Azért nem küldtek vissza mert ez van a technológiában. Akik vizsgálnak se azért nézik meg a heréid környékét mert nagyon kíváncsiak rá, hanem hogy biztonságban megérkezz a célállomásra. Gondolj arra, hogy nem csak téged vizsgálnak meg így, hanem aki ott vinne be velemit azt is. Lehet pont a Te torkodnak szegezé azt az a fránya kést amit megtalálnak, vagy eszébe se jut bevinni mert tudja hogy megnézik. Ha nagyon zavar a biztonsági vizsgálat, vannak olyan közlekedési formák, ahol nincs biztonsági vizsgálat és nem hoznak ilyen kellemetlen helyzetbe, de szerintem nem olyan szörnyű dolgok ezek hogy ne lehetne kibírni.
Vannak dolgok amire nem jelez a kapu, illetve van amikor random jelez ok nélkül. Gondolom azért nem küldtek át újra mert a motozás már egy alaposabb vizsgálat mint a detektorkapu.
Ki kell pakolni a zsebekből mindent ahogy kérik is, ha meg véletlen benne marad valami, akkor a vizsgálatot végre kell hajtani. A mai napig nem értem hogy maradhat benne véletlen valami, mert ha belenyúlok csak érzem hogy van benne telefon, kulcs pénztárca, de ez más kérdés. Olyan is van, hogy nem fémre kapod a jelzést, szúrópróbaszerű a vizsgálat, akkor is teljes és átfogó a vizsgálat. Ennek az az értelme, hogy ami veszélyes az ma már nem biztos hogy fémből van (nyomtatott pisztoly, kerámia kés vagy boxer stb.) ezekre a kapu nem ad jelzést. Továbbá a vizsgálatot a kapu jelzésétől függetlenül is végrehajthatják az ellenőrök. szóval nem biztos hogy a Te hibád, hogy megvizsgálnak.
Mikor ott az ellenőrzésnél, állsz a sorban figyelni kell mit mondanak a beszállókártya ellenőrök, mi van kitáblázva, mit mond a hangosbemondó, majd mikor odaérsz mit mond az UB-s.
Minden EU reptéren így kéne csinálni, mármint jelzésnél nem visszaküldeni az utast, csak nagyon sok helyen nem hajtják végre ezt sem, főleg tőlünk nyugatra és délre.
Debrecenben nem csipogott a kapu, mégis volt tapi+kézi detektor+ mintát vettek a zoknimról. Engem nem zavart, nem nehéz ennyit elviselni, pláne a saját érdekemben.
Történt nemrég, hogy csipogott a szeku kapu. Odaadtam a zsebemben felejtett akármit, és automatikusan fordultam vissza, hogy ismét áthaladjak a kapun. De nem engedték, helyette egy nagyon alapos fogdosás következett.
Amit nem értek, miért van tapizás, ahelyett, hogy ismét átküldenék a kapun a pácienst ?
Régóta nincs már kóstolás (másfél-két éve), azt meg nem tudni a két órás repülés után merre utaznak tovább átszállással, volt aki majdnem három napig utazott Új-Zélandra, ők egy majdnem teli láda bébiételt vittek. :)
az volt benne a jó, hogy tudtad, hogy igazad van, és így azért bele lehetett állni dolgokba, vitákba. egyrészt, addig sem a futószalag mellett álltál, hanem valami történt. másrészt, nem lehetett máshogy, csak úgy, ahogy mondod (feltéve, ha igazad volt, mint ilyen esetekben). nem volt "mindig igaza a vendégnek", nem kellett "ön azért áll itt, hogy kiszolgáljon", mint más munkakörökben.
tény, hogy nem mindenkinek való az UB, én nagyon szerettem. és nem azért, mert hatalommániás vagyok, viszont szeretek szabályok között mozogni, betartani és ha rám hárul a szerep, akkor betartatni azokat. bele lehetett futni kényes szituációkba, de általában azért fekete-fehér dolgokon "vitatkoztunk" az utasokkal. és amikor azt a fenyegetést kapom, hogy ő most akkor nem utazik el, majd jól meglátom, akkor alapvetően azért jöttem zavarba, hogy hogyan mondjam el neki, hogy részemről ez teljesen rendben van.
volt olyan diplomata, akivel a szabályok egyeztetését követően abban maradtunk, hogy ő akkor inkább vonattal utazik, nem mutatja meg a bőröndjét és békében váltunk el.
