Kagakusha
Na jó, ha azon hogy folytatta, azt érted, hogy akkor valósult meg, illetve teljesedett ki akkor nagyjából egyetértünk.
Mint írtam, nem kívántam Magyar Bálintot védeni.
Hogy nincs közoktatás irányítás tán rendszerváltás óta sem, abban valszeg tényleg egyet érthetünk.
Zorki,
Tévedsz.
Az ehhez a helyzethez vezető folyamatokat bizony Magyar Bálint és társai (Horn Gábor, Szabó Zoltán, Dinya László) indították el, még a Horn kormány alatt. (Az előkészítésben persze volt szerepe egy bizonyos Fodor Gábornak is.)
A Fidesz kormány csak folytatta, illetve saját érdekei szerint alakította azt a szemetet, amit készen kapott. Persze hozzá is tettek ezt-azt, de az "alapötletek" Magyaréktól származtak. (Mondjuk elfogultsággal Pokorni vagy Pálinkás iránt igazán nem vádolhatsz.)
Magyarékat már akkoriban többen figyelmeztették a következményekre az SZDSz és MSZP szimpatizánsok közül is, de ők nem fogadtak el semmi kritikai véleményt.
Akkor ugyanúgy viselkedtek, mint most, és akkor is egy ugyanolyan tehetségtelen, arrogáns bagázs próbálta meg keresztülvinni az akaratát, mint most (ld. a végtelenül buta és primitív Mang Bélát, a mindenre alkalmatlan, semmihez sem értő Szabadost, akit Hiller kitúrása után tettek a posztra azért, hogy a miniszter úr és klikkje végképp szabad kezet kapjon, stb.).
Sajnos, igazad van, ez egy valóban "oldalmentes" topic.
Kagakusha
Vedd már észre, hogy ez egy oldal -de nem politika- mentes topik.
Nem tisztem Valentinokat védelmembe venni.
Ellenben, nem ő találta ki! Ha valaki elkezdte, az Fidesz kormány volt. Ha jól emlékszem, néhány napja éppen azért bírálta Magyart a jobboldal, mert állítólag kevesebb felsőfokú felvettet akar, amit persze Valentin megcáfolt.
Én bírálom Valentint, mert nem oldja meg a kialakult helyzetet.
De azért már ne varrd a nyakába, amit készen kapott.
Őszintén szólva, minden politikai irányultságú megoldás nekem ebben az ügyben már gyanús!
Tegyük azt hozzá, hogy Horn szavatrtó ember (nagy néha).
Szavatartó volt a gázáremléssel kapcsolatban is, ugyanis Ő már a választások előtt megmondta, hogy gázáremelés lesz. Lett is.
Semmi baj.
Hasonló arányban képeznek pszichológusokat is.
Azok majd lelki segélyt nyújthatnak a munkanélküli kommunikátoroknak, népművelő menedzsereknek, politológusoknak, biológusoknak, stb.
Jól ki van ez találva a la Magyar Bálint ...
"... A marsall szerint a sivatagban ilyesminek nagy hasznát vehetik, és amikor Wilkie közelebbi felvilágosítást követelt, azt mondta, hogy a tűkkel alkalmilag odatűzhetik a gumikesztyűket a teniszütőkhöz, ha úgy adódik, majd egyszer, hogy felmerül a biztosítótűk használatának kérdése."
Ma voltam "felvételi elbeszélgetésen". 7 percig tartott, mert sokan voltunk. Költségtérítéses, mert nem tudok nappalira járni, dolgozom. Ergo van tandíj most is. Nem is kevés.
A kérdések fő csapásiránya arra igyekezett választ találni, hogy ki tudok-e majd fizetni 8 félévet, akkor is, ha emelkedik a tandíj? (mert emelkedni fog)
Mondjuk kivételesen engem érdekel is ez a szak, bár ennek semmi jelentősége. Nem kommunikáció :)
Fine Tune
Mint lentebb írtam, itt ontják a kommunikáció szakos hallgatókat, Akikkel két baj van. Egyik mikor végeznek nem találnak végzettségüknek megfelelő munkát.
Másik, nem tanulnak meg beszélni sem.
Így kicsit off amit írsz.:)
Tamás
Azt mondja ez a tanár, hogy magyarból még mostanáig nem volt közös érettségi-felvételi.
Szóbelit, meg ha az egyetem akarja akkor van, még az idén.
