"Komoly eredményeket sikerült elérni a fenntartható repülő-üzemanyag teszteléseinek terén az Aviation Source News szakmai oldal szerint. Arról írnak, hogy az Airbus, a Rolls-Royce, a Német Légi és Űrrepülési Központ (DLR) és az üzemanyaggyártó Neste végzett teszteket, amik során alig keletkezett kondenzcsík.
A tesztek során sokkal kevesebb koromrészecske és jégkristály keletkezett, mint amikor a hagyományos A-1-es üzemanyagot égették el. A kondenzcsíkok – szemben az ezerszer cáfolt összeesküvés-elmélettel, miszerint emberiségpusztító mérget tartalmaznak – fokozzák az üvegházhatást.
A repülők ugyanis működés közben, nagy magasságban elégetik az üzemanyaguk, ezzel együtt vízpára is keletkezik. Ez a hideg felső légkörben lecsapódik, és jégkristályokat képez.
A tesztek során egy Rolls-Royce Trent XWB hajtóművekkel felszerelt Airbus A350-es gép szállt fel, amit a DLR mérőrepülője követett. 56 százalékkal kevesebb jégkristályt mértek, ami azt jelenti, hogy legalább 26 százalékkal csökkentették a kondenzcsíkok klímamelegítő hatását. Ez a hab a tortán, hisz az újfajta fenntartható üzemanyagok a szén-dioxid-kibocsátást is csökkentik ebben a nagyon szennyező iparágban.
Jelenleg egyébként maximum 50:50 százalékos arányban lehet keverni hagyományos és újfajta üzemanyagot a repülők esetében. A mostani tesztek után sok iparági szereplő abban reménykedik, hogy növelhető lesz a környezetbarát anyagok aránya a mixben. Korábban arról is írtunk egyébként, hogy a megfelelő repülési magasság kiválasztásával már elkerülhetőek a csíkok."
"A légi közlekedés felel a globális felmelegedést hajtó kibocsátások 4-5 százalékáért, miközben évről évre többen repülnek – a megtett repülőutak száma 2020-ra megfeleződött az előző évhez képest, de a számok lassan kezdik utolérni a covid előtti állapotot. A repülőgépek kibocsátásainak kisebb részét teszi ki a szén-dioxid, kétharmaduk vízgőz és nitrogén-oxidok formájában telíti a légkört, aminek a leglátványosabb jelei a kondenzcsíkok.
A holland Delfti Műszaki Egyetem kutatói most egy olyan megoldást vetettek fel, amely szerint ha csak néhány száz méterrel módosítanák a repülési magasságokat, el lehetne kerülni a kondenzcsíkok kialakulását, és így a belőlük származó káros éghajlati hatásokat is.
A kutatók modellezték, hogy miként kellene megváltozniuk a repülési útvonalaknak ahhoz, hogy ezt elkerüljék. Ehhez közel hatmillió repülés adatait használták fel, amit a meteorológiai léggömbök globális hálózatából származó, a hőmérsékletre és páratartalomra vonatkozó mérésekkel vegyítettek. Mint kiderült, a repülőgépek a repülések közel felénél 600 méteres vagy annál kisebb magasságváltoztatással el tudták volna kerülni azokat a területeket, ahol kondenzcsíkot képző körülményekkel találkoztak.
Bár ezt a megoldást már korábban is felvetették, a holland kutatók egy eddig tisztázatlan kérdést is vizsgáltak: hogy mennyivel több üzemanyagra lenne szükségük a repülőgépeknek a magasságváltoztatásokhoz. Mint megállapították, nem túl sokra, vagyis a magasság variálása még mindig jóval hasznosabb lenne a klímaváltozás szempontjából, mint a kevesebb üzemanyagot igénylő, de kondenzcsíkokat képző utak.
A New Scientist szerint egyes légitársaságok már most is élnek a lehetőséggel. Az American Airlines például 70 tesztrepülést hajtott végre 2023-ban a kondenzcsík-előrejelzések figyelembe vételével, és a légitársaság jelentése szerint így feleannyi kondenzcsíkot produkáltak.
