by Noam Chomsky; July 29, 2006 [The following excerpt is from the Epilogue to Perilous Power: The Middle East and U.S. Foreign Policy, by Noam Chomsky & Gilbert Achcar, edited with a Preface by Stephen R. Shalom, to be published by Paradigm Publishers September 15, 2006, Hardcover $22.95...]
Kérdés: Hogyan értékelné az izraeli és amerikai választ a Hamasz választási győzelmére, és a gázai és libanoni konfliktusra?
Noam Chomsky: Az amerikai válaszból látszik, hogy az Egyesült Államok csak és csakis akkor támogatja a demokráciát, ha az összhangban van az amerikai stratégiai és gazdasági célokkal.
Valószínűleg hasznos lenne áttekinteni a Hamasz választási győzelme, 2006. január 1-óta történt fontosabb eseményeket.
Amikor a február 12-i a New York Timesban a New York-i egyetem jogi professzora Osama Bin Laden nyilatkozatait vizsgálta, arra a megállapitásra jutott, hogy Bin Laden akkor süllyedt a gonoszság legmélyére, amikor hangot adott annak a perverz véleményének, hogy szerinte "mivel az USA egy demokrácia, minden állampolgár felelős a kormánya tetteiért, ezért civilek is lehetnek célpontok". Valóban gonoszság, nem kétséges. Két nappal kesébb a New York Times vezércikke mellékesen jelentette, hogy Izrael és az USA csatlakozik Bin Ladenhez ebben a mélységes gonoszságban. A palesztinok megsértették a hatalmasokat, azzal hogy rosszul szavaztak a szabad választásokon. Ezért az elkövetett bűnért a lakosságot meg kell büntetni.
"A cél az" ahogy a Times tudósítója fogalmaz "hogy a a palesztin hatóságok kifogyjanak a pénzből és megszűnjenek nemzetközi kapcsolataik és így a palesztin elnök ,Mahmoud Abbas, kénytelen lesz új választásokat kiírni, és remélhetőleg a palesztinok addigra olyan nyomorultul fogjak érezni magukat a Hamasz kormányzás alatt, hogy inkább a megreformált és megzabolázott Fatah-ot fogják újra hatalomra juttatni." A kollektív büntetés mechanizmusát láthatjuk itt körvonalazódni. A Times cikkében azt is olvashatjuk,hogy Condoleezza Rice felkeresi az olaj-termelő országokat, hogy ne enyhítsenek a palesztinok szenvedésein. Röviden: ugyanaz a dolog, ami Bin Ladennel a legvégső gonoszság, az az USA-nál a demokrácia igazságos támogatása.
Ez a párhuzam nem tűnik fel senkinek sem, mint az sem, hogy Bin Landen perverz gondolata már régen bevett gyakorlat. Hasonló történt Chilében, amikor a szocialista Salvador Allendét "pimasz módon" megválasztották, mire az USA gazdaságilag megfojtotta Chilét, végül amerikai támogatással a diktátor Pinochet átvette a hatalmat. Egy másik példa lehetne az 1991-2003-ig tartó iraki embargó, aminek következtében sok százezer iraki halt meg (köztük az UNICEF felmérése szerint 500 000 gyerek), tönkrement az ország, és valószínűleg az embargó mentette meg Saddam Husseint (akit az USA és Nagy-Britannia gyakran támogatott), hogy a hozzá hasonló szörnyetegek sorsára jusson. Ez majdnem olyan mint Bin Laden tétele, csak még romlottabb, és nemcsak méreteit és hatását tekintve, hanem mert a legnagyobb képzelettel sem lehet az iraki népnek felróni Saddam bűneit.
Mégis a legismertebb példa Washington Kuba elleni 47 évig tartó terror kampánya és a gazdaságot megfojtó embargója lehetne. Belső dokumentumokból lehet tudni, hogy az Eisenhower és a Kennedy kormányzat úgy döntött, hogy "a kubai nép felelős a Castro rendszerért", ezert meg kell őket büntetni, mert remélhetőleg majd "az éhező kubaiak a növekvő elégedetlenség miatt megdöntik Castro uralmat"-J.F.Kennedy. A külügy minisztérium azt tanácsolta, hogy "minden eszközzel azon kell lenni hogy gyöngítsük a kubai gazdaságot, ezáltal éhínséget és kétségbeesést, végül rendszer váltást előidézni. Ez az eljárás máig használatban van.
Felesleges több példát hozni. Láthatjuk, hogy nem kell eltérni a politikai normától, hogy elfogadjuk Bin Laden legördögibb tanát, és megbüntessük a palesztinokat demokratikus gaztetteikért.
Az Egyesült Államok és Izrael a legkörültekintőbb gondossággal látott neki véghezvinni szándékát. Például, az EU javasolta, hogy segélyben kellene részesíteni a rettenetesen nélkülöző palesztin egészségügyet, ez a javaslat elakadt, mert az amerikai "tisztviselők hangot adtak azon aggodalmuknak, hogy majd a segélyre szánt pénz egy része a palesztin nővérekhez, orvosokhoz, tanárokhoz kerülhet, akiknek a fizetését valójában a palesztin kormánynak kellene állnia, és nem segélyből, mert így a segély tulajdonképpen a Hamaszt támogatja.
" A "terror elleni háború" egy másik eredménye.
