15-től pedig az edzés 100-150 km minden nap, kivéve a vasárnapot, az volt a pihenőnap. A többi galamb pedig bezárva várta a tavaszt, mivel nekik csak júniusra kellett formában lenniük, ellentétben a rövidtávúakkal, akik április végén már indultak a versenyen. A rövidtávra felkészített csapat januárban a Trichomonas elleni kúrával kezdte az évet, mely az előzőekben leírtak alapján volt elvégezve. A kúra után kivettem azt a 2-3 galambot, akik szerintem nem voltak rendben egészségi állapotukat tekintve, majd elküldtem őket boncolásra, ahol megállapították, hogy milyen betegség van jelen a dúcaimban. Ezt követően a boncolás eredményétől függően a kimutatott betegségekre kezeltem az egész versenyállományt, majd hetente egy alkalommal, pénteken trágyát küldtem vizsgálatokra. Később vettem egy olyan speciális eszközt, melyet számítógépre telepítve már magam tudtam vizsgálni a mintát, így mindig tudtam, ill. tudom a mai napig is, hogy milyen betegségek vannak jelen a dúcaimban. Ha nem is az összes, de 35 féle betegséget tudok ezzel az eszközzel kimutatni mindössze 10 másodperc alatt. Csak néhány ilyen gép van forgalomban, jelenleg fejlesztés alatt áll Kínában. Európában nálam van az első ilyen eszköz, melyet tesztelésre kaptam. Fölöslegesen nem szoktam kezelni a galambokat, nevetségesnek tartom azt, amikor valaki már decemberben gyógykezeli azokat a galambokat, akik majd pl. augusztusban fognak versenyezni. Ezek az emberek szinte biztos, hogy látnoki képességekkel rendelkeznek, ha előre meg tudják mondani, hogy júniusban milyen betegséget fog elkapni a galambjuk. A túl korán beadott gyógyszer addigra már úgysem fog hatni, tehát egyenlő a semmivel. Kivétel ez alól a fiatal galambok versenyre való felkészítése. A fiatalok szezonja csupán 5-6 hétig tart és ott szükséges a folytonos kezelés, mert ott a fertőzés egyenlő a kosárba tevéssel. Visszatérve a rövidtávúakhoz, mint írtam heti szinten ellenőriztem a székletet és a kapott eredmény alapján gyógykezeltem. A galambokat 59 nappal az első közös tréning előtt párosítottam és az első közös tréningen özvegyítettem, majd napi szinten minden úgy működött, mint a versenyek közben, úgy mentek a tréningekre mintha versenyre mennének – meg lehet nézni hogyan repültek! Ezek a galambok az 5. verseny után, amikor véget ért a rövidtávú program, befejezték a szezont, csak nevelték a tenyészet fiataljait. A középtávú galambok kezdték el a munkát. Következő alkalommal leírom azokat a serkentő és egyéb gyógyszereket, valamint adagolásukat és a takarmányozást, amely módszereket a rövidtávú galamboknál használtam, valamint beszélek azokról a módszerekről is, melyeken, mikor elkezdtem mindenki csak nevetett, ma pedig nagyon sok nagymenő átvette tőlem és nyernek!
A rövidtávú galambokat szinte minden évben le szoktam kezelni Fungival, ami a testben elszaporodott gombák kiirtásához és a légzsákok tökéletes kitakarításához elengedhetetlen szer. Ezt 15 napig szoktam itatni a galambokkal. Emellett kezelem őket S76 nevű, Ivermektin alapanyagú folyadékkal, amit Amerikában gyártanak. Ezt a folyadékot 2x7 napig szoktam itatni, közben 3 napig Gerwit-w vitamin-kúra történik. A kúrát követően a galambok szinte újjászületnek, ezt garantálom. Ez az egyetlen szer, ami kiírt minden élősködőt a galambokból. A versenyek előtt 1 hónappal heti 4 alkalommal teszek a vízbe Stamox serkentőt, és szintén heti 4 alkalommal szőlőcukrot és elektrolitot – mindkettőből 4 evőkanállal adagolok 10 liter vízhez. Emellett 1 citromot héjastól negyedekbe vágok és minden itatóba teszek 2 negyedet. Tehát, mint említettem ezeket a kezeléseket 1 hónappal a versenyek előtt kezdem alkalmazni. Két héttel a versenyek előtt minden este kendermag proteint teszek a takarmányra, amit bio üzletekben lehet megvásárolni - ez emberi felhasználásra készült, atléták alkalmazzák. Galamboknál az adagolása 1 evőkanál 5 kg takarmányra, ez lehet Boos X5 vagy Hemolyt nevezetű szer. Ezt muszáj így etetni a galambokkal, egyébként nem bírnák a napi 100-150 km tréninget. Aki így kezeli, ill. eteti őket, 100 %, hogy az első versenyre a galambjai olyanok lesznek, mint az időzített bombák. Mindig a legjobb versenytakarmánnyal etetem őket, annyit adok belőle, amennyit a galambok elfogyasztanak, majd 10 perc múlva kiveszem az etetőt. A reggeli és az esti edzést követően is, amikor a galambok megérkeznek a dúcba, már előttük a takarmány, de csak 10 percig – ezt megtanulják, szinte összetörik magukat, amikor leszállnak a levegőből.
A verseny előtti héten a tréningből mikor megjöttek persze már özvegyek, totál özvegyek, akkor a párokat estig együtt hagyom!
Az itatóvízbe 20%-os Ronidazolt teszek, valamint elektrolitot, a másik héten pedig a Doxycyclint keverem Tylannal és Tetracyclinnel, ezt isszák megelőzésképpen vasárnap és hétfőn is. Általában a harmadik héten szokott támadni az Ornitózis és más légúti betegségek, erre a következő recepteket alkalmazom: hétfőn, kedden és csütörtökön Suanovil, Linco-Spectin és Catosal kombinációjából oltok 1.5 ml/galamb. Amennyiben nehezebb út, nagy meleg, ellenszél van kilátásban, akkor ezt bármikor megteszem. Hétfőn tehát ugyanazt kapják mint vasárnap, de hétfőn 100 km-es tréningre mennek. Kedden a tréning 150 km, ezen a napon a vízbe Stamoxot, valamint szőlőcukorból és barnacukorból álló cukorkombinációt teszek és hozzá Gerwit-w-t. Szerdán a galambok 150 km-es tréninggel kezdenek, a vízbe elektrolit és Blisform kerül, este Sedocholt és Karni-spedet kapnak. Annyit esznek amennyit bírnak, majd ráetetés következik kendermag és repce formájában, melyből szintén annyit fogyasztanak, amennyit bírnak. Csütörtökön 100 km-es az edzés, minden galamb kap a rakodáskor 0,5 ml Catosal injekciót, a vízbe elektrolitot és Gerwit-w-t, este pedig Stamoxot. Az etetés ugyanaz, este szintén ráetetés következik és adok még minden galambnak 3-4 szem mogyorót. Pénteken 50 km-es tréning a tojókkal, ezután 3 órát együtt lehetnek. Reggel tiszta vizet kapnak, az esti vízbe Linco-spectin por kerül és egy kevés cukormix, hogy igyák meg. Reggel etetés, majd féladag verseny takarmány, este féladag verseny takarmány, ezt követően ráetetés történik, szintén annyit fogyasztanak, amennyit bírnak repcéből és kendermagból, kiegészítve mogyoróval. Szombaton pihenés a kosarazás előtt, a hímeket elviszem 10 km-es tréningre, a tojók pedig maradnak és várják a hímeket. Amint bejönnek, máris kosárba kerülnek. Mindezek a receptek természetesen akkor érvényesek, ha a hetente elvégzett vizsgálatok nem mutatnak ki más betegségeket és ha semmi olyan nem jön közbe, ami befolyásolná a versenyre való felkészülést. Én éppen ezért nem küldtem minden héten galambot versenyre, mert előfordult, hogy valamilyen okból kifolyólag nem tudtam így felkészíteni őket. Győzni akartam és sokszor megcsináltam, de elérni azt, hogy a kerület első 10-20 galambja az enyém legyen, csak ilyen módszerek alkalmazásával lehetséges. Még majd visszatérek a rövid távú galambok felkészítéséhez, esős időben!
