Eszembe jutott a "magával meghasonlott ország" a Máté evangéliumából, megnéztem, hát a vulgáta se tud sokkal jobbat:
25 Sciens autem cogitationes eorum dixit eis: "Omne regnum divisum contra se desolatur, et omnis civitas vel domus divisa contra se non stabit. 26 Et si Satanas Satanam eicit, adversus se divisus est; quomodo ergo stabit regnum eius? 27 Et si ego in Beelzebul eicio daemones, filii vestri in quo eiciunt? Ideo ipsi iudices erunt vestri. 28 Si autem in Spiritu Dei ego eicio daemones, igitur pervenit in vos regnum Dei. 29 Aut quomodo potest quisquam intrare in domum fortis et vasa eius diripere, nisi prius alligaverit fortem? Et tunc domum illius diripiet.
Cfr:
25<A name=25 a Jézus belelátott gondolataikba és így szólt hozzájuk: "Minden önmagával meghasonlott ország elnéptelenedik, minden önmagával meghasonlott város vagy ház elpusztul. 26<A name=26 a Ha a sátánt sátán űzi ki, meghasonlik magával. Hogyan állhat fenn akkor az országa? 27<A name=27 a Ha én Belzebul segítségével űzöm ki a gonosz lelkeket, a fiaitok kinek a segítségével űzik ki? Így ők lesznek bíráitok. 28<A name=28 a De ha én Isten Lelkével űzöm ki a gonosz lelkeket, akkor már elérkezett hozzátok az Isten országa. 29<A name=29 a Hogy törhet be valaki az erős ember házába, s hogy rabolhatja el vagyonát, hacsak előbb meg nem kötözi? Akkor kifoszthatja házát
Fenébe. Van olyan, hogy homo ludens és tucatnyi más kétszavas "homo", de homo discordans nem. Jellemző, hogy én mindig a nem egyszerű esetekbe trafálok bele. Filozófiai jellegű szövegről van szó, ahol általános értelemben, az emberi állapotra célozna a meghasonlottság. Tehát nem annyira a lélek állapota, a pszichikum a fontos, hanem az emberi létezés sajátja. "A meghasonlott ember". Ezek szerint a homo secum discordans a helyes, mégsem eléggé kifejező, frappáns... erőltetett. Ez van.
Nem, mert a discordans csak annyit jelent, hogy "nem egyetértő", ha nincs mellette a visszaható elem, akkor a másokkal rendszeres ellentétbe kerülőt jelenti alapesetben. Tehát homo secum discordans vagy egy kicsit neolatinabbul homo secum dissentiens. Valójában nincs rá egyetlen jó szó. (A németben lenne: entzweit. )
Klasszikus költői igényű latinban valószínűleg scissus animo lenne, ahol az animo az animus tekintethatározói ablativusa, a scissus a scindere (széthasít) melléknévi igenévi alakja. esetleg scissus animi, ahol a birtokos eset genitivus qualitatis.
De lehet ugyanez anima-val is, azaz az animus nőnemű változatával, mert az is lelket jelent, de az animus talán inkább jelenti a "pszichikai képességek összességét", mint az anima, amely inkább a "lélek" szubjektív és érzelemtelítettebb jelentéseiben fordul elő (angol 'mind' - 'soul') . Ekkor ablativus = anima, genitivus animae.
Latinul rendben van, de amint látom, a Judaicán kívül mindegyiknek a neve angol, az angolban pedig a szónak két többes száma hsználatos (ez nem ritka), a latin és az angolos encycliopaedias. Tehát vagy Encyclopaediae religiosae (igazából a nagyon vájt fülnek érzik, hogy ez neolatin fordítás, a klasszikus latin nem jelzős szerkezettel fejezte volna ki, hanem valami birtokossal, és igaza volna, már amennyire a nyelvi szerkezetek szemléletet tükröznek, ugyanis igazából az enciklopédiák nem vallásosak, hanem a vallásokkal kapcsolatos ismeretekről szólnak, az, hogy egyben vallásosak-e, azaz egy adott vallás hitelveit tartják-e szem előtt, az egy másik kérdés), pl. így Encyclopaedie Religionum ill. Encyclopaediae Doctrinarum Religionum vagy efféle...