USA támogatással, Izrael folytatta terrorista atrocitásait és más bűntetteit a Gázai övezetben és Ciszjordániában - néhány esetben valószínűleg azért, hogy rávegyék a Hamaszt a már kínossá váló tűzszünet megsértésére, és hogy így Izrael "önvédelemmel" válaszolhasson - ismerős történet.
2006. májusában az izraeli miniszterelnök, Olmert bejelentette tervét, hogy formalizálja Sharon ciszjordániai terjeszkedésének programját, ezt a "gázai kivonulás"-sal egy időben jelentette be. Olmert a "konvergencia (egységesülés)" (hitkansut) szót használta, ami itt egy szépítő kifejezés a ciszjordániai értékes területek és nyersanyagok (beleértve a víz) megszerzésére. A program célja az, hogy elszigetelt kantonokra bontsák az egyre zsugorodó palesztin területeket, melyek Izrael börtönébe kerülnek, ha majd Izrael elfoglalja a Jordán völgyet, és elvágja a palesztinokat minden külső kapcsolattól. Egy látványos PR győzelem során Olmertet magasztalták bátorságáért, hogy ki akar vonulni Ciszjordániából, miközben a végső simításokat végezte azon a projektjén, hogy a palesztin nemzeti jogok elismerésének minden reményét is elvegye. Felszólitott, hogy érezzük át telepesek gyötrelmeit, akiknek kis szétszórt telepeiket majd el kell hagyják, hogy illegálisan elfoglalt földeken nagyobb kolónia tömbök jöhessenek létre. Mindez történik, ahogy történni szokott, Washington kedves bólogatására, mert az USA-tól várják, hogy előteremtse a terv kivitelezéséhez szükséges dollár-milliókat, bár Amerika néha megdorgálja Izraelt, hogy Palesztina elpusztitásának nem kellene olyan egyoldalúnak lennie. Jobb volna, ha Mahmoud Abbas aláírna egy megadási nyilatkozatot, ebben az esetben minden tökéletes lenne.
Mindezt alázatosan el kellene fogadniuk a gázai és ciszjordániai palesztinoknak, akik tulajdonképpeni börtönükben sínylődnek, mert különben szadista terroristák.
A legutóbbi fejezet június 24-én kezdődött, amikor is az izraeli hadsereg elrabolt gázai otthonából két civilt, egy doktort és testvérét. A brit sajtóban megjelent néhány sor szerint "őrizetbe vették" őket. Az amerikai média inkább hallgatott az ügyről. Minden bizonnyal csatlakozni fognak az izraeli börtönökben raboskodó többi 9000 palesztinhoz, amiből jelentések szerint 1000-t vádak nélkül tartanak fogva, tehát elrabolták őket - mint ahogy sokan másokat is, akiket az izraeli bíróságok ítéltek el, melyek gyalázatosak, és melyeket az Izraelben levő jogi kommentátorok élesen elítélnek. A rabok között van több száz nő és gyerek, a pontos számuk és sorsuk senkit sem érdekel igazán. Ugyanígy kevés érdeklődés mutatkozik az izraeli titkos börtönök iránt. Az izraeli sajtó szerint ezek a titkos börtönök "a libanoniak számára Izrael bejárati kapuja, különösen azoknak a feltehetően Hezbollah tagoknak akiket a déli határra rendeltek", néhányukat libanoni harcokban fogtak el, másokat Izrael rabolt el, és alkalmanként túszként tartják őket, kínzás és vallatás alatt. Az 1391-es számú titkos börtönt, mely valószínűleg csak egy a sok közzül, 2003-ban véletlenül fedeztek fel,azóta el is felejtődött.
A rákövetkező napon, június 25-én, a gázai határon elraboltak egy izraeli katonát. Ez valóban megtörtént, nem kétséges. Minden olvasó megtanulja az elrabolt tizedes nevét,Gilad Shalit, és mindenki követeli a szabadon bocsátását. Az elrabolt névtelen gazai civilekről tudomást sem vesznek. A nemzetközi jog, miközben nagyon helyesen ragaszkodik a fogságba ejtett katonák humánus bánásmódjához, teljesen megtiltja civilek jogtalan elfogását. Izrael "bombázással, pusztítással és a legrosszabb terroristákat is felülmúló támadásokkal és emberrablással válaszolt és senki sem kérdezi, hogy miért? és milyen jogon?" írta Gideon Levy izraeli újságíró, és hozzátette "Izrael elrabolta a Palesztin kormány tagjainak nagy részét, megsemmisítette a gázai áram- és vízellátást, és sok más bűnt követett még el". Ezt fajta kollektív büntetést (mert rossz pártra szavaztak) az Amnesty International háborús bűnként ítélte el. Néhány nap múlva a gázai övezetben dolgozó ENSZ ügynökségek közegészségügyi katasztrófára hívtak fel a figyelmet, ami azoknak az eseményeknek a következménye, melyek során "ártatlan civilek, köztük gyerekek, haltak meg, és több százezrek kerültek nagyon mély nyomorba, aminek a palesztin társadalomra hosszú távú negatív hatása lesz, és ha figyelembe vesszük, hogy már most is a népesség 80%-a él a szegénységi küszöb alatt és 40%-os a munkanélküliségi ráta, akkor a helyzet gyors romlása várható, ha nem tesznek gyors lépéseket ez ellen."