Következő alkalommal a középtávú galambok felkészítéséről írok.
A szerkesztő megjegyzése:
98-ban mikor felkértem P Józsefet, hogy szerepeljen a könyvünkben, azzal hárította el, hogy úgy sincs senki aki mindazt a munkát elvégzi a galambokkal amit ő...
A tréning, vagyis a szervezet állóképességének növelése sok esetben a verseny eredmények csökkenését is okozhatja, ha a tréner esetünkben a galambász nem kellő szakszerűséggel végzi az igaz, hogy van szeme és néz, de nem tudja, mit kell észrevennie és mit kell látnia. Most le fogom írni azokat a jeleket, amik a túledzés jelei és a versenyeredményekre negatívan hatnak.Persze ha túl költségesnek, időigényesnek tűnik lehet ezen rövidíteni, ritkítani, de össze lehet fogni, vagy a szomszéd kamionos elviszi, én azt írtam le ahogy én csinálom.Én mindig azt mondtam, hogy a jó tréninget úgy kell elképzelni, mint amikor kihúzunk egy gumit és meg tudjuk határozni vagy inkább meg tudjuk érezni azt a pontot, amikor teljesen feszül és a gumi a szakadás határát súrolja, de még nem szakadt el! Amikor elengedjük akkor mi leszünk a leggyorsabbak az A és B pont között, mert mi közelítettük meg azt a pontot legjobban, amitől sokkal többen vannak mínuszba, kevesebben pluszba. Az élsportban az ember, esetünkben a galamb, de a ló is így működik, minél többet edzünk, annál nagyobb rutint szerzünk általa. De van egy lényeges különbség, éspedig az, hogy a gumi nem élőlény ezért idegileg nem terhelhető! A galamb is éppúgy mint a ló, nemcsak fizikailag terhelhető túl, hanem
idegileg is. Az utóbbi pedig nagyobb veszélyt rejt magában, ha időben nem vesszük észre, mint az első! Az a ló vagy galamb, aki idegileg túlterhelt, szinte biztos, hogy bármennyire lehet fizikailag topon, semmit nem fog elérni a versenyeken. A lovaknál könnyebben észre lehet venni ezeket a jeleket, első ilyen jel az étvágy csökkenése vagy a ló esetében, amikor bemegyünk a bokszába, azonnal beáll a sarokba és farral nekünk fordul. Szinte mutatja, hogy nincs kedve edzeni,vagy nem akarja magát hagyni felnyergelni, nem akar kimenni a bokszból, ágaskodik vagy nem előre akar menni, hanem tolat, de még sorolhatnám, mivel száz ilyen jel van. A trénerek között is van tréner, vagy olyan aki csak annak mondja magát. Az első azonnal észreveszi és keresi a hibát, a másik erővel kényszeríti a lovat a munkára, aminek végül semmi értelme nincs, mert az ilyen lovak vagy nem mennek be a startgépbe, vagy amire oda érnek, hogy startoljanak, addigra teljesen leizzadnak és annyira idegesek, hogy nem tudnak összpontosítani a futamra.
A klasszis lovak nyugodtak és mintha semmi nem lenne, szinte nyugodtan besétálnak a startgépbe, és a start után lesöprik az ellenfeleket a pályáról, ezek oda vannak készítve, ahogy a gumi, amit írtam akkor robban csak, amikor kell, addig feszül és kivár. Ezek a lovak szakszerűen lettek felkészítve.
A galamboknál szintén meg kell különböztetni a fizikai és az idegi alapon történő túlterhelést. A fizikai túlterhelés jele nem az, amikor a galamb leszáll a tetőre és liheg vagy tollászkodik, ez azért van, mert a galamb nem tud izzadni és így hűti magát. A leggyakoribb jel, hogy késik mondjuk 5-10 percet a tréningekről és amikor hazajön, leül az itató melléés ott gubbaszt, míg a többiek vígan féloldalra feküdve pihennek a fészekben. Ilyenkor mindig meg kell vizsgálni a galambot, hogy nincs-e valamilyen sérülés rajta. Nyilván nem beteg, mert ezt amikor kosarazom be őket, mindig ellenőrzöm és a trágyát a fészkekben minden egyednél külön megnézem. Ez lehet olyan jel is, mondjuk, hogy nem akar enni. Lesoványodik, nem ül fel a fészkére, nem védi a fészkét, stb. Az a galamb, amelyik idegileg van kifáradva, az általában rendben van fizikailag, csak éppen este késve vagy másnap jön haza a tréningekről. Vad, nem engedi magát megfogni, ideges a kosárban, oda-vissza futkározik, stb, nem úgy viselkedik mint máskor. Én az ilyen galambokat szinte mindig kiselejtezem. Ezek hiába származnak bármilyen jó szülőktől, idegileg selejtek. Ezekből sosem lesz klasszis galamb, mivel az energiát, amit beleteszünk, elpocsékolják addigra amikorra a starthelyre érnek. A lovaknál itt-ott van agresszív ló, aki szinte megöli az embert a bokszban de azokra, amint rákerül a nyereg, teljesen megváltoznak és a munkára összpontosítanak. Galambban ilyet még nem láttam. A másik dolog, amiért ilyeneket ki kell selejtezni pedig az, hogy elrontják a többi galambot is. Amikor látjuk,hogy az egész állományunk mondjuk 20 %-a fáradt, akkor a tréningeket le kell redukálni vagy olyan módszert kell választani, ami a galamboknak új és tetszik nekik. Ilyen pl. az, hogy kicsukom a galambokat a dúcból akár 5 órára is és kint repkedhetnek, parádézhatnak annyit, amennyit csak bírnak, és azt csinálnak amit csak akarnak, leszállhatnak az udvarra de nem mehetnek be.
Ezt 2-4 napig is megcsinálom egymás után. Elviszem pénteken 200 km-re őket tréningre, ahol közösen engedem a tojókat és a hímeket. Hazaérés után 2 órát együtt hagyom őket. Szombaton pihennek és már nem mutatom meg a párokat egymásnak. Bekosarazom őket és vasárnap mint a sáskák, úgy fognak jönni a versenyről! Sok galambász panaszkodik , hogy a galambja egymás után több jó helyezést repült, azután elveszett,ez azért történt, mert túl volt terhelve és nem volt ideje regenerálódni továbbá a tréning módszer nem volt megfelelően kidolgozva! A tréner gyenge képességeinek köszönhetően ez a verseny már sok volt neki és nem fizikailag hanem idegi alapon.
A versenylovaknál a verseny szezon szinte sosem ér véget, hisz a lovakat folyamatosan készítik valamilyen versenyre. Persze én most a komolyabb teljesítményű lovakra gondolok. Itt is vannak trénerek és tulajdonosok, akik csak áprilistól novemberig futtatnak. Aztán téli pihenőre fogják a lovakat. Ez is jó módszer, mivel ilyenkor kipihenik a lovak a különféle sérüléseket, amik tréning közben szinte nem láthatók. Az adrenalin annyira magas náluk, hogy ilyen sérülések csak akkor láthatóak, ha már teljesen lelassul a ló. A téli időszakban, amikor csak sétálgatnak és januárban elkezdenek ügetni, teljesen kipihenik a lovak magukat és jöhet a következő szezonra való felkészülés. Ami lényeges különbség a galamb és a ló között, hogy a lovakat előre meghatározott versenyre készítik, ahol képességeinek
megfelelően kategóriában és távon fog versenyezni és ennek
megfelelően lesz odakészítve. Az igazi jó lovakat ritkán futtatják, mert hagyják, hogy legyen idejük regenerálódni a
nehezebb versenyek után, akár 3 hét pihenő is kijár, amikor csak kifutóban vagy vezetékelve sétáltatják. Meg van becsülve az elért eredmény, ha nem is nyert, akkor is megadják a további esélyt a felkészülésre.