volt olyan amerikai utas, aki közel 40 percet ült a kapu előtt, miután bejelzett, de nem hagyta magát megvizsgálni. ő végül megkérdezte, hogy meddig dolgozok, mondtam, hogy még 4 órán keresztül, így belátta, hogy nem fog tudni kifárasztani és másnál átjönni, végül megvizsgáltam és továbbment.
volt olyan kapitány, aki panaszt kívánt tenni ellenem, mire odajött a főnököm, meghallgatta a történetet és a szeme láttára megdicsért, hogy remek munkát végeztem, majd elment.
számtalan folyadékos történet... amíg az utas normális volt és nem személyeskedett, gyakorlatilag bármire hajlandó voltam. volt olyan cseh utasom, aki a skót férjét hívta fel és adta át nekem a telefont, hogy mondjam meg akkor, hogy melyik jogszabály alapján nem engedem át a kijevi duty freeben vásárolt, zacskóban lévő, blokkal ellátott üvegét. vele közel egy órán keresztül kellett foglalkozni, ebből bő negyedórán keresztül a férjével beszéltem telefonon, teljesen szabálytalanul, de fontosabb volt, hogy tisztázzuk a helyzetet és ne úgy menjen el az utas, hogy a buzi magyar megszopatta, hanem hogy tudja: tényleg hülye a szabály, nem én tehetek róla.
és persze volt olyan, hogy hibáztam, belefutottam dolgokba én is, reagáltam túl dolgokat én is, de mindezekkel együtt még mindig az egyik kedvenc munkahelyem volt. bárcsak gyakrabban adtak volna hatszámjegyű fizetést, mint ötszámjegyűt... :)
(zárójelben: de legalább adták, mert a pénz sosem késett és mindig annyi volt, amennyi. más okok mellett ezért is váltottam sokára: rengeteg olyan "állásajánlattal" bombáztak, ahol az ígéretek gyönyörűek voltak, csak garancia nem volt mögöttük, és hát két becsődölt korábbi munkahely után már óvatosabban vált az ember...)
Szintén sok emberrel kerülök kapcsolatba napi szinten, de valahogy az ostobaság engem egyre inkább bosszant és nem igazán szórakoztat. Ami biztos nekem nem lenne türelmem ahhoz amit az UB-n kell csinálni. Hülyékkel vitatkozni meg veszett fejsze nyele..
Tisztában volt vele hogy miként lehet, feladottban, tájékoztatták is erről. Innentől meg aztán verheti az asztalt. Többször találkoztam már olyannal hogy babával utazó 10-15 bébiételt/italt is fel akart hozni egy 2 órás útra, általában 2-3 üveggel engedtek fel kóstoltatás után, ez szerintem rendben is van. Nah ott is ment a hőbörgés....
nekem az ilyenek voltak a kedvenceim :) minél ostobább, annál szórakoztatóbb volt egy idő után a diskurzus, és minél szebb dolgokat vágott a fejemhez, annál jobb kedvem volt, amikor végül feladta a harcot valamilyen végkifejlettel.
Ott van benne, ha a "ha a baba is gépen utazik". Mellesleg annyit lehet felvinni babásoknak is, amennyire az utazás ideje alatt szükség van. Amennyiben csecsemő ott lett volna, sem kell matematikusnak, vagy gasztrológusnak lenni, hogy egy tízen akárhány órás útra a 15 liter anyatej kicsit sok egy babának. Utána kellett volna járni, hogyan lehet hazajuttatni a tejet, de ő fejjel ment a falnak és úgy tűnik mindenkit okol a saját hülyesége miatt.
“Megszűnhet végre az az állapot, hogy Budapest az utolsó nagyobb európai város, ahonnan nem indul transzatlanti járat” - mondta Szijjártó Péter, aki a héten az Emirates elnökével találkozott. Az emírségi kormány kérvényezte Magyarországtól az úgynevezett ötödik repülési jog biztosítását Budapestről, melynek értelmében az Emirates Budapestről további útvonalat üzemeltethet (akár egy Budapest - New York?).
Mint mondtam, életbevágónak nem nevezném: repteres kávés termoszokat adnak ajándékba, ha veszel kávét a repülőtéren. A feleségemnek nagyon tetszett (ok, nekem is :), de a hostess lányok úgy gondolták, hogy hamarabb leteszik a munkát, így sajnos mire odaértünk, már nem voltak ott. Szóval a kérdésem annyi volt, hogy át lehet-e hidalni valahogy a problémánkat. Hogy ez kihez tartozik? Passz. termosz@bud.hu? :)