A palesztinok támadásának az az ürügye, hogy nem hajlandóak három követelést elfogadni: elismerni Izraelt, lemondani az erőszak alkalmazásáról, és betartani korábbi egyezményeket. A New York Times szerkesztői arra utasítják a Hamaszt, hogy fogadják el azokat az "alapszabályokat, amiket Egyiptom, Jordánia és az egész Arab Liga a 2002-es bejrúti béke tárgyaláson elfogadtak." és továbbá ezt nem "ideológiai megfontolásból" kell tenniük, hanem mert ez "a belépőjegy a valódi világba, a szükséges szertartás, hogy egy törvénytelen ellenállás törvényes kormányzattá váljon"
Arról nem szól a fáma, hogy Izrael és az USA kereken elutasítják ezeket a feltételeket. Nem ismerik el Palesztinát, nem mondtak le az erőszak alkalmazásáról még akkor sem, amikor a Hamasz betartotta másfél évig az egyoldalú tűzszünetet, és hosszútávú tűzszüneti tárgyalásokat kezdeményezett, és folytak a kétoldali tárgyalások. És különös felháborodással utasították el az Arab Liga értelmes diplomáciai rendezésre irányuló javaslatait.
A Hamasz választási győzelmét buzgón kihasználta Amerika és Izrael. Azelőtt azt kellett tettetniük, mintha nem volna senki "partner" a tárgyalásokban, így hát nem lévén más választásuk folytatták a ciszjordániai, terjeszkedést, amit már az oslói egyezmény aláírása után elkezdtek. A béketárgyalások 2000-ben, Clinton és Ehmud Barak idejében kezdtek kiteljesedni, majd Bush-Sharon idejében fokozódtak. Most hogy a Hamasz van kormányon, Olmert és cimborái kesereghetnek hogy nincs tárgyalási partnerük. Ezért kénytelenek tovább folytatni Palesztina bekebelezését és elpusztítását, és közben számíthatnak arra, hogy a nyugat támogatja terveiket, és közben elkendőzi azt a tényt, hogy bár a Hamasz programja sok tekintetben teljesen elfogadhatatlan, az izraeli program is éppúgy elfogadhatatlan vagy még rosszabb, és az övék nem csak üres beszéd: ők módszeresen megtagadják a palesztinok jogait, és ez nagy különbség.
Ennek a döbbenetes drámának a következő felvonása július 12-én kezdődött, amikor a Hezbolah egy portya során elfogott két izraeli katonát és többeket megölt, ez egy nagyfokú izraeli támadáshoz vezetett, amiben százak vesztették életüket, és elpusztult mindaz, amit Libanonnak nagy nehézségek arán sikerült helyreállítania abból a roncsból, ami a polgárháború és az izraeli invázió után maradt. Bármi is a Hezbollah motivációja, borzasztó kockázatot vállaltak, amiért bizonyára Libanon nagy árat fog fizetni. Itt láthatjuk azokat a veszélyes folyamatokat, melyek révén kialakultak "a párhuzamos vagy alternatív vezetések, melyek megvédik a lakosságot és biztosítják az alapvető szolgáltatásokat" a saját katonai szárnyukkal - ahogy ezt egy közel-keleti újságíró, Rami Khouri megjegyezte.
A Hezbollah indítékait illetően megoszlanak a vélemények. A Financial Times azt írta, hogy "a Hezbollah hivatalos jelentése szerint a katonák elrablásának az volt a célja, hogy fogolycsere révén kiszabadítsák a még izraeli börtönökben lévő Libanoni foglyokat, de a támadás időzítése és nagysága azt sugallja, hogy részben az volt a céljuk hogy csökkentsék a palesztinokra nehezedő nyomást azáltal hogy Izraelt kétfrontos harcra kényszerítik"
Sokan egyetértenek, akik emlékeznek hogyan reagált a Hezbollah 2000-ben az al-Aqsa Intifáda kirobbanásakor (amikor a határ közeli portyázások során katonákat fogtak el, ami hadifogoly cserékhez vezetett), vagy hogyan válaszoltak Izrael 2002-es ciszjordániai pusztító támadására. Mások a "fogoly" motívumot emelik ki (amit a 2000-es fogolycserék is mutatnak), mert a Hezbollah már a mostani krízis kirobbanása előtt is próbált katonákat elfogni, és mert léteznek titkos börtönök Izraelben. Amal Saad-Ghorayeb (a téma libanoni szakértője) a gázai kapcsolatot elsődlegesnek tartja, de szerinte nem szabad megfeledkezni "a túszejtések helyi jelentőségéről".
Megint mások Iránt és/vagy Szíriát tekintik a fő cselekvőnek. Sok szakértő és iráni disszidens ezzel nem ért egyet, bár kevesen kételkednek abban, hogy Irán és Szíria hatalmazta fel a Hezbollahot akcióira. A legtöbb arab vezető Iránt okolja. Az Arab Liga rendkívüli csúcstalálkozóján hajlandóak voltak nyíltan szembeszegülni az arab közvéleménnyel, mert aggódnak az iráni befolyás miatt. Egy dubai hadiszakértő megjegyezte, hogy az irániak a Hezbollah segítségével "igen kínos helyzetbe hozzák az arab kormányokat", akik mit sem tesznek amikor "a béke folyamatok leállnak, a palesztinokat gyilkolják... És jön a Hezbollah és odaüt Izraelnek." Szíria, Jemen, Algéria és Libanon nem értett egyet a Hezbollah elítélésével; az iraki parlament "ritka egyetértésben" ítélte el az izraeli támadást, mint "bűnös agressziót", és Nouri al-Maliki miniszterelnök arra kérte a világot, hogy álljon ki és állítsa meg az izraeli agressziót. Annak hogy az arab vezetők szembeszegülnek a közvéleménnyel nagy regionális hatásai lehetnek, tovább erősödhetnek a szélsőséges iszlamista csoportok. Említésre méltó, hogy Mahdi Akef az Egyiptomi Muszlim Testveriség "Legfelsőbb Vezetője" elítélte az arab államokat. Fawwaz Gerges közelkeleti tudós szerint "A Testvériség" megnyerne egy szabad választást Egyiptomban, a "Testvériség" széles befolyással bír másutt is, köztük van a Hamasz, ami "A Muszlim Testvériség" egyik ága.