Hiába lehet nekünk a világ legjobb galambja is, ha nem adjuk meg neki a maximumot, ami tőlünk telik, akkor hogyan tudjuk leszűrni a galamb képességét, hiszen a mi képességünk alacsonyabb a galambénál és mi rögtön ráfogjuk, hogy a galamb semmit sem ér. A galamboknak is, akiktől első díjat várunk el, meg kell adni az esélyt és a lehetőséget a cél eléréséhez. A lovassportban azért vannak a tenyésztők, a tulajok és az egész kiszolgáló személyzet, akik állatorvosokból , trénerekből , zsokékból és tréninglovasokból állnak! Hiába a tökéletes alapanyag ha azt nem tudja a tenyésztő anyagilag kifinanszírozni, mondjuk csak 70% -os szinten, abból a lóból szinte biztos csak 70% -os versenyző lesz! Hiába a még benne lévő 30% ami elveszik és a ló csak egy úgymond befutóra lesz elég vagy meg arra sem! Ezáltal az 1. osztályú alapanyag csak a 5. osztályban fog futkározni és nem futni! Ha Magyarországon születnek MESSIK vagy RONALDOK valószínűleg elvesznek, mivel gyenge a tréning lehetőség és gyenge az edzők tudása ahhoz, hogy kitudják belőlük hozni a maximumot!
Ha a galambunk, mondjuk vasárnap első díjat repült, legjobb ha a következő héten kihagyjuk, de persze a tréningeket éppúgy mint a többi elvégzi és a következő héten szinte versenyre kiéhezve a neki megfelelő távra nevezzük. Mindenki azt hiszi, ha nyert vasárnap, akkor a jövő héten is nyerni fog. Ez nem így van, mert elvesszük az esélyt attól hogy esetleg kipihenve, persze idegi pihenésről beszélek, a következő héten esetleg első vagy második díjat repüljön. A lovakat, akik lefutnak 1000 métert, amit 58 másodperc alatt tesznek meg, akkor miért pihentetik hetekig? Mert ők profik és tudják, hogy mennyibe került a ló, amíg idáig eljutott és nagy pénzt akarnak nyerni vele. Nem elégszenek meg a helyezéssel, mert azért nem fizetnek semmit. Minden sportban az első díj ér valamit. A galamboknál éppúgy kell csinálni, mint a lovaknál, én mindig így csináltam. Engem sosem érdekelt a kerületi bajnokság, azt az fogja megnyerni, akinek olyan galambjai vannak, hogy tízből lestoppolják a csapatot és kész. De minden bajnokságnak meg van a szépsége csak éppen ezektől a galambokból nem lehet eladni a fiatalokat, mert ilyen van bárhol. De elismerem a kerületi bajnokokat, mivel az is egy bajnokság és ott sem könnyű elsőnek lenni, sokszor éveken keresztül, különböző távokon! Én inkább törekszem a díj nyerő galambokra, nekem többet ér az a galamb, aki 5 útból nyer egy első díjat a többin meg nem helyezi magát, mint amelyik öt útból hoz öt 20 %-on belüli farok helyezést!, az előbbiből kevés van, maximum annyi amennyi verseny van az évben. Mindenki azt kérdi a verseny után, hogy kinyerte, nem azt hogy kinek van a legjobb csapata, mindenki első akar lenni, aki nem az vagy nem igazi vérbeli galambász vagy hazudik. De ez csak az én saját véleményem, tehát a lényeg
az esély megadása és a szakszerű felkészítés a kellő távra. Megfelelő egészségi állapot, jó genetikai hátterű galambok és ha ez együtt megvan, akkor szinte biztos a siker. Sosem szabad a galambtól lehetetlent elvárni mindig kell tudnunk a galambunk képességének határait.
A másik fontos dolog, hogy ezeket a tréningezési módszereket, amiket én itt leírok, nem szabad olyan idősebb galambokkal csinálni, akik eddig sosem tréningeztek ilyen szinten. Gondoljunk csak bele, egy 45
éves ember, aki eddig csak TV-ben látott élsportot, azt holnaptól valami profi sportolóval azonos módszerekkel tréningeztetnék, lehetetlent akarunk tőle!
Szinte biztos a kudarc és az is biztos hogy a galambok elvesznek előbb-utóbb. Ezt a módszert csak fiatal galambokkal lehet elkezdeni akik most maximum 1-2 évesek, de legjobb a teljesen fiatal 1-2 tollas fióka. Azokból is csak a igazi jó galambok maradnak meg. Nekem évente 200 galambból minimum 50 elveszett a tréningeken, mert nem bírják a kiképzést. A versenyeken általában a
veszteség nulla, minél nehezebb volt a verseny, nekem annál jobb. A galambokat max. 3-4 éves koráig érdemes versenyre fogni. Itt most a rövid és közép távról beszélek. Hosszútávnál elmehet talán 5 évesig. A lovaknál is bármilyen jó az
eredménye, max. átlagosan 5 éves korig versenyeztetik. A focisták is, ha reálisan belátják, hogy általában 30 éves korig tudnak top teljesítményt nyújtani a meccseken, utána maguktól abbahagyják, vagy elmennek alacsonyabb osztályba játszani, persze ezt embere válogatja!
Legközelebb a különféle trükkökről írok, amit a rövidtávú galambok motivációjára szolgálnak. Mindent az alapoktól kell kezdeni és a galambok amik jó genetikai háttérrel rendelkeznek kepések lesznek különleges eredmények elérésére ezekkel a módszerekkel! Szinte biztos hogy 60 százalékkal nagyobb az esélyük. Igaz amin írtam az a költségeken túl rengeteg munkával jár , de a sikernek ára van, nem elég kiállni az udvara és nézni ahogy a házkörül parádéznak a galambok a gyönyörű napsütésben, vagy terített asztal mellett órákig beszélgetni róla!
Valahogyan az a seprű nem sepert rendesen,sőt már nem is működik!Csak a hangulatkeltés miatt kellett foglalkoztatni,érdemben nem történt semmi!Olyan nesze semmi fogd meg jól dolog lett az egészből!Tiszta mai politika!
1987 ben mikor dübörgött a paramixó, gyorsan összeütöttek egy gyógyszert, ami szerintem hatástalan volt.Leoltottuk őket először, semmi hatás, pusztultak ugyan úgy, leoltottuk mégegyszer, semmi javulás, minden este dobáltam ki a dögöket.Kitaláltuk, hogy az új házam 10 x 12 méteres lebetonozott üres padláserébe felviszem őket, feltettem négyszög alakban négy itatót, azt remélve, hogy megszoknak egy itatót és arra járnak inni, talán nem fertőzik egymást! A vizet minden nap cseréltem és az itatókat fertőtlenítettem!
Ez hatott, elmult a betegség, azt nem tudom, hogy mi használt, lehet, hogy magától is elmult volna,de abban az időben így mentek a dolgok, nem volt tájékoztatás, a bajnokok nem árulták el a tikokat úgy kellet ellesni vagy a hallottakat összerakni! Most már nem így van!
Emlékszem, mentem gyógyszert felíratni a körzeti orvoshoz (17-18 évesen) a harmadiknál megkérdezte,hogy mi baja van magának, hogy ezek a gyógyszerek kellenek? Galamnoknak lesz, mondtam, elámult, de fel írta! Akkoriban így mentek a dolgok. Az öregek nm hittékel, hogy attól a háztartási blotban olcsón kapható premixektől és takarmány kiegészítményektől jönnek úgy a galambjaink, hogy az első hét úton mi ketten gyerekek voltunk az elsők! Több mint 50 tagból!
