Szerintem ezeket az embereket csak elkerülni lehet. Minimálisra, vagy nullára szorítani a kapcsolatot, kerülni a konfrontációt... Az ilyen arcátlan kaumgépek egyébként sose dőlnek be, ennek számtalan oka van, szóval ebben ne reménykedj.
ezalatt azt értem, hogy hogyan tudnám elérni, hogy ne legyen rám hatással... mert ugye az ő viselkedését, hozzáállását, manipulációját, másokra rátelepedését befolyásolni nem tudom... (vagyis szó szerint véve a méregfogat, azt kihúzni nem tudom...) tehát úgy tudom elejét venni a problémának, ha kivonom magam a hatása alól - vagyis nem engedem, hogy belém harapjon.
mondok egy példát: emberünk előszeretettel vetít dolgokat a külvilág felé, többnyire azok valóság- és/vagy igazságtartalmától függetlenül - önnön magát természetesen abszolút pozitívan/esendően stb feltüntetve, ahogy az aktuális történet megköveteli. A sztori többnyire 40-60%-ban igaz, szemtanúkkal alátámasztott, konkrét tények is vannak benne, a többi rész pedig a jótékonyan elhallgatott/kétértelmű-félreérthető részleteket tartalmazza, itt-ott kiszínezve, tupírozva. A végeredmény pedig egy olyan maszlag lesz, aminek a valóságtartalmát nem kérdőjelezi meg senki (hiszen látszólag minden stimmel), az előadásmód pedig a jófej/humorkodós/könnyed stílus, ami pedig erősíti a szimpátiát - részemről pedig a hányingert.
És ezt olyan ügyesen csinálja, hogy a célközönség gyanútlanul, újra és újra bekajálja a dolgokat...
Azon kevesek közé tartozom, akik belátnak a cinkelt lapok mögé, de nem vagyok abban a helyzetben, hogy ráhúzzam a vizes lepedőt - meg aztán ezzel olyanokat is bántanék, akik nem érdemlik meg. Aki(k) ezt megtehetné(k), az(ok) meg nem teszi(k), csak asszisztál(nak). Fej a homokba.
Az viszont bosszant, hogy csinálja a feszkót - de az is lehet, hogy ez nem mindig tudatos nála, egész egyszerűen így szocializálódott, így érte el a céljait, ez a járható út számára.
Tisztában vagyok vele, hogy nem kamuzhat a végtelenségig, de ezt a köztes időt szeretném valahogy kibekkelni, hogy ne okozzon gyomorfájdalmat valamennyi megnyilvánulása. Sajnos nem tudom magam teljesen függetleníteni tőle, ugyanis elég szoros a kapocs.
éleszthető a topik? érdekelne, hogy nektek van-e használható tippetek arra, hogy hogyan lehet kihúzni a méregfogukat... közvetve vagyok érintett egy ilyen ember jelenlétével, de baromira megvisel engem is és a kapcsolataimat is.
őt megváltoztatni nyilván nem tudom, vagyis a saját hozzáállásomat kell. kíváncsi vagyok, hogy ezt hogyan lehet.
Kérdi, itthon vagyok-e? Igen. Hisz csak ennyit kérdezett. Akkor hozzam el a gyerekét és vigyázzak rá. És önti, csak önti rám a bánatát részletesen és hogy miért nem vele történt az, ami velem és sikít belőle a bosszúvágy. És már sír. De én nem tudom cipelni az ő bánatát is. Csak tapos, ül rám. Kapaszkodna belém, húzna le. És nem tudok neki nemet mondani, csak ülök utána hosszasan, fáradtan. És aludnék. Ha lehetne, egész nap. Csak éjjel nem. Hogy ne kéne találkozni senkivel, szót se szólni. Írni legfeljebb, az jó.
miért lennének gonoszak? a róka is gonosz, h megeszi a nyulat?
nem védem őket, de ez is egy "életforma". őszintén megvallva a tudatos még jobb is, mert nem összevissza "zabál" válogat és ha esze van tudja, h mikor kell abbahagyni
Nézegetem már egy ideje ezt a topikot, hogy írni kéne bele. :) Van egy ismerősöm, ölég rossz passzban van már évek óta. Volt egy időszaka, hogy rendszeresen megtalált és ömlesztette rám a bajait. Úgy éreztem magam egy-egy ilyen beszélgetés után, mint akit összevertek. Komolyan mondom, néha szinte le kellett feküdnöm. Egyszerűen kizsigerelt. Pedig csak hallgattam. Kerültem is rendesen, de nem mindig sikerült. Egy ideje már nem keres olyan sűrűn és talán jobban magára is talált, igaz, még mindig mondja, de már nem belőlem táplálkozik. Azon gondolkodtam, hogy lehet, én is ilyen vámpír vagyok. Ha épp magam alatt vagyok. Meg hogy egy baráti kapcsolatban létezik-e ilyen erő-elszívás. Kihasználom-e a barátomat, ha elmesélem a bajaimat? Ő kihasznál-e engem ha viszont? Szívom-e az energiáit és ő az enyémet? Van-e energetikailag tartozik-követel elszámolás? Valamiféle egyensúlyra nyilván törekszik az ember egészséges kapcsolatban. De az energiában mérendő-e vagy teljesen másban? A szeretet az megfogalmazható, kifejezhető-e energiaként? Ebben a példában, amit említettem miféle energiákat vett el belőlem, vajon benne megnőtt-e általam az energiaszint? Vagy egyszerűen csak érzelmileg vett igénybe annyira a története, az azzal való azonosulás, hogy kipurcantam tőle? Eltöprengtem ezeken, hogy s mint vannak.
én ma jöttem rá, hogy az egyik kolléganőm ilyen... Már reggel kilenckor totál ki vagyok bukva, totál negatív vagyok, és élni nincs kedvem, nemhogy dolgozni. Mégis hogy lehet ezek ellen védekezni, mert ez iszonyat. Ilyen még sosem fordult elő velem....
A fönököm velem egy szobában pont olyan amilyennek leirod a munkatársadat...én egy müvirág nyakára cérnán egy kristályt lógatok ugy hogy az ő asztala és az én asztalom között középen legyen...nem hittem benne de olvastam és kiprobáltam..müxik.
Ha meg lehet nem vagyok egész nap vele egylégtérben.
A napi többszöri hidegvizes arc és kézmosás pedig nyugtató..bár asszem hölgyeknél macerás a smink miatt.
Udv.lompi.
Nincs hozzá energiám. Meg persze ő a főnököm.:| Hetek óta folyamatos ordítozás megy itt bent (hétfőn én is üvöltöztem vele egy jót), és ez bizony elveszi az energiát a hasznos munkától.
Igazából amit művel, az az, hogy nagy kedvesen folyton odajön az emberhez, hogy "Ráéééérsz mooost?", és nem hagy dolgozni. Ha azt mondod, hogy "Bocs, nekem most dolgom van", akkor kezdődik a duma, hogy "őt senki sem szereti". Folyton az irodában lóg, és nem lehet eltenni láb alól. Folyton taperol mindenkit. Álmunkákat talál ki, és ha nem csinálod meg őket, mert fontos dolgod van, akkor visít. Semmit nem hajlandó megérteni, olyan, mint egy debil. Borzasztó, na.:)) Sajnáljatok.:))