Pat Long nyugalmazott ezredes, a Pentagon védelmi hírszerzési irodájának közel keleti osztályának vezetője szerint "ez alapvetően egy törzsi háború. Ha valaki ellenséges veled szemben, és nem fogadsz el egy ideiglenes tűzszünetet (amit a Hamasz felajánlott), akkor az azt jelenti hogy elpusztítod őket. A három ember elrablására adott izraeli reakció annyira aránytalan, hogy úgy tűnik hogy az emberrablás csak egy okos ürügy, amivel megtévesztik az USA-t és saját közvéleményüket"
Az okokon és a tényezőkön való töprengés közben nem szabad elfelejteni azt, hogy egy tragédia van kibontakozóban. Libanonban folyik a pusztítás, Gáza meg keményebb csapásokat szenved el, és Ciszjordániában, többnyire a látóhatáron kívül, az USA és Izrael folytatják egy nép elpusztítását, ami borzasztó és ritka esemény a történelemben.
Ezek a tettek és a nyugati válasz jól mutatja, hogy a vad kegyetlenség, az álszentség és a sérült ártatlanság keveréke olyan mélyen beleivódott a birodalmi mentalitásba, hogy észre sem veszik. Érthető, hogy miért mondta Ghandi, amikor a megkérdezték, hogy mi a véleménye a nyugati civilizációról, hogy "jó ötletnek tűnik".
(A hivatkozások és forrásaik az angol szövegben találhatók.)
Kurt Vonnegut legutobbi könyvében fasiszta államnak nevezi az az USA-t. Soros György, akit nem lehet elefáncsonttornyba bújt kék ködöt bámuló értelmiséginek tartani, igen komoly pénzeket fektetett a a Bush adminisztráció leváltásába. Ahogy látom Noam Chomskynak is hasonló rendszerkritikai bajai vannak, mint ahogy majd minden Amerikában élő rokonomna és barátomnak, akik nem fogadják el, hogy a demokrácia magsabb fokát jeleni az ágyunaszád diplomácia, a világcsendőri szerep, az alkotmány alágyürése az az adminisztrációnak, a titkos börtönök, vádemelés nélkül fogvatartások, vagy egyenesen a célzott likvidálásaok ujabban dívó rendszere.
Az a baj, hogy Chomsky egyre több hülye pörformanszot csinál (nem tudom ráadásul, de erősen tartok tőle, hogy komolyan is veszi magát), és amúgy is finoman fogalmazva túlértékelt figura...
Az ortodox rabbi a Hamásszal ápol kapcsolatokat. A baloldali zsidó értelmiségi a Hezbollah terroristáit dicséri. A hászid szekta egyetért az iráni elnökkel abban, hogy Izraelt meg kell semmisíteni.
Két nagy feltűnést keltő találkozóra került sor nemrégiben. Május 11-én a bécsi ortodox főrabbi, Moishe Arye Friedmann Svédországba utazott, hogy az anticionista zsidók nevében fölvegye a kapcsolatot Atef Adwannal, a Hamász-vezette palesztin kormány miniszterével.
Másnap Noam Chomsky, “a baloldali zsidó amerikai értelmiségi” – ahogy egy libanoni tv-állomás nevezte – Bejrútban találkozott Haszan Naszrallah sejkkel, a Hezbollah főtitkárával.
Lefényképeztették magukat az Al-Khijam börtön előtt, ahol Dél-Libanon megszállása idején az izraeli ellenőrzés alatt álló helyi biztonsági erők foglyokat kínoztak. Egy lelőtt izraeli kémrepülőgép roncsa előtt mosolyogva kezet ráztak. Chomsky ezt az alkalmat is megragadta, hogy kijelentse: “Amerika a világ legfőbb terrorista állama”.
A kis ultra-ortodox csoportok esetében messzire visszanyúló előzményei vannak az ilyen találkozóknak. Majd’ minden korábbi esetben sor került fényképezkedésre is. A kaftánba öltözött hászid zsidók jól festettek az Izrael elpusztítására fölesküdött férfiak mellett, és a képek kiváltották a várt sokkhatást.
Március 8-án például az anticionista Neturei Karta szekta hívei Iránba látogattak, hogy kifejezésre juttassák, őszintén támogatják Ahmadinezsád elnököt, és egyetértenek vele abban is, hogy Izrael államot fel kell számolni.
A Neturei Karta arámi nyelven azt jelenti, hogy “a város védelmezői”. (A rossz nyelvek viszont úgy értelmezik, hogy ezek magyar szavak – a szekta legtöbb tagja a szatmári hászidok közül kerül ki –, és valójában így értendők: “teljesen lököttek”.)
