Mellszobrot kaphat Ronald Reagan néhai amerikai elnök a Városligetben, közölte hétfőn a Főpolgármesteri Hivatal kommunikációs igazgatója. Nyáry Krisztián elmondta, hogy a Főpolgármesteri kabinethétfőn támogatta, hogy a Fővárosi Közgyűlés hó végi ülésén döntsön erről.
A városvezetés az önkormányzat MDF-frakciójának javaslata alapján tárgyalt a kezdeményezésről. Az indítványhoz csatlakozott Zwack Péter volt amerikai nagykövet, aki 1,5 millió forintot ajánlott fel e célra. A városligeti Washington szobor környezetében felállítandó Reagan emlékművet hasonló összeggel finanszírozná a fővárosi önkormányzat.
A kabinetülésen Demszky Gábor személyes indokai alapján határozottan támogatta azt, hogy emléket állítsanak Reagan elnöknek. A főpolgármester hangsúlyozta, hogy 1983-ban Ronald Reagan levele mentette meg őt attól, hogy a fennálló rendszer elleni fellépése miatt bebörtönözzék. Az amerikai elnök ugyanis levélben igazságos és jogszerű ítéletet sürgetett Demszky Gábor perében.
Százezrek búcsúztak Ronald Reagantől
Gorbacsov és Walesa a hidegháború nyertesének ravatalánál
június 11.
Amerika pénteken ünnepélyes, végső búcsút vesz Ronald Reagan amerikai elnöktől, akinek ravatalát a washingtoni Capitoliumban, majd a Nemzeti Katedrálisban állították fel. A világ minden részéből érkeztek magas szintű állami vezetők, hogy búcsút vegyenek az Egyesült Államok 1981-1989 között hivatalban lévő elnökétől.
Nagy politikus volt, volt mersze egy igazi liberális gazdaságpolitikát megvalósítani. Nekik köszönhetjük a globalizálódó világot is.
Béke poraira, sokat segített minden elnyomott országnak.
Jah, előbb volt a kőccsönös nukuláris e'rettentődés /H-bomb, etc./, aztán csak 'Rassa' rettent el(c;, h tecnikailag mennyire lemaradt.
Az, hogy a lemaradásnak okai mennyiben voltak rendszerspecifikusak, azaz a kevésbé versenyképes rendszerből szimplán következőek, vagy mennyire volt iramdiktált az USA által, az az általan nem belátott kérdések széles spektrumába tartozik. /Csak saccolom, hogy i'kább az utóbbi volt./
Az intenzifikálási verseny vesztese lett, hiába fejlesztették prioritással a nyersanyagigényes technikákat -amihez a kontinentális helyzetük klappolt- az innovációs kihívást nem bírták, eltévedtek a játszmában, mint vasorrú bába a mágneses viharban.
Jó időben, jó helyen volt. Mint kiváló színész értette, hogyan kell a politikához, gazdasághoz értő embereket helyzetbe hozni és rájuk hagyatkozni.
74 éves korában választották meg másodszor elnöknek. Akor mondta azt mondta egy egyetemi gyülésen: én még állva tudom befüzni a cipőmet, de ennél kellemesebb dolgokra is képes vegyok.
Amerikához illő elnök volt.
A filmekben csak eljátszotta, hogy erősebb, a valóságban tényleg erősebb csapatot vezetett. Bátorság kellett hozzá, és elszántság. Valszeg a pionírhagyományok jó továbbfejlesztője volt.
Távlatban feljebb fog értékelődni, mint követendő példakép.
Well done, Mr. President!
Az Ő léte bizonyította, hogy bárki zsebében ott van a marsal bot. Mindig irritált, hogy mindenféle kutyaütő alibi diplomás /közgáz, ügyvéd,stb/csupán az eröszakosságával, olyan hatalom hoz juthat, hogy milliok sorsát ronthatja el. Egy orvos, mérnök évekig tanul, majd évtizedekig dolgozok, hogy esetleg olyat alkothasson ami az emberíség javára válhat. Reagan volt az a ritka kivétel, akinek a ténykedése, hosszú idöre jó hatással lessz, az emberiségre. Felismerte, hogy erő fitogtatással, többre megy, mint a háboróval, mert esetleg kiderülhet, hogy nem is olyan erössek. Viszont Amerika ereje valóban a gazdaságában, az órjási termelői kapacításában rejlik. Ebben nem birtak versenyben maradni sem az Oroszok, sem az akkori Németek. Emlékszem, azt mondta, "és ha a Szovjet nem retirál, olyan fegxverkezési versenybeképnyszerítem, hogy abba belebukik." Így is lett.
Nyugodjék békében, és tanuljanak tőle az utódok.
Reagan a Szabad Világ vezető hatalmának elnöke volt, mi pedig nem saját jószántunkból nem tartoztunk a oda!