Angolul meg Encyclopaediae (vagy Encyclopaedias) of Religions vagy így valahogy
köszönöm. tehát egy felsorolás elejére szeretném "címként"
Encyclopediae Religiosae
Encyclopedia Judaica
New Catholic Encyclopedia Encyclopedia of Religions World Religions Reference Library Encyclopedia of Religiosus Practices Encyclopedia of American Religions Encyclopedia of Buddhism Encyclopedia of Islam and the Muslim world Encyclopedia Religion and Science
salve segítségre lenne szükségem latinnal kapcsolatban! aki tud latinul és ráér annyira, hogy válaszoljon nekem egy-két nyelvtani kérdésre, az nagyon szépen kérem írjon erre az e-mail címre: khemyz@gmail.com
Helló! Nem tudjátok, hogy ki a pontos szereplője annak a történeteknek, amikor az atya a gyermekeinek ad egy-egy gallyat és megkéri, hogy törjék el őket. Aztán a gyerekeinek számával egyenlő számú gallyat tesz kötegbe és akkor már nem tudják eltörni, és akkor ezzel demonstrálta, hogy milyen jó, ha a gyerekek együtt maradnak. Úgy emlékszem, hogy latin tanmese volt ez. A másik tipp, hogy a Bibliában.
Per Iovem! Non recuso laborem sed multum fatigabam - citatio classica esset hic per virum illustrum - diem noctemque oculo de re tua.
Lectis et perceptis scriptis tuis Hungaricis debeo affirmare: lingam haud cogito aliquam esse matemathicam et potes scribere ut vis. Si per quemquem intelligitur contextus sermonis tuae, bene est, si non, et bene. Ultimum habens potest denuo sermonem tuam perlegere donec quisquis intellegit.
Annis elapsis multis auditu notus est per me Dominum Töttössy, qui ab anno Millesimo Nongentesimo Nonagesimo docuit litteris historiciis et lingua Latina Miskolcini in Sodalitate Scientiarum Septem Artium per Dominam Gyárfás regente. Is fuit emertius anno memorato et senex permultum.
A respondeo dicendumban a dicendum, az egy tárgyesetű gerundivum, a névszói állítmány névszói része (a ki nem tett "esse" odaértendő az elemzéshez), és vajon miért van accusativusban?
Azért, mert ez a respondeo-tól függő accusativus cum infinitivo része, amelyben a mélyszerkezeti accusativust a quod kötőszó utáni mellékmondat helyettesíti, és ezzel van egyeztetve tárgyesetben s semleges nemben a gerundivum.
Censeo dicendum [esse] quod Iulia pulchra est vs. Censeo Iuliam pulchram dicendam esse. (Ez lenne egyébként a klasszikus alak)
Az aquinói e fordulatának (respondeo dicendum quod) a fordítása tehát ez: "azt válaszolom, hogy azt kell mondani..."
Na most a te általad szerkesztett mondatban ("Respondeo dicendum: cur non?"), nem volt "quod" és nem is lehetne, ugyanis a "cur non" nem tárgyi mellékmondat.
*Respondeo dicendum quod cur non. - ezt nem lehet mondani.
Mindezeket végiggondolva ugyanakkor mégis csak visszavonom azt, hogy a te mondatod jóindulattal nem mondható helyesnek, ugyanis ha a "cur non"-t nem függő idéztnek, hanem egyenesnek tekintjük, és ilyen értelemben egy töredékes független mondatnak, akkor a mondat a fentiek értelmében jó.
Respondeo dicendum [esse]: "cur non".
Ebben a tekintetben tehát megkövetlek. A többi nyelvi természetű észrevételemet fenntartom.
Respondeo dicendum quod, sicut dicitur in libro de ecclesiasticis dogmatibus, natus est Dei filius non putative, quasi imaginatum corpus habens, sed corpus verum.
Hát persze, csakhogy ez a szekezet nem az a szerkezet, ugyanis
a Respondeo dicendum: cur non?, amit te elkövettél, az után nem quod áll és egy tárgyi mellékmondat.
Nem tudom, megérted-e a "respondei" után, hogy megmagyarázzam a különbséget.
Nézd, nem a szabatos érveimre válaszoltál, arra egyre sem, hanem arra tanítasz, hogy ne a gugliból tanuljak. Nem ott tanultam, hanem az ELTÉN, Töttössytől, Adamiktól, Mayer Erikától, s a többiektől, jelesre. És nem emlékszem rosszul, mert éppen ebből írtam a Töttössy vezetése alatt egy országoson nyertes diákköri dolgozatot.
Hülyeség az exemplum gratiae, már hpogy azt jelentené, hogy példának okáért, az, hogy a gugliban öt előfordulsa van eben az értelmben, a másiknak meg többtízezer, az jelent valamit,de én nem így érveltem, hanem levezettem neked és így tovább.
Respondei dicendi pedig nincsen, mivel respondei alak sincsen, egyáltalán (mármint latinul: portugálul van, az is igealak).
Szent Tamás nem klasszikus latinitás, de nem bánom, idézz tőle, már persze cak akkor, ha nem fricskázgatsz itt féleszű mulatságként, vagy bosszankodva, hogy kijavítottalak.
