A No Jacket Required néhány dalából készült videoklip, ezek jelentek meg anno az azonos címû VHS-en, illetve laserdiscen. Annak idején láttam a VHS-t, úgy emlékszem, nem volt a dalok között átkötés, csak simán sorjáztak egymás után, és ezek (asszem, mind) megtalálhatók a The Singles Collection klipgyûjteményben. Az is csak VHS-en és laserdisen jelent meg:
Nézegettem több fórumot, hozzászólást, és a rajongók mindenhol mérgelődnek, hogy ebből nincs lemez. Én sem nagyon fizetek fájlokért. CD-n azonnal megvenném.
2017 június 20. a KFT együttes 10 év után adott újra koncertet a Müpa-ban. Ülök a nézőtér 2. sorának középen és mellettem ül egy barátom (akit páran ti is ismertek innen). Aznap reggel realizáltuk, hogy mind a ketten megyünk a koncertre és akkor vettük észre azt is, hogy teljesen véletlenül, de kb fél évvel korábban egymás mellé vettünk jegyet. Ő kérdezi tőlem, hogy tudom-e, hogy mi volt 10 évvel ezelőtt? Hebegnék, habognák, de gyorsan kisegít, napra pontosan 10 évvel ezelőtt volt a Genesis Turn it on again turné Prágai koncertje, amit négyesben együtt vettünk részt az egy nappal azelőtti Linzivel együtt.
Vagyis Collins papa majd 10 évvel a korábbiak után áll(t) újra színpadra. Úgy látszik ezeknek az (ex) genesises fiúknak gyengéje a 10 év, anno Peter Gabriel-nél is szinte pontosan 10 év telt el, csak ott a két budapesti koncert között.
És hogy jön ide a KFT? Csak mert mondják, hogy ők a magyar Genesis. De, hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem ott tartottunk, hogy június 20 van, Müpa. A KFT dübörög - jó 10-15 éve újkori virágzását éli a banda - és ekkora már akit érdekelt a dolog, tudja, látta, hogy Phil barátunk csúnyán megöregedett. Félve nézzük a youtube videókat, amik az aktuális koncerteken készültek, ahogy kicsit összetöpörödve ül a színpadon. És eddigre már túl van azon is, hogy a hotelban elesve, a fejét is beverte, emitt 2 koncertet le kellett mondania. De a videókról az is látható, hogy a régi zenésztársak szinte hiánytalanul most is ott állnak (zenélnek) mellette és a koncert show része is rendben lévőnek tűnik, pluszban a koncertek utáni kommentekből is inkább a pozitív hozzállás sugárzik. Jó lesz ez.
Június 30, Hyde Park, BST rendezvénysorozat első napja. Azt est fő fellépője PC, a felvezető előadók között van még Blondie és - Genesis család felől nézve ez azért lényegesebb - Mike Rutherford és aktuális szerelőkkel kiegészített bandája. Az aznapi menetrendből tudható volt, hogy ők f6-kor kezdenek így siettünk ahogy tudtunk, a budapesti transzferünk 5 óra körüli érkezéshez volt elegendő. Előrelátóan golden circle jegyet vettünk, ne kelljen több 10ezer nézővel versengeni a helyért, de a helyszínen kiderül, hogy jól tettük. Egyrészt a Gold előtt volt még egy Platinium zóna és a későbbi újságcikkek tanúsága szerint az aznapi látogatószám kb 65 ezer (!) fő volt.
A fellépők nevéből, korából, illetve a közönség korösszetételéből ítélve ez a fesztivál retró napja de a helyekért még a 'nyugdíjas' britek is komolyan tudnak harcolni. Érkezésünk idején a GC zóna nagyrészt telített volt már többségében a földön piknikezőkkel. Mindezek ellenére azért a M+M kezdésére sikerült jó helyre keveredünk.
Mike-ék még teljes napsütésben kezdték a programot, egy fullos best of setlistet nyomtak, közepén 2 dallal (The Best Is Yet to Come, Let Me Fly) az amúgy teljesen vállalható aktuális lemezről (ami nálunk épp családi kedvenc). Nagyon jól állt Mr Rutherfordnak a megfiatalodott banda, jól szóltak és láthatólag, hallhatólag a közönség is nagyon szerette őket. A két 'új' énekes hiba nélkül helyettesíti az elmúlt Paul-okat és fergeteges hangulatot hoztak.
