Mint írtam (bármily szégyen is) sajnos sem időm, sem energiám nincs behatóbban tanulmányozni az OH-t.
Szerintem nem véletlen, hogy még a szakkönyvekben is sokszor több eltérő írásmódot használnak ezekre a szakkifejezésekre. Ezek szerint sokan vagyunk tudatlanok... :-(
Ez nem "szólás" kérdése, vegyetek már egy-egy OH-t példának okáért! Sikerorientált, így. Mi a fene magyarázhatná a kötőjelet, ez már az analfabétizmushoz közelít, bocs.
Észrevetted, hogy ugyanazt kérdezed újra meg újra? A jelöletlen szerkezeteket egybeírjuk (a kötőjel az egybeírás speciális esete). 'kapcsolatokra irányuló' -> 'kapcsolatorientált'
Persze, normálisan igen (alaptípus, alapművelet, alapeset), én csak arra célzok, hogy egy kellőképpen kollokviális nyelvhasználatban van olyan is, hogy 'alap adattípus', és azt jelenti, hogy 'alapvető adattípus'.
Szerintem az az 'alap', ami itt szerepel egy erősen kollokviális szó, mégpedig melléknév, aminek jelentése: 'alapvető', 'beépített', 'gyárilag rendelkezésre bocsátott', 'esszenciális', 'természetesen', 'kézenfekvő'.
Van alapadattípus és pl. kibővített adattípus, összetett adattípus vagy egyszerű adattípus is. Az alapadattípus egy az adott programozási nyelvben előre definiált adattípus, amelyből aztán más összetett adattípus hozható létre. De mondok jobbat: argumentumtípus-lista Ez így jó?
Van olyan, hogy ez az adattípus alap? Szerintem nincs. Azaz az alap nem minőségjelző. Ha nem minőségjelző, ámde jelöletlen, egybe kell írni. (És mivel nincs hét szótagos, az egybeírásnak a kötőjelező alfaját sem lehet választani.)
A jelölő(elem)mel az a baj, hogy nem a tagnek, hanem az elementnek a megfelelője, márpedig egy tag egy darab jelölőelemből, valamint ezen felül esetleges attribútumokból és ezek értékeiből áll. A teg is nagyon szép, csak én az angol nyílt ä-t egyszerűen nem azonosítom a magyar e betűvel. Viszont valóban szép, hogy a németek tudnak rendezni Tagtagot, a magyarok tegnapot.
Nyilván sokat jelent a megszokás, de nekem nem okoz nehézséget ez a szópár. Egyébként ha már lehet fantáziálni, én inkább a szerver-ügyfél párt fogadnám el, ugyanis a kliens egy korábbi szót foglal el, a szerver meg teljesen új.
A világháló amúgy benne van a Magyar Helyesírási Szótárban (ráadásul mechanikusan átvéve az internet szócikkét, pedig aztán "világháló" nevű intézmény végképp nincsen, a szabályos a reguláris helyett, a társításos az asszociatív helyett, a hasítótábla, a tagfüggvény nekem is idegenek. A címke komoly gond, mivel a tag nagyon félreérthető tud lenni. Ezért aztán sokan jelölő-nek fordítják (a jelölőnyelv hatására?). Ezért én már próbálékoztam teg-gel.
A következetlenségben maximálisan egyetértek. A választásban nem. A kiszolgálót sokkal minden bizonnyal kevesebben értik meg (és azok is sokkal lassabban), mint a szervert, ráadásul a kiszolgáló hosszabb, nehézkesebb is. Szóval én (hacsak nem kifejezetten Microsofthoz kapcsolódó szöveget kéne előállítanom) a webszerver – webkliens párt használnám.
NB. Most olvasok egy PHP-könyvet, és kifejezetten szenvedek az efféle túlfordításoktól, őrületesen lassítják az olvasást. És ezek közül valóban a kiszolgáló a legszolidabb, amit talán bizonyos helyzetben én is leírnék. De a Világháló (= internet? web?), szabályos kifejezés (= reguláris kifejezés), lekérdező karakterlánc (= query string, azaz az URL ? utáni része), társításos tömb (= asszociatív tömb), hasítótábla (= hash), tagfüggvény (= metódus), címke (= tag) kifejezett olvasási nehézséget okoznak. Ímé a purizmus átka.
Megteheted, csak ez következetlen. A Microsoft a honosítás során az ügyfél-kiszolgáló szópárt használja.
Egyébként a Google tanúsága szerint az arányok nagyjából egyenlőek, azzal, hogy a szerver/kiszolgáló előfordulása mind a két alapban többszöröse a kliens/ügyfélének
Köszönöm a választ! A webügyfél kifejezés az informatikában csak nagyon ritkán használt kifejezés. A webkiszolgáló és a webszerver viszont kb. 50-50%-ban fordul elő. Ezért én a webkiszolgáló, webkliens kifejezés mellett maradnék.
A főszabály az, hogy a több szóból álló szerkezeteket külön kell írni, ha a szavak szintaktikai összefüggése jelölve van. Próbáljuk ki ezt a webkiszolgáló-n!
Most nem érdemes azon vitatkozni, hogy melyik jelentés a helyes, (valószínűleg az irodalomban keveredik is néha), a lényeg az, hogy egyik szerkezetben sincsenek olyan viszonyító elemek (morfémák), amelyek a szerkezet összefüggéseit jelölnék. Következésképpen a főszabály rájuk nem érvényes, tehát egybe kell őket írni.
A különírás mellett könnyen döntünk, ha az előtagon van valamilyen rag, esetleg képző, amelyik a szintaktikai viszonyt jelöli.
Nem ilyen egyszerű a döntés, ha nincs viszonyító elem, mivel ez lehet, hogy csak látszat. Van ugyanis egy szerkezetfajta, a jelzős szerkezet, amely (nem mindig) nem tartalmaz viszontíó elemet, éppen ennek hiánya jelzi az összetartozást, azaz, ahogy mondani szokás, a viszonyító elem a zérómorféma (vagy nullmorféma), tehát a morféma hiánya. Ráadásul ez nem is kivétel, hanem gyakori: ilyenek a jelzős szerkezetek.
A webkiszolgáló azonban nem lehet ilyen, mert a web főnév (és itt nem lehet szó főnévi jelzőről, de ezt most nem fejteném ki), tehát a szerkezetekben rendszerint ragot, esetleg jelzőt kap.
Esetünkben tehát vagy a weben (működő) kiszolgáló szerkezet tömörítvénye, vagy birtokviszonyt fejez ki: a webnek a kiszolgálója.
Ez utóbbival kapcsolatban megjegyzem, fentebb valaki javasolta, hogy a nehézkes egybeírások helyett esetenként lehet jelölt birtokos szerkezetet használni.
Mindez azonosan vonatkozik a webkliensre is, azzal a más lapra tartozó kiegészítésssel, hogyha webkliens-t mondasz, mondj webszerver-t, de ha már - helyesen - webkiszolgáló-t mondtál, mondj nyugodtan webügyfél-t.
webképes A 'web' nem rövidítés vagy mozaikszó, nem is végződik néma hangra, tehát nincs szükség kötőjelre. (Pláne nincs ok külön írni, mivel nem jelző.)