„Vannak pillanatok, amikor erős a kísértés, hogy ugyanazzal válaszoljak – hogy visszaadjam a tiszteletlenséget, a kegyetlen gesztusokat. De aztán megállok, figyelek. Látom az életüket, a harcaikat, és rájövök, hogy a világ már így is elég büntetést mért rájuk. Vannak háborúk, amiket nem szavakkal, hanem csenddel vívunk meg. Végül mindenki azt adja, ami benne van. Én úgy döntök, nem adom vissza a kapott rosszat, hanem továbblépek.” (Sandra Bullock)
"És érezzék egy kézfogásról rólad, hogy jót akarsz, és te is tiszta, jó vagy; s egy tekintetük elhitesse véled: – szép dologért élsz – és érdemes élned"
"Miután bebizonyosodik, hogy hibáztunk valamely cselekedetünkkel, de képesek vagyunk beismerni (isteneink vagy szentjeink előtt) a hibát, és megerősödik szándékunkban, hogy a jövőben nem teszünk hasonlót, akkor ez máris csökkenti a rossz cselekedet súlyát."
"Ha egyetlen hibádat felismered, többet ér, mint ezernyi hibáját felismerni másnak. Ahelyett, hogy rosszat mondanál az emberekről, ütköznél velük és nyugtalanságot keltenél az életükben, szemléld őket teljes valóságukban. Gondolj inkább a jó tulajdonságaikra. Ha mégis örömödet lelnéd valaki becsmérlésében, azonnal képzeld azt, hogy rohadt gyümölcsbe haraptál. Így elég gyorsan leszokhatsz a sértő viselkedésről."
"Általában azt javaslom a buddhista gyakorlóknak, hogy ne tekintsék mesterük minden megnyilvánulását kifogástalannak. Vannak persze különleges, igen értékes tulajdonságok, amelyekkel egy mesternek rendelkeznie kell, de bizonyára nem csak ilyenekkel bír. Soha ne mondjuk például valamiről, hogy „ezentúl úgy csinálom, mint ő, mert tisztelem”. Senkit ne kövessünk csak azért, mert tiszteljük őt. Ilyesminek nem szabad előfordulnia. Ami hibás, azt hibásként, ami káros, azt károsként kell felismernünk a mester viselkedésében is. Ha nem így tennénk, semmi értelme és haszna nem lenne a kritikának. Minek is létezne akkor?"
"Nem akarom, hogy azon az úton kövess engem, amelyen én haladok a célom felé. Járd a saját utadat, kövesd az általad meghatározott irányt, amely belső késztetéseidnek a leginkább megfelel. Ne fogadj el semmilyen állítást, csak azért mert tőlem származik. Ha százszorosan igaz is, mégsem a te igazságod, nem a te tapasztalatod, és így nem is fogsz vele azonosulni. Az igazat valósítsd meg, és akkor magadévá fogod tenni az igazságot..."
"Ne a jelennek élj, ne engedd, hogy mulandó dolgok befolyásoljanak. Élj az örökkévalóságnak, emelkedj idő és tér, minden mulandó fölé. Akkor semmi sem befolyásolhat."
"És ha szeretteimet keresem, tudatom fénycsóváját a bensőmbe irányítom.
Hiszen minden és mindenki bennem él!
Az önnönvaló, amely egyben minden élőlény, tehát az én önnönvalóm is, nem ismer határokat, így az egész világegyetem bennem létezik, és önvalóm az egész világegyetemet betölti.
Minden ami létezik – én vagyok!
Mindenben, amit szeretek, magamat szeretem, hiszen csak arról hisszük, hogy nem szeretjük, amit még nem ismertünk fel önmagunkban!"
"Az önnönvaló az élet És az egyetlen valóság, És aki az önnönvalóban részesül a beavatásban, ami annyit jelent, hogy teljesen ráismer önmagára, mindent és mindenkit egyenként szeret, mert egységben él velük."
A hitet másoktól szereztem mint égig érő ablakot akik látták magukat bennem azoknak én csillag vagyok én viszont nekik köszönhettem az egész égboltozatot.
"A hitet tőletek kapom, általatok élek magam emésztő gyertyaként lobogok de ha támasz lehet a bennem lakó lélek akkor nektek parányi csillag vagyok én viszont mindent nektek köszönhetek a fényt, a meleget, az égboltozatot."
