Az ember és az univerzum elválaszthatatlan egységet alkot. A minden összefügg az egyessel, és kölcsönösen befolyásolják egymást. Minden folyamatnak megvan máshol is a megfelelője. Csak meg kell hallani, érezni azt, ami ráhangolódás nélkül nem megy.
Hogyan lehet ezt másképpen értelmezni? Például úgy, hogy a Földet egy óriási mágnesnek képzeljük, és ezen a mágnesen stabil erővonalak húzódnak egyik pólustól a másikig. Közelebbről szemlélve azonban ezek a vonalak mégsem olyan stabilak, hanem rezegnek, akár a telefonhuzalok a szélben. A rezgéseket befolyásolja még a Nap, a Hold, a bolygók, a csillagok, a galaxisok, a Föld belsejében levő ércek, vízerek, kőzetek. Az erővonalak rezgése olyan, mint egy kozmikus zenekar szimfóniája. Az univerzum tehát szimfóniát játszik a Föld erővonalain. A Föld élőlényei � a halak, a baktériumok, a bogarak, a madarak, még az emberek is érzékelik a mágneses erővonalak rezgéseit, egyszersmind ők is rezegnek. A Föld élőlényei azonban a Naprendszer szimfóniájának és egymásnak más és más dallamai iránt vannak érzékenységgel hangolva, és ha ezeket a dallamokat valaki más is kívánja hallani, akkor hegyeznie kell rá a fülét, más szóval rá kell hangolódnia arra a bizonyos hangszerre. Ezek a ráhangolódások történhetnek különféle segédeszközökkel is, mint amilyen az inga vagy a varázsvessző is többek között. (�)
Szomorú vasárnap
száz fehér virággal
vártalak kedvesem
templomi imával.
Álmokat kergetõ
vasárnap délelõtt,
bánatom hintaja
nélküled visszajött.
Azóta szomorú
mindig a vasárnap,
könny csak az italom,
kenyerem a bánat.
Szomorú vasárnap.
Utolsó vasárnap
kedvesem gyere el,
pap is lesz, koporsó,
ravatal, gyászlepel.
Akkor is virág vár,
virág és - koporsó.
Virágos fák alatt
utam az utolsó.
Nyitva lesz szemem, hogy
még egyszer lássalak.
Ne féj a szememtõl,
holtan is áldalak...
A hinta mint strukturált inga
A hinta, amolyan “gyakorlati” inga.
A lengõmozgás hétköznapi infrastruktúrája.
Egy “pont” amelyen az öntudat ülni tud mozgás közben. Mozgó, mégis stabil, mert “fentrõl” be van biztosítva. Megvan a zuhanás illúziója, de nincs a leesés impaktusának kockázata. A hinta sosem találkozhat a “földdel”.
A hintázás ponthoz kötött repülés. A benne meglévõ szabadság és végtelenség érzet, a rögzítettség okán természetesen csak illúzió. A hintázás játék.
A tanulás tehát nem más, mint új szálak létrehozása egy adott feladat megoldása érdekében. Ily módon elvileg bármilyen feladat megoldható, vagyis bármire képesek lehetünk, pl. vízkeresésre varázsvesszővel, gondolatolvasásra, amputált ujjunk kinövesztésére. A gyakorlatban azonban figyelembe kell vennünk a "szálhasadás" korlátait, vagyis csak olyan feladatot tudunk megoldani, amelyhez hasonlót már megoldottunk. Először ugyanis más, de előzőleg már megoldott problémákhoz hasonlóan próbálkozunk az új feladat megoldásával, a kísérlet után levonjuk a megfelelő következtetéseket, és ezután végrehajtjuk a megfelelő módosításokat. Pl. csak akkor tanulhatjuk meg gyorsan az inga kezelését, ha dolgoztunk már eredményesen varázsvesszővel.
Az Inga lengésideje függvén a nehézség gyorsulásától, várhatólag segítségével a nehézség gyorsulása meghatározható, s tényleg az I.-val eszközölhető eme meghatározás legpontosabban. Éppen azért az I. egyike a legfontosabb tudományos eszközöknek. Vizszintes tengely körül forogható nehéz test.
