hogy jobb kedved legyen, ne szorongj, ne pánikolj!
Érezted már úgy magad, hogy semmi sem sikerül? Nagyon rossz kedved van, nem sikerül befejezni a feladatod, egyszerűen összecsapnak a fejed fölött a hullámok.
Arra az esetre, ha kerülget a pánik, összeszedtünk 3 könnyen kivitelezhető dolgot, ami segít abban, hogy jobb kedved legyen, összeszedettebbnek érezd magad és ne nyomasszanak a problémák, könnyebb elérd a kitűzött céljaidat! < A linkre kattintva olvashatod.
tenziós fejfájásra TeperinEP-t írtak fel nekem. Már az első szem után szédülés, bizonytalanság érzés, látási problémák, beszédzavar jelentkezett. Ez normális?
Régen szorongó pánikbeteg voltam. Végül saját magamtól gyógyultam ki a betegségből. Hinni kell magadban hogy meg fogsz gyógyulni és lás csodát meg gyógyultam.
Gyógyszeres kezelés nélkül, otthon is meggyógyulhat! A pánikbetegség leküzdésére szolgáló kognitív viselkedésterápia program 12 alkalomból áll, ennyit javasol a szakirodalom. A legtöbb páciens már az első 2-3 alkalom után javulásról számol be. A gyógyulás üteme egyéntől függ, Ha a pánikbetegséghez más betegség, például alkoholizmus, depresszió vagy súlyos agorafóbiás kényszeresség társult, akkor több alkalomra is szükség lehet. A terapeuták által kidolgozott gyakorlatok megtanulása oktatóvideók letöltésével és a gyakorlatok elsajátításával történik. A módszer alkalmazható többféle szorongásos betegség kezelésére: szociális fóbia, generalizált szorongás, pánikbetegség.
Egy cikksorozatot írok az nlc.hu-ra, ami mentális problémával küszködők családtagjaival/párjával/gyerekével/barátaival vagy más, az illetőhöz közel álló személlyel/személyekkel készült interjúkból állna. A témát azért tartom fontosnak, mert szeretnék ezzel segíteni azoknak, akik ebben a cipőben járnak, illetve azt is szeretném, hogy az emberek általánosságban többet tudjanak meg a pszichés zavarokról, és ne stigmatizálják azokat, akik mentális problémáktól szenvednek.
A következő kórképekkel rendelkező emberek hozzátartozóit keresném: depresszió, borderline, skizofrénia, paranoid zavar, pánikbetegség, poszttraumás stressz betegség, kényszerbetegség, generalizált szorongás, anorexia és bulimia (tudom, hogy sokszor ezek közül egyszerre több is fennáll). A cikkben természetesen lehet teljesen anonim módon szerepelni.
Ha úgy érzed, szívesen segítenél nekem, kérlek, írj egy e-mailt a hbrigitta88@gmail.com-ra. Előre is nagyon köszönöm, és további szép napot kívánok mindenkinek!
Pánikbetegeknél nagyon fontos, hogy a váratlan pánikroham rendszeres átélői méga betegség súlyosbodása előtt kezelést kapjanak. A gyógyszeres és pszichoterápiás kezelés jó eredményeket hozhat, a pánikbetegség önálló leküzdésében akognitív viselkedésterápialehet az igen effektív metódus, mert az esetek egy jelentős százalékábangyógyszerek és terápia nélkülis teljes gyógyulást lehet elérni az oktatóvideókon rögzített gyakorlatok végzésével, ráadásulaz öngyógyítás hatása hosszan tartó, azaz a terápiás gyakorlatok rendszeres végzésének a befejezése után is tünetmentesség tapasztalható.
Az én történetem 2012-ben kezdődött, amikor közel 7 év után kb. 1 perc alatt kirúgtak az addig biztosnak hitt munkahelyemről. Érdemes hozzátenni, hogy a 7 éven át folyamatos váltóműszakban, majd huzamosan 3 évig éjszakai műszakban dolgoztam. A kiskereskedelem sohasem volt egy nyugodt tevékenység, tehát elmondható, hogy 7 évig gyakorlatilag folytonos "magasfeszültségen" éltem az életemet.