"Ha történt volna valami a '80-as évek első felében és netán kaptunk volna pár megatonnát vagy egy kis csillagháborút a fejünkre, azért ki lett volna a felelős"
Ennek gyakorlatilag nulla valószínűsége volt. Kuba bebizonyította, hogy még a legelvetemültebb diktátorok is tudták, mivel játszanak és meddig mehetnek el. A nyolcvanas évek Szovjetuniója a gyakorlatban nem jelentett több veszélyt, mint a mai Kína. Ha mégis történik valami ilyesmi, a felelősök sora nagyon hosszú Sztálintól a Rosenberg házaspáron át Andropovig, Reagan ezek után jött volna. Egyébként ő konzekvensen rab nemzetekben gondolkodott, tehát mi kaptuk volna utoljára a dózist. Ha ismernéd, mit tartalmazott az SDI-terv, nem kevernéd ide.
Jót vagy semmit, de RR az amerikaiak elnöke volt, nem pedig a miénk.
Ha történt volna valami a '80-as évek első felében és netán kaptunk volna pár megatonnát vagy egy kis csillagháborút a fejünkre, azért ki lett volna a felelős???
Kiváncsi lennék, kit minősítettél a szemforgatóan hazug hozzászólónak?
Mégis arra kérlek, ne ebbe a topikba írd meg, mert már így is elég embert bántottál meg gyászában!
Nincs okom feltételezni senkiről, aki ide írt, hogy nem őszintén gyászolja az elnököt. Mi haszna származna bárkinek abból, hogy egy nick mögé bújva meghatottságot színleljen?
"Térdre fogom kényszeríteni a Szovjetuniót!" -igérte 1980-ban, és be is tartotta a szavát. Egy olyan időben tette ezt, ami nem kedvezett az ilyen kiállásnak. Akkor, Vietnam után néhány évvel az enyhülés és a békés egymás mellett élés hazugságai voltak a slágerlistán. Megszabadított minket a Gonosz Birodalmától, befelyezte a harcot, amit Churchill, Roosevelt és Truman megkezdett. Hozzájuk méltó államférfi volt...
"Meghirdette a totális fegyverkezést..."
Valóban. Enélkül május elsején idén is a dolgozó nép nevében vonultál volna fel, nem a csatlakozást ünnepled. Még az informatikai robbanás is a totális fegyverkezés eredménye, enélkül a net sem lenne.
DUTCH COURAGE
Ronald Reagan, 1911-2004
http://www.steynonline.com/index2.cfm?edit_id=70
All Saturday across the networks, media grandees who’d voted for Carter and Mondale, just like all their friends did, tried to explain the appeal of Ronald Reagan. He was “The Great Communicator”, he had a wonderful sense of humour, he had a charming smile… self-deprecating… the tilt of his head…
All true, but not what matters. Even politics attracts its share of optimistic, likeable men, and most of them leave no trace – like Britain’s “Sunny Jim” Callaghan, a perfect example of the defeatism of western leadership in the 1970s. It was the era of “détente”, a word barely remembered now, which is just as well, as it reflects poorly on us: the Presidents and Prime Ministers of the free world had decided that the unfree world was not a prison ruled by a murderous ideology that had to be defeated but merely an alternative lifestyle that had to be accommodated. Under cover of “détente”, the Soviets gobbled up more and more real estate across the planet, from Ethiopia to Grenada. Nonetheless, it wasn’t just the usual suspects who subscribed to this grubby evasion – Helmut Schmidt, Pierre Trudeau, Francois Mitterand – but most of the so-called “conservatives”, too – Ted Heath, Giscard d’Estaing, Gerald Ford.
Unlike these men, unlike most other senior Republicans, Ronald Reagan saw Soviet Communism for what it was: a great evil. Millions of Europeans across half a continent from Poland to Bulgaria, Slovenia to Latvia live in freedom today because he acknowledged that simple truth when the rest of the political class was tying itself in knots trying to pretend otherwise. That’s what counts. He brought down the “evil empire”, and all the rest is fine print.
At the time, the charm and the smile got less credit from the intelligentsia, confirming their belief that he was a dunce who’d plunge us into Armageddon. Everything you need to know about the establishment’s view of Ronald Reagan can be found on page 624 of Dutch, Edmund Morris’ weird post-modern biography. The place is Berlin, the time June 12, 1987:
‘Mr. Gorbachev, tear down this wall!’ declaims Dutch, trying hard to look infuriated, but succeeding only in an expression of mild petulance ... One braces for a flash of prompt lights to either side of him: APPLAUSE.
What a rhetorical opportunity missed. He could have read Robert Frost’s poem on the subject, ‘Something there is that doesn’t love a wall,’ to simple and shattering effect. Or even Edna St. Vincent Millay’s lines, which he surely holds in memory…
Only now for the first time I see
This wall is actually a wall, a thing
Come up between us, shutting me away
From you ... I do not know you any more.
Poor old Morris, the plodding, conventional, scholarly writer driven mad by 14 years spent trying to get a grip on Ronald Reagan. Most world leaders would have taken his advice: You’re at the Berlin Wall, so you have to say something about it, something profound but oblique, maybe there’s a poem on the subject ... Who cares if Frost’s is over-quoted, and a tad hard to follow for a crowd of foreigners? Who cares that it is, in fact, pro-wall - a poem in praise of walls?
