Leszámolhat a múlt parasztjaival Index / 2007. 05. 06., 19:59 | Frissítve: 7 órája
Franciaország az Egyesült Államok barátja, és "mindig mellettük fogunk állni" - jelentette ki Sarkozy, ami egyben szakítást is jelent Chirac különutas francia külpolitikájával. Sarkozyről tudni lehetett, hogy a francia elittel szemben atlantista - George W. Bush a külföldi államfők közül elsőként gratulált győzelméhez.
Nicolas Sarkozynek két arca van. Amikor nincs Franciaországban, általában liberális megoldásokat hirdet országa gazdasági nehézségeire, az Egyesült Államokat és Nagy-Britanniát pedig követendő példának tekinti Otthon inkább a szélsőbb jobboldalnak tetsző megoldásokat, rendpártiságot és bevándorlási szigort hirdet. Mivel a választást megnyerte, most előbújhat maszkja mögül. Ha a liberális reformokat választja, a gettók népe akár fel is emelkedhet. Ha nem, akkor kemény világ vár a franciaországi muzulmánokra.
Sarkozyre mindenesetre nehéz feladat vár. Abban a Franciaországban kell liberális gazdasági reformokkal szétrobbantania a megkövült struktúrákat, ahol a liberalizmusnál talán csak az atlantizmus nagyobb szitokszó. Említettük már, hogy Sarkozy elkötelezett atlantista?
Akkor a tegnapi EU-dontes utan, hogy Torokorszag erett az EU csatlakozasra es megkezdik a targyalasokat, SZOSZERINT azzal az indokkal amit az agyongyalazott Bush mondott (lasd a topiknyitoban) tessek ujra gondolni az aamerika es Bush ellenesseget!
Lujza kedves, neha mar nagyon megremulok magamtol (nyamvadt lottoszamokkal meg nem megy az istenrt sem, no de az oncelu lenne az nem lenne helyes :-))))).
Tegnap irom, ma meg hir:
Demokrata vezércsel III.: Clintonné utolsó esélye
Király András
2004. július 1., csütörtök 11:22
A július végi demokrata jelölőgyűlés közeledtével felerősödtek a találgatások Kerry alelnökjelöltjével kapcsolatban. A meglepetéseket is tartalmazó listán természetesen Hillary Clinton is felbukkant, igazolva a demokraták dinasztikus vonzalmait. Hillary jelölését a demokraták egyik, neve elhallgatását kérő vezetője biztosra veszi.
Hillary motivációi könnyen magyarázhatóak. Ha Kerry nem győzi le Busht, az egyértelműen az elnökjelölt hibája, alelnökjelöltségével viszont Hillary biztos esélyesnek számíthat a 2008-as demokrata előválasztásokon. Ha Kerry nyerne, Clintonné lehetne az Egyesült Államok történetének első alelnökasszonya, ami szintén egyenes utat jelent a későbbi elnökjelöltséghez. Hillary így saját jogon is biztosíthatná magának a helyet a történelemkönyvekben - jegyezte meg a Drudge-nak nyilatkozó demokrata vezető.
Mindez persze egyszerű porhintés is lehet. A demokraták, akik a mai napig nem gyógyultak ki a Kennedy-klán iránti vonzalmukból a Clinton-házaspárban hasonló dinasztikus lehetőséget látnak. Nem véletlen, hogy a demokrata elnökjelöltek jelentkezésének lezárása után is felmerültek olyan forgatókönyvek, amik Hillary jelöltségének esélyeit taglalták.
az a keet dolog amit mondasz viszonylag ellentetben is van egymassal.
ha a torokok velunk lennenek akkor amerika tulnyomo hatalmi szerepe meeg jobban megkerdojelezodne. az onallo europai hatalmi centrum kialakitasahoz torokorszagra es oroszorszagra igenis nagy szukseg lenne.
persze akkor el kell dontened hogy mit nem szeretsz jobban.
de en sem szeretem a torokoket. olyan kis mokany, bajuszos emberek.
az olaszok bezzeg maasok. azok olyan kis mokany aranyos bajuszos emberek...