Szép summát kaptam végkielégitésként. Ezt elbuliztam az éjszakában. Eleinte még "jó" is volt a dolog, sőt valahol örültem, hogy megszabadultam. De ha az ember 7 év pörgés után hirtelen légüres térbe kerül, nem marad dolga, munkája, az számíthat rá, hogy az ideg egyik pillanatról a másikra, váratlanul és teljesen érthetetlenül kijön rajta.
A " tipikus pánikos" tünetek (szívdobogás érzés, tachykardia, fulladás, mellkasi és mindenféle egyéb fájdalmak, hasmenés, folyamatos vizelés, izzadás, remegés, hőhullámok...) ráerősítettek az amúgy mindig is meglévő hipochonder hajlamaimra. 1 hónap alatt 20 kilót fogytam, mindennap több rohamom volt.
A pszichiáterem Scippával és Frontinnal kezelt. A Scippától olyan iszonyatos rosszullétem lett, hogy konkrétan és tényleg azt hittem, haldoklom. Na akkor elegem lett és visszamentem a pszichiáterhez egy doboz Bonbonnal, hogy sajnálom, és nem az ő szaktekintélyét akarom vitatni, de nem fogok ilyen gyógyszert szedni, és inkább változtatok az életmódomon, és rendet teszek magamban. Persze mondta, hogy ezek csak a kezdeti mellékhatások, stb, de aztán csak vállat vont és elengedett utamra. A Frontint szedtem tovább, esténként, lefekvés előtt 0,25 mg. Visszamentem dolgozni, hozzáteszem, ugyanolyan pörgős és váltóműszakos helyre, és a pánik megszűnt, mintha elvágták volna.
2014 nyarán újabb munkahely váltás. Hétfő-péntek, napi 8-10 óra, rendes hivatali időben. Álom meló, gondolhatják sokan. 2017-ig semmilyen bajom nem volt, felhíztam 100 kilóra (191 centi vagyok egyébként), de edzés és testmozgás mellett (!). Aztán kezdtem napról-napra jobban belefásulni. Untam a munkát, tiszta rutin lett, egyre nyűgösebben keltem fel és jártam be, sokszor utáltam az egészet. Ebben az időben vettem észre magamon azt a furcsa nyugtalanságot, feszültséget, ami a pánikrohamok előjele, de mozgással még le tudtam vezetni.
Aztán 2018 december közepén beütött a ménkű. Nagy karácsonyi leállás, pihi ezerrel, habzsi-dőzsi, aztán egy éjszaka arra ébredtem, hogy 140 a pulzusom, fáj a szívem, ver a víz, csikar a hasam, ... utána 3 napig nem aludtam a folyamatos pániktól. Úgy kerültem vissza az ideggondozóba, hogy bőgtem, mint egy óvodás. Az ügyeletes és helyettesítő "doktornő" (szándékosan idézőjelben) kiváratta a rendelés végét (4 órán át), aztán amikor behívott, úgy beszélt velem, mint a kutyával. Mindenröl én tehetek, mert én mit képzelek magamról, hogy nem voltam hajlandó gyógyszert szedni, meg mi az, hogy "életmódváltás", vegyem tudomásul, hogy ide jut az, aki nem működik együtt az orvosokkal. 3 nap nem alvás után az idegösszeomlás szélén már csak bőgni tudtam.
Jött a Frontin emelés 0,5 mg-re (de csak esténként), meg egy Miagen nevű szer, ami szart se használt. Közben szerencsére visszajött a régi dokim. A legfőbb bajom az álmatlanság volt, smiből másnap egyened úton jöttek a pánikrohamok. Nem volt gyakorlatilag egy nyugodt napom, 2-3-4 órákat aludtam. A munkahelyemen kezdték megunni (érthetően), hogy 2 hetente betegállományban vagyok, végül 2019 májusában én adtam be a felmondásomat, abban a hitben, hogy egyrészt ez mindenkinek jobb lesz így, másrészt környezetváltásra van szükségem. A "pánikzavar" mellé odakerült a "szorongásos depresszió" is.