Edmund Morris has described his subject as an “airhead” and concluded that it’s “like dropping a pebble in a well and hearing no splash.” Morris may not have heard the splash, but he’s still all wet: The elites were stupid about Reagan in a way that only clever people can be. Take that cheap crack: If you drop a pebble in a well and you don’t hear a splash, it may be because the well is dry but it’s just as likely it’s because the well is of surprising depth. I went out to my own well and dropped a pebble: I heard no splash, yet the well supplies exquisite translucent water to my home.
But then I suspect it’s a long while since Morris dropped an actual pebble in an actual well: As with walls, his taste runs instinctively to the metaphorical. Reagan looked at the Berlin Wall and saw not a poem-quoting opportunity but prison bars.
I once discussed Irving Berlin, composer of “God Bless America”, with his friend and fellow songwriter Jule Styne, and Jule put it best: “It’s easy to be clever. But the really clever thing is to be simple.” At the Berlin Wall that day, it would have been easy to be clever, as all those ’70s detente sophisticates would have been. And who would have remembered a word they said? Like Irving Berlin with “God Bless America”, only Reagan could have stood there and declared without embarrassment:
Tear down this wall!
- and two years later the wall was, indeed, torn down. Ronald Reagan was straightforward and true and said it for everybody - which is why his “rhetorical opportunity missed” is remembered by millions of grateful Eastern Europeans. The really clever thing is to have the confidence to say it in four monosyllables.
Reagan was an American archetype, and just the bare bones of his curriculum vitae capture the possibilities of his country: in the Twenties, a lifeguard at a local swimming hole who saved over 70 lives; in the Thirties, a radio sports announcer; in the Forties, a Warner Brothers leading man ...and finally one of the two most significant presidents of the American century. Unusually for the commander in chief, Reagan’s was a full, varied American life, of which the presidency was the mere culmination.
“The Great Communicator” was effective because what he was communicating was self-evident to all but our dessicated elites: “We are a nation that has a government - not the other way around.” And at the end of a grim, grey decade - Vietnam, Watergate, energy crises, Iranian hostages – Americans decided they wanted a President who looked like the nation, not like its failed government. Thanks to his clarity, around the world, governments that had nations have been replaced by nations that have governments. Most of the Warsaw Pact countries are now members of Nato, with free markets and freely elected parliaments.
One man who understood was Yakob Ravin, a Ukrainian émigré who in the summer of 1997 happened to be strolling with his grandson in Armand Hammer Park near Reagan’s California home. They happened to see the former President, out taking a walk. Mr Ravin went over and asked if he could take a picture of the boy and the President. When they got back home to Ohio, it appeared in the local newspaper, The Toledo Blade.
Ronald Reagan was three years into the decade-long twilight of his illness, and unable to recognize most of his colleagues from the Washington days. But Mr Ravin wanted to express his appreciation. “Mr President,” he said, “thank you for everything you did for the Jewish people, for Soviet people, to destroy the Communist empire.”
And somewhere deep within there was a flicker of recognition. “Yes,” said the old man, “that is my job.”
Majd ha a szemforgatóan hazug hozzászólások is más topikba kerülnek, kedves polmoderátor.
Mert még kiderülhet, hogy Reagan szabadított fel minket szálegyedül. á la Rambo.
Mondjuk, wizes kartács megmondta a tutit, csak azt elfelejtetted törölni:
Rendkívül sajnálatos, hogy ismét emlékeztetni kell némelyeket a jó ízlés diktálta alapvető szabályokra. Mindenki szabadon kifejtheti Ronald Reaganről alkotott bármilyen véleményét ezen a topikon kívül. Szeplős fogantatás a következő itteni régenfikázásért sittre megy.
? valóban elvh?en, de ugyanakkor gyakorlatiasan politizált. Kit?n?en megétette magátt a brit miniszterelnökn?vel, aki szintén nem szerette a kommunistákat és szintén szilárd elvi alapokon állt. szerencsée Európának, hogy a harmadik nagyformátumú európai politikus abban az id?ben Kohl volt, hasonló elvekkel.
A "leszínészezet" Reagannek köszönhetjük - és nem a reformkommunistáknak de nem is a szamizdatosoknak - hogy ma Mo-on, legálább nagyjából szabadon lehet vélemnyt nyilvánítani ill. ezért ritkán csuknak le. Azt is, hogy leszakadhattunk a Szovjet-ázsiai tömbr?l és most az EU-hoz csatlakozhattunk.
Valószínüleg Reagan szomorú lenne, ha tudná, mi az amit Mo-on ma rendszerváltozásnak hívnak és amiatt is, hogy avolt kommunisták kezében van a gazdasági hatalom jelent?s része.
De err?l ? nem, csak mi tehetünk, ett?l ? még keménységével, határozott, elvek melletti kiállásával, szilárd erkölcsi alapjaival utat, lehet?séget nyitott nekünk és az ameriakiaknak is.
Sanálom, hogy nem adatott meg neki a tiszta öregkor, mert biztos vagyok benne, ez esetben még tett volna, akart volna tenni értünk valami hasznosat.
A XX. század legnagyobb amerikai elnökeként nyugodjék békében.