Demszky négyszeri megválasztásának rejtelmeibe ne menjünk bele, de szvsz nem a jól (?) sikerült koronái játszották a főszerepet. Sőt:)
on
Ami idetartozik: tisztelt jobbos kollégáink a) saját maguk hülyének tettetésével, b) a minden fűszálba belekötéssel, c) az ellenoldal lehülyézésével igyekeztek egész nap elkenni a tényt, hogy téves volt a párhuzam. (A módszerekre nem írom, hogy "szokás szerint", ismerek jobbost, aki nem így vitatkozik.)
Téves, mert:
- Bush és bármely kormány képviselője nyugodtan beleszólhat nemzetközi kapcsolatokba, főleg ha a saját szövetségeseiről van szó (Törökország felvételének sürgetése mellesleg egy NATO-csúcs előtt hangzott el. Az EU-tagok túlnyomó többsége pedig NATO-tag is egyben, Törökország meg az USA egyik legfontosabb szövetségese. Az iraki ügyben GB mellett a legfontosabb.).
- Bármely kormány elvben nagyon korlátozottan vagy sehogy e szólhat bele más országok belügyeibe (pl. abba, hogy kit válasszanak meg elnöknek). Ezt persze folyton megsértik.
Másfelől:
- Arról, hogy ki lesz az USA elnöke/alelnöke, végső soron (sőt nem is túl végső soron, hanem egyetlen, megkötött kezű testület szintjének közbeiktatásával) a választók/szavazók döntenek. 84-ben nem azért nem lett nő az alelnök, mert Csernyenko nem engedte, vagy mert az elektoroknak nem tetszett, hanem mert a demokraták akkorát buktak a "populáris szavazóknál", mint ide Lacháza. Sőt ma már az is nagyrészt a választókon/szavazókon múlik, hogy kiből lesz elnökjelölt.
- Arról viszont, hogy kiből és mikor lesz EU-tag, végső soron sem a szavazók/választól döntenek, mert mire a bürokrácia és a kompromisszumok eredményeképpen létrejön egy döntés, fél Európában új kormányok és új összetételű parlamentek jelennek meg, az Európai Parlamentről nem is beszélve. Emlékezz rá, hogy micsoda hiszti volt az egy szál írországi népszavazásból.
arrol nem is irtal hogy a sok hulyek siman megvalasztjak a megelhetesi mosolygos demszkyt fopolgarmesternek.
kozben egy pohar vizet nem tudna szerezni ha szuksege lenne ra. egy jogi szerzodest nem fogalmazott meg EELETEEBEN!
de nagyon szeepek a fogai. a nok meg buknak a nok balvanyara. es gumicsizmaban UGYANOLYAN szepen mutatna mint orban viktor.
nem irtad meg brassernek hogy a valasztasokat a jolsikerult es retusalt reklamfoto, oriasplakat donti el... szappanok versenyeznek mosoporokkal. es fogkremekkel...
tehat az usaban nincs demokracia. az euban meg van.
hogyan valasztottak most ki a bizottsag portugal elnoket?
volt valami beleszolasod abba hogy ki legyen a bizottsag elnoke? annak a bizottsagnak ami az eu egyetlen komolyabban mukodo testulete?
szerintem nincs igazad pb baszogatasaban.
inkabb az eut kellene demokratiazalni es brusszeltol elvenni az antidemokratikus jogositvanyokat.
egyebkent inkabb velelmezem az eu gyors felbomlasat. vegul is a kozephatalmak gazdasagi es politikai befolyasa letrejott. miert koltenenek erre egy fillert is? hova mehetnenek a csatlosallamok?
hova tarthatnak a markukat?
a bovitessel az eunak szvsz veege... nincs egy elfogadhato idea ami az eut osszetartana.