Az igaz, hogy ez a polidili, tehát hozzá vagyok szokva a terelő nagypofájúsághoz (példamondatok, azaz bizonyítékok és az érvekkel összemérhető ellenérvek helyett), de mivel ez itt a grammatikáról szól, az meg nekem szent ezennel a méltatlanságoddal való tárgyalást mindaddig, amíg az érveimet objektíve cáfoló elenérveket nem hozol, felfüggesztem.
Én hoztam példát és statisztikát, te meg nem.
Tovább:
Et respondebat dicens : Per viam tribulationis, et isti sunt virgines, casti, pauperes, patientes et infirmi.
Michi autem respondebat dicens,
eadem lingua similiter verbo diminutivo consonanter respondebat dicens
aliquando vero ... qui quasi filius vel pars eius respondebat dicens "noieagis". ...
és így tovább.
Ítélje meg ki-ki, aki olvassa, hogy kkinek lehet igaza.
Ne a gugliból tanulj latint. Csak tiszta forrásból. (Sajnos a netet forráskritika nélkül nem lehet tanulásra használni, oka is kézenfekvő, hiszen a tudás nem demokratikusan gyakorlandó jog.)
Nem tudok neked mást mondani: respondeo dicendum a helyes kifejezés, s ha akarod Szent Tamás Summájának minden oldalán találkozhatsz vele. (Töttössy, ha ilyet mondott volna, tévedett, vagy rosszul emlékszel.)
(A latin ragoz, ezért lett belőle respondei dicendi, de ez is mindegy, ez genitivusad forma szerkezetben.)
A gerundivum egyszerre hordoz igei és főnévi jelentést, s lehet határozó is.
Nem tehetek arról, hogy a latin így is (gerundivumosan) rövidíti a mondatait.
Forrás:Latin nyelvkönyv, a gerudnivum használata fejezet és Finály szótára. Amúgy a latin nyelvkönyv is hozza az exemplum gratiae-t. A kifejezéseket nem lehet szóról fordítani.
A példamondatod a Bibliából van, onnan lett átvéve a misébe, de mindig érdemes az eredeti forrsából tanulni.
Igazán nem lehet egy nyelvet és nyelvtanát, mondattanát így megtanítani és megtanulni, csak biztatni tudlak, hogy eredeti forrásból tanulj:
Waczulik féle nyelvköny, a latin nyelvtanés a Finály szótár. Ez kiadja a klasszkus vonalat,majd utánaérdemesaközépkori magyar latinsággal foglalkozni,az is egy szép terület.
Formula Respondei dicendi eget gerundivo, nam est abbreviatio sententiae.
Absit!
Pro primo először: "formula respondei" nincsen, nemhogy latinul, de még románul se, amire hasonlít ld. "iubirea patriei"
Pro primo másodszor: az egy hülyeség, hogy attól, hogy mondat rövidítése (beágyazott mondat, függő mondat) volna, gerundiumnak kell lennie. Ki mondta? Hol van ez lefektetve?
Töttössy tanár úr elemzésében a respondeo dicensben a dicens állapothatározó, azaz körülbelül így adandó vissza a magyarban (nem fordításként, csak a szerkezetet valahogy jelezve) "válaszolok mondóként"
*Respondeo dicendum: cur non? - ez egyszerű tükörfordítása a "emígyen felele mondván" féle alakoknak (a neolatin nyelvekben is, pl.: rispose dicendo) , amiben csak az a hiba, hogy ezekben a gerundiumnak látszó alak igazából nem gerundium, hanem határozói forma.
Hozz nekem egy hasonló példát a klasszikus latinitásból. Én kapásból hoztam egyet a miséből az én változatomra, igaz, az nem lkasszikus, de várjál, mindjárt...
Nézd, lehet, hogy Finály ezt írta, és nem vitatom az ő nagyszerűségét, s nem is azzal kívánok érvelni, hogy az általad hozott formára a google-ban legjobb indulattal is vagy öt példa van, abból is az egyik a bodybuilderek zsurnálja, míg a másikra tízezerszám, hanem azzal, hogy ez a forma értelme szerint nem jelentheti azt, hogy "a példának kedvéért v. okáért".
exemplum gratiae annyit tesz, mint a kegyelem (kedvesség stb.) mintaképe, azaz az exemplum alanyesetben van, s akkor vajon hogyan fungálhatna határozói bővítményként, s hogyan lene levezethető belőle, hogy a péld(ának) a kedvéért?
Míg az exempli (genitivus) gratia (hosszú a) ablativusa kiváltképpen kínálkozik határozói bővítmény esetéül, mondjuk "célhatározóként", azazhogy éppenséggel (példának) "kedvééért, okáért"...
