Nem. Először a TaXiN összest olvasom, Kundera ráér. Letöltöttem a debütáló regényt / forgatókönyvet / beszélgetést, és most birkózom a szöveggel. Nehéz. Félek, a szerző(k) életrajzának ismerete nélkül nem fogom megérteni a MŰvet... Vagy csak az a baj, hogy a legépelt karakterhalmaz hazug és manipulatív.
Kedves TaXiN!
Egy korábbi hsz-odban ezt írtad: "Ha fogsz egy 90% ban igaz tényt és felraksz rá egy 90% ban igaz következtetést, és arra még néhányat, akkor a hiba felhalmozódása révén a gondolatmenet nagyon gyorsan érvényét veszti."
Ha valóban ezt vallod, a könyvetek megírásánál miért nem tartottad szem előtt? Attól, hogy a valóságból vett párbeszédfoszlányokat építesz be egy regénybe, még nem lesz igaz(i). Ha komolyan gondolod ezt az írósdit, sürgősen olvasd el John Braine: Writing a Novel c. könyvét. Sok témábavágó szakkönyv létezik, de ez az egy itthon is hozzáférhető a British Council könyvtárában. De lehet, hogy elég lenne elolvasnod néhány igazi regényt, hogy lásd mi a baj a tieddel.
A T. Topikolóknak pedig köszönöm a szórakoztató perceket, amit a hozzászólásaikkal okoztak. Utoljára a Rasmuss topik olvasásakor szórakoztam ilyen jól.
Röviden összefoglalnám a topik lényegét: az az érzés, hogy amikor éppen szopsz valakit, akkor az angolnát ereszt a seggedbe összehasonlítható-e a versírás élményével.
Szia SEDI,
ez a topik egy kísérlet, TaXiN a kísérletvezető. Sajnos azt nem árulhatja el, hogy mit kutat, de biztosított minket afelől, hogy a tanulmány 100%-osan beváltotta a hozzá fűzött reményeket, sőt, még a meg nem fogalmazott elvárásait is maximálisan teljesítette. Mellesleg eddigi munkái az értelmiségi lányok 15+%-nak bejövősek.
foladom hogy valami erdemit mondjak, nem hiszem hogy begyulladt kamaszlelked ertekelni fogja. Verd a nyalad meg egy darabig. az az iromany pedig szemet, egesd el. Vagy tartsd meg, ha tobb leszel mint tizenhet, jokat rohoghetsz rajta.
A teljes terjedelem 180 oldal lesz, ebből megvan 150, aminek jó részét át kell dolgozni.
A fő történet : megtörtént események alapján megy az egész (a teljes anyag ismeretében nyilvánvaló, hogy nem velem történt) Erről beszélni sem érdemes, részben, mert csak egy harmadát raktam ki, másrészt RAGASZKODOM a megtörtént eseményekhez. De mivel mégsem TELJESEN, a szereplőknek nincs nevük.
A kis történetek : megtörtént események alapján mennek, jellemző módon nem velem történtek. Mai tizenévesek elbeszélésén alapul, ahol csak lehet, szó szerinti idézetekkel. Innen jön, hogy a párbeszédek KURVAJÓK, abban az értelemben, hogy pontosak. illetve: nincs drog és a trágár kifejezések törölve és a kefélések nagyon szolídan vannak ábrázolva és csak az a töredéke, amiről 100% hogy megtörtént és úgy történt. Tehát jelentősen HÍGÍTOM a valóságot, innen nézve tragikus a kritikák jellemző része.
Megjegyzések BOMBASZTIKUS része : mint mondottam, egy gondolatnak bele KELL férnie egy sms-be, vagy igazságtartalma rohamosan fogy - namost azok a megjegyzések NEM férnek bele egy sms-be. Tehát?
Egy világot kívánunk ábrázolni, az ifjú emberek egy szűk körének világát, belülről.
Nem hiszek a fekete/fehér/férfi/női irodalomban, de tudomásul veszem, hogy az olvasók jelentős része egzotikus emberekről (ebbe beletartoznak a tizenévesek) akar olvasni, a saját (idealizált) kultúrális/társadalmi csoportja szemszögéből.
innen szemlélve kimondottan hízelgők azok a kritikák, amik szerint az irományunk SZAR, mert ifjú emberekről ifjú emberek (torz, hát persze, hogy az) szemszögéből készült.
UI: a kamasz kb. annyira kedves szó, mint a nigger.
Azt csak szeretnék, Szupcsika, valójában 7 szobából jött be az egyikben. Az ottani emeleteságyon viszont olyan lányok alszanak, akikre az értelmiségi fiúk 15+ százaléka indul be.
Az értelmiségi lányok hány százalékának nemtetszése esetén gondolkodtok el azon, hogy ez csak böfögés? És hogy mértétek le ezt a 15+%-ot? Körülbelül több százezer értelmiségi lány van, aki ezt el tudja olvasni. Esetleg megbíztatok egy kutatócéget? Vagy csak mind a két szomszédos lányszoba lakóinak ott a koliban baromira bejött a szöveg?
Kedves TaXiN, úgy látom, még mindig nem döntötted el, mit is akarsz. Nézzük:
Hogy jön ide az ÉS és a Mancs? (egyébként, ha ott inkorrektek, azt is megjegyzem magamnak) az Index fórumán vagyunk, itt és erről beszélgetünk.
Milyen tabu? Miért én mondanám meg mi az irodalom és ki a magyar? Tulajdonképpen mi is a baj?
Belinkeltél egy szöveget, gondolom azért, hogy mások is lássák és olvassák (vagy nem ezért készült?), elolvastam, elmondtam róla a véleményem. Melyiket nem kellett volna?