Blondira már a színpadtechnika is feléledt, de hiába a közönség első sorban Phil miatt jöt ki, az ő világához az öreg barát és zenésztárs Mike együttese és zenei világa érezhetően sokkal közelebb állt. Blondie jól, dögösen szólt, de a hangulat érezhetően alábbhagyott. Fura/érdekes volt látni, hogy ki-ki mennyire máshogy 'öregszik'. Blondie esetében számomra kissé panoptikum szerű volt a korábbi 'rockerség' manírjaiban és maskarájában tündöklő tagok látványa.
A közönség létszáma folyamatosan nőtt és Collins bá érkezésére meg is telt a küzdőtér. Ahol mi voltunk onnan nem lehetett a valós mennyiséget felmérni, de annyit mi is láttunk, hogy tengernyi ember volt, a zónánk megtelt és ameddig a szem ellátott ember, majd a látóhatár szélén a kajáldák pavilonsora volt látható.
Phil koncertkezdése egyszerűre de eléggé megindítóra sikeredett. A zenekar bevonulása után sétabotjára támaszkodva belépegetett a színpad széléig és onnan köszöntötte az üdvrivalgó közönséget. Elmondta, hogy bár már többszörösen elköszönt és 'visszavonult', és amúgy sincs túl jó bőrben, de azért kellett visszatérni mégis mert annyira hiányzott neki a közönség. (Ez így leírva persze profánnak és közhelyszerűnek tűnik, de egyes szám első személyben, kedves öniróniával mondva azért eléggé más a hatása. ) Persze újabb üdvrivalgás és innentől kezdve azt hiszem senkit nem érdekelt, hogy utána - ahogy a korábbi videókon már látható volt - elfoglalta a helyét a koncert közepére elhelyezett székben.
A koncert maga jó másfél óra slágerparádé és én azt hiszem az Öreg teljes szívét kitette a színpadra, - vagy ha úgy jobban tetszik - beleénekelte a mikrofonba. A koncert előtti érzelmes felvezetéshez hasonló volt még menet közben 1-2, a végső meghajlásakor is tett arra utalást, hogy mennyire köszöni a közönség biztatását, támogatását, stb. Azt gondolom az a tömeg ami várta, az a fogadtatás, amit kapott őt is meghatotta.
A lényeg ez, de az érzelmi síkról kissé visszaszállva sok minden részletről lehetne még írni. A színpadkép, a látvány, a show, a hangzás szinte tökéletes volt. Olyan érzés volt sokszor, mintha egy házimozi bemutatóteremben lettem volna demó vetítésen. (Tűéles kép és hang, érted! :-)
A dalok közül számomra egyedül fura választás a Wake Up Call volt. Bár nem volt rossz, de egy picit leült a hangulat. De azt is elmondta az Öreg, hogy ezt a dalt azért kapjuk, mert a Testify-ról (mint utolsó sorlemez megjelent 15 éve!) ez a kedvenc száma. Ja ha ez az ok, akkor egye fene maradhat! ;-) Daryl Suermer-nek volt egy kisebb gikszere a gitárjával, még az öreg két dal közötti felvezetését is megakasztotta, hogy megvárja amíg megoldják a technikusok. Érdekes módon a Genesis dalok (Follow you, follow me, Invisible Touch) mintha nem működtek volna annyira. (Persze ez csak viszonylagos, mert egy igazi best of volt a set, de mégis mintha.) A Follow You előtt volt az a bizonyos felvezetés, amikor Darylnél technikai probléma volt, sőt közben meg a mi zónánkban valaki rosszul lett, így pont ezt az - amúgy kiemeltnek gondolt pillanatot - nem igazán tudom felidézni. A Follow You alatt végig régi Genesis felvételek futottak, jól esett ez a gesztus, viszont azt meg hiányként éltem meg, hogy bár pár óra különbséggel az aktuális zenekar 2/3-része azonos színpadon állt, erre nem volt semmi utalás a részéről. Illetve titkon reménykedtem abban, hogy egy dal erejéig, vagy a végére, a ráadásra, esetleg az elköszönésre Mike is visszatér. Számomra a lelúdbőröztetőbb rész a Separate Lives duettje volt. A régi zenésztársak közül itt most a korábban vártak helyett egyedül Luis Conte hiányzott, helyett valaki más volt a perkás. A legfiatalabb Collins (Nic, Phil legkisebb fia volt a dobos írd és mond 16 évesen) teljesen jól oldotta meg a dolgokat. 1-1 dalban azért lehetett érezni némi egyszerűsítést, de ez onnantól kezdve, hogy nem a papa dobolt, már nekem nem számított. Ilyen volt szerintem az In te Air Tonight és pl. a Dance Into The Light-ot is érezhetően lassabb ütemben tolták, mint ahogy korábbról ismertük. Ezek a változások persze simán Phil állapota miatt is lehettek. A ráadásdal (Take Me Home) vége felé - ha jól tudom a korábbi helyszínekkel szemben - most Phil felállt a székből és állva, dirigálva énekelt.