A SATAVIA nevű brit startup időjárási modelljei szintén figyelembe veszik ezeket a körülményeket, és az Etihad Airways már le is szerződött a céggel. A startup szerint több mint 100 tesztrepülésen vannak túl, és az eddigi eredmények szerint a kondenzcsíkok elkerülése tízszer nagyobb éghajlati előnnyel jár, mint amekkora kárt okoz a megnövekedett üzemanyag-szükségletből származó többletkibocsátás."
"A szoláris geomérnökség korábban irtózatos tabu volt, ami legfeljebb csak a sötét jövőt elképzelő sci-fikben köszönt vissza. Mindez nem is csoda, hiszen az eljárás lényege, hogy valamiféle részecskéket engedünk a bolygó légkörébe, amely nem engedi át a napsugárzás bizonyos részét. Azonban kérdés, hogy tudunk-e eleget ahhoz a légkör egyébként borzasztó komplex működéséről, hogy belepancsoljunk, vagy csak újabb problémákat, például egy új jégkort szabadítunk magunkra (Snowpiercer című képregény és film), vagy akár teljesen besötétítünk, mint történt az a Mátrix előzményét bemutató animációs sorozatban. Ezek pedig nem csak a fantasztikum kedvelőinek a fantáziálásai, de a tudósokat is aggasztó problémák. Tavaly például hatvan kutató kérte nyílt levélben a világ kormányait, hogy a szoláris geomérnökség gondolatát vessék el mindörökre. A kutatók indokai között szerepel az, hogy a terület túl komplex ahhoz, hogy kiszámítsuk a következményeket, ráadásul emiatt sokan aztán mégsem vállalnák, hogy átálljanak fenntarható életmódra és termelésre, ráadásul széttagolt világunkban a projekt felett senki sem remélhet teljes ellenőrzést, miközben az az egész bolygóra kihat. Ezek meggyőző érvek, de korántsem azok mindenki számára, így hasonló megoldások újra és újra visszatérnek, olykor akár suttyomban is kísérletezgetnek ilyesmivel.
Képzeljünk el azonban egy forgatókönyvet, amely kapcsán két feltételezéssel élünk! Egyrészt az emberiség eléggé elkeseredett, mert nem sikerült megakadályozni a klímakatasztrófát, másrészt pedig akad egy út, amivel lehűthetjük a planétát, és még a légkörbe se kell belekutyulnunk. Az elképzelés ráadásul nem várt helyről érkezett: Scott Kenyon asztrofizikusként ugyanis nem tipikusan a Földdel foglalkozik, de felfedezte, hogy az újonnan születő csillagokat övező porfelhőknek árnyékoló hatásuk van, vagyis lehűtenek mindent, amit beárnyékolnak – számol be róla a Popular Science. A tudós szerint mindennek felhasználása, tehát a beérkező sugárzásnak már az űrben történő blokkolása a hagyományos szoláris geomérnökséghez képest tisztább megoldást jelent. Mindehhez elsősorban porra lesz szükségünk, méghozzá elképzelhetetlenül sokra – olyan 10 milliárd kg-ra, amit tehát az űrbe kellene engednünk. Csak az összehasonlítás kedvéért ez a mennyiség akkora tömeget jelent, amely 700-szor meghaladja az eddig általunk az űrbe bocsájtott eszközök össztömegét. Alsó hangon fogalmazva tehát példátlan vállalás lenne. Azonban itt jön képbe a Hold, ahol sokkal alacsonyabb a gravitáció. A Holdon még vegyi rakétákra sem lenne szükség, elég lenne egy olyan elektromágneses katapultrendszer, amelyet akár napelemekkel is lehetne táplálni. A kilőtt por célja pedig nem más, mint a Föld és a Nap közötti egyik Lagrange-pont, az L1.