Bizony akkoriban csak a Tetrán és a Klorocid volt!(az urótóbbi bár csak lenne most is!)És jó volt,ráadásul még nem is horror áron lehetett kapni mint most,bármilyen állatgyógyászati gyógyszert!Csak hát Csernobil óta egyszerűen eltünt!Sőt még szerezni sem lehetett mert mint kiderült jó "sugárgyógyszer" volt és az egész gyári kapacitást vitték az Oroszoknak!Mint kórházi portás volt szerencsém ismerni a gyógyszer szállitókat ,még ők sem fértek hozzá úgy vigyáztak rá a gyárban!
Kezdő koromban, kb 45 - 50 éve, a trichót petrós fülpiszkálóval " kezeltük"! Etettünk granulált lucernát. granulált nyúltápot!Tetránt, klorocidot és ember gyógyszereket, nem is beszélve a háztartási boltban kapható premixeket,kiegészítóket! Volt ami használt, az meg maradt, volt ami nem, azt elhagytuk, de életben maradtak, sőt! Ez még időszámításunk előtt volt! Talán a haltáp se lenne rossz, főleg esőben!
Ebben a fejezetben amit most leírok egy olyan élethez nélkülözhetetlen dologról lesz szó ami nélkül nincs esély a galambok felneveléséhez.
Ez a nélkülözhetetlen dolog a begytej, más néven pép!
Erről a témáról nem sok anyagot lehet olvasni, pedig a posta galamb tartásában, nevelésében nagy szerepe van. Nélküle nincs egészséges fiatal és nincs versenyzés sem! Ez olyan mint nekünk az anyatej!
De mi is ez valójában?
Én személy szerint nagy figyelmet szentelek annak, hogy a galambjaim mindig a legjobb minőségű begytejjel rendelkezzenek és ezáltal egészséges és kellően fejlődő fiatalokat kapjak!
Ezzel nem vagyok egyedül, mert minden olyan nagy galambász aki a versenyzésben kimagasló eredményeket képes produkálni az nagyon odafigyel a galambjai begytej minőségének és mennyiségének legalább olyan fontosságot tulajdonítanak nekik mint a szarvasmarha tenyésztésben a tejtermelés és a borjúnevelés szempontjából vagy a lótenyésztésben a kellőképpen tejtermelő képességű kancák takarmányozásban és vitamin ellátásában!
Nagyon fontos hogy jó minőségű és zsírtartalmú begytej legyen a fiataloknak biztosítva.
Persze ezzel nem mondtam újat, ez logikus mert a begytej nemcsak létfontosságú tápláló anyagokat tartalmaz, hanem olyan életfontosságú komponenseket amelyek a fiókák egészségét védik és a védekező immunrendszer hatékonyságát pedig jelentősen növelik és gyorsítják!
A galamb tenyésztésben is bár erre eddig nemigen gondoltunk, hogy rendkívül fontos a szülő párok bevitelének mennyisége és minősége.
Ha tehát a szülő párok begytej termelése megfelelő akkor a fiókák gyorsabban egyenletesebben növekednek a csontozat és a belső szervek is test arányainak megfelelően fejlődnek ki.
Az élet indításához szükséges alap tehát a fiókák fiatalkori megfelelő étel ellátása vagyis az élet alapja az élelem ellátás.
Nagyon fontos a fiókák életében az első 7-8 nap, mert ilyenkor alakulnak ki a belső szervek a szív az izomzat a csontok ki tudnak fejlődni és a szervezet alkalmassá válik a megfelelő tréning után a hosszabb távú repülésre is. A későbbiek során akár három hónapos korukban már több száz kilométeres versenyeket is képesek meg repülni!
Hogyan állapíthatjuk meg a szülő párok jó vagy rossz minőségű begytej termelését?
A válaszom a következő:
Elsősorban a fiókák ellenőrzése során tapasztalt súlygyarapodása ha elegendő és jó minőségű begytej áll rendelkezésükre a fiókák akkor nyugodtak és egyenletesen növekednek! Szemmel látható, hogy tele a begyük sárgás péppel, akkor nincs baj, de mindenki látott már kis fiókát pép után sírni! Mikor a begyében néhány szem magot érezni vagy még azt sem! Ez akkor fordul elő amikor a szülők valami miatt megszüntetik a pép termelését és a fiatal ha meg éli a 8-10. napot akkor megmarad, de már nem lesz jó semmire! Satnyán nevelkedett, legjobb likvidálni!
A másik esetben akkor fordult elő a pépelés hiánya, amikor nagy időkülönbséggel tesszük a dajkák alá a felnevelésre a tojásokat. Vagy korán kelnek ki amikor még nem indult meg a szülőknél a pép termelés, vagy későn kelnek ki és már a szülők túl vannak a pépelés idején! Ezért nagyon oda kell figyelni a tojások cserélésénél, hogy az eredeti letojástól +- 2-3 napnál többel ne térjen el az alájuk rakott tojások ideje! Ez főleg tavasszal fordul elő az özvegyítés előtt vagy egész szezon alatt a természetes módon versenyzőknél!
Ha a fent említett emberi tényezőn túl még is csak hiba van a begytej termeléssel és az etetés szaporaságával akkor a fiókák sokat csipognak, ki másznak a fészekből, éhesek!
Ilyenkor közbe kell lépnünk, azonnal ki kell cserélni egy másik ugyan olyan korú fiatallal, egy óra múlva megnézni, hogy meg van e pépelve, ha igen visszacserélni. Ezt addig kell ismételgetni míg el nem érik azt a 7-8 napos kort amikor már magvakat is kaphatnak.
Az, hogy az eredeti szülők miért nem pépeltek rendesen, annak a kivizsgálása már más lapra tartozik...
A fióka nevelést én már évek óta a külön dúcban lévő texán galambokra bízom! Kiaknázom a texán galambok által nyújtott lehetőségeket vagyis őket használom a fiataljaim fel nevelésére, ugyanis texán sokkal jobb nevelő és sokkal nagyobb mennyiségben képes begytejet előállítani! Ezért akár 4-5-6 fiatalt is képes egyszerre felnevelni, kifogástalanul!
Egy tanulmányban olvastam, hogy a legtöbb fehérjét tartalmazó begytejet a postagalamb és a texán képes előállítani a harmadik helyen pedig a díszposta áll a többi galamb fajta jól le van maradva tőlük!
Azok a galambok amelyek nem tudják kellőképpen a begytej minőségét és mennyiségét az utódaiknak biztosítani azok hiába rendelkeznek rendkívül jó genetikai adottságokkal, mégis az ő általuk vég termékként kialakított utódok életképtelenek.
A begytej komponensei miből is áll?
A galambászok azt már évszázadokon át tapasztalták, amikor a nevelő szülő a begyében meg puhított előkészített eleséget a fióka begyébe juttatja egy bizonyos kísérő anyagot is hozzáad és ezt jobb kifejezés híján nevezzük begytejnek!
Voltak olyan tudósok akik úgy vélték, hogy ez az anyag egy bizonyos elhalt fehérje, meg túrósodott szerves vegyület ami a begy falain átjutva megy be és ott keveredik össze a begyben lévő megpuhult eleséggel!
Érdekességképp egy tanulmányban olvastam amit egy tudóscsoport Kanadában végzett el, mi szerint a galamb begyteje a következő komponensekből áll:
74 % ban víz, 1,30% ban különféle hamu, 12,40% ban fehérje, 1,32% ban különféle dúsított protein, 8,61% ban nyers zsírok alkotta komponens és 2,37% ban pedig fontos anyagok főként vitaminok!
A nyers zsírok tartalék tápláló anyagként a zsírszövetekben fordulnak elő amely a szervezet egyes helyein nagyobb mennyiségben halmozódik fel.
Egy bizonyos vegyi folyamat révén a galamb szervezete az egyben koncentrálja a begy falán át akárcsak a tehén szervezete a tejet a
tőgyben.
A begytej szerepe a fiókjaink fejlődésében!!!!
