Kedves hozzáértők, a következő kérdésben kérném a segítségeteket.
A műstaki gyakorlatban a fűtéstechnikában a kézmosáshoz, fürdéshez, stb. konyhában használt melegvizet "használati melegvíz"-nek nevezik, amit a rendes csapvízből, ivövízből melegítéssel állítanak elő. Ezt a vizet gyakran keringetik is, egy ún. cirkulációs szivattúval, mely egy egész rendszert képez szelepekkel és egyéb alkatrészekkel.
Hogyan kell helyesen írni: használatimelegvíz-cirkulációs rendszer? Elég bénán néz ki.
Műszaki szöveg fordításához kell, a németek egyszerűen elintézik, mindent egybeírnak: Trinkwarmwasserzirkulationssystem
Szeretném megkérdezni a tisztelt hivatásosakat, hogy a mértékegységek előtt milyen szóközt szoktak használni. Korrektúráznom kell, és a rövid mértékegységek előtti normál szóköz elég csúnyán néz ki. Pl.: 1,5 m, különösen ha sok van egymás mellett, és ragozottak is.
Viszont tudom, hogy kell eléjük szóköz (valamikor a Magyarulezen is volt erről szó, s emlékeim szerint a fokjel és a százalék volt ez alól kivétel, azok elé nem kell).
Én most 1/4 szélességű szóközt használok ilyenkor (U+2005 FOUR-PER-EM SPACE), de gondolkodom az 1/6-on...
Szerintem meg sokkal inkább azért, mert a különírás az alapállapot, a normális, az egybeírás pedig különleges eset. Ha választani kell, akkor nyilván a természetest, tehát a különírást fogja alkalmazni az ember, mert azt könyebb helyesnek érezni. Ráadásul statisztikai alapon is jobb eséllyel leszünk helyesek ezzel a megoldással.
Magam is tudok erre példákat, bár nem feltétlenül a helyesírás-ellenőrző rovására lehet írni. Például a pont utáni nagybetű, mint alapbeállítás, azzal jár, hogynsokan az gondolják, hogy a magyarban a hónapok nevét mindig nagybetűvel kell írni.
Ugyanakkor jó lenne tudatosítani, hogz a helyesírás-ellenőrző csak segédeszköz, de nem orákulum, hiszen azokban a helyzetekben, ahol a helyesírási döntés szemantikafüggő, nagyon kevés lehetősége van a számítógépnek.
Szerintem pedig érezhető szerepe van a helyesírás-ellenőrzőnek, mert ha elkezd terjedni valamiért egy rossz írásmód, és azt a helyesírás-ellenőrző nem tudja korrigálni, akkor az megjelenik előbb-utóbb a médiában is, és ha az ember ilyen helyen lát valamit (pláne, ha rendszeresen), hajlamos azt hinni, hogy az a helyes.
Nem hiszem, hogy a helyesírás-ellenőrző rovására lehetne írni, egyáltalán, nem hiszek abban, hogy a helyesírás-ellenőrzőnek ekkora hatása lenne.
Úgy hiszem, ennek egyrészt az lehet az oka, hogy a különírás növeli az írott szöveg tagoltságát. Ma olvastam Balogh József tanulmányában, hogy az emberi szem kb. 12 karakterenként "áll meg", és akkor kezdődik az információgyűjtés. Ez különösen abban az időben volt lényeges, amikor egyáltalán nem volt különírás, azaz az írott szöveg teljesen folyamatos volt, de az olvasó mégis kénytelen és képes volt szegmentálni.
Persze, ez a helyesírás-ellenőrzős megállapítás mégis megfog valamit az igazságból. A helyzet az, hogy amit adott szövegkörnyezetben egy kell írni, az kerülhet olyan szövegkörnyezetbe, ahol külön kell írni. Pl. A falfehér arcó áldozat remegett - szemben azzal az átlagos igazsággal, hogy A fal fehér.
Nemrég írtam valamelyik topikban: azért, mert a helyesírásellenőrző nem veszi észre, ha külön írtál egy összetett szót, mint pl 'fal fehér' vagy 'répa torta'.
Szerintem nem látod teljesen jól a hagyományt. Meglehet, azért jöttem ide kérdezni, hogy jobban lássam.
Az én guglim 49400/48400-ra adja a nagy mellű/nagymellű arányt... Azt viszont simán csak elírtam: a 18 600/99 a "nagyseggű" vs "nagy seggű" párosra vonatkozik, merthogy az a kérdéses szó.
Szerintem nem látod teljesen jól a hagyományt. Az én guglim 49400/48400-ra adja a nagy mellű/nagymellű arányt (persze utóbbiban benne lehetnek a "pöffeszkedő" értelemben vett nagymellűek is), a nemzeti szövegtár korpuszában pedig ugyanez 31/47. Tehát legalábbis szoros. Aztán meg a "hagyomány" szerintem nem szükségképpen esik egybe a kortárs nyelvhasználattal (jórészt ez utóbbit - vagy ennek egy nem is biztos, hogy reprezentatív szeletét - tapogatja le a gugli), hanem jelenti pl. a helyesírási szótárakban őrzött hagyományt is.
Ahogy én látom, a különírás és egybeírás a legsárkányosabb területek egyike a helyesírásunkban... Ez is olyan, mint az időjárás: mindenki csak panaszkodik miatta, de senki nem tesz semmit, hogy jobb legyen;)
Szomorúvá teszel, de kénytelen vagyok elfogadni a tényt. Viszont a szótár nem magyarázza, hogy miért írjuk külön a hagyomány ellenére - már ha jól látom a hagyományt, ami korántsem biztos.
Igen, általában a különírást javasolja, de épp azért említettem a 107/c pontot, ami a hagyományra hivatkozva bizonyos esetekben megengedi az egybeírást. És érzésem szerint ez pont az a bizonyos eset: gyakorlatilag mindenhol az egybeírt alakot találom.
Hát, ráronthatunk a zárójelezési paradoxonok legszebbikébe, hogy ui. mihez is járul az -ú, -ű képző, mert, ugye, nincs *hajú lány, *seggű nő, csak szőke hajú lány meg nagy seggű nő, vagyis az -Ú kézőnek egy egész jelzős szerkezet köll: (nagy segg) + ű. De mégis: a helesírás a nagy + (segg + ű) elemzés mellett teszi le a garast, és különírást ajánl.
E... Köszönöm a választ. Ezt most hogyan magyarázzam el? Azt hiszem, aludnom kéne egy keveset. Ugyanis nem a nagymellű érdekelt engem, hanem a nagyseggű, arra vonatkozik az aránypár, az szerepel egy cikk címében.
A nagymellű szót vajon egybe vagy külön kell írni? Szerintem egybe, mert 107/c. A gugliban 18 600/99 az arány az egybeírt javára, talán ez nevezhető kialakult szokásnak. Az analógiák is inkább erre mutatnak. Vélemény?
Nem, két kötőjeles a jó válasz. Mivel a kötőjeles összetett szó. Ugyanígy: egyhavi, egy hónapi, kétnapos, tizenkét napos. Igen, ilyenkor valóban egybecsúszik két jelentés. A műszakiak ezt az -(j)Ú képző használatával igyekeznek elhárítani. De hát a két kötőjelű szó is elég rémesen hangzik. Meg a tizenkét húrú gitár is.
(Sztem kétkötőjeles. A "két kötőjeles szó", az két db szó, a kötőjelet a kétkötőjelesben meg nem látom indokoltnak. Persze nem értek hozzá, úgyhogy simán tévedhetek.)