Az L1-ben tehát a por a lehető legjobb helyen lenne ahhoz, hogy elzárja az utat a beérkező sugárzás egy része elől. Az említett 10 milliárd kg ahhoz lenne elég, hogy évente 1,8 százalékkal csökkentsünk a bolygót érő sugárzást – ez nem jelentene napfogyatkozást, de olyan lenne, mintha minden évben elveszítenénk hat napsütéses napot. Az L1-ben tehát a por olyan gravitációs csapdába esne, amelyben néhány napig meg is maradna egyensúlyi helyzetben, ezután viszont elkezdene arrébb lebegni, vagyis újra kellene tölteni – részben ezért is kell ilyen sok por ehhez. Az L1 másik előnye, hogy nem befolyásolná a műholdjaink működését.
Mindez természetesen egyelőre csak távlati elképzelés, hiszen ahhoz, hogy a dolog működjön, első körben igen komoly infrastruktúrát kellene kiépítenünk a Holdon, ahová eddig csak pár eszközt sikerült eljuttatnunk, de nem építettünk ott semmit."
Normál kondenz csík van, ami néhány másodperc után eltűnik, ahogy annak kell :-)
Nincs megmaradó, szétterülő széles csíkozás, sem pedig reggelre trutymós autó. Tiszta a levegő, se köhögés se krákogás.
Hát nem érdekes? Annyira nem, hiszen az orosz hírek szerint tucatnyinál több labort semmisítettek meg és az ukrán légteret is ők felügyelik. Egyelőre nem jön a szemét ránk.
Nagy csacsiság lenne "ebben a topicban" komoly geomérnöki szakmai írásokat keresni. Az, hogy pl. a SCoPEx Project kísérleteit valaki nem tekinti kellően valóságosnak, azzal nehéz mit kezdeni, és erre kegyed sem szívesen reagál, mint látom... A "kondenzcsík" kérdést meg másodjára sem értettem: mi az, hogy egy kondenzcsík nem kondenzcsík?! Mondom, hogy nehéz lesz nekünk beszélgetni...
Bocs, de amíg az ebben a topikban megjelenteket szakirodalomnak és a magas-légköri éghajlat módosító kísérletnek nevezed, addig tudós veled szóba állni nem fog.
Persze továbbra is érdekel, hogy dönthető el egy kondenzcsíkról, hogy kondenzcsík-e. :o)
Bocs, de amíg a klímamérnökség témakörében megjelent szakirodalmat, és a magas-légköri éghajlat módosító kísérleteket (mint pl. a Bill Gates nevéhez kötődő SCoPEx Project) "fantáziának, tervnek, brain stromingnak" nevezed, addig nem sok mindenről tudunk mi ketten beszélgetni...
Eddig arról szólt a vita, hogy a kondenzcsíkok vízcseppekből állnak-e, vagy a háttérhatalom csipjeiből és vírusaiból. Most te mintha új lapot nyitottál volna azzal, hogy a kondenzcsík szót idézőjelbe tetted, azaz szerinted az nem a magasan közlekedő repülőgépek után látható csíkszerű felhő. Kérlek, vezesd elő, hogy szerinted mi is ez az izé, melynek kondenzcsík voltát eddig a chemtrailesek sem tagadták.
Két napja Közép-Mo. felett volt érdekes a jelenség. Mérnökként tudok pár dolgot a kondenzációs folyamatokról, de amikor még 18 (azaz tizennyolc) perc elteltével is ott lebeg mozdulatlanul egy lassan szétterülő "kondenzcsík", akkor az felvet (még bennem is) néhány kérdést. Persze véletlenül pont erre a hétvégére szokatlanul meleget jósolt a meteorológia. Lehet, hogy most mégsem lesz akkora hőség? ;-)
Mióta a vírus miatt lecsökkent a légi forgalom felnéztetek már az égre?
Én igen, és látni is pár gépet, talán a kínai szállítmányok jönnek mennek, mert egyik gép azonos időben Ny-K másik K-Ny irányba tartott húzva a kondenz csíkokat. Csakhogy ezek a csíkok 5-10 másodpercen belül el is tűntek, nem terültek szét és nem álltak össze csík felhőkben. Szóval most minden egyes gép kondenz csíkja úgy működik, ahogy kell :-)
Szóval van ennek a vírusnak előnye is.... nem is kevés.