Nyahh, ezeket tudtam meg.:)
Nem vitatkoztunk semmin, Horn szerintem is jobban tenné, ha szép nyugisan, halkan visszavonulna végre, sajnos úgy tűnik, hogy sokak szemében még mindig egyfajta csodafegyvernek tűnik. Igaz, időnként elég nagyokat szól. :-))
Tudtommal a felvételi dolgozatokat általában nem a megcélzott kar oktatói javítják, szóbeli meg már sok helyre nincs egy ideje, ráadásul itt sem az ott lévő egyetemi oktatóé volt a döntő szó, hanem a szaktanáré. Persze lehet, hogy tévedek. Azért 25-én végigcsinálom idén is a felvételiztetést... :-)
Tamás
Igazából nem tom min is vitázol?
Hornt egy szóval sem védtem, nem is áll szándékomban, csak arra próbáltam rávilágítani, hogy egy valós problémáról van szó. (Ezzel sem így, sem úgy nem kívántam minősíteni Hornt, aki szerintem jobban tenné ha emlékiratait rendezné.)
A többit meg magyarázd el, akiknek még most is kell javítani az írásbeli dolgozatokat, meg akiknek most is kell szóban felvételiztetni, várhatóan utoljára.
Ha tudtomon kivül hülyeséget írtam, akkor kérlek világosíts fel.:)))
Azér akármit is pampoghatnak, csak rendesen sokkoltuk a rejakcijót az egy évben az eltéről kikerülő 600 filozófussal. Zseni ez a Gyufi, na!
És már nem is iszik annyit.
Mert kevesebbtől berúg.
szvsz kizárt a felvételiztetők felelőssége, mert már pár éve központi felvételiztetés van, a szóbeli felvételik is el lettek törölve, ergo ma már az egyetemeknek szinte semmi beleszólásuk nincs abba, hogy kit vesznek fel.
Az, hogy reformokra van szükség, nyilvánvaló, Szegény Horn is ezt próbálja kifelé kommunikálni, sajnos már egyre inkább csak a kizárólag befelé való kommunikációra alkalmas eszközökkel. :-) Emlékszem, valamikor 98 elején talán egy miskolci fórumon is pont a filozófusokat sikerült megtalálnia...
Tamás
Bizony az volt, és az ott, az a felsőoktatás.
Ha arra gondolsz, hogy akkor a felvételiztetők egyéni felelőssége is felvethető, akkor azt sem mondhatom, hogy nem. Nyilván csak arra akartam utalni, hogy az óriási ellentmondásokat azok is látják, akik belül vannak, és nyilvánvaló a reform szükségessége.
Izé, filozófusok, feleslegesen az izéből, Eltéből... Kb. ezt sikerült összefogalmaznia Hornnak.
És ez a alkoholista roncs Magyarország elsőszámú EP jelöltje. Leég az arcomról a bőr, annyira kínos ez a régi gárda. Akkor már inkább Zuschlag, meg Újhelyi, mint ezek a szerencsétlen vén pártvezetők.
OFF:
Piaci áron a piacon, ráadásul 'őstermelőtől'. Biozöldséget.
ON:
Abban igaza van Cölöpös eftásnak, hogy a jelenlegi oktatási rendszer egy nagy kalap szerencsétlenség. Hótt értelmetlen dolog mindenkit ugyanarra tanítani 18 éves koráig is.
"Azért megnézném az arcodat, ha piaci árat kéne fizetned az élelmiszerért"
Meg fogsz lepődni: azt fizetek. :-)
A jelen állapotok melletti piaci árat, nyílván. Hogy más állapotok között ez az ár mennyi lenne, és mondjuk hozzá képest az én netto jövedelmem hogy aránylana, az érdekes szimulációs probléma, de kötve hiszem, hogy pofonegyszerűen és biztosra kihozható lenne valami...
a tandíj és a túl sok a filozófus, egy horni fixa idea amely minden áldott évben valamely lakossági fórumon hatásfokozó mechanizmusként elhangzik.
Szomorú, hogy valaki aki feltehetően Gramscin, Marxon és Lukácson nevelkedett anno, ennyire hétköznapi és haszonelvű módon gondolkodik a leendő filozófusokról. Ez a momentum pedig csak egy újabb ok, hogy ne ártsam bele magam a szavazásnak nevezett össznépi perpatvarba. A demokrácia egyetlen előnye, hogy nem vagyok köteles szavazni.
alto
Ezt egy ettől a rendszertől már rég megcsömörlött egyetemi tanát -és sejtem nincs egyedül- így fogalmazta meg: végre jövőre már nem lesz felvételi! Legalább amiatt nyugodtan mehet haza a tükör elé, hogy a hallgatókat nem ő vette fel.
