Jobban átgondolva, az 'al-' talán inkább valamiféle prefixum, és nem kötött tő, iugyanis nekem most nem ugrik be, hogy lehet belőle újabb szót létrehozni egy másik kötött tő hozzátételével. Például, a tipikus között tő "gyógy-" hoz közvetlenül hozzátehető az '-ít' igeképző, amely ugyancsak kötött tő. Ilyen az 'al-, bel-, kül-' esetébennem megy.
Azért a 'táv' önálló szó, nyelvújítási elvonás, főnév, szemben az 'ellen'-nel, amely névutó és igekötő (bár egyes irodalmi művekben az 'ellenség' jelentésben is szerepel), az 'al' pedig úgynevezett kötött tő (más terminológiával alaptő vagy fiktív tő), és mint ilyen, önmagában sosem fordul elő.
Ha a 'távadatfeldolgozás', 'távirányító', szavakat tekintjük, érezhetjük prefixumnak, ugyanígy a 'távtartó' tiszta összetett szó.
A 'mű' képzőjellege érzékelhető, azonban rendkívül szűk az alkalmazhatósági köre. Ahhoz, hogy képzőnek tekintsük, nagy mértékben módosítani kellene a képző fogalmát.
Esetleg nevezzük ki a 'mű'-t képzőnek, akkor nem merül fel a különírás lehetősége. Végül is, ritkán beszélünk 'mű'-ről önmagában, de ha igen, akkor is inkább 'művészi alkotás' értelemben, itt pedig nem arról van szó.
Két lehetőség van. Vagy egy szennyvíztisztításra való művet akar jelenteni, akkor külön: szennyvíztisztító mű (vö. AkH. 1984: 112), ha viszont szennyvíztiszítónak a művét akarja jelenteni, akkor összetétel, viszont semmi nem indokolja a kötőjelezését: szennyvíztisztítómű. (A Műszaki helyesírási szótárban mű nem szerepel, viszont van analóg példa: szennyvíztisztító telep.)
Ezek mind akkor írandók külön, ha melléknévi értékben (jelzőként, állítmányként) állnak, és akkor egybe, ha szófajváltáson keresztülmentve főnévi értékben (alanyként, tárgyként, határozóként).
Az indiaikender a Xerophyllum nemzetség neve, míg az indiai kender a Cannabis sativa indica alfajé. Utóbbi magas THC-tartalmáról, illetve a belőle készülő marihuánáról és hasisról nevezetes.
Hát ez valóban nagy kérdés, lehet rajta vitatkozni. A nyelvészek általában persze veled értenek egyet, a zoológusok nem. Lehetne olyat is választani, hogy a szaknyelvben és a köznyelvben másképp lenne írandó, ez ellentmond az összes többi szaknyelv helyesírási kezelésének. Az biztos, hogy általában csak állatrendszertani alapon lehet kezelni a fajnevek írását, de persze ki lehetne mondani, hogy van x darab kivétel (a fekete rigó jó eséllyel köztük lenne, mert állatani szakmunkákban is gyakori az egybeírása). Csak akkor meg a kivétel mint olyan okozna problémát. A növénytanban, ha jól emlékszem, egyetlen kivétel a vöröshagyma. (Amúgy meg vannak olyan esetek, amikor az egybeírás és a különírás taxont különít el egymástól. Az indiai kender termesztéséért például dutyi jár, míg az indiaikender termesztése teljesen ártatlan tevékenység.)
NB. A csilpcsalpfüzike egybeírandó, mivel a csilpcsalp nem önálló melléknév.
Ezzel a "feketerigó"-val röviden az a bajom, hogy ez a magyarban attól függetlenül összetett szó, hogy mit mondanak róla az ornitológusok. Magyarán: nem az ornitológusok feladatának érzem, hogy eldöntsék, miként írjuk le egy madár nevét. A csilpcsalp füzike még hagyján, azt szívesen átengedem nekik, de a feketerigó már rendesen része az alapszókincsemnek.
A nem szabatos nevekre nem mindig lehet alkalmazni a megfelelő szaknyelvi helyesírási szabályokat. Érvényes ez például különösen a birtokos szerkezetekre: Vénusz légycsapója, illetve a nagyon képszerű nevekre: feketeözvegy.
És a 'sárga rigó', az külön írandó? Az 'aranymálinkó' megy egybe? Pedig ugyanaz a kettő. És ha egy sárgarigót feketére festünk, vagyis fekete rigó lesz belőle, akkor megváltozik a helye a rendszertanban? Egyébként a 'fekete rigó' nősténye meg a 'barna rigó', ha tárgyilagosak akarunk lenni.
Elhiszem -- nyilván úgy, mint az énekes rigót. És nem úgy, mint a fenyőrigót. De bennem az eddig látottak alapján -- igaz, nem a szabályzatban néztem *szomorkodik* -- a "feketerigó" rögzült. Ezek szerint rosszul?
az ÉKSz2 szerint feketerigó, egybeírva. De még az Osirisnél sincsenek tisztában a madár rendszertani helyével, mert átengedték ezt: "... bár a magyarban a módosító hangsúlya erősebb az alaptagénál, az alaptag nem veszti el a hangsúlyát (vö. 'fekete ,madár) - hacsak nem összetett szóról van szó (vö. 'feketerigó)" (É. Kiss Katalin az Új magyar nyelvtan mondattani részében, 3. kiad., 37).