Miagen után, ami hatástalannak bizonyult, jött a Valdoxan, de én már a 25 mg után is krónikus hasmenést kaptam, az orvos nem hitte el, sőt, még emelte az adagomat 50 mg-ra, amit 1 hónapig se bírtam szedni. Fájt tőle a fejem, a hátam, a hasam, meg persze a vizes hasmenés, mivel ez a szer a májat terheli meg leginkább. A Frontint volt, hogy 1 mg-ra felemeltük, mert a Valdoxantol függetlenül is rosszul aludtam. (Napközben továbbra sem szedtem.)
2019 májusa óta rendszeres kamrai extrasystoleim vannak, hol jobb, hol rosszabb. Van, hogy pát percenként csak egy, de olyan is, hogy minden 3., 4. Ütés VES. Jártam magán rendelésen, kardiológusnál, EKG, szív UH negatív, körzeti orvos EKG szintén. Körzeti orvos csak legyint, hogy ártalmatlan, szokjam meg...
3 napja totál megbolondult a szívem, SBO lett a vége, de megint minden (EKG, CT, labor) negatív. Az EKG-n a folyamatos VES-ek gyönyörűen látszanak, az orvosok is hallják, amikor meghallgatnak, de mindegyik csak hümmög, hogy ez veszélytelen és ne foglalkozzak vele. Egyszerűen nem értik meg, hogy engem ez az érzet teljesen megőrjít. Csinálhat ilyet egy egészséges szív...?
Nálam előbb jön a szívdobogás, mint a pánik, ha nem lenne ez a dolog, szerintem normális életet tudnék élni.
Sokat teszek érte, hogy jobban legyek, sokat sétálok, napozok, mozgok, igyekszem lefoglalni magam, de így is gyakorta eluralkodik rajtam a pánik, ahogy pár percenként bedobban a szívem. 4 hónapja tart és nem múlik. Sokszor a bal vállam, a bal lapockám is agyon fáj, a atom pedig zsibbad, erre azt mondták a doktorok, hogy reumás eredetű és semmi köze a szívhez. Rettegek az SBO-tól, az infarktustól, persze, tudom, hogy ezek irracionális gondolatok és kognitív disszonancia, de van, hogy még ezzel se tudom lenyugtatni magam. Most már ott tartunk, hogy béta blokkolót (bisoprololt), Valdoxant, Frontint és az alváshoz Sanvalt is szedek. Napközben továbbra sem szedek nyugtatót, természetes nyugtató hatású gyógynövény teákkal (macskagyökér, citromfű, kamilla) próbálkozom.
Nagyon el vagyok keseredve, de nem hagytam el magam, ennek ellenére nem tudom, véget ér e ez a küszködés valaha.
Bocsánat, hogy ilyen sokat írtam itt elsőre, de ez így kikívánkozott belőlem. :) külön köszönet annak, aki még végigolvasni is képes volt. :)
van itt aki szintén retteg a közlekedési eszközökön, utcán?
Első repülőn félek a legjobban, soha többet nem ülök fel, az életem ne egy motorműködésen múljon.
Második: telekocsi: 13 órát végigrettegtem, csak a városokban nyugodtam meg valamennyire. A sofőr annyit leste a telefont amennyit az utat, írkált evett műszerfalat takarított, 140 nél szakadó esőben.
harmadik: vonat. Nagy tömege miatt már nem félek hogy 100 ról 2-3 km re lassulok hirtelen, de a sínek csattogása azt érezteti hogy nem teljesen urai a tervezők a helyzetnek, kopás stb. Gondolom egy baleset után derül fény sok hibára, amit már könnyű javítani.. a vonaton félek hogy felborul és csúszni fog engem meg lepaszíroz az alattunk haladó talaj az ablakon keresztul.