Szép búcsú volt, szó se róla.
(Ami persze mégsem teljesen igaz, mert az elhalasztott 2 koncert mellé bekerült még jó pár brit helyszín a novemberi-decemberi naptárba. Szóval még mindig Not dead yet ... )
Nálam is előbb volt a Genesis. ’86, Invisible Touch. Szerintem nincs album, amit többször hallottam. A ’87-es koncertre hívtak engem is, de 9 évesen még nem vágtam bele ilyesmibe… A ’92-es budapestire már mentem volna 14 évesen, de aztán törölték (érdekes, hogy a 2007-es koncert is így járt). Mit tudtam annak idején a zenekarról? Hogy Collins papa énekel, így amikor megláttam a trafikban a Phil Collins feliratú kazettákat, azonnal kértem pénzt rájuk. Első két kazettám tőle a No Jacket Required és a Buster filmzene volt (amin csak 3 számot énekel Phil, de a többi szám is remek). Folyamatosan próbáltam beszerezni mindent, ami elérhető volt. A teljes zenei őrület ’90-ben kezdődött, amikor elkezdtem zenei újságokat is olvasgatni, amelyekből egyre többet tudtam meg a kedvencekről. Nekem a Collins-os Genesis volt a Genesis, mert azon nőttem fel. Amikor ’98-ban végre ide is eljutott a Genesis, akkor már Ray volt az énekes. Nekem ezzel sem volt bajom, de ekkor azt hittem, hogy már sosem fogom látni őt/őket (együtt) élőben. Aztán jött 2004. és a bécsi koncert. Életem egyik legnagyobb koncertélménye volt. Utána kiderült, hogy Budapestre is jön 2005-ben. Aztán 2007-ben Genesis turné. A többi Genesis tag munkáit is imádom, és sok-sok más koncerten is voltam, de azok a koncertek, amiken Collins papa énekelt, a legjobb koncertjeim voltak.
Rákerestem most a weed topikra, és megvan. Utolsó bejegyzés 2008. Szép idők voltak. :)
Amúgy ez is egy érdekes téma. Nálam nagyon jól megfér egymás mellett a Genesis (és a szóló munkáik) és a Depeche Mode. De nem gondoltam volna, hogy ezzel sokan vannak még így. Aztán itt a fórumon láttam, hogy többek ide-oda is írnak, meg az Exit által említett weed-es korszakban is sokakkal találkoztam, akiknél van átfedés.
Collins? Alapvetően a Genesis felől, de saját jogon is. Annó '87-es budapesti Genesisre kikeveredtem, ott voltam valahol a felső karéjban. A zene (biztos) jó volt, de emlékül annyi maradt csak meg, hogy a távolság miatt gyakorlatilag értékelhetetlen volt a koncert a színpadból semmit nem láttunk, a kivetítő képe és a hang meg a távolság miatt durván el volt csúszva. 92-es turné (még mindig Genesis) montpellieri állomását sikerült (szinte véletlenül) megnézni. A koncert egy nagy pusztaságban volt, kb. mint amit a Knebworth felvételen megismertünk. Embertelen tömeg, eszetlen nagy élmény, a felvonultatott színpadtechnikától és a látványtól folyamatosan esett le az állam, számomra még így huszonvalahány év távlatában is alapvetés. És persze mindez idő alatt nem lehetett nem hallani PC-ről. Első tudatosabb szóló emlék róla a Both Sides lemez, ami évekig folyamatos szereplője volt a lejátszási listámnak, illetve onnantól kezdve szép fokozatosan a többi Collins is.
Mindezek betetőzése az internet korszak, ami persze új dimenzióba emelte a zenék megismerését is. (Ha már nosztalgiázás, emlékeztem még az itteni weed-es fórumra pl? Onnan is mennyi jó cucc bukkant elő.)
A koncertek esetén a mostaniakra gondoltam, viszont, akkor már hozzuk fel a topikot.
Ki, hol, hogyan lett Collins rajongó? Ha belegondolunk, ez sosem volt egy menő dolog. Még a Genesis esetén is inkább a Gabriel-éra volt mindig is a menőbb.
És, ha már meghatározó emlék. Ki, mire emlékszik szívesen vissza, egy-egy koncerttel kapcsolatban. Kedvenc számok, albumok, stb.?
