Érdekes levelet kaptam, közzéteszem:
Sugár András
elnök-vezérigazgató
Tisztelt Sugár András Vezérigazgató Úr!
Kérem, engedje meg, hogy köszönetet mondjak Önnek és
cégének, amiért felnyitotta a szememet és ezzel számottevően
segített abban, hogy meghozzak egy fontos döntést. Talán
nem tartom fel vele, ha röviden összefoglalom miről is van szó.
Örömmel vettem részt a június 05-i Dózsa György úti
T-Mobile napon, és nyugodtan mondhatoam, számos
meghatározó élmény ért. Soha nem fogom elfelejteni,
hogy milyen öröm volt két órával a koncert meghírdetett
kezdési időpontját megelőzően rádöbbenni, hogy a helyszínnek
testi épségem
veszélyeztetése nélkül a közelébe sem tudok menni.
Mennyi kíntól,
szenvedéstől, dobhártyámra nehezedő nyomástól mentettek
meg ezzel cégük figyelmes szervezői. Valódi euroéper
állampolgárnal (citoyen) éreztem magam, amikor a valaha
volt karhatalmisták stílusát idéző szekuritisok
körbeparancsoltak a kordon körül, ordítva közölve velem,
hogy hova álljak, mit csináljak, mihez van jogom és
mihez nincs, miközben a cégvezetők páncélozott autói az
arisztokrácia diszkrét báját idézve siklottak be a világokat
elválasztó kordon mögé.
Társadalomtudományi hallgatóként érdekes és tanulságos volt
megtapasztalni, hogy milyen is az, amikor egy vállalat
vezetői az ügyfelek pénzén technológiai orgiát szerveznek
önmaguk kielégítetlen libidószükségleteinek levezetésére. A
helikopterek, a léghajó, a megavattok, a hangfalerdők, a
helyi rendezésű élőközvetítés ? gyönyörű. És persze a
védettség élménye: a szekuriti, a kordon, a válaszfal, a
mindezzel együttjáró nyelvi arogancia, a lekezelő tónus, a
rendereutasítás, a mihez van jogom és a mihhez nincs, a
fennhéjazás, a plebs kirekesztése, stb.
Önnek persze igaza van. Azok, akiket az Ön csahoncai itt
porig aláztak holnap ugyanúgy elhiszik majd, hogy ez az
egész értük folyik. Amikor öt forinttal csökken majd a
percdíj keveseknek fog eszébe jutni, hogy hány
millió forintjukból finanszírozták ezt az
orgiaszerű megalomán
önkielégítést.
Kár, hogy egyedül azok nem vehettek részt a programban,
akiknek a pénzéből létrejött. Boldogsággal tölt el, hogy a
rácson át láthattam, Önök kétszázan (akiknek a kedvéért a
Dózsa György úti koncerttér ötven százalékát ülő
alkalamatosságok elhelyezése végett kisajátí-tották), jól
érezték magukat. Mi háromszázezren kívül szintén
megvoltunk. A cseh túristák a nyakamba hánytak, az emberek
egymást taposták és hergelték egy talpalatnyi hely
megszerzésért, a főváros által frissen telepített
háromszáz méter hosszú dísznövénysor megsemmisült, a
mentőautó nem tudott eljutni a sérültekhez
(gondolom előre meghatározták mekkora emberi
életben számított
veszteségráta mellett számít még PR-szempontból sikeresnek
a koncert), az emberek utálták egymást, dühösek voltak,
ingerültek és arogánsak egymással. Csak remélni tudom, hogy
hangoskodásunkkal zavartuk Önöket a szórakozásban (bevallom,
néha káromkodtunk is, szégyenlem magamat, tudja, a
családi háttér, a származásbeli különbségek kordonon inne és
túl?).
A tapasztaltak tükrében nyugodt szívvel és boldogan
tudtam úgy dönteni, hogy hétfőtől szolgáltatót váltok.
Máshol is leszarnak és hülyére vesznek, iközben megtetetik
vele a maszlagot, hogy nekem, meg értem, de ott legalább
nem hazudják azt, hogy megnézhetem ingyen a
Sting-et, hogy aztán
lábujjhegyen állva nézzem, amint Önök kisújjeltartva
eltikettbeszélgetnek talpig Armaniban.
netuddki