Negyedik: belváros. A házakat figyelem a kilazult meredező téglákat a járdák felett, előttem van ilyenkor a fejemben egy grafikon, idő múlásával, anyagok fáradásával lazulásával stb, ilyenkor ha látok ilyen házakat, lefotózom, és azon gondolkodom, mennyire a véletlenen múlik egy ember élete.
kiragadtam pár dolgot, nem attól félek hogy utazni kell ezeken, hanem attól amikor felgyorsul egy pont felé, ahol már csak a szerencse kérdése hogy nem hibásodik meg valami, esetleg az apróbb hibák nagy gondot okoznak. Azt meg biztosra veszem hogy embereken itt sok nem múlik. Próbálok a véletlenek elől menekülni. A balesetek nagy része két véletlen találkozása Szerintem, pl lenéz a telefonjára, azt gondolja van 2 másodperce, és egy másik közlekedő az első másodperc elején satufékez valamiért előtte.
Akkor Vitaking Stressz B-Komplex Tablettában, mi a Stressz, mert ezekszerint ez egy közönséges B-komplex .
"nem okoz nagyobb problémát mint"
A koffein is ilyen, ami nem okoz nagyobb problémát, mégis a népesség nagy aránya kávé függő, egy kissebb hányada pedig energiaital függő .
Stressz ellen csak a jóga gyakorlat ajánlatom az igazi . Vitamin is kell, de csak a Vitaking-et ajánlom, de ez nem a stressz ellen van . A másikhoz meg hozzá fogsz szokni, mint sokan a kávéhoz . Én figyelmeztettelek .
pl. vannak-voltak oyan a náthánál az orrba spricelendő hatóanyag, ami odotta-tágította az orrdugulást . Csak azt nem írták a hozzáadott papírra, hogy mellékhatásként anyira hozzá lehet szokni, hogy egy idő egyáltalán nem tudsz meglenni nélküle, mert olyan egyre erősebb orrdugulást okoz, amit csak vele tudsz oldni . Perre is mentek miata, és a gyógyszergyár sokat huzavonázott úgy, hogy a perlekedés drágán jött ki, nem is tudom, hogy hogyan végyődött . Kell ez neked ?
pl. Közismert, hogy az altatókhoz is, a nyugtatókhoz is ugyanígy hozzá lehet szokni, amit szerintem a gyógyszergyárak nem is bánnak, mert ebből jön nekik a pénz . A hozzászólásodból úgy vettem ki, hogy a te sterszoldód is valami nyugtató-lazító féle, és egészen biztos, hogy hozzászoksz majd, a rabja leszel . Ellenben a jóga hullapóza nem chemikálé, hatásos és te kontrolálod . Nem hozzászoksz majd, hanem megkedveled majd .
Vagyis egy idő után altató nélkül nem fogsz tudni rendesen aludni, akkor is ha altatóval jól alszol .
Vagyis egy idő után nyugtató nélkül ideges leszel, és csak ettől a gyógyszertől leszel nyugdt . Gondolj a cigareta nikotinjára: a cigaretást a hideg veríték veri ki, ha nem jut az újabb nikotin adagjához; és figyeld meg, hogy a dohánygyárak milyen pofátlanul reklámoznak-marketingellnek: az amerikai filmekben az ivászat és a dohányzás jeleneteket ezek a cégek fizetik . A köznép pedig iszik és dohányzik, modjam tovább ...
De neked, aki még nem szokot rá, lehetőséged van arra, hogy a jobbik eszedet előveszed, és egyszerűen tartózkodol tőlük . Hallgas rám, és ne gyógyszerezd be magad világba . A jóga hullapóza kell neked, ha valamit nem értesz vele kapcsolatban, akkor bátran kérdezd meg tőlem, mert ehez jól értek .
Vitaminokkal normalizálhatod a szervezetedet, de nem kifejezeten az idegekre van: kell még a D és a C vitamin is .