Nyilvánvaló hogy a begytej nemcsak élelem hanem olyan különleges összetételű komponens bázis, amely erősen befolyásolja a fiókák fejlődését erejét és majdani képességüket!
A begytej bizonyos védő anyagokat is tartalmaz és így védő hatást gyakorol a fiataljaink esetleges megbetegedésével szemben!
A begytej valósággal feltárja a takarmánykeverék magvait könnyen emészthetővé teszi és kiegészíti állati eredetű fehérjével.
Mint mindig ebben az esetben is lényeges hogy a fióka miként indul neki az életnek.
Annyi biztos, hogy a kifogástalanul nevelő szülő párok olyan utódokat tudnak felnevelni azért írom, hogy felnevelni mert nem minden esetben ugyanaz a biológiai szülő mint aki a fiókát kikölti és felneveli!
Mint már említettem, hogy ez nálam évek óta be van bizonyítva a gyakorlatban is kipróbálva, hogy a texan tenyész párjaim akár egyszerre 5-6 fiatalnak képesek kellő mennyiségű és minőségű begytejet biztosítani, amit ki merem jelenteni, hogy legalább olyan jó minőségű, mint bármelyik postagalamb által előállított begytej!
A szakszerű tenyésztés eredményeként és meggondolt párosítások eredményeként olyan fiatalokat nevelhetünk fel, amelyek szakszerű tartás és takarmányozás esetén olyan szervezettel fognak rendelkezni, amelyben a csontváz, az izomzat, a szív, a tüdő működése tökéletes lesz!
256Befejezésül leírom, hogy a tökéletes minőségű begytej előállításához szükséges takarmány receptúrát, amit én a texan galambjaimmal
etetek, mivel nálam csakis ők nevelik az összes fiatalt!
Úgy gondolom, amit már gyakorlatból is mondhatok, hogy a legszebb fiatalok a következő receptúra etetésével érhetők el:
Nálam a texán galambok napi 3-4 óránként kapják etetésre a takarmányt, ami 50 % ban pulykák etetésére legyártott granulátum, abból is a következő összetételben:
30 % ban pulyka 2. granulátum,
20 % ban pulyka 1. granulátum vagy dara,
10 % mogyoró és a maradék
40% pedig a lehető legjobb verseny takarmány ami a kapható!
Ki szeretném emelni a rendkívül gazdag emésztő korlátlan mennyiségű fogyasztási lehetőségeit amit négyféle gyártótól szerzek be és keverem ezeket össze, valamint nagyon nagy előszeretettel alkalmazva ebben az esetben is a dr Riesz István által forgalmazott AYURVEDA készítményeket, amik ötezer éves indiai receptúrák által készült különféle stresszoldó és immunrendszer erősítők, ezeket szinte napi szinten alkalmazom a tenyész galambjaimnál!
Úgy gondolom ezt a begytejről és a pépelésről szóló írásommal nem mondtam semmi újat, mert ezeket minden valamirevaló galambásznak tudnia kell!
Ez akkor történt mikor még egyben volt az egyesület kb.45 - 50 fővel! Egyik tag társunkat megharapta egy kutya, bekötött lábbal rövidnadrágban jött a gyűjtésre. Persze hogy mindenki megkérdezte, hogy mi történt? Ő becsülettel válaszolt, hogy alig, hogy belépett mindegy hová, nekiugrott egy hatalmas tacskó leteperte, küzdöttek egy darabig és ezt a sérülést kapta! Nem igaz nem így volt, valóban egy tacskó kapta meg a lábát, alig látszott, de arra nem gondolt, hogy a méretes kötés láttán mindenki megkérdezi, hogy mi történt? Már vagy huszaggyára mondja el a történetet, nagy részletességgel, mi meg azoknak akik bejöttek a gyűjtőhelyre szóltunk, hogy kérdezze már meg, hogy mi történt? Már több mint 30 embernek adta elő a tragédiát, mikor rájött, hogy szívatják! Mondott egy cifrát és lekapta a kötést, alig látszott a seb, de még egyszer elmondta, hogy nézzük meg, de akkor már dőlt az egész társaság!
A másik eset egyik hosszútávú verseny alkalmával történt, hogy hogy nem az egyik közepesnél valamivel jobb tenyésztő 7 galambot tett a listára az elküldött 10 db ból! Ez fantasztikus eredmény volt, meg sem tudta közelíteni senki! Élete legjobb eredménye volt! Mindenki gratulált neki, csak így tovább biztatással!
Eljött a következő verseny, totál csőd, egy sem került a listára! A barátunk csak rázta a fejét, meredten nézte a listáját és ezt mondogatta:
Nem értem, mindent ugyan úgy csináltam mint a múlt héten, nem értem!
Mi már a múlt héten sem értettük - szólalt meg valaki, a jelenlévők nem titkolt derültsége közepette.
A magyar postagalambsport és hírszolgálat szakmai fejlődése szintén 1882-ig nyúlik vissza a Columbia Magyar Galambtenyésztők Köre megalakulásáig. 1886-ban szervezték az első magyar postagalamb versenyt. Az I. világháborúban fontos hírszerzési feladatokat láttak el a postagalambok. 1939-ben a kölni kiállításon a magyar galambok 2. helyezést szereztek. A II. világháború alatt sikerült a postagalambok „kétirányú” hazatérési képességét kifejleszteni. 1948-ban Londonban megalakult a Nemzetközi Postagalambsport Szövetség (FCI), melynek Magyarország 1957-ben lett tagja. 1975-ben Olimpiát rendeztünk! 1970-ben Európa számára Anker Alfonz már nemzetközi hírű szaktekintély, hazánkban figyelemre méltó eredményekkel rendelkezett. 1982-ben a Szövetség fennállásának 100. évfordulóján Magyarország nagy sikerű Spartakiádot szervezett. 1985-ben a Maraton Klub megrendezte első 1000 km-es versenyét. Az 1990-es évek elején elindult az első magyar helyszínű nemzetközi postagalamb teszttelep működése (Anker Alfonz Nemzetközi Postagalamb Teszttelep – Kaposvár), ezt több hazai teszttelep létesítése követte. Az 1994-es rostocki verseny fődíja egy személyautó volt, ezzel meghonosodott a komoly pénzdíjas versenyek sora Magyarországon. 2001-ben a dél-afrikai nemzetközi teszttelepi megmérettetésen a magyar postagalambászok csapat világbajnoki címet nyertek! 2002-ben a Szövetség fennállásának 120. évfordulóján Hajdúszoboszlón nemzetközi elismeréssel záruló teszttelepi versenysorozat zajlott, amelyet 2003 után 2004-ben is megrendezhetett a Magyar Postagalamb Sportszövetség.A galambok elhelyezése
A galambdúc telepítési körülményei:
Magyarországon uralkodó az észak, észak-nyugati széljárás ezért optimális déli, dél-keleti fekvéssel megépíteni a dúcot a huzat és a levegővel terjedő betegségek megelőzése érdekében. Fontos tényező a más dúcoktól való távolság. Nem előnyös, ha több dúc igen közel van egymáshoz, mert nagyobb a galambállományok keveredésének a veszélye, ami fokozza a kontakt és levegővel terjedő betegségek átvitelét. A takarmánytárolók, rétek, szántóföldek, erdők közelsége is fontos azért, mert a dúcba nagyobb eséllyel juthatnak fertőzést közvetítő rovarok (pl. alombogár, ami vírusokat, baktériumokat, gombatoxinokat közvetíthet) rágcsálók (pl. gondoljunk az egér paratífuszt közvetítő szerepére), vadmadarak (pl. veréb, gerle, amely szintén számos kórokozót terjeszthet). Nem elhanyagolható, hogy a szántóföldeken végzett növénytermesztéshez társuló vegyszerek használata is komoly veszélyforrás, valamint a honos ragadozómadarak is sok sérülést tudnak okozni. Az ilyen környékek közelében épített dúcoknál fel kell készülni a téli és tavaszi zárt tartás lehetőségére, amely megfelelő méretű volier-rendszer építésével oldható meg. A természetes vizek, szennyvizek közelségének ismerete is lényeges egyes fertőző betegségek terjedése szempontjából. A postagalambok berepülési ill. a vadmadarak vonulási útvonalai azért fontosak, mert a vadmadarak magyarországi pihenőhelyein leszálló postagalambok olyan egzotikus betegségekkel is fertőződhetnek, amelyek országunkban ismeretlenek.
