Vannak boldog könnyek, fájó mosolyok, mindig lesznek szerelmek, míg a föld forog. Az élet szép, de élni tudni kell, az élet egy harc és benne győzni kell!
Kertemben kinn egy költemény szállt le az ösvényre elém. Szédültem a meglepetéstől. Szívem derült. A rím s a ritmus hálójával iramodtam mindjárt utána. De elrepült.
"A türelem gyakorlásához tulajdonképpen ellenség szükséges. Ellenségünk tettei nélkül nincs lehetőség arra, hogy kialakuljon bennünk a türelem és a tolerancia. Normális esetben barátaink nem teszik próbára türelmünket; azt csak ellenségeink tehetik meg. Ebből a nézőpontból ellenségünket legnagyobb tanítónknak tekinthetjük, és hálásak lehetünk neki, amiért alkalmat adott a türelem gyakorlására."
A mi korunkban, amikor az erőszak a hazugság mögé rejtőzik, és oly félelmetesen uralkodik a világon,mint még soha, mégis megmaradok abban ameggyőződésemben, hogy az igazság, a békeszeretet, a szelídség és a jóság az a hatalom, amely minden erőszaknak fölötte áll.
A tudatlanságért nagyobb árat fizethetünk, mint az iskolázottságért, és ebbe természetesen a pénzügyi képzésed is beleértendő. Ne hagyd, hogy az ismeretlentől való félelem szárnyát szegje vágyaidnak és anyagi boldogulásodnak!
"Néha szavak nélkül kell megbocsátani. Érteni a szavakban ki nem fejezett bánat és a jóvátételre igyekvő szándék apró jeleit,s jelekkel felelni a jelekre. Felejteni ott,ahol a felejtésre van szükség,megróni máskor azt,akinek szüksége van a megrovásra. Az igazi megbocsátás,mint a szeretet általában, intelligens és leleményes. És alázatos is,legfőképpen talán alázatos."
Ez az én életem, az én hitem, az én kudarcom, senki nem vívhatja meg az én harcom, senki nem hihet helyettem a csillagokban... - ezt én tudom a legjobban - és nincs az a hatalom, ami elvehetné az én dalom!
"A mondabeli tövismadár csak egyetlenegyszer énekel életében, de akkor szebben, mint a föld bármilyen más teremtménye. Ahogy elhagyja fészkét, egy tövises fát keres, és nem nyugszik, amíg rá nem talál. Akkor az ádáz ágak között rázendít dalára, és fölnyársalja magát a leghosszabb, leghegyesebb tövisre. Haldokolva fölébe emelkedik önmaga szenvedésének, hogy túltrillázza még a pacsirtát, a csalogányt is. Egyetlen csodálatos dal, az élete árán. De akkor az egész világ elnémul, őt hallgatja, és Isten mosolyog az égben. MERT A LEGESLEGJOBBNAK MINDIG FÁJDALOM AZ ÁRA... Legalábbis a monda szerint."
"Az ember bekötött szemmel halad át a jelenen. Nem tudhatja, hanem legföljebb sejtheti és találgathatja, mit is élt át. A kendő csak később hullik le a szeméről, és ő csak akkor, a múltba visszatekintve állapíthatja meg, mit is élt át és mi volt élményei értelme."
A kreatív embereknek nincs szükségük arra, hogy mások motiválják őket, hiszen önmagukat motiválják. Odafigyelnek, és az agyuk mindkét felét kihasználják a teljesítő képességük határáig. Ők megtalálják az ösztönzést, nem másoktól várják el. És lehető legnagystílűbben használják a fejüket.