Észrevetted-e, hogy a klímamérnökségről írottak túlnyomó része fantázia, terv, brain stroming? De nincs semmi baj, hadakozz csak tovább az árnyékokkal. Helyettem is szégyelled magad? Én meg helyetted is büszke vagyok rám. :o)
"kedves nehéz felfogásu forumozók, a repülők szórják ugyanazt a szart"
amiről nem tudni, hogy mi is pontosan, de olyan látványosan csinálják, hogy már a puszta látványtól is beszarjon a gyors felfogású chem-trail-felvilágosult, sőt, mintha ez nem volna elég, egy-két sci-fi idézettel is megtoldja - bizonyos lelkek szeretnek rettegni. Teszi mindezt olyan időkben, amikor egy új koronavírus elviszi a show-t, azaz érzékelhető hatást gyakorol a világgazdaságra (a chemtrail ehhez képest homeopátia) - dehát innen szép nyerni, "hahó fogyatékos világ, a chemtrail az, amire figyelned kell".
Már palackozva is kapható a folyékony chemtrail! A címke szerint dihidrogén-monoxidot tartalmaz, amelynek veszélyeiről részletes leírást is mellékelnek. Belélegezve pl. azonnali halált okozhat! Ezen felül a "Vigyázat, nedves!" figyelmeztetés is szerepel a címkén. Arról nincs információnk, hogy a hazai boltokban is kapható-e már a termék.
"The climate crisis is the challenge of our time. Its effects are all around us, from coral bleaching to freak weather and mass extinctions. The clock is ticking closer to the hour where avoiding the dire consequences may no longer be feasible. While there is a need for bold political action and serious social change, scientists are also investigating technical solutions, such as carbon capture.
The most controversial branch of these solutions is known as geoengineering. The idea is that given the little time we have and the even less political will to change things, we might have to conduct global-scale alterations to our planet to stop the climate crisis – and many of these projects could have severe repercussions.
Last week, Harvard took an important step. The American university announced the formation of a committee to oversee the safety and feasibility of the geoengineering project Stratospheric Controlled Perturbation Experiment (SCoPEx). The project is backed by Bill Gates, the Hewlett Foundation, the Alfred P. Sloan Foundation, as well as university grants and donations from other groups and individual contributors.
SCoPEx would ideally test a way to cool down our planet by releasing aerosols (small particles) into the stratosphere. The aerosols would, in theory, increase our planet's albedo, thus increasing the amount of light reflected by the Earth back into space before it warms our planet.
The solution is inspired by the volcanic eruption of Mount Tambora (Indonesia) in 1815. The intense eruption released an incredible amount of volcanic ash, droplets of sulfuric acid, and water into the atmosphere, obscuring the Sun and creating a global cooling event. For exactly this reason, 1816 was known as the "year without summer".
On paper, such an approach seems to work to cool the atmosphere, at least for a short time. Studies looking at sulfur droplets suggest it only stays in the atmosphere for a few years, unlike carbon dioxide that can hang around for a century.
On top of that, there are possibly some serious consequences for species here on Earth. As reported in Nature Ecology & Evolution, this type of solar geoengineering could spell doom for many animals. It also doesn’t fix issues like the acidification of the oceans due to carbon dioxide – in fact, it might exacerbate it. The sulfur might also destroy the ozone layer.
SCoPEx, therefore, is designed to investigate the impact of releasing aerosols into the stratosphere and whether or not it is possible to create an aerosol that has little physical risks.
“I know that reducing greenhouse gas emissions and creating robust, resilient natural systems, infrastructure, and communities must remain the top priorities to address this challenge and give us our best hope for the future,” chair of the new Harvard committee Louise Bedsworth said in a statement.
“Yet, I am also aware that as the effects of climate change worsen, solar geoengineering may be looked to as a tool to mitigate these effects. I believe responsible, accessible, and transparent research is needed to understand the technical, political, and societal implications of solar geoengineering and to support informed decisions around deployment if such decisions become necessary.”