„A középkor elõítéleteinek és csodaszerének lomtárából elõkerestem a varázsvesszõt, melyrõl a varázs az idõk folyamán amúgy is lekopott, s jobban illõ mechanikai érvelésekkel arra bírtam, hogy feleletet adjon. Az igaz, hogy nem arra kértem, hogy rejtett kincseket mutasson; arra sem, hogy ellenségeimet, ha vannak, megjelölje; csak azt kívántam tõle: engedjen bepillantani annak az erõnek rejtélyeibe, amely e földön mindent mozgat, mindennek kijelöli helyét…"
1. Nyugalmi állapot
/ nulla kilengés / a megnyugvás, a harmónia állapota /
2. Kilengés
/ diszharmónikus állapot / a maximális kilengés -
az adott pillanat határait jelöli /
Az inaga lényege természetesen a lengésben van.
Tehát a diszharmóniában.
Mozgása mindig a “megállapodást” keresi, de amint megtalálja - nyomban megszûnik létezni. Az álló inga elveszíti inga esszenciáját.
Csak inga lehetõség.
Potencia.
Az álló inga nem definiálható ingaként. A harmónia kizárja a mozgást, a mozgás megfelelõképpen kizája a harmóniát. Az inga óhatatlanúl átsuhan a harmónián. Ha a harmóniát tudatosítom, el is veszítem.
A véges öntudat végtelenné válásának lehetõsége az öntudat nemlétét tételezi. Az inga ellentmondása az, hogy képtelen úgy megállni, hogy önmaga maradjon, vagyis megõrizze “lengõ lényegét”. Ez az inga coincidentia oppositorumja. Ezért modellértékû.
A pszi képességeket a lakás legkisebb helyiségében is gyakorolhatjuk...
A WC-ben garantált a zavartalanság, többnyire széltől védett, nyugalmas hely, ahol tökéletesen kéznél van az inga, történetesen a WC-lehúzó lánc formájában. Ezzel az ingával az ürítés utáni nyitott, megtisztult állapotban ugyanúgy dolgozhatunk, mint más boltban kapható ingákkal, csak arra figyeljünk, hogy vékony, ne műanyag zsinór és nagyobbacska, lehetőleg lefelé keskenyedő nehezék legyen intim ingánkon. A zsinóron, vagy láncon függő súly egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy az energiák hatására képes elfordulni valamelyik irányba, mégpedig arra, ahol nagyobb a Föld vonzó ereje. Ha az inga rááll a mi auránkra, úgy lesz egy olyan helyünk a lakásban, ahol minden kérdésünkre garantáltan titokban és zavartalanul kapunk választ. Ingánk mozoghat jobbról balra, balról jobbra, körözhet, vagy egyszerűen kilenghet. Egyezzünk meg vele a válaszadás módjában és mienk a lehetőség …
A lábánál fogva, fejjel lefelé lógó akasztott. Úgy csüng, mint az inga. Keze hátul össze van kötözve. A legnagyobb erő ahhoz kell, hogy az ember saját egoitását hatályon kívül tudja helyezni. A vallás nyelvén ez, az áldozat. Ez a valami, ami az ember előtt mindig nyitva áll. Itt korlátlanul gyakorolhatja szabadságát. Mert az önfeláldozás a legszabadabb aktus. Keleten a leghatalmasabb jóga-gyakorlatok ennek a jelnek jegyében folynak le. Ilyen elsősorban a tibeti Csöd. Ez a morál jegye. És ugyanakkor természetesen a moral insanityé. Júdás és Prométheusz. Júdás szabad elhatározásából fel is akasztotta magát, s ha ítéletkor valamiért, ezért az egyetlen szabad tettéért kap kegyelmet. Prométheuszt, mivel nem volt ereje az áldozatot meghozni, a sziklára akasztották. Ez az egoista, és a szent. Ez a szerénység és az alázat jegye, és a tanítványoké. Ugyanakkor a szégyentelen mohóság jegye, amely végre is lábánál fogva fejjel lefelé lóg. Az újabb lélektan azt mondja, hogy iniciációs álmok akkor érnek csúcspontra, amikor valaki azt álmodja, hogy fel van akasztva. Miért?
Mert akkor szabadult fel. Akkor tudja a földet, egy szál kötélen függve ugyan, de mégis elhagyni. A szentséget megízlelni.