Pánikbetegségre a jógát ajánlom, mégpedig a Shavasana-át . Ez angol wikipédia, de a Google lefordítja neked magyarra . Van egy kis magyar link is hozzá . És még megúszod chemikálék nélkül is . Én olyan 25 éve gyakoroltam, már nem gyakorlom, és merem ajánlani neked is és mindenkinek is . Éppen akkor kell alkalmazni, amikor sokáig felvagy és készülsz lefeküdni . Hosszan kitartóan kell csinálni, mondjuk 45-60 percet lefekvés után, és elegalább egy héten keresztül, hogy jelenkezzen a pozitív hatása. Ha ennyi ideig csinálod akkor az egy érdekes érzést vált ki, nem kell megijedni ettől, mert ez rendben van nála . Tuti, hogy segít rajtad, csak ne hamarkod el, hosszasan csináld .
Szeretnék segítséget kérni,vagy legalább válaszokat kapni.
Nekem szorongásos, depressziós, pánikbetegséggel kezdtek el kezelni.
Amit szedek már 7 hónapja az a skippa és a 0,5 frontin.
Voltam pszihológusnál, pszihiáterhez még mindíg járok gyógyszerek miadt.
A baj csak az, hogy még mindíg bennem van a félelem. A kezdetekben nem mertem autóba űlni és buszra szállni, mert úgy éreztem meghalok. A tünet mellett még ami jelentkezett a folyamatos hasmenés. Ez már odáig jutott, hogy ha egy pici izgalom ér már egyből rohannom kell. A reggeleim akkor indúlnak el ha senki sincs itthon. Képes vagyok 12-16 órákat is aludni akár és még akkor sem vagyok kipihent.
Már nem tudom mit csinálhatnék, lassan mindent kipróbáltam.
Réka vagyok a Tények Extra riportere. Az antidepresszánsokról készítek anyagot, hogy Magyarországon mennyire terjedt el a használatuk és szeretnék megszólaltatni egy beteget, természetesen arc nélkül, hogy mik a tapasztalatai.
Akár telefonos, akár személyes interjú is lehet és maximum 10 percet venne igénybe.
Sziasztok. A segítségeteket szeretném kérni. 2 honapja kezdödött kb. Olyan mintha a mellkasomon űlne valaki és nehézkés a levegővétel. Van amikor úgy érzem a mellkasom bal fele aztán jobb fele aztán valamikor mintha középen fájna. de nem is az a gond hogy annyira fáj hanem mikor rám jőn ez az érzés rögtön azon gondolkozom rosszul fogok lenni vagy esetleg meghalok. Napi szinten törnek rám akár többször ezek a rohamok. Voltam dokinál aki légzés funkciót csinált, tüdő röntgen, terhelését EKG és 24 òrás EKG. Pánik beteg vagyok vagy nagy a probléma???
Szia:)igazából stressz az ért, mert az egyetem alapból stresszes ( orvosi) valamint akkor ment el édesanyám külföldre es a barátom is akkor utazott el 6 hónapra. Viszont mostmar minden rendben van, mindenki hazajött es mégis én nem vagyok jobban. Állandóan félek, hogy vajon lesz.
Nem egészen ugyan az a problémánk de megértelek hidd el mert én is hasonló cipőben járok. Csak azt szeretném kérdezni, hogy nem történt e valami rossz dolog veled ami ezt kiválthatta? Például egy szeretted elvesztése vagy ilyesmi? Vagy gyerek korodban nem történt valami és most valami ért elöjött ez benned? Vagy nem stresszes e az életed? Például munkahelyen. Mert ha feltorlódik a sok stressz attól is kijöhet ilyesmi. Különben én is 23 éves vagyok és 12 éves korom óta küszködök ezzel de az enyém az kicsit más válfaja ennek.
Sziasztok. Magamról röviden: 23 éves lány vagyok és fél éve diagnosztizáltak panikbetegseggel. Elmondanám a történetemet, mert igazan szükségem lenne segítségre és azok az emberek akik nem élték át, nem igazán értenek meg. Fél évvel ezelőtt a sürgősségre kerültem mellkasi nyomás, nehézlégzés, szédülés, bal kár zsibbadás tünetekkel. Ott kaptam ezt a diagnózist. Azóta is nagyon gyakran előfordulnak ezek a rohamok s nagyon sokat tartanak, néha egész napot is. Néha csak jön egy rosszullét, amit legjobban úgy tudnék leírni, mint a gyomorból jövő feltörni kívánó érzés. A bal kar zsibbadás az mindig megvan es az a rettenetes félelem hoGy igazából szivrohamom van es meg fogok halni. Igazából szeretném tudni, hogy vannak itt hasonló tünetekkel rendelkező emberek és hogyan lehet ennek véget vetni? Voltam terápián, rajtam nem segített, gyógyszert nem szedek csak magne b6ot. Rengeteg orvosnál voltam, mert ki szerettem volna zárni a szervi betegségeket, de kaptak reflux betegséget és egy enyhe szívburok gyulladást. Előre is köszönöm a segítségeteket.
