Hát ha az én véleményemre van kíváncsi, a férfi ugyanúgy egyszerűsítéses melléknév, mint a helsinki. De a szótári és a helyesírási hagyomány ezt a felfogást nem osztja. A női cipő – férficipő kettőssége nyilvánvalóan komikus. Ráadásul a férfi egybeíratása nagyon bonyolult szituációkat eredményez például a sportnyelvben.
(NB. Nagyanyám az emlegetett férfimedencének volt állhatatos látogatója, de mindig hidegmedencének nevezte, pedig igazán régen kezdte a lukácsozást, tán az ötvenes, de legkésőbb a hatvanas években. Ez persze semmit nem zár ki, és nem erősít meg, csak örültem az alkalomnak, hogy megidézhetem őt.)
"tisztán férfiakból, tisztán nőkből, vagy mindkét nemű emberekből álló kórusról beszélünk"
Úgy gondolom, ez pontosításra szorul.
A Collegium Vocale Gent kórus magas szólamaiban egyaránt énekelnek férfiak és nők. A vegyeskar (én is szívesebben írnám egybe) attól vegeys, hogy férfihangok és női hangok is vannak benne. Ha egy Bach kórusművet klasszikus felállásban adnak elő, akkor esetleg nincsenek benne nők, hanem csak fiúk és férfiak. Nem is beszélve a barfokk énekesen nemi problémájáról.
Biztos, hogy a férfi mindig főnév? Sok dolog van, amelynek a nemhez tartozását a férfi-női szópár megfelelő tagja mutatja meg. A nők számára a női szabó készít ruhát, a frizurájukat a női fordrász készíti. A tárcámban van egy névjegy: Neher Kati férfi-női fodrász. A Lukácsban a hideg medencét a régiek ma is férfi medencének nevezik, a melegebb vizűt női-nek. Ebben a használatban szvsz a férfi ugyanúgy melléknév, mint a női, csak éppen az -i képző ugyanúgy elmarad róla, mint az i-re végződő helynevekről.
Más részről, úgy tűnik, valójában a női jelző a rendhagyó, hiszen a férfihang a férfiak hangja, a gyermekhang a gyerekek hangja, analógiásan a nő hangja a nőhang kellene, hogy legyen.
Például Luke Skywalker egyik karja a harcban megcsonkult, egy protézissel pótolták a hiányzó részt, azóta az egy 'vegyes kar' (élő és mechanikus részből áll). De nem 'vegyeskar'. Szerintem a jelentésszűkülés megérdemli az egybeírást.
Érdekes meglátás. Konkrétan mindkettő fennálhat a mi kórusunk esetében. Viszont amíg a nemzeti identitásnak nincs jelentősége egy énekkar esetében, addig annak nagyon is van, hogy tisztán férfiakból, tisztán nőkből, vagy mindkét nemű emberekből álló kórusról beszélünk.
"A női meg a vegyes melléknevek, a férfi meg a gyermek pedig főnevek."
Igen, ezt én is tudom, említettem is.
"...az utóbbiak jelöletlen birtokos jelzős összetételek"
Ez viszont nem jutott eszembe. Ebben az esetben egyértelmű ez egybe írás. De az nekem nem egyértelmű, hogy a "férfi" ill. "gyermek" főnevek itt valóban birtokos jelzős szerkezetek részei. Mert tekinthetem a férfikart "férfiak kara" értelemben, de tekintehem úgy is, mint "férfiakból álló kar", tehát itt a "férfi" egy olyan főnévi jelző, amely a jelzett szó ("kar") minőségét jelzi.
Másrészt, ha a mellékneves szerkezeteket nézem: "női kar", "vegyes kar", itt sem lehet szó fajtajelölésről? Előbbi forrás 107/b pontja. Mint említettem, a vegyes kar, a kórusok egyik fajtája, éppen az, amelyet említettél: a különböző nemű személyekből álló kórus. Külön írnak műveket ilyen kórusoknak és külön férfkarra, stb., külön szerveznek versenyeket, stb. Akkor miért nem "vegyeskar"? Mi a nyelvi különbség pl. a "gyorsvonat" szóval összehasonlítva?
Vagy esetleg ez egy határeset és hamarosan a 107/c. pont fog rá vonatkozni?
A női meg a vegyes melléknevek, a férfi meg a gyermek pedig főnevek. Így az előbbiek minőségjelzős szókapcsolatok, az utóbbiak jelöletlen birtokos jelzős összetételek. A fajtajelöléshez az egésznek nincs semmi köze. (NB. A vegyes szónak van olyan jelentése, hogy ’különböző nemű személyekből álló’, l. pl. vegyes páros.)
Kérlek benneteket, segítsetek eldönteni, hogy a "vegyes kar" vagy a "vegyeskar" alak a helyes. Úgy tudom, hogy a Magyar Helyesírás Szabályai szerint az előbbi alak a helyes. Viszont az utóbbi tapasztalataim szerint elterjedtebb és eddig én is úgy használtam. Távol álljon tőlem, hogy a szabálytalan de elterjedt írásmódhoz igazodjak, de szerintem az elterjedtségnek van némi alapja.