Csöppet sem nevetséges, ha valakik éveken keresztül dolgoznak egy anyagon, sőt! (azért szerintem még dolgozzatok rajta).
Persze, ha már PONTOSAN olyan, amilyennek akarjátok, és ha esetleg úgy érzitek, hogy már NAGYON jó, akkor nem nagyon van miről tovább beszélni.
A helyzet az, hogy nem volt sportszerűtlenebb, mint bármi, ami nap-mint nap megjelenik az (irodalmi) újságokban, amolyan kis életkép. Sőt, sportszerűbb, mert azoknak a kis életképeknek a résztvevőit nem értesítik, hogy bele lesznek dolgozva egy szösszenetbe. Az ÉS-ben és MaNCS-ban lehozott kis szövegek szerzőinek figyelmét is felhívod, hogy inkorrektek?
Úgy gondolom, hogy nincs tabu. Ebbe beletartozik az is, hogy magukat elnyomottnak érző elvetélt álzsenik böfögését is le lehet írni, a legteljesebb komolysággal. Miért ne? Talán Te mondod meg, mi az Irodalom? Ki a magyar? stb.
Teljesen komolyan ÉRDEKEL, mi a véleményed Fowles-ról.
Csöppet sem érzem hibának ha megjelenít az ember valamit. Lehet, hogy nevetséges, de évek óta dolgozunk (elég sokan) ezen a szövegen, átrágva minden mondatot, hogy PONTOSAN úgy jelenjen meg, mint ahogy azt elképzeljük.
A szöveg PONTOSAN olyan, amilyennek mi akarjuk, és pontosan azért mert ilyennek akarjuk. És azoknak a száma akik NAGYON jónak tartják, nem kevés. Az "értelmiségi" közönség-ből a lányok 15+ százaléka. Ami engem meggyőz arról, hogy ez több mint böfögés.
Nem akarok hencegni, de tegnap nekem 86.5%-ban teljesítette valami bizonyos elképzeléseimet, a mellékcéljaimat pedig megdöbbentő módon több mint 91%-ban (fájdalom, de pontos számot nem közölhetek, sem a dolog mibenlétéről nem nyilatkozhatok, ne is kíváncsiskodjatok, ezer bocsánat, tényleg ne hari!).
Vigyázzatok, vigyázzatok, az elsődleges cél talán az, hogy hogyan reagáltok arra a bejelentésre, hogy a topikot egy kísérleti regényhez nyitotta. Sőt lehet, hogy valami híres író, aki ilyen kamu gagyi szöveget linkelt be a kedélyek borzolása végett.
Ezzel a véleménnyel azt hiszem teljesen egyet tudok érteni. Mondjuk én hozzáfűzném a kérést megtagadva, hogy "ez szar". Persze, tudom, én vagyok a fogyasztózombi, aki nem tudta észrevenni a zsenialitást.
Mindenesetre a legkevésbe érzem benne az annyira magasztolt "kommunikációt", sőt, olvasgatva és unalmamban teljesen kívülállónak éreztem magam a szövegen, mintha néhány inszájder levelezését olvasnám, akik a sajat kamaszkori-szerelmi problémájukon rágodnak és eröltetve "nagyonőszinte" irodalmi köntösbe próbálnák öltöztetni, ami persze nem sikerül és izzadt művészieskedés lesz belőle. Szóval mi közöm nekem mindehhez? Létezik olyan olvasó, akinek köze van hozzá az érintetteken kívül?
A szájbarágós bölcselkedések külön súlyos öngól.
Mindegy, nem ér meg ennyit. Ez a "fel akartam használni" fordulat szép gusztustalanság volt a részedről TaXiN, de legalább az itteni mondandód együtt bukik a szöveggel.
ja, véleméynem szerint ez immorális és sportszerűtlen lépés volt, kedves kifejezéseddel élve: "nem őszinte".
Beleolvastam a szövegbe (ameddig bírtam), kérésednek megfelelően nem mondom, hogy "szerintem szar", de a véleményem azért leírom: az az érzésem, hogy amolyan dacos kamaszként alapvetően fantomokkal harcolsz Egyelőre nem a szövegen dolgozol, mint inkább magadat faragod, ami persze szintén fontos, bár erős hiba volna összetéveszteni az irodalommal. Az irodalom ugyanis nem az érzés, hanem a kifejezés képessége, e téren pedig egyelőre gyerekcipőben jár ez a szöveg.
Azt írod benne egy helyen: "ez nagyon más szöveg, mint amit megszoktál". Sajnálattal közlöm: nem, éppen hogy nagyon sok ilyen szöveget láttam, a magukat elnoymottnak érzett képzelt zsenik szövegei mind ilyenek (szerkesztőként, kritikusként sok megfordult a kezem között és szerzőként nekem is voltak ilyen tirádáim).
Az a legkülönösebb, hogy általában a szándékolt eredetiség és "őszinteség" tartalmazza a legtöbb formalitást, közhelyet és egyhangúságot. Ráadásul egy sor dolog egyelőre csupán indulatról és vele együtt tapasztalatlanságról, olykor tudatlanságról árulkodik.
Én azt gondolom, ez egy bizonyos korban/stációban/fejlődési szakaszban, ahogy tetszik, tkp-en természetes állapot, a kérdés az, hogy az illetőnek van-e ereje, tehetsége, képessége arra, hogy belássa és kinőjje hibáit, ahelyett hogy beléjük szeretne (ez utóbbi esetben önigazolásul fenkölt daccal egész életében a "gaz kritikusokat", az értetlen olvasókat és a "hülye világot" fogja ostorozni). Én drukkolok neked, hogy az előbbit válaszd.
Na, most engem is el lehet küldeni engem, ahova tetszik ;)