A Neturei Karta adta Arafat kormányának egyetlen zsidó tagját, az amerikai születésű Moshe Hirsch rabbit. Hirsch a Zsidóügyi Miniszter címet viselte, de nemigen volt más feladata, mint az, hogy együtt fényképeztesse magát Arafattal, és időnként megeresszen egy Izrael-ellenes nyilatkozatot.
Az ultra-ortodoxok cionizmus-ellenességében nincs semmi önellentmondás. Izrael állam az ő szemükben nem a zsidó nép isteni küldetésének beteljesítése, hanem az isteni küldetés teljes megtagadása. Szerintük ugyanis a megváltás csak imádság, jócselekedetekkel és főként a vallási előírások szigorú betartásával érdemelhető ki. Emberi eszközökkel kikényszeríteni hübrisz, bűnös elbizakodottság, tulajdonképpen lázadás Isten ellen.
Az ultra-ortodoxok szerint ez a lázadó elbizakodottság volt az oka a zsidók minden újkeletű megpróbáltatásának a holokauszttól kezdve a moszlim antiszemitizmus felerősödéséig. Amennyiben a zsidók minden baja abból fakad, hogy elszakadtak a judaizmustól, hogy Isten Tóráját a zsidó nemzet világi-népfaji fogalmával helyettesítették és államot alapítottak, akkor – ha mégoly furcsa is – nem logikátlan a Hamász és Ahmadinezsád támogatása.
Az viszont, hogy Chomsky újabban a Hezbollah-val ápol kapcsolatokat, sokak szerint földindulásszerű változást jelez a baloldalon. Mint a Jediot Ahronotban olvassuk, “a dicséretek, amelyekkel Chomsky professzor a Hamászt, Irán meghosszabbított kezét elhalmozza”, azt mutatják, hogy veszélyes új irányzat van kialakulóban a nyugati értelmiség körében. Nevezetesen az, hogy “az iszlám radikális csoportokat egyre inkább legitim felszabadítási mozgalmaknak tekintik”.
A Palesztin Felszabadítási Front jelentősen különbözik a Hezbollah-tól, a Hamásztól és Ahmadinezsád Iránjától. A Fatah valóban nemzeti mozgalom. Ha nem is egykönnyen, de elismerte Izrael létjogosultságát annak érdekében, hogy elfogadhatóvá tegye magát a világ szemében. A radikális iszlamisták viszont – az olyan ultra-ortodox anticionistákhoz hasonlóan, mint a Neturei Karta – vallási követelménynek tekintik Izrael állam eltörlését, amiből semmiképpen sem engedhetnek.
A Neturei Karta néhány családi klánból áll. Vezetőit általában őrültnek vagy pojácának tartják. Csak azok a moszlim politikusok veszik őket komolyan, akik azt hiszik, hogy a zsidók általi elismertségüket bizonyítja, ha közös fényképen szerepelnek Friedmann vagy Hirsch rabbival.
Chomskynak ellenben nagy tekintélye van baloldali körökben az egész világon. Nem biztos, hogy eszelősségnek vagy bohóckodásnak fogják tekinteni találkozását Naszrallah sejkkel.
Na most Chomsky egy kifejezetten, koherens módon végtelenül ártalmas ember: interjújának minden válasza rosszindulatú, kihívó hazugságoktól fröcsög. Balítéletek és logikai hibák tucatjait vonultatja fel egy mégiscsak eredeti és amúgy pontos gondolkodásra képes elitértelmiségi. Bár szellemi teljesítményünk és irodalmi hivatkozásaink száma összehasonlíthatatlanul az ő fényezerévnyi előnyét mutatja, jelen intrejújának minden mondatát földbe tudnám döngölni.
Romlott, kipusztítandó posvány.
O tempora, o mores, o Mccarthy szenátor...jövel...
„Önök nem partnerei az USA-nak” Noam Chomsky a radikális demokráciáról és az amerikai külpolitikáról<IMG height=1 src="http://www.nol.hu/gfx/line_470.gif" width=470 vspace=2 border=0> NSZ • 2004. július 3
<A href="javascript:OWC('/Popup.asp?ImgID=58441', 602, 602, 'no');"><IMG alt="" hspace=2 src="http://www.images.nepszabadsag.hu/20040703/HVchomski1tek_150.jpg" vspace=2 border=0> (kép: Népszabadság – Teknős Miklós)<KEP="59417">A Massachusettsi Technológiai Intézet nyelvész- professzora a hatvanas években a nyelv és a gondolkodás összefüggéseiről szóló elméletével vált világhírűvé. A generatív nyelvészet „apostolának" munkái alapjaiban befolyásolták a pszichológiát, az informatikát és más tudományágakat is. Az elmúlt évtizedek legismertebb Amerika- és globalizációkritikusát a budapesti Közép Európai Egyetemen (CEU) tartott előadása után kérdeztük.
y Miért gondolja, hogy decentralizált mozgalmaknak kell átvenniük a politikai elit és a multinacionálisok központosított hatalmát?
– Az a kérdés, hogy valaki a szabadságot és az egyenlőséget, vagy az alárendeltséget és az elnyomást választja-e. Nem hinném, hogy a legtöbb ember rabszolga akar lenni.
| Miért tartja az elnyomás eszközének a fogyasztást?