Az, hogy az USA-ban az alkotmány szerint beiktattak egy kicsit torzító* etapot a "populáris voksok" és az elnök hivatalos megválasztása közé (de e torzítás tekintetében pl. a magyar választási rendszer sem jobb), nem jelenti azt, hogy az emberek (százvalahány millió választó/választópolgár/szavazó) államonként nem az általuk preferált "ticket"-re szavaznak (hanem X elektorra, mert a pofája tetszik, vagy valamilyen párt jelöltjére, aki majd bekerül a parlamentbe, és ott részt vesz az elnökválasztásban). Ismétlem, ez a procedúra gyakorlatilag összehasonlíthatatlanul közelebb áll a közvetlen demokráciához, mint az az eljárás, amivel ezt a Barrosót kiszemelték mint egyetlen jelöltet.
A témát egyébként nem én hoztam be, hanem lujza személyesen, én csak megjegyeztem, hogy a párhuzam rossz, már csak azért is, mert tényszerűen nem stimmel. Még oda is írtam az elején, hogy off. Ettől kezdve nem én gabalyodtam bele egyre jobban.
*Szóval off: ennek a "torzításnak" is volt értelme, valójában a kis államok javára súlyozott egy kicsit, de ez más lapra tartozik. A témához: bár az EU működése lenne ennyire kidolgozott.
"Fekete világbajnok erösember pl valszeg sokkal erösebb nálam, mégis zokon venném, ha idejönne és beledumálna, hogy mit egyek vacsorára."
Aha, oszt tenni mit tudnál ellene?
Az eredeti német cím : "Ich nerve, also bin ich" szójáték az "Ich denke, also bin ich" közmondásra. Magyarul "gondolkodom, tehát vagyok" - a SPIEGEL cikk címe ímigyen szvsz frappánsabb fordítás:
Az elektorokat (oppardon, bocsánat) legutóbb valóban csak 104 millió (azaz nem több száz millió) szavazó választotta meg. Nem tudok olyan vezetőválasztási procedúráról az EU-ban, amelyik csak annyira közvetett, mint az amerikai elnökválasztás. Ami ráadásul sokkal közvetlenebb, mint az EU-tagfelvétel, amiről eredetileg szó volt.
szerző: Romain Leick, Paris [magyarító: én, itt olvasó: te, ott]
Anglia, Németország, Spanyolország, Olaszország vagy Mexiko - valamennyihen háborúztak már Amerikával. Franciaország soha. Sőt, Párizs az USA legrégebbi katonai szövetségese - mégsem veszi Jaques Chirac a fáradtságot, hogy eltitkolja, mennyire az idegeire megy washingtoni kollégája.
Paris - "Barátok, akik 200 éve tisztelik és becsülik egyást" - mondogatja Chirac, amikor francia-amerikai kapcsolatokról van szó. De ez sem akadályozta meg, hogy Michael Winock történész szavai szerint: "Franciaország az az ország, ahol az antiamerikanizmus a legélénkebb és az is marad". Az isztambuli NATO csúcstalálkozó alkalmából ismét Chirac játszotta az US-elnök legakadékoskodóbb ellenzékének szerepét.
A Chirak és George W. közti antagonizmus kicsinységeken is lángra lobbanhat. Amint Bush Törökország mielőbbi EU-felvételét szorgalmazta, Chirac a legelemibb diplomatikus udvarisságra sem volt tekintettel: szokatlanul durva hangneben kikérte magának a nagy testvér beavatkozását európai belügyekbe. Az US-elnök túl messzire ment, vélte Chirac: "Olyan területre lépett, ami nem az övé. Ez olyan, mintha én kinyilatkoztanám neki, milyen is legyen az USA politikája Mexikoval szemben".