50% alatt van az agrárium támogatása az EU költségvetésében (az SZDSZ-plakát hazudik).
Azért megnézném az arcodat, ha piaci árat kéne fizetned az élelmiszerért... Arról nem is beszélve, hogy a régi EU-tagok gazdái sokkal nagyobb támogatást kapnak, mint a mieink, s emiatt pofátlan versenyelőnyük van.
Hányasra parancsolja, diák úr?
Népszabadság 2004. február 26. (Dobszay László egyetemi tanár)
Bokros Lajos nagy feltűnést keltett 130 programpontja a magyar gazdaság megújítására – amennyire a közgazdaságban laikusként meg tudom állapítani – nagyrészt meggyőző érveken alapul. Egyet kivéve.
Bokros úgy gondolja, hogy a felsőoktatás finanszírozásának reformja, benne egy méltányos (egyébként tényleg méltányos) tandíj megállapítása nemcsak a szociális igazságosság szempontjából lenne indokolt, hanem az egyetemek állandósult anyagi krízisét is megoldaná, sőt az egyetemi oktatás színvonalát is megemelné. Úgy gondolja, ha a diák fizet az egyetemen megszerzett, az életben gazdaságilag is hasznosuló tudásáért, akkor ez az egyetemek közti minőségi versenyt is megindítja vagy fokozza, s ez végül is minőségjavuláshoz vezet.
Amit itt írni fogok, nagyon kemény, s mindenki azt fogja mondani, csak néhány egyetemre érvényes. Valóban, egy sor negatív ítélethez hozzá kellene tennem: „sok egyetemen”, „az egyetemek egy részében”, „tisztelet a kivételnek” stb. Helyet takarítok meg azzal, hogy ezt most egy csomagban előre kimondom, s a továbbiakban nem ismétlem, hanem úgy teszek, mintha egy általános helyzetet ábrázolnék – aminthogy tendenciájában legalábbis valóban általános helyzetet ábrázolok.
A legutóbbi évek – tapasztalataink szerint – az egyetemi oktatás és oktatói erkölcs, továbbá a hallgatói tudás és tanulmányi erkölcs korábban elképzelhetetlen hanyatlásához vezettek. Bokros javaslata nem orvosolná, hanem erősítené ezt a folyamatot. Bokros ugyanis azt képzeli, hogy a diákok értékesebb, az életben „jobban eladható” diplomát kívánnak, és ezt mint megrendelők kikövetelnék az egyetemektől. Nem. A diákok diplomát akarnak, a lehető legkevesebb erőbefektetéssel. Őket éppúgy nem érdekli a diploma tudásháttere, mint ahogy munkaadóikat sem érdekli. Ha elő van írva, megkövetelik a diplomát, de nem is tudják, nem is firtatják, hogy mennyit ér igazán. Lehet, hogy van egy-két olyan műszaki jellegű vállalkozás, mely tényleg magasan képzett munkatársakat keres, és talán azt is tudja, melyik egyetemtől várhatja azt. De ez a kivétel. Így aztán az egyetem sem jobb diplomát akar adni, hanem minél több, minél olcsóbb diplomát. Piszkos anyagi érdekei ezt kívánják.
Az az érdeke, hogy minél több diákot vegyen fel, s közülük minél többen be is fejezzék tanulmányaikat. Ha a Bokros-javaslat megvalósulna, akkor a diák azt mondaná: megfizettem, ide a diplomát! Az egyetem pedig ezt válaszolná, igenis, diák úr, hányasra parancsolja? Hol, mikor következett be a baj? Akkor, amikor a kormányzat kitűzte célként a minél magasabb hallgatói létszámot, s bevezette a létszámarányos, normatív finanszírozást. Az önfinanszírozó képzés megjelenésével az egyetemnek az államilag és az egyénileg finanszírozott hallgatói körben egyaránt érdeke lett a minél nagyobb létszám. Nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények közt a felvételi ponthatárok fiktívvé válnak: meg lehet állapítani azt a minimális ponthatárt, melyen alul egyik képzési formában sem vehető fel senki, de azután úgy pontoznak, hogy a lehető legtöbb hallgató essen e határ fölé.
Az egyetemnek ugyanis kétszeresen fontos a bármilyen áron elért nagyobb létszám. Érdeke az oktatóknak, hiszen a hallgatói létszám csökkenése az oktatók számának csökkentéséhez vezetne. De érdeke az egyetem gazdasági hivatalainak is, mert így tesznek szert arra a jövedelemre, mely gyakorlatilag ellenőrizetlenül tűnik el az egyetemi költségvetésben, a gazdasági vezetés egyszerre megszorító és pazarló gazdálkodásában.