– Az Egyesült Államok nagyon szabad társadalom, ezért jól tudjuk, hogyan gondolkodnak az emberek hatalmi helyzetben. A politikai elit és az üzleti szféra őszintén és nyíltan beszél arról, hogy ellenőrzése alá akarja vonni az emberek magatartását és szükségleteit. Korábban rá kellett jönniük arra, hogy az emberek túl sok szabadságot akarnak, tehát erővel nem lehet kontrollálni őket: új eszközökre volt szükség ahhoz, hogy ellenőrzés alatt lehessen tartani őket, ez pedig a propaganda volt. A propagandaipar évi sok százmillió dollárt emészt fel, célja pedig az, hogy távol tartsa az embereket a nyilvános döntésektől, kontrollálja magatartásukat és véleményüket, marginalizálja őket. A PR propagandát jelent: megszabja az embereknek, hogyan kell gondolkodniuk a kormányról és az üzletről, a kettő kiválóan együttműködik annak érdekében, hogy teljes apátiában tartsa a választókat, hogy ne szerveződjenek meg jogaik védelmére.
| Anarchistának vallja még magát, mint tíz-húsz éve?
– Alapvetően igen, libertárius, azaz államellenes szocialistának. A dolgozói önszerveződés, a szabad föderációk híve vagyok.
| És a közvetlen demokráciáé, amelynek az önrendelkező közösség az alapja. Nem tart attól, hogy az ilyen modellben eltűnik az egyéni felelősség és elszámoltathatóság?
– Épp ellenkezőleg. Nem az a demokrácia, ahol néhány vezető szabadon dönthet mindenről. A közösség az, amely képes felelősen dönteni. Az a valódi demokrácia, amikor a munkások a munkahelyeken maguk dönthetnek arról, mit és hogyan termeljenek, nem pedig az, amikor elszámoltathatatlan menedzserek mondják meg nekik, fentről.
| Nem vezet minden utópia szükségszerűen rémálomhoz? Mi történt például a kommunizmussal?
– A kommunizmus nem volt utópia, már ha a leninizmust értjük alatta. Egy totalitárius diktatúra volt, amely élesen szemben állt a kommunizmussal és szocializmussal. Lenin és Trockij erőszakkal akartak modernizálni egy visszamaradt paraszti társadalmat, de csak egy vezérelvű párt uralmát és állami kapitalizmust hoztak létre.
| Külpolitikai írásai alapján azonban úgy tűnik, hogy az Egyesült Államokat tartja az egyik fő gonosznak, nem a különböző diktatúrákat.
– Sokszor kritizáltam a Szovjetuniót és a keleti blokk államait is, bár az igaz, hogy velük nem foglalkoztam annyit. Azt az elvet igyekeztem követni, amit a szovjet ellenzékiek is: én a saját országomért vagyok felelős, azért a külpolitikáért, amit befolyásolni tudok, nem pedig az ellenség bűneiért. Szolzsenyicinnél sem arra figyeltek, amit az amerikai külpolitikáról mondott, hanem arra, amit a Szovjetunióról.
| Kritikusai viszont azzal vádolják, hogy súlyos, népirtó rezsimeket ártalmatlanított, mint például Pol Pot Kambodzsáját az erről szóló kötetében.
– Ezt határozottan visszautasítom. Az információimat a külügyminisztérium hírszerzésének adataira alapoztam, nem igaz az a vád, hogy alábecsültem az áldozatok számát. Szerzőtársammal összehasonlítottuk az 1978-as Kambodzsát Kelet-Timorral, és bár mindkét rendszert bűnösnek találtuk, azt láttuk, hogy Kambodzsa esetében a nyugati értelmiség felnagyította, míg Kelet-Timor esetében lebecsülte az áldozatok számát. Az utóbbi rendszer ugyanis nyugati támogatást is élvezett.
| Nem úgy látja, hogy külpolitikai cikkeiben mégiscsak elsősorban Amerikát démonizálja?
– Egyáltalán nem. Amerika a világ legszabadabb társadalma. Nagyra értékelem a szabadságjogokat, amelyeket évszázadok során vívott ki magának.
| Amely szabadság viszont elválaszthatatlan a kapitalizmustól.
– Amerikában nincs igazi kapitalizmus, a gazdaság jó része az állami szektortól függ. Egyfajta államkapitalizmus van, amely egy igen kártékony rendszer. Hasonlít a XIX. század Angliájához, amely belül szabad volt és békés, külpolitikájában viszont brutális és agresszív.
| Miért ellenzi az Irak elleni háborút?
– Mert az irakiakra kellett volna bízni a rendszer megdöntését. Azokkal értek egyet, akik szerint az amerikaiaknak és a briteknek elsősorban a brutális ENSZ-szankciókat kellett volna feloldaniuk, amelyek sok százezer ember halálához vezettek és szétverték a civil társadalmat. Akkor ugyanis maguk az iraki emberek kaptak volna esélyt a diktátor megdöntésére, ahogyan az Ceausescu vagy Szuharto esetében történt.
| Kivétel, ha a diktatúra miatt nem tudnak élni ezzel a lehetőséggel.
– Miért nem? Ahhoz, hogy az emberek esélyt kapjanak a változtatásra, helyre kell állítani a civil szférát. Számtalan példa volt már arra, hogy egy nép maga döntött meg diktátorokat. Van, amikor legitim a beavatkozás, de minden egyes esetben meg kell nézni, hogy az a saját, önző érdekünket vagy a helyiek érdekét szolgálja-e. Irak esetében egy illegális invázióról beszélhetünk, amely csak rontott a helyzeten.
| Amerika és Anglia mellett az ENSZ is abból indult ki, hogy Szaddám veszélyt jelenthet. 17 határozatot sértett meg.