Dúchigiéniai szempontok miatt fontos tudnunk, hogy a kerti, padlástéri, mellékhelyiségekre épített dúcok eltérő adottságokkal rendelkeznek. A földre épített kerti dúcok kezelése, rendben tartása egyszerűbb, de általában nyirkosabb, párásabb a dúc levegője, ezért jobban kell figyelni a higiéniára. A padlásokon épült dúcok általában szárazabbak, itt viszont galambjaink a meleg miatt hamarabb formába lendülnek, ami a versenyszezon végi eredményeinket befolyásolhatja. A hőmérséklet szabályozása és a szellőzés biztosítása nehezebb, a galambok kezelése körülményesebb (takarítás, fürdetés, szállítás), viszont kivitelezése olcsóbb. A két tipus közötti átmenetet képezik a kerti melléképületekre épített dúcok, amelyek az előbbi két típus előnyeit hordozzák.
A tetőszerkezetnek hő - és nedvszigetelőnek, jól szellőzőnek kell lennie, ezért optimális a cserépfedés, amely szellőző - és világítócserepek használatával optimális burkolatot jelent. Fontos, hogy a falak szintén jó hő - és nedvszigetelőek, takaríthatóak, fertőtleníthetőek legyenek (pl. megfelelő a tégla vagy fa és kőzetgyapot). Optimális a rácspadozat vagy a padlófűtéses fapadozat, amely száraz, pormentes, de megfelelő a 2 cm vastag préselt lemez alkalmazása is. A padozatra a falak széléhez 45 fokos szögben állított 10 cm-es deszka porfogóként szolgál, amely megakadályozza a dúc levegőjének és az itatóknak a porszennyeződését. Télen ajánlott a padozat alomanyaggal való borítása pl. borsószalmával. Csatorna alkalmazása célszerű, amelyet lombfogó rácshálóval kell fedni, hogy a galambok ne tudjanak beleinni. A szellőzőket a padozat magasságában és a tetőszerkezetbe célszerű építeni, hogy a megfelelő oxigénellátást, pormentesítést és páratartalom szabályozást meg tudjuk oldani. Az ablakok feladata, hogy a maximális fénybebocsátást szolgálják, amit redőnnyel vagy sötétítő függönnyel célszerű szabályozni. Ez főleg az özvegy módszerrel röptető postagalambászok számára ajánlott. Legfontosabb a galambok telepítési sűrűsége. Minimum 1mł-t kell biztosítanunk páronként, ha ettől több galambot tartunk, számíthatunk az indikátorbetegségek megjelenésére. A megvilágítás szempontjából azt lehet mondani, hogy minimum az újságolvasáshoz elegendő fény legyen a dúcban nappal. A dúc jó szellőzése elengedhetetlen a friss oxigén ellátás, pormentesség és az optimális páratartalom szabályozása miatt, de fontos, hogy ne legyen huzat a dúcban, amit egy egyszerű dohányfüst-próbával ellenőrizhetünk. A galambok optimális hőigénye 5-28 C között van, ezért ezt télen-nyáron biztosítanunk kell.
A galambházainkat a tartott fajta igényeihez igazodva tervezzük meg. A dúcok alapméretei: belmagasság: 1.9-2.1 m, szélesség: 2-3 m, mélység: 2-2.5 m. Fontos, hogy rendelkezzünk legalább egy volieres (volier: a dúccal összefüggésben álló 2x2 cm-es lyuksűrűségű 5 oldalú rácsháló, amely a föld felszínétől legalább 0.5 m-re felemelt, a dúc kijáratához rögzített, a dúccal közel azonos méretű építmény) tenyész dúccal, amelyben az értékes tenyész egyedeket úgy tudjuk elhelyezni, hogy azok szabadon járhatnak ki a volierbe, napozhatnak, fürödhetnek, párosodhatnak, viszont nem kell tartanunk a ragadozók támadásától, a rágcsálóktól és a vadmadaraktól. Rendelkeznünk kell továbbá egy fiatalok dúcával, amelyben rendszerint csak un. „lepkeülőkéket” vagy ülőszekrényt helyeznek el, melynek a cellamérete kb. 25x25 cm, valamint a fajta igényeihez alkalmazkodó „fő” dúccal. Ez pl. a röpgalambokat vagy postagalambokat tartó tenyésztők esetén jelentheti a versenygalambok, ezek közül is a tojók és a hímek külön dúcrészét is. Fontos lenne egy elkülönítő dúc alkalmazása is, ahol a kezelésre szoruló, karanténozott galambokat a többitől elkülönített helyen tudjuk tartani.A galambházhoz tartozó kellékek: fészekberendezések optimális mérete 80x40x40 cm-es. Anyaga általában préselt lemezből készül. Almozásra megfelelő a faforgács vagy széna. A fészekfülkékbe fészektányért kell helyezni. Ez általában gipszből vagy műanyagból készül. Ebbe a galamb maga hord fészekanyagot, ami kb. 10-15 cm-es gallyakból áll, de mi magunk is pótolhatjuk ezt faforgáccsal, szénával vagy szalmával. Az etetők szempontjából fontos, hogy az állomány létszámának megfelelő méretű, takarítható, fertőtleníthető berendezéseink legyenek. Az itatók közül a műanyag itatók kevésbé algásodnak, tisztíthatók, dobogóra helyezve kevésbé szennyeződnek. Az ásványianyag-tartóban vagy gritt etetőben az emésztéshez nélkülözhetetlen ásványi anyagokat tudjuk folyamatosan biztosítani. A fürdető edények, amelyek mélysége legalább 10 cm. A galambok dúcból való ki-berepülését biztosító bejárók. A galambtenyésztők fontos kiegészítő kellékei a szállító rekeszek, amely fából, vesszőből, fémből, műanyagból készülhetnek.A galambok tartása, gondozása Galambtenyésztés-tartás főbb elemei A tenyész dúc jellemzői: Az 1 mł / pár telepítési sűrűség megléte kardinális kérdés a tenyész dúcban, amelyben biztosítanunk kell a friss levegőt, megfelelő mennyiségű oxigént, a természetes fény jótékony hatását. A dúcnak száraznak kell lennie, amely könnyen, hatékonyan takarítható, fertőtleníthető. Mindezek mellet nagyon fontos, hogy a tenyész dúcban olyan fészekrendszert hozzunk létre, amelyben tenyész galambjaink kényelmesen fel tudják nevelni fiókáikat. A 80x40x40 cm-es, középen és elöl 2 cm-es rácsméretű pálcákkal osztott fészekfülkék jól használhatók. Ezeket 4 sorban és 5 oszlopban helyezzük el. Az alsó fészeksor 50 cm-re legyen a földtől. A tenyész dúc elengedhetetlen tartozéka a volier, ami optimális esetben 2x2 cm-es rácsos kivitelű, a föld szintjétől elemelt, a tenyész madarak számához igazodó méretű, könnyen fertőtleníthető. Szükséges egy külön dúcrész, amely a tenyészidőszak kezdete előtt a párjuktól elkülönített tojók számára szolgál. Ez a dúcrész meglehetősen puritán felszereltségű, csak ülőkék, egy etető, egy itató és egy grittetető a tartozéka. A leválasztott 28-30 napos fiatalok elhelyezésére külön dúcot tartunk. A sikeres tenyésztéshez természetesen szükség van az egészséges tenyészgalambokra, amelyeket az előző év tenyésztési tapasztalatai, valamint az évközi ill. a téli pihenőidőszak alatt gyűjtött tapasztalataink alapján szelektáltunk. Csak a paramyxo-vírus, szalmonellózis és himlő vírus ellen vakcinázott galambokat célszerű tenyésztésbe fogni.Szükség van továbbá a saját érvényesíteni kívánt szempontjaink szerint megfogalmazott tenyésztési célokra ill. a tenyésztési tervre, amelynek ismeretében a párosítás ideje alatt szakszerűen, megfontoltan tudjuk irányítani a folyamatot.A párosítás optimális ideje általában minden évben február, március hónapra esik.A pároztatás előkészítéséhez hozzátartozik a tenyészgalambok felkészítő takarmányozása a párosítás előtti 2-4 héttel, ami azt jelenti, hogy a nemek szerint külön dúcban elkülönített galambjaink számára visszafogott mennyiségben, de minőségében kifogástalan takarmányt biztosítsunk. Főleg fehérjében gazdag takarmányt etessünk (kukorica, hüvelyesek, köles, cirok, olajos magvak, stb,), amit A-, D-, és B-vitaminokkal és ásványi anyagokkal egészítsünk ki, mert ezek rendkívül hatékonyan javítják a kelési arányt, a fiatalok életképességét, valamint a tenyészgalambok is jobban bírják a nevelés terheit.