Ugyanakkor pontosan véve Chiracnak sincs semmi alapja, hogy sértve érezze magát. Lényegében ugyanúgy gondolkozik, mint Bush. Sőt, Törökország EU-ba való felvételéti folyamatát "visszafordíthatatlan"-nak tartja - ezzel nyilvánvalóan szembehelyezkedik a francia közvéleménnyel is, a saját kormánypártjának véleményével is.
A NATO-ban is, az ENSZ-ben is a francia államfő képviseli az USA hegemónikus hatalma elleni ellenállást, a nezetközi jog védelmezőjét, ő azon a nemzetek széles, ugyanakkor laza koalíciójának a népszerű szószólója, amelyeknek Bush "gonosz" elleni hadjárata kisértetiesnek tűnik. Isztambulban egyik kormányfő sem állt nyiltan mellé, de mégis félreérthetetlen volt, hogy sokan úgyanúgy gondolkoznak. Chirac személyesíti meg Európa "szelid hatalmát" Amerika "vad hatmával" szemben. Vele szemben Bush önkényesnek, arrogánsnak és bigottnak tűnik. Chirac elégedetten emlegeti a kifogásait Amerika iraki stratégiájával szemben: "Nem úgy néz ki, hogy valaiben is tévedtünk volna".
A befolyásos kolumnista Thomas L. Friedman már korábban neheztelve állapította meg a New York Timesben: "Franciaroszág nemcsak kényelmetlen szövetséges, nemcsak irigy rivális, hanem lassacskán az ellenségünk".
A valóságban azonban a viszony természetesen komplikáltabb. Nem ellenszenv és ellenségeskedés, hanem féltékenység jellemzi a francia-USA kapcsolatokat. Mindkét állam a világ legrégibb modern köztársaságának tartja magát, úgy néznek egymásra, mint az ideális nemzetek szépségversenyén az ikernővérek, mint a felvilágosodás gyermekei, akiknek 1789 óta a Bill of Rights és az emberi jogok nyilatkozata áll a hitvallásuk középpontjában. A kommunizmus vége óta csak ők azok az országok, amelyek univerzális érvényességet követelnek és a civilizáció mintaképeinek tartják magukat - két misszinárius nemzet, amely a szabadságról és jogról alkotott a saját elképzelését a hivő buzgalmával akarja elterjeszteni a világon.
Mint nagy példaképe: Charles de Gaulle, aki a háború folyamán gyakran vitatkozott Franklin D. Roosevelt-tel, maga Chirac sem amerikaellenes. Fiatal diákként több hónapot töltött az USA-ban, a mai napig is lelkendezve emlékszik vissza erre az időre. Viszont Chirac tudja, hogy az amerikai hatalmi fölénnyel szembeni ellenállás is egy eszköz Franciaország elvesztett nagyságának újraéledésére.
Ezért heveskedik óvatosan ügyelve "mister Un-America", mint ahogy a Newsweek hetilap nevezte egyszer a francia államfőt, nehogy végleges kenyértörésre kerüljön sor. "Ha eltérő a véleményünk, akkor ezt ki is nyilvánítjuk" - magyarázta Chirac Isztanbulban a taktikáját. "Nem agresszivan mondjuk, de határozottan". Barátok vagyunk, de nem szolgák - a jövőben is kénytelen lesz a Fehér Ház ura az Elysée-palota urának ellenkezését meghallgatni. Mivel Chirac talán már nem egy nagyhatalom vezére, de a szurkáló politikájával tvábbra is globális játékos marad, mindaddig, amig ez marad a jelszava: "Szurkapiszkálok, tehát vagyok".
a nagy civilizált hatalmaknak nem volt vele semmi bajuk...
Aztán meg volt. Ma meg pláne lenne.
Speciel az USA is vett már fel szuverén államot, de meg tudom érteni, ha Mexicót nem akarja
Ha jól emléxem, Texas volt az egyetlen, amelyik független köztársaságból (majdnem) közvetlenül lett az USA állama. Miután bevonult az amerikai katonaság, és az USA-ból jött telepesekből álló helyi kormány már tíz éve kuncsorgott a felvételért. Ami se Mexikóról, se Kubáról nem mondható el.
