De az is lehet, hogy a következő reform utána egybeírandó lesz az "együttérez", és akkor meg ahhoz kell majd indoklást találni... akarom mondani, ez az egybeírás/különírás messze nem a legtisztább kérdés... (lásd pl a szabályzat 125d, 128d pontjait: egyes esetekben azért írjuk egybe, mert törtélmileg így alakult--- valaki mondja meg, kinek a 'történelmi érzéke' dönt például az "együttérző" vs "együtt érző" között)
Jakab Istvánnál (A magyar igekötő szófajtani útja. NytudÉrt. 112) ez szükséges feltétel. A példáiddal az a baj, hogy az összes igemódosító analóg lesz, nem csak az igekötők. Péter mindig könyvet olvas. Péter nem olvas könyvet mindig. A könyvet nem olvasók…
Az igekötésnek feltétele a lativusi jelentés, így a hozzá eleve hajlamos igekötővé válni, míg az együtt csak ’együtté, egybe’ jelentésben. Az együtt éreznek nincs lativusi jellege, ezért megy külön.
Ilyen extrapoláció nincs. Ha az együtt érez különírandó, akkor egyetlen képző nem ok az egybeírásra, tehát a szabály érvényesül: együttérző, függetlenül attól, hogy van olyan egyképzős, ami kivételként meg lett jelölve. Ha nincs valami a szótárban, akkor mindig a szabályok alkalmazásával kell létrehozni.
A hozzáért igekötős ige. A hozzáértő, hozzáértés tekinthető ennek származékának (bár sajnos jelentéstanilag nem stimmel a dolog). Ekkor világos az egybeírás. A másik lehetőség, hogy nincs hozzá ért ige (csak ért hozzá szókapcsolat), így a hozzáértő, hozzáértés jelentésváltozásosnak tekinthető, amiért egybeírandó. Egyik se túl elegáns érvelés, de ez van.
Az együtt névutó és határozószó, a hozzá vitatott kategória, "személyjeles viszonyrag", amelynek határozószói szerepe van.
Mind a kettő előfordulhat névelőként, és ebben a tekintetben nem igazán látok különbséget. Úgyhogy hajlok arra, hogy az együtt+érez inkább igekötősz szerkezet. De majd rumci megmondja, miért nem.
Ugye? Megkerülni mindent lehet... Szóval, ha ösztöneikre hallgatva a felsőfokot egybeírjuk, akkor furcsa lenne a középfokot viszont külön hagyni, tehát ott tartunk, hogy 'együtt érző, együttérzőbb, legegyüttérzőbb'.
BTW, a felsőfok hogy lesz? Együtt legérzőbb, legegyüttérzőbb, legegyütt érzőbb, legegyüttebb érző? (Dőltbetűvel írtam a nekem legrokonszenvesebb alakot.)
Ez már nincs benne a Magyar Helyesírás Szabályaiban, de ha az 'együttérzés' egybe írandó, akkor megkockáztathatjuk, hogy a melléknévi alakot is egybeírjuk
Hát, tkp ugyanarról van szó: osztozunk egy érzésben. Ami különbözik, az az 'érzés' szónak a jelentése: fiziológiai érzés (szaglás), vagy lelki érzés (bánat).
Segítséget szeretnék kérni (illetve kérek). Tudom, hogy a Word helyesírási modulja nem egy szentírás, mégis elbizonytalanít, hogy pirossal aláhúzza az "együttérzés" minden alakját, akár igeként, akár főnévként használom. Tényleg külön kellene írnom? Vagy csak akkor, ha "XY-nal együtt érzek valami ínycsiklandó illatot"? (Kérdésem apropója a német "Mitgefühl", illetve "mitfühlen".)