Konkrétan az, hogy bár a melléknévi jelzős "női kar", "vegyes kar" szerkezetek külön írandók, de a főnévi jelzős "férfikar", "gyermekkar" egybe. Mintha utóbbinál érvényesülne a fajtajelölésre vonatkozó, egybeírást elrendelő szabály, előbbinél pedig nem, holott az a melléknévi jelzős szerkezeteknél is létezik. Következetlenséget érzek ebben. A vegyes kar ugyanúgy az énekkarok egyik fajtája, mint a gyermekkar.
Esetleg a szabály szerint a "vegyes kar" most még külön írandó, de majdan a szokást követve egybe írandó lesz (szabály szerint)?
Mi a véleményetek?
(Elnézést kérek, ha ezekről már volt szó a topikban. Sajnos, most nincs időm átböngészni, de majd bepótolom.)
A szuperkönnyű-t elválasztanám az extraerős-től, mert a szuper nem önálló szó*, így mindig egybeírjuk. Úgy viselkedik tehát kb. mint az al-, ál-, a fő- minősítők (vö. AkH 111. pont).
(* Valójában persze a helyzet bonyolutabb, mert létezik persze egyszavas Szuper! kijelentés, ahol mintegy indulatszóként előfordul, meg létezik a határozói szuperül forma, de ezek csak azt jelzik, hogy az adott szó megindult a szóvá válás felé. Minden jelző (melléknév) azonban még [egyelőre?] nem minősül önálló szónak.)
Ami az extra szót illeti a melléknévi jelentése ’soron, szabványon, normál „értékkészleten” stb. kívüli’. Így van az extra kiadás ’soron kívüli kiadás’, extra méret ’szabványon kívüli, normáltól elütő méret’.
Vélhetően talán ezért értékelték „jelentésváltozásnak” az OH. szerkesztői a pozitív irányban fokozó értelmét. Tehát, ha játszunk a szavakkal: extra szűz ’pl. Szűz Mária, aki úgy volt szűz, hogy közben szűztől el nem várhatóan gyermeke született’ ≠ extraszűz ’nagyon szűz; a szűzség legfelső fokán álló’. – Ugyanez főnevet minősítve: extra liga ’a normál ligáktól elütő liga’ ≠ extraliga ’nagyon erős liga; a legjobb liga’.
Kérdés, hogy a Szabályzat 109. pontja vonatkozik-e rá (amely külön rendeli írni a fokozó szerepű melléknévi jelzőket (vö. "jó erős", "szép nagy"), vagy jelentésmódosult szóösszetételnek -- egyfajta olívaolajszűzség-típusnak (fokozatnak?) -- értelmezzük (vö. "gyorsvonat"). Ha jól értem, az Osiris Helyesírás ez utóbbi felfogást részesíti előnyben -- vö. extrakönnyű, szupertitkos --, bár ezekben az esetekben nehéz lenne megragadni, miben is áll a jelentésmódosulás.
Ha elfogadjuk, hogy a hang jelenthet személyt (valaki, aki más helyett beszél, vagyis kölcsönadja neki a hangját), akkor a magyar hang egy egyszerű jelzős szerkezet, indokolt a különírás.
Hát viszont olyan nincs, hogy: Ki Emma Watson szinkronszínésze a HP6-ban? Telly Savalas szinkronszínésze Inke László volt.
stáblista: Szinkronszínészek:
Szerintem amire felfigyeltél, az a hang több jelentése: Péter hangja csodálatosan cseng. Az a és o hangok magánhangzók.
Ha az ilyen jelentéskülönbség ok lenne az egybeírásra, akkor az édes rózsám megszólítást is egybe kéne írni, hiszen nem egy nagy cukortartalmú virágszálra gondolunk, hanem a babánkra. Aki nem újszülött.
Van ilyen jelentés? Például e helyett a mondat helyett: Simonyi Balázs gyakran szinkronszínészeskedik – mondanál ilyet: Simonyi Balázs gyakran magyarhangoskodik? Vagy: Simonyi Balázs gyakran lát el szinkronszínészi tevékenységet – mondanál ilyet: Simonyi Balázs gyakran lát el magyarhangi tevékenységet?
Szerintem ezek abszolút nonszensz mondatok. Ezért kértem példamondatot. Szerintem nincs a magyar hangnak ’szinkronszínész’ jelentése.
Igazából nem beszélhetünk eredeti és megváltozott jelentésről (mint mondjuk az 'eső kabát' és az 'esőkabát' esetében), mert a 'magyar hang' csakis a 'szinkronszínészt' jelenti...
Amúgy a sakkban a páros mérkőzés nem ugyanazt jelenti, mint teniszben, vagy asztaliteniszben. Hanem, hogy két ember csak egymással játszik, emiatt nem lehetne egybeírni? Mármint, itt nem arról van szó, hogy párok játszanak mérkőzést egymással. Emiatt meg nem mondhatnánk, hogy más lenne a szó jelentése, arra meg az egybeírás vonatkozik? Bár mondjuk az nem tudom, hogy működik, hogy maga a téma erősebb-e adott esetben, mint egy szabály. Tehát ha egyértelműen olyan szövegkörnyezetben van a szó, ahol mást jelent, gondolom ott akkor változik az egybeírás és különírás szabálya is, ha előfordulna ilyen eset.
A vízi sport különírandó (leginkább azért, mert így szerepel a helyesírási szótárakban, sok logikát a vízi egybe- és különírásában nem lehet találni).
A sakk-párosmérkőzés pont az érvelésed alapján írandó így, mozgószabályosan (a páros mérkőzés ugyanis különírandó, és ez alkot összetételt a sakk-kal).