– Ez nem így van, senki nem hitte el ezt az amerikai propagandát. Még az Irak által korábban lerohant államok, mint Irán vagy Kuvait sem tekintettek veszélyként Szaddámra, mert tudták, hogy társadalma szétesett, katonasága pedig az egyik leggyengébb volt a térségben.
| Szeptember 11-e után nem volt-e feltételezhető, hogy állami diktatúrák vegyi vagy biológiai adatokat adhatnak át terroristáknak?
– Irak és az al-Kaida kifejezetten ellenséges viszonyban voltak egymással, nem volt köztük kapcsolat. Irak pont most, a háború óta lett terrorista állam, előtte csak egy szekuláris diktatúra volt. A hírszerzés semmilyen kapcsolatot nem mutatott ki az állam és a terroristák között. Nem is ezért indult az invázió. Az ENSZ-fegyverzetellenőrök is jó munkát végeztek: sikerült leszerelniük Irakot. Ha Amerika Irak leszerelésében lett volna érdekelt, akkor az ellenőröket kellett volna segítenie. Az iszlamista terror egyébként sem a Közel-Keletről ered, hanem Amerikából: a CIA fizette őket annak idején.
| Mit gondol, milyen viszony várható Amerika és az új EU-tagállamok között?
– Az Egyesült Államok nagyon remélte, hogy a kelet-európai országok alárendelik majd magukat az amerikai hatalomnak, és elhiszik az amerikai propagandát. Azt remélték, hogy ez aláaknázza majd az egységes Európa elképzelését.
| Csak alárendelődés lehetséges? Partnerség nem?
– Alárendelődésről van szó. Önök nem partnerei az Egyesült Államoknak. Amerika azt reméli, hogy a kelet-európai országok kritikátlanok lesznek majd vele, mivel semmit nem tudnak arról, milyen politikát folytattak Közép-Amerikában vagy másutt.
| Hogyan történhetett meg húsz éve az a botrány, hogy ön nyilvánosan kiállt Robert Faurisson francia holokauszttagadó mellett?
– Kizárólag egy akadémikus véleményszabadságát védtem. Európában nem igazán értik azt, mennyire fontos kiállni valakinek a szabad szólása mellett, ezért ezt sokszor botrányosnak tartják.
| Egyik írásában ön úgy vélte: „A gázkamrák létezésének vagy a holokausztnak a tagadásában nem látok antiszemitizmust.”
– Nem tudom, hol találta ezt, de ez egy magánlevélből vett idézet, amelyben azt fejtegetem, hogy a nagy atrocitások tagadása nem szükségszerűen rasszizmus. Amerikában például sokan hiszik azt, hogy annak idején csak pár százezer indiánt öltek meg, holott milliók voltak. Tévednek, de ez még nem rasszizmus. Csak és kizárólag egy olyan ember szólásszabadságát védtem, aki mást hirdetett, mint amit az állam igazságként határozott meg.
A forszolas reszben masodr. logikaban van a L-Sk miatt, de hat szamos egyeb tetel is van ilyen (pl. adott halmaz elemeibol kepzett szingletonok halmazanak letezesehez kell a hely. axioma konz. bovitesekre, amely szinten masodrendu tetel). De ezek a tetelek csak rekurziv toredekei a S.O.L.-nak.
--
(Azt hiszem, a dedukcio-tetelbol adodik, hogy a Con-formulat athozhatjuk a kov. relacio bal oldalara, ha
ZFC |= Con(ZFC) => Con(ZFC + fi).
Mivel a forszolas pont ilyen eredmenyt hoz letre, vehetjuk ugy, hogy eleve ZFC + Con(ZFC)-ben vagyunk, de vigyazunk, hogy az eredmeny ne
Con(ZFC + Con(ZFC)) => Con(ZFC + Con(ZFC) + fi')
alaku legyen, ugy, hogy (egyelore igy latom) a bizonyitasok soran vegig a ZFC-ben maradunk.)
Most mar tokeletes azzal az epszilon kiegeszitessel, hogy "M-beli megszamlalhato rendszam" azt jelenti, hogy "M-beli rendszam, ami M-ben megszamlalhato", hisz persze lehet M-ben bijekcio P^M(omega^M) es egy M-beli rendszam kozott, ami a vilagban megszamlalhato.
.. hogy az M megszamlalhato modellben nincs F bijekcio P^M(omega^M) es tetszoleges alfa^M M-beli megszamlalhato rendszam kozott, de a Low-Sk miatt letezo M' modellben, amelyben M es minden eleme halmaz, mar lehet F' bijekcio a P^M(omega^M) X-szel jelolt, es alfa^M Y-nal jelolt interpretacioi kozott.
Amúgy hallottad, hogy a ZFC-elk van megsz-ó modellje?
Tudtommal ZFC-ben nem bizonyithato Con(ZFC), azaz semmilyen model letezeset sem lehet levezetni. Ez erdekes problemakat vet fel persze a forsolassal kapcsolatban, hisz ott ugy kezdunk, hogy " vegyunk egy megszamlalhato, tranzitiv standard ZFC modellt",...
a "kontinuum az kontinuum" ugy ertendo, hogy a megsz-o modellben nincs bijekcio, amely 2^omega-t megsz-o rendszamra kepezne. De a nagyobb modellben mar lehet ilyen fuggveny.)
Ezen allitasaid szvsz pontosabban kellene megfogalmazni.
