Igen. Kicsit más, de például, amikor egy búzamezőn kikel az előző évben kihullott magokból a napraforgó, az ott bizony gyom. Akarta a gazda? Nem! Károsítja a búzavetést? Igen!
Bocsánat az off-ért, de nem tudom megállni, hogy ne említsem meg, és talán számotokra is érdekes lehet:
Akkor nevezünk egy növényt gyomnak,ha az ott nő, ahol az ember nem akarja, és ahol inkább kárt okoz, mint hasznot hoz. Ez egy nagyon praktikus megfogalmazás, ami nem nevezhető tudományosnak, de a mindennapok gyakorlatából fakad. Ezen az alapon elég sok növényt tekinthetünk gyomnak – szinte bármelyiket –, de nem mindegy, hogy melyiket, hol és mikor. A rétek, mezők növényei, a vadvirágok, a maguk helyén szemvidító szépségek, melyek harmóniában élnek a többi vadvirággal és a füvekkel. Ha viszont máshol, például a kertben, a parkban, vagy a termőföldön, tehát az ember által kialakított növényi kultúrákban nő ugyanaz a vadvirág, ott már nem annyira örülünk neki. Ezt azzal a hasonlattal lehet érzékeltetni, hogy egy szál haj egy kopasz fejen kevés, de egy tányér levesben sok.
Több év elhanyagoltság után most állok neki a kertnek.
Ezt a növényt tegnap találtam, ahol szinte csak gaz van. Viszont nekem nagyon nem gaznak tűnik és elképzelhető hogy még régebbről való maradvány/túlélő vagy, hogy a szomszédból valahogy átkerült, de sehogy nem tudom beazonosítani.
Vadon nött az utcai ágyásban, mocsári Hibiscusok szomszédságában; (nem tudom ennek van-e jelentösége.)
De gyom ez, vagy haszon- esetleg szobanövény? neke évekig volt Abutillonom, de az másképp nézett ki. Egy ideig még megapotamicumom is volt. Egyik kedvenc növényem.
A virág a sáfrányokra emlékeztet több tekintetben, úgyhogy pár kattintással a Wikin a Crocus cartwrightianus-hoz jutottam. (Laikus természetjáróként írom, amit írok.)