Olvasgattam hogy hogy is kéne ezt kezdeni. Kel hozzá egy kis szakértelem meg stb... Hát nekem az nincsen. Valószínűleg egy összevisszaság lesz az egész, de remélem hogy ez csak a kezdetekben lesz így. Bár kitudja lehet nem sokáig fogom csinálni, de most úgy érzem, hogy sok minden[...] Bővebben!Tovább »
. 14 éves korom óta vagyok pánik és kényszerbeteg. Deperszonalizációs tüneteim megőrjítenek. Bármit teszek ott van, jelen van. Lassan már az öngyilkosság foglalkoztat. 2 hete kezdődött gyakori pánikrohamokkal. Aztán önállósult.
Sertralint szedek 1x 100 mg emellé kezdtem orvosi tanácsra Scippát 10 mg pár napja. Xanax nélkül nem bírom ki a napjaimat. Rengeteget szedek.
A pánikbetegség egy félelmi reakció, amely nem védő hatású, hanem romboló hatású a szervezetre nézve.
Olyan lehet, mint az allergia, amikor az allergén a szervezet túlzott reakcióját váltja ki.
A pánik- beteges félelemi reakció, szerintem nem igazán tárgyhoz kötött.
Jön, van, megy és ismétli önmagát, és mindaddig tart, amíg nincs meg az oka, a folyamat változó intenzitással , de fenntartja önmagát!!!!
Betegségről akkor beszélnek, ha nem egyszeri a történés, hanem tartós tünettannal rendelkezik, ami akár a pánik-gondolatára kiváltódhat.
Empátiával fordulok a pánikbetegek felé.
Tanácsot, nem tudok adni, mert nem vagyok pánikbeteg, csak annyit mondanék, a testnek meg kell adni azokat az anyagokat ami a jó működéséhez szükséges, ez a külső segítség. A léleknek meg azt, hogy rendezze le a konfliktus helyzeteket.
Önvizsgálat során -belső utazással- sok minden elrendezhető. Belülről fakadó problémák-belülről oldhatóak meg.
15 éves korom óta vagyok pánikbeteg, de mindig elmúlt magától aztán visszajött és ez meg 5 éve lassan. Azonban a mostani pánikrohamaim már súlyosak. Egy nagyobb trauma ért és 5-6 napig nem aludtam, nem ettem és rettenetesen szorongtam. Azóta ezek megszűntek de a pánikbetegségem felerősödött. Most fogok érettségizni pár nap múlva és fogalmam sincs hogy fogok beülni. Rettegek a rosszulléttől, a bezárt helytől és hogy elájulok az idegtől. Pár napja 0,5 frontin negyedét beveszem olyankor jobban érzem magam egy időre de nem szeretnék ennyi idősen gyógyszereken élni. Úgy érzem teljesen magam alatt vagyok ez miatt és kín szenvedés egy nap. Egész napos rosszulléteim vannak és félek a megőrüléstől. Gyakran úgyérzem mintha nem is az én testem lenne, nehezen tudok beszélni mintha már gondolkodni se lennék képes. Ez normális? Voltam már természetgyógyásznál és kineziológusnál is de nem használ. Az érettségi miatt szorongok. nem amiatt hogy nem sikerül hanem hogy rosszul leszek és a mentő visz el onnan, ráadásul teljesen hülyének néznek.a többiek szerint ez csak hiszti. Ha valaki ebben a cipőben jár, kérem írja le hogy mi tévő legyek.