Ne haragudj, de ami hir neked azt bizonyitotta, hogy igazad van Bushrol az eppen, hogy oriasi ongol volt!
Eppen azt bizonyitotta, hogy mennyire vakon elfogult itt mindneki az usa ellen, es meg azt sem veszik eszre ami eppen aktualis hir es kiutik az emberek szemet.
Azt bizonyitja, hogy meg az uriember angol katonak is kapasbol elaruljak szovetsegesuket ha az erdekuk ugy kivanja. Azok az allitolag elfogult amcsik meg olyat kertek szamon az angoloktol ami az o felelosseguk volt (lasd most is ok jaroroznek ott nem amcsik), meg a topik temajat ado torokoknek is mertek ultimatumot adni mikor azt akartak amit az iraniak.
Szoval kepmutatasert az EU-nak sem kell a szomszedba mennie...pedig jelen esetben meg igazuk is van a topik temajat illetoen, es meg ilyenkor sem kepesek kovetkezetesek lenni.
Szellemességed nem ismer határokat, de én azt írtam, hogy az USA egy ország (azaz nem "vehet fel a soraiba" csak úgy szuverén országokat, mint az EU), mire azt felelted, hogy szerinted az USA egy "államszövetség". Mire én azt mondtam, hogy nem az, és megpróbáltam megmagyarázni az államszövetség és a szövetségi állam közötti különbséget. Sajnálom, ha nem ment, Bush vagy akárki nyugodtan mondhatja, hogy tessék már felvenni az EU-ba Törökországot, aztán vagy meghallgatják, vagy nem, de az USA "nem veheti" fel Mexikót, ahogy Németország (ahol az egyes tartományoknak Brémától Mecklenburgig szintén van saját kormányuk) se Ausztriát, mert az egy másik szuverén állam. Alabama stb. nem szuverén, hanem el kell fogadnia a szövetségi törvényeket és a szövetségi kormány döntéseit. Btw attól, hogy "államnak" hívják, még nem állam definíció szerint, mert nem alakíthatja tetszése szerint a kapcsolatait más országokkal. Nem küldhet nagykövetet Szomáliföldre.
Állam, de nem nemzet. Van Alabamának magyarországi követsége? Tagja az ENSZ-nek? Talán elkerülte a figyelmedet, hogy az államok a 18. század végén egyesültek. És ha a szövetségi legfelsőbb bíróság kimondja egy állam törvényéről, hogy ellenkezik a szövetségi alkotmánnyal, akkor annak annyi.
érdekes, én mindig aszittem hogy a USA egy államszövetség, s egy nagy rakás államból áll, mint példul Alabama, Arizona, i ták dálse, egész Wyoming-ig..
Majd visszakérem az iskolapénzt.
Nem fogják visszaadni. Rosszul hitted. Az USA (Ausztrália, Brazília stb.) nem államszövetség, hanem szövetségi állam. A különbség az, hogy az utóbbi egy db állam, 1 db szövetségi kormánya, 1 db szövetségi költségvetése, 1 db hadserege, 1 db diplomáciai testülete, 1 db pénzneme stb. van. Alabamát vagy Minas Geraist senki nem nevezi sem országnak, sem nemzetnek.
Itt fakadok sírva...
Ne itt fakadj, hanem majd ha Magyarországnak cigány külügyminisztere vagy vezérkari főnöke lesz. Úgy értem, nem mutatóba egy díszkisebbségi, hanem tényleges hatalmi pozícióban. Én kömben csak arra céloztam, hogy olyan demokráciában, amit hagynak működni magától, elég lassan mennek a dolgok. Lehet, hogy 30 év múlva, kívánságod szerint, muszlim lesz az alelnök.