Ne feledkezzünk meg a tenyészdúc és a fiatalok dúcának szezon előtti szigorított fertőtlenítéséről (perzselővel kiégetni, klórmésszel kimeszelni, majd speciális fertőtlenítő oldattal kipermetezni)!
A pároztatás napján célszerű az egész napunkat a dúcban tölteni. A kijelölt párokat a kétrészes fészekfülkékbe helyezzük el. A jól felkészített párok 4-5 nap alatt fészekre szoktathatóak, a tojásrakás is egy-két nap differenciával a 8-10. napon megtörténik.
A tojások ellenőrzését feltétlenül el kell végeznünk. Különös tekintettel kell lennünk a vékony, rücskös, vércsíkos, lágy héjú tojásokat tojó galambjainkra. Ezeket az adatokat jegyezzük fel, mert a következő tenyészszezonra fontos információkat adhatnak. A fészküket kifejezetten jól védelmező, a kondíciójukból nem vesztő galambok mindig jó tenyészanyagot jelentenek.
A kotlás 17-18. napján kikelő fiatalok ellenőrzése hasonlóan fontos feladat. A kelésgyenge fiatalokat selejtezni kell.
A galambok tartása gondozása során az egyik legfontosabb feladatunk a galambok optimális takarmányozásának biztosítása. A takarmányozás galambjaink lét- és termelőszükségleteinek kielégítését szolgálja, ezért mind mennyiségében, mind pedig minőségében arányban kell állnia a galambjainkkal szemben elvárt teljesítménnyel.A galamb emésztőrendszere viszonylag rövid, így a takarmány rövid ideig van a béltraktusban, így az emésztés hatékonysága kicsi. Ezért koncentrált, energiában, fehérjében, zsírokban stb., gazdag jó minőségű, megfelelő mennyiségű takarmányt igényelnek. A béllakó hasznos baktériumoknak az emésztésben betöltött pozitív szerepe döntő. A szénhidrátok a galambok számára is elengedhetetlen energiaforrások. A szénhidrátok mellett igen fontosak a fehérjék, amelyek az „élet építőkövei”! Anyagforgalmuk jelentős hormonális kontroll alatt áll. A zsírsavak szervezetbe jutásának jelentőségét példázzák az esszenciális zsírsavak hiányában fellépő egészségügyi problémák.
A kikelt fiókák növekedési erélye szinte hihetetlen, hiszen a születéskori testtömegüket választási korra megharmincszorozzák! A fiatalok első tápláléka a begytej, ami a behabart vajhoz hasonló állagú, vitaminokban, ásványi anyagokban, fehérjékben, immunanyagokban gazdag táplálék. A fióka életének első hetében a begytej az egyetlen energia és fehérje forrása. Később már többé-kevésbé emésztett takarmányrészek is keverednek a begytejjel. A kisgalamb takarmánnyal való ellátásában egy hetes koráig főleg a tojók vesznek részt. Ezt a feladatot a 2. héttől egyre inkább a hímek veszik át. Ez érthető is, hiszen a kéthetes fiókák mellé a tojó már letojja a következő tojás-generációt.
A tenyészgalambok vitamin és ásványianyag ellátását folyamatosan biztosítanunk kell. A mindig friss, tiszta ivóvíz is elengedhetetlen, hiszen a fiókák csak a szülőktől kapják e tartalékokat.
A 28-30 napos fiatalokat külön a számukra előkészített dúcba helyezzük. Az ő takarmányuk nagy mennyiségben tartalmaz aprómagokat, mert ezek ízletesek és táplálóak is. A fiatalok vitamin- és ásványianyag pótlásáról mindig gondoskodni kell. Előfordulhat, hogy a fiatal galambunk nehezen tanulja meg magától, hogy hogyan kell innia az önitatóból, ezeknek a madaraknak kezdetben segítenünk kell.
A galambok téli pihenő időszak előtti selejtezését különböző szempontok szerint el kell végezni (egészségi állapot, tenyészérték, teljesítményérték, galambház méret, tenyészállatok száma, stb.), hogy a dúcban már csak a jövő generációja maradjon.
A sikeres tenyésztés alapeleme a tenyészállatok és a született utódok nyilvántartásba vétele, törzskönyvezése. Jelenleg a galambok törzskönyvezése, a pedigré nyilvántartása a tenyésztő feladata. Az egyedi jelölés alapja a lábgyűrű, amely a galamb fajtájának megfelelő méretű, zárt fém vagy műanyag jelzőgyűrű, amelyen egyedi azonosító szám található. Ezeket a gyűrűket a két galambász szövetség adja ki, regisztrálja. A Magyar Postagalamb Sportszövetség a gyűrűkhöz tartozó, azok kódszámával megegyező számú,tulajdonjogot is igazoló kártyával együtt adja ki a lábgyűrűket. Ezeket a jelzőket a galambok 8-12 napos korában kell a galambok lábára húzni, amely a növekedés során többé már nem távolítható el csak a gyűrű maradandó károsodásával, megrongálásával. Tartós egyedi megjelölés érhető el a galambok microchip-el való ellátásával is. Ezek a microchip-ek tartós használat során sem okoznak szöveti irritációt, eltávolításuk csak műtéti úton lehetséges, behelyezés után szabad szemmel nem láthatók, nem tapinthatók, csak speciális leolvasó készülékkel azonosíthatók. Használatuk csak a szövetségi gyűrűkkel együtt érvényes, drágák, de a jövő egyedi jelölésének eszközei lehetnek. A naposcsibepedigré-jelzők kis számozott alumínium lapok, amelyeket a galambok egyik szárnyredőjének bőrébe kell helyezni. Ezek a jelzők csak a törzskönyvi munka segédeszközeként használhatók, az állatok származásának igazolására nem alkalmasak, mint ahogyan a színes fém vagy alumíniumból készült jelzőgyűrűk sem. Ezen kívül számos tenyésztő alkalmaz un.névgyűrűket, amely a galamb tulajdonosának legfontosabb adatait tartalmazza (név, cím, telefonszám, stb.).
A versenyzők felkészítése, tréningeztetése az első versenyre!
ANNO
Mottó: „Ne adj tanácsot senkinek, mert a bölcsnek nincs rá szüksége, a buta meg úgy sem fogadja meg!”
(angol mondás)
Az elején meg szeretném kérni az olvasókat, hogy csakis azok olvassák végig ezt az írást akik komolyan gondolják az előttünk lévő verseny idő szakot vagyis komoly szándékkal állnak neki a 2026-s verseny évadnak.