Ha pedig mindenkinek, diáknak, oktatónak, gazdasági vezetésnek ugyanaz az érdeke: a minél olcsóbban kiadott (akár „potya-”) diploma, mely a másik oldalon maximális bevételt jelent, akkor együtt is fognak működni ennek érdekében.
Az egyetem nyakra-főre indítja a leggyanúsabb szakokat, diplomaadó gyorstanfolyamokat, névleges kiegészítő képzéseket. Az esetenként horribilis növendéklétszámból adódó feladatokat az oktató vagy magát lestrapálva teljesíti, vagy inkább kíméli magát ott, ahol tudja. A vizsgákon a követelmények egyre alacsonyabbak, s ha a hallgatók azokat sem tudják teljesíteni, joguk van akárhányszor utóvizsgázni. A tanárnak az az érdeke, hogy a sok vizsgától megszabaduljon (úgysem kap érte többletjuttatást, ma még talán hálapénzt sem), inkább gyorsan átengedi kettessel a hallgatót, csak ne kelljen még egyszer, kétszer, sokszor bejönni vizsgáztatni. A hallgatónak csak jogai vannak, de az sok. Tiltakozhat bármiért, hiányozhat bármennyit, tehet három-négy utóvizsgát három-négy tárgyból, halaszthat félévről félévre: tudja, hogy úgysem fogják kitenni, mert ha még az oktató hajlana is rá, a tanszékvezetés, a kari vezetőség, a gazdasági vezetőség nem fogja engedni, mert a büdzsé látja kárát. (Amellett pedig korlátlan védelemre számíthat a nagy hatalmú HÖK-től.)
Közben az említett álszakokon és formális kiegészítő és levelező képzéseken át újabb és újabb, államilag finanszírozott vagy önköltséges diáktömegek áramlanak az egyetemre. Hol lehet itt még szó minőségi oktatásról, hol lehet itt még szó minőségi oktatókról?
A minőségi oktató úgyis már régóta csak teher. Ha mégis van államilag elrendelt leépítés, elsősorban a tehetséges fiatal kutatót vagy a valóban nagy tudású, nagy tekintélyű mestereket küldik el: kellemetlen az összehasonlítás a pozíciókba beült, sokszor még politikai szempontok szerint kiválasztott, aztán „a hasonló a hasonlónak örül” elv alapján szaporodó hatalmasok számára.
Be kellene már vallani, hogy az egyetemi képzettségű szakemberek száma nem nőtt Magyarországon, csak az egyetemi diplomát szerzettek száma. Ugyanazt a tudást, mely korábban egy középiskolában is csak közepesre volt elég, ma egyetemi vagy főiskolai szintűvé nyilvánítjuk. Nyilván összefügg ez a munkahelyi diplomakívánságokkal. Lassanként az utcasepréshez is főiskolai diploma kell. De nem elég, hogy diploma: külön diploma az utca páros oldalának sepréséhez, külön egy a páratlanéhoz. A túldiverzifikált diplomákra, a normális emberi tevékenység alkatrészeinek tekinthető tudás külön diplomával való elismerésére számos példát idézhetünk. Aminthogy arra is, hogy az egész egyetemi oktatás telítődik a menedzsertárgyak hatalmas ballasztjával.
Ma már fontosabb egy tanárnak az oktatástechnikát tudnia (ami pedig úgyis elavul, mire munkába áll...), mint saját szaktárgyát. Ez persze a pedagógiai meg „kommunikációs” stb. tanszékek elképesztő agresszivitásán is múlik, kiknek létérdeke fontosságuk manifesztálása, s akik a minisztériumi székekbe beülő „tanügyi bácsiktól”, máshoz nem értő, más munkájának felhasználásából tekintélyes szakmát fabrikáló bürokratáktól, űrlapgyárosoktól hathatós támogatást kapnak.
Egész pedagógiai építményünk alapvető baja, hogy teljesen haszontalanul túlbonyolódott. Túlbonyolított, semmiféle többletértelmet nem hordozó nyelvezetet használ, túlkomplikált struktúrákat és szervezeti rendszereket cipel, hordja a hátán az egyre több adminisztrátort, a túlkomplikált gazdasági és gazdaság-ellenőrzési rendszer hangyácskáit és elefántjait, a hozzájuk tartozó terem-, bútor- és technikaigénnyel.