Istenkem...
(a "kontinuum az kontinuum" ugy ertendo, hogy a megsz-o modellben nincs bijekcio, amely 2^omega-t megsz-o rendszamra kepezne. De a nagyobb modellben mar lehet ilyen fuggveny.) Na, ha ezt nem irod ide, akkor egeszen nyilwanwalo modon hulyen halok meg...
Nem hagyhatnank mar wegre ezt az elemiiskolas suletlenseget? Booooring!.......
Erdekes egyebkent, hogy ha az M` megsz-o modell bizonyos halmazait tekintjuk a nyelv szavainak, voltakeppen az elsorendu ZFC-ben (a nagyobb M modellbol) tudjuk definialni a nyelvet.
Ha a formulakat, akkor barmilyen szamossagu modellre mukodni fog a nyelv, de masodrendu logikaban vagyunk. Ez is mutatja a modellelmelet erejet.
(a "kontinuum az kontinuum" ugy ertendo, hogy a megsz-o modellben nincs bijekcio, amely 2^omega-t megsz-o rendszamra kepezne. De a nagyobb modellben mar lehet ilyen fuggveny.)
Kedves Andy Capp, referalok: a kontinuum az kontinuum a megsz. modellben is.
Viszont a nyelv nem feltetlenul van a "modellben", lehet a metanyelvben is, azaz a masodrendu ZFC-ben (vagy modellelmeletileg a M` megsz-o ZFC-modell halmaz egy M nagy, "igazi" modellben, es a nyelv szavai lehetnek halmazok is M`-ben). Ekkor
1. a nyelv megszamlalhato, mert ennyi zart formula van.
2. a megszamlalhato sok zart formula szemantikusan es minimalisan a megsz-o modellt generalja, azaz nemcsak a nyelv megszamlalhato, de kovetkezmenykent meg a szemantika is (ez az eszrevetel a leszallo L-S kanonikus bizonyitasa). De ez mar csak hab a tortan, mert hogy maga egy atirasi szabaly tartalmilag tesz-e utalast nagy szamossagra, mindegy, kulonosen a form. ny.e.-ben.
Koszonom a lehetoseget. :)
Jesszasz! Es EHHEZ kellet malyd egy eonnyi ido? Kb. ilyen szamarsagokra gondoltam, amikor felwetettem, hogy esetleg scifi kedwelo wagy (mert azt magadse gondolod, hogy ilyesmiert Fieldset lehetne kapni). BTW, en azert fantaziadusabb baromsagokra gondoltam (toposok, space-time foams, etc -- a zfc OLYAN odiwatu:))). Wegyuk a dolog pozitiw oldalat: keccsegtelen wan erzeked kewesse ortodox fogalmakhoz (asse rossz, ha mar humorerzeked nincs:).
A Lowenheim-Skolemre (mint a modellelmelet legostobb blodlielyere) walo utalast wiszont serteskent ertekelem, tehat egy triwialis kerdessel torolom meg: Szerinted a "ZFC-elk van megsz-ó modellje"-ben mekkora a valos kontinuum pontyainak a szamossaga?:)))) Es egy formalis nyelw szawaie?:)))) Towabba: igaz-e, hogy minden folytonos fuggweny differenczialhato?:))))
Brrr milyen bekepzelt lettem en is. De eszembe jutott, hogy talan a dolog szinte trivialis: a nyelv szavai a halm.elm. formulai, nyelvtani szabalyok a modus ponens, univerzalis generalizalas, es a ZFC-axiomak, es meg egy fi fuggetlen, amelyhez formulakent szukseges a karo-elv.
Ekkor tetszoleges szobol (halm. elm. nyelvu formulabol) megkapjuk azokat, amelyek belole a ZFC + fi-ben kovetkeznek.
Kedves Andy Capp,
ha van rá tízezer forintod, csinálok Neked olyan grammatikát, amelyben az egyik szabály ekvivalens a káró-elvvel. A végtelen logikában (pl. L_omega, omega1) lazán előkerülnek a stac. halmazok. Igaz az classification theory (AEC), de át tudom fordítani szintaxisba, ne legyenek illúzióid.
Az igazság megkeresésére alkotott új nyelv véleménye szerint mennyiben ad többet, mint az alább megfogalmazott?:
Summa: #Sentence# NP+VP
VP Verb+NP
NP NPsing, NPpl
NPsing T+N+0
NPpl T+N+S'
T the
N ball, man stb
Verb Aux+V
V hit, talk, walk, read
Aux C(M) (have+en) (be+ing)
M will, can, may, shall, must
Persze, hogy komoly! Minden játékot illik komolyan játszani, különben az ellenfél elalszik vagy flegmasággal vádol. Szép volt talán igaz sem volt.
(A fraktál sem más.)
Akkor én nagyon komoly ember vagyok! :) Nőben ez veszélyes, még rácson keresztül sem nagyon szabad etetni!
Már miért ne lenne választásom? Felismerem, hogy nincs választásom és alkalmazkodom vagy azt hiszem, hogy van választásom és úgy alkalmazkodom; óriási különbég ez in real life! És mint említettem - ez választás kérdése...
Nem értek a fraktálokhoz. Egyszer valaki - az emberi faj udvarlási szokásait követve, melyek szerint illik lenyűgözni a nőstényt, hogy az egyhelyben maradjon a kopuláció idejére - mutatott nekem ilyesmiket. Szépek voltak. Csakúgy mint a bélyegek....
