"Néha szavak nélkül kell megbocsátani. Érteni a szavakban ki nem fejezett bánat és a jóvátételre igyekvő szándék apró jeleit,s jelekkel felelni a jelekre. Felejteni ott,ahol a felejtésre van szükség,megróni máskor azt,akinek szüksége van a megrovásra. Az igazi megbocsátás,mint a szeretet általában, intelligens és leleményes. És alázatos is,legfőképpen talán alázatos."
Ez az én életem, az én hitem, az én kudarcom, senki nem vívhatja meg az én harcom, senki nem hihet helyettem a csillagokban... - ezt én tudom a legjobban - és nincs az a hatalom, ami elvehetné az én dalom!
"A mondabeli tövismadár csak egyetlenegyszer énekel életében, de akkor szebben, mint a föld bármilyen más teremtménye. Ahogy elhagyja fészkét, egy tövises fát keres, és nem nyugszik, amíg rá nem talál. Akkor az ádáz ágak között rázendít dalára, és fölnyársalja magát a leghosszabb, leghegyesebb tövisre. Haldokolva fölébe emelkedik önmaga szenvedésének, hogy túltrillázza még a pacsirtát, a csalogányt is. Egyetlen csodálatos dal, az élete árán. De akkor az egész világ elnémul, őt hallgatja, és Isten mosolyog az égben. MERT A LEGESLEGJOBBNAK MINDIG FÁJDALOM AZ ÁRA... Legalábbis a monda szerint."
"Az ember bekötött szemmel halad át a jelenen. Nem tudhatja, hanem legföljebb sejtheti és találgathatja, mit is élt át. A kendő csak később hullik le a szeméről, és ő csak akkor, a múltba visszatekintve állapíthatja meg, mit is élt át és mi volt élményei értelme."
A kreatív embereknek nincs szükségük arra, hogy mások motiválják őket, hiszen önmagukat motiválják. Odafigyelnek, és az agyuk mindkét felét kihasználják a teljesítő képességük határáig. Ők megtalálják az ösztönzést, nem másoktól várják el. És lehető legnagystílűbben használják a fejüket.
Ó, az a nyugalom, az a kimondhatatlan nyugalom, hogy biztonságban érezzük magunkat a másik társaságában, hogy nem kell mérlegelnünk a gondolatokat, sem a szavakat, de kiönthetjük őket úgy, ahogy vannak, együtt a pelyvát és a magot, jól tudva, hogy megbízható kéz válogatja szét őket, megtartva, ami értékes, s gyengéd leheletével szétfújva a többit.
,,Melletted millió ember nézi, hogy hova lép. Nagyon szépek, mégsem élnek. Vannak de ez nem elég. Szívünk mélyén sötétség van a szivárvány helyén"/NOX/
,,Az a tű folyton ott a vénán, És te eltűrsz mindent némán. Életed mely alig lüktet, De a szemed a tévére dülled, És bent a kórteremben, A szelíd fehér csendben Áthasít a zsoltár, Hogy valaha ember voltál"/Ákos/
,,Nem vagyok olyan, aki elcsórja a pénztárcádat. Nem vagyok olyan, aki feltöri a kocsid. Nem vagyok jóban olyan emberekkel, akik lopnak, és másokat bántanak. Én csak olyan vagyok, aki ezek ellen kűzd"
"Minden kis viaszgyertya megtanít bennünket arra, hogy érdemes egy kis fényért, melegért tövig égni, mert a kis dolgok fénye az, amely széppé, meleggé teszi az életet."
"A lét semmivé sose válhat! mindenben örök áram árad, állj boldogan a létbe hát! A lét örök: törvények őrzik mindazt az élő kincsözönt itt mit díszül ölt a világ"