A felsőoktatás permanens gazdasági válsága elkerülhetetlen. Leépítés? Egyszerűsítés? Az utcára fog vonulni a felsőoktatás népe, s hatalmas táblákon tiltakoznak majd a híres magyar felsőoktatás megfojtása ellen. Lámpavasra akasztják az éppen regnáló miniszterelnököt, pénzügyi és oktatásügyi minisztert. Magyarországért és európai uniós helytállásunkért fognak jajveszékelni. Pedig a legszűkebb önérdekeiket védik. (Ad analogiam: amikor az orvosok 50 százalékos fizetésemelést kaptak, s furcsa módon a hálapénz egy centtel sem csökkent, akkor az „európai fizetést” kizárólag a betegek érdekében követelték maguknak; mindjárt elsírom magam.) Az az állapot, ami kialakult, az egyetemek és a minisztériumok közös műve. Nem valami ősgonosz grasszált hazánkban, nem a jobb- vagy a baloldal akarta elgázolni a magyar felsőoktatást, hanem a magyar társadalom alapigénye érvényesült: folytatódjék a Kádár-rendszer, de annak most én legyek a haszonélvezője. Olyan reformra volna itt (és még sok más területen) szükség, melyet csak egy választási vereségre tudatosan elszánt kormány hajthat végre.
Rövid távra egyetlen megoldást tudnék: a finanszírozott egyetemi létszám csökkentését egyharmadával – a fejkvóta 50 százalékos egyidejű megemelésével. Ez egy fillér többletterhet sem jelentene a költségvetés számára, az egyetemeket pedig érezhetően jobb helyzetbe emelné, az egyetemek túlzsúfoltságát megszüntetné, a képzést a reális szükséglettel (és az iskoláskorúak sajnálatosan csökkenő számával is) összhangba hozná. Talán indokolt lenne az önfinanszírozottak, kiegészítő képzésben stb. részesülők megengedett számát is – a finanszírozottak százalékában – rögzíteni. Persze ehhez fel kellene adni a teljes tanulási szabadság dogmáját, vagy pedig meg kellene szüntetni az egyetemnek a létszámban való anyagi érdekeltségét.
De hogy hogyan lehetne a vizsgafegyelmet, az oktatói-személyzeti fegyelmet helyreállítani, s elérni azt, hogy az egyetem gazdálkodását ne csak revizorok ellenőrizzék számszakilag, hanem az egyetemi életért felelős személyek is hasznossági szempontból? Ezt én már nem tudom.
Szerintem senki sem mondja, hogy nem kell a mezőgazdaság - bár nem ebből fogunk megélni, az hótziher.
Attól viszont eléggé felmegy bennem a pumpa, mikor igen nagy érdekérvényesítő képességgel rendelkező rétegek - pl. pedagógusok, orvosok, gazdák, diákok - sírják tele a médiát, hogy micsoda nagy kitolás készül itt a magyar nép ellen ha ez és ez nem így vagy úgy történik. MINDIG az általános közjót féltik és soha nem mondják ki, hogy ezekben az esetekben bizony keményen a saját rétegük zsebének érdekéről van szó. Ez ugyanis kissé visszásan hangzana, hiszen ezen az alapon a kerékpárszerelőktől kezdve bárki sírhatna. Nem, csakis és kizárólag filantrópiából vonulgatnak utcára, zárnak le utakat. Miért is másért, mint önzetlenségből, a népért?
Majd akkor hiszem el, hogy a tandíj kifizetése nagy gond, amikor az egyetemek körüli vendéglátóipari egységek tönkremennek vagy átalakulnak kisnyugdíjasoknak szánt kifőzdékké. Addig az egészet annak tartom, ami: piszkos kis zsarolásnak.
Anyám borogass........
Előre a tudás alapú, mezőgazdaság nélküli társadalomért, és a csillagos eget ostromló, támogatást egy szálat se tartalmazó élelmiszerárakért!
lujo2
Az még csak hagyján, hogy nem is akar, nem is tud, mert nincs is annyi igény rá.
Itt pl a fősulin az egyik évfolyamon 120 kommunikáció szakos hallgató van, ha közülük tíznek lesz ebből fizetőállása, hát sokat mondtam. Ráadásul semmire sem tanítják meg igazán őket ezen a szakon. De van annyi népművelő menedzser is(vagy mi is), hogy Tiszát lehet rekeszteni, csak éppen nincs hol menedzseljenek.
Aztán van háztartás ökonómia szak, háziasszonyi diploma. Az már csak hab a tortán, hogy a polgármesteri hivatalból egy csomó asszony rástratolt és miután elvégezte levelezőn, bekerült a felsőfokú végzettségű skatulyába. Csak azt nem tom, a hivatalban mit tunnak kifőzni?:D