Miért is mondom ezt? Ezt azért írom mivel már úgy veszem észre, hogy az írásaim megosztották a tagságot az egyik része azokból az emberekből áll akik tényleg tanulni és fejlődni szeretnének vagyis a megszokott és szerintem rossz irányban folytatott verseny módszereiket alkalmazták! Mivel idáig senki nem mondta nekik el a helyes utat, amivel kitörés lehet végrehajtani a közepes vagy még annál is gyengébb eredményekből, de a lényeg, hogy ezek az emberek tanulni és fejlődni szeretnének.
A másik csoport azokból az emberekből áll, akik nem akarnak fejlődni, nem akarnak tanulni és a tanulást a fejlődést elutasítják, pedig ők is azt hirdetik, hogy kell a fiatalítás meg a megújulás! De ez csak ködösítés, mivel ők meg elégszenek azokkal az eredményekkel, amiket ez idáig elértek és szerintük aki ezt a régi, elavult dagonyázást veszélyezteti az csak is ellenség lehet!
Vagyis azok akik jó eredményeket értek el valamikor megálltak a fejlődésben, mert azt hitték, hogy ők már mindent tudnak, nem keresték az újat a jobbat ezeknek a sorsa meg van pecsételve!
Egyet nem szabad elfelejtenünk, a profizmus ott kezdődik ahol a középszerűség véget ér és a középszerűség ott kezdődik ahol az amatőr izmus véget ér ez érvényes az élet minden területén! Ez a gondolat a mi sportunk jelszava is lehetne!
Szóval ezzel a bevezetéssel szeretnék megkérni mindenkit, hogy gondolják át reálisan, hogy mi a céljuk, mit szeretnének elérni és mit képesek tenni érte! Mennyi időt, pénzt és fáradságok tudnak áldozni rá!
Akkor térjünk a lényegre.
Nagyon fontos dolog amiről most írni fogok. Mint minden egyes sportágban a bajnokság végeztével egy hosszabb pihenő következik ami egy új szezon egy új verseny évad kezdetéig vagyis a felkészülés elkezdéséig tart.
A postagalamb sportban ez a új évad kezdete van akinek kissé nehezebb a rendkívül nagy ragadozó veszély miatt! Sok tenyésztő a galambjait kénytelen november elejétől február végéig vagy még annál is tovább zárva tartani! Ezzel nem is lenne baj, hogyha a mi esetünkben lévő madarak nem a sport teljesítmények után lennének értékelve, de úgy vannak, ezért május elején el kell kezdeniük a versenyeket. Na most itt el kell döntenünk, hogy milyen eredményeket szeretnénk elérni a 2026 os évben. Mivel az én írásaim a győzelemről szólnak, vagyis azt a célt tűzöm ki mindig magam elé és a barátaimtól is azt várom el, hogy a versenyeken első díjat nyerjenek, egy szezonban minél több alkalommal.
Természetesen ezt nem adják ingyen! Éppen ezért most felvázolom azt az alapvető hibákat amit nem szabad elkövetni. A gyógyszerezést a kezeléseket már nagyon sokszor leírtam, ezek pontos és tudatos alkalmazása a legfontosabb az edzésekre való felkészüléshez vagyis az állóképesség felépítéséhez! Természetesen a gyógyszereket más ugyan olyan hatóanyaggal rendelkező más gyógyszerekkel is kilehet váltani! Ahhoz, hogy a versenyállomány május elsején olyan állapotban legyen felkészítve a versenyekre, hogy győzelmet tudjunk célul kitűzni, ahhoz március 6 - án el kell kezdeni az állóképesség fokozatos kialakítását, ezalatt azt értem, hogy március 6 – án, hétfőn el kell kezdenünk az edzéseket, ami először a ház körüli tréningekkel kezdődik. Ami az első héten hétfőtől szombatig napi 45 perc kényszer repülést foglal magába, amit minden reggel a galamboknak meg kell hogy repüljenek anélkül, hogy egyszer is le szálljanak. A reggeli repülés után a galambok egész nap a dúcba
tartózkodnak és este egy órára szabad mozgást biztosítunk számukra. A vasárnapi nap egy fürdési nap és pihenési nap.
A következő héten hétfőtől szombatig ugyan ezt az edzéstervet követem csak napi egy órára fel növelve teljesítik a galambok a vasárnap éppúgy pihenőnap.
A harmadik héten hétfőn reggel a galambok megkezdik a magán tréningeket ami 25 km es távval kezdődik hétfőn, kedden 5 kilométerrel, szerdán 10 kilométerrel, csütörtök pénteken pedig 15 kilométerrel növekednek a távok egészen szombatig, szombaton visszamegyünk az alap távolságról a 15 km re. Vasárnapi nap mint mindig szabad.
A következő héten hétfőn a galambok 50 kilométeres távolságról kezdenek, természetesen légvonalban értendő, de délután már nincsenek kiengedve. A keddi nap a galambok reggel két órás kényszer repülés repülnek, délután pedig egy órás kényszer repülés. A szerdai nap szintén 50 km távolságról vannak engedve, délután pedig pihenek. Csütörtökön szintén kétfázisú edzés ami reggel két óra délután egy óra, Pénteken 50 km es távolságról repülnek és ezzel befejezik a hetet. Szombaton és vasárnap a galambok pihennek.
Hétfői nap a galambok 100 km es távon vannak engedve délután pihennek. Keddi nap a galambok reggel 3 óra kényszer repülést végeznek, délután 1 óra kényszer repülés. Ezzel a technikával csináljuk a hetet vagyis a 100 km távolság váltakozik a kényszer repülésekkel, ami naponta négy óra repülést jelent az előbbi idő megosztásokban. Szombat vasárnap pihenés. Hétfőn kezdődik az első edzés repülés 150 km es távolságról amit kedden reggel 3 óra kényszer repülés amit délután egy órával le vezetünk. Szerdai nap pihenés, csütörtökön 150 km tréning, amit pénteken a 3 óra reggel és este 1 óra kényszer repülés zár le. Szombaton és vasárnap pihennek.
Mivel április 27 - én lesz az első verseny így elérkeztünk a verseny hetébe. Itt a hétfői napot egy 200 kilométeres edző úttal kezdem ami a verseny helyszínéről lesz megrendezve, vagyis Bruno ból. Kedden a galambok pihenni fognak, szerdán 150 km es távolságról fogom őket engedni. Csütörtökön pihenés pénteken pedig kosarazni fogom a tojó galambjaimat, azért a tojókat, mert a hímeket otthon fogom hagyni és vasárnap egy 200 km es távról edző repülést rendezek nekik és ők kedden lesznek be kosarazva egy 250 km es útra.
Úgy gondolom mivel a galambjai mind egy évesek így kettéosztom a csapatot az egyik héten a tojók a másik héten a hímek fognak versenyezni, de kizárólagosan a rövid és középtávú galambomat készítem ide a többi 40 darab amik marathonos galambok azok a hosszútávú utakra készülnek! Ezeken az utakon csak simán tréning ként fognak részt venni. Szóval én így készítem fel a galambjaimat az első utakra, de ebből a felkészítésből szerintem aki akar az biztosan tud ötletet, hasznosat meríteni. Természetesen a tréning utakat többen, összefogva olcsóbban is meglehet csinálni! Minden ember eldöntheti, hogy ő mit szeretne elérni és annak a célnak megfelelően tudják ezen séma alapján a galambjaikat felkészíteni. Ehhez a felkészítéshez természetesen egy speciális étrendet igényel!
Erről később írok!
Pár éve befejeztem a versenyszerű galambászatot...
Üdv mindenkinek!Lassan itt a jó idő!Tegnap délelőtt láttam megjönni az idei első örvöst!Ez annyit jelent ,hogy az itt telelő ragadozók is elindulnak északra és jönnek délről az itt honosak!Meg hát az sem mindegy ,hogy majd jön a többi vándormadár is igy lassan kinyilnak a börtön kapujai kedvenc galambjaink előtt!
