Azért van mit tanulni, mert ezt Rákosiék jobban csinálták! Először a magyar, utána meg az uniós himnusz. Most még az ütemes taps hiányzik ...
Szegény unios zeneszerző. Minnél többször játszák a szerzeményét, az annál unalmasabbá válik.
A teljesség kedvéért tessék, it van angolul is. Ha már ezt beszélik a legtöbben az EU-ban.
Joy, thou beauteous godly lightning,
Daughter of Elysium,
Fire drunken we are ent'ring
Heavenly, thy holy home!
Thy enchantments bind together,
What did custom's sword divide,
Beggars are a prince's brother,
Where thy gentle wings abide.
Be embrac'd, ye millions yonder!
Take this kiss throughout the world!
Brothers--o'er the stars unfurl'd
Must reside a loving father.
Who the noble prize achieveth,
Good friend of a friend to be;
Who a lovely wife attaineth,
Join us in his jubilee!
Yes--he too who but one being
On this earth can call his own!
He who ne'er was able, weeping
Stealeth from this league alone!
He who in the great ring dwelleth,
Homage pays to sympathy!
To the stars above leads she,
Where on high the Unknown reigneth.
Joy is drunk by every being
From kind nature's flowing breasts,
Every evil, every good thing
For her rosy footprint quests.
Gave she us both wines and kisses,
In the face of death, a friend,
To the worm were given blisses
And the Cherubs God attend.
Fall before him, all ye millions?
Know'st thou the Creator, world?
Seek above the stars unfurl'd,
Yonder dwells He in the heavens.
Joy commands the hardy mainspring
Of the universe eterne.
Joy, oh joy the wheel is driving
Which the worlds' great clock doth turn.
Flowers from the buds she coaxes,
Suns from out the hyaline,
Spheres she rotates through expanses,
Which the seer can't divine.
As the suns are flying, happy
Through the heaven's glorious plane,
Travel, brothers, down your lane,
Joyful as in hero's vict'ry.
From the truth's own fiery mirror
On the searcher doth she smile.
Up the steep incline of honor
Guideth she the suff'rer's mile.
High upon faith's sunlit mountains
One can see her banner flies,
Through the breach of open'd coffins
She in angel's choir doth rise.
Suffer on courageous millions!
Suffer for a better world!
O'er the tent of stars unfurl'd
God rewards you from the heavens.
Gods can never be requited,
Beauteous 'tis, their like to be.
Grief and want shall be reported,
So to cheer with gaiety.
Hate and vengeance be forgotten,
Pardon'd be our mortal foe
Not a teardrop shall him dampen,
No repentance bring him low.
Let our book of debts be cancell'd!
Reconcile the total world!
Brothers--o'er the stars unfurl'd
God doth judge, as we have settl'd.
Joy doth bubble from this rummer,
From the golden blood of grape
Cannibals imbibe good temper,
Weak of heart their courage take-
Brothers, fly up from thy places,
When the brimming cup doth pass,
Let the foam shoot up in spaces:
To the goodly Soul this glass!
Whom the crown of stars doth honor,
Whom the hymns of Seraphs bless,
To the goodly Soul this glass
O'er the tent of stars up yonder!
Courage firm in grievous trial,
Help, where innocence doth scream,
Oaths which sworn to are eternal,
Truth to friend and foe the same,
Manly pride 'fore kingly power-
Brothers, cost it life and blood,-
Honor to whom merits honor,
Ruin to the lying brood!
Closer draw the holy circle,
Swear it by this golden wine,
Faithful to the vow divine,
Swear it by the Judge celestial!
Rescue from the tyrant's fetters,
Mercy to the villain e'en,
Hope within the dying hours,
Pardon at the guillotine!
E'en the dead shall live in heaven!
Brothers, drink and all agree,
Every sin shall be forgiven,
Hell forever cease to be.
A serene departing hour!
Pleasant sleep beneath the pall!
Brothers--gentle words for all
Doth the Judge of mortals utter!
A német - és némi derogáció - után pedig kötelező lesz az EU összes hivatalos nyelvén megtanulni az EU himnuszát? Már látom lelki szemeim előtt a készülő rendeletet... ;)
Ha magyarul már megy, akk0r németül is könnyebb lesz:
"1. Freude schöner Götterfunken,
Tochter aus Elysium,
Wir betreten Feuertrunken,
Himmlische, dein Heiligtum!
Deine Zauber binden wieder,
Was die Mode streng geteilt.
Alle Menschen werden Brüder,
Wo dein sanfter Flügel weilt.
Seid umschlungen, Millionen!
Diesen Kuß der ganzen Welt!
|: Brüder, überm Sternenzelt
Muß ein lieber Vater wohnen, :|
2. Wem der große Wurf gelungen,
Eines Freundes Freund zu sein,
Wer ein holdes Weib errungen,
Mische seinen Jubel ein!
Ja, wer auch nur eine Seele
Sein nennt auf dem Erdenrund!
Und wer's nie gekonnt, der stehle
Weinend sich aus diesem Bund!
Was den großen Ring bewohnet,
Huldige der Sympathie.
|: Zu den Sternen leitet sie,
Wo der Unbekannte thronet. :|
3. Freude trinken alle Wesen
An den Brüsten der Natur,
Alle Guten, alle Bösen
Folgen ihrer Rosenspur.
Küsse gab sie uns und Reben,
Einen Freund, geprüft im Tod,
Wollust ward dem Wurm gegeben,
Und der Cherub steht vor Gott.
Ihr stürzt nieder, Millionen?
Ahnest du den Schöpfer, Welt?
|: Such ihn überm Sternenzelt!
Über Sternen muß er wohnen. :|
4. Freude heißt die starke Feder,
In der ewigen Natur,
Freude, Freude treibt die Räder
In der großen Weltenuhr.
Blumen lockt sie aus den Keimen,
Sonnen aus dem Firmament,
Sphären rollt sie in den Räumen
Die des Sehers Rohr nicht kennt.
Froh wie seine Sonnen fliegen
Durch des Himmels prächtigen Plan,
|: Laufet Brüder, eure Bahn,
freudig wie ein Held zum Siegen! :|
5. Aus der Wahrheit Feuerspiegel
Lächelt sie den Forscher an.
Zu der Tugend steilem Hügel
Leitet sie des Dulders Bahn.
Auf des Glaubens Sonnenberge
Sieht man ihre Fahnen wehn,
Durch den Riß gesprengter Särge
Sie im Chor der Engel stehn.
Duldet mutig, Millionen!
Duldet fur die beßre Welt!
|: Droben überm Sternenzelt
Wird ein großer Gott belohnen. :|
6. Göttern kann man nicht vergelten,
Schön ists, ihnen gleich zu sein.
Gram und Armut soll sich melden,
Mit den Frohen sich erfreun.
Groll und Rache sei vergessen,
Unserm Todfeind sei verziehn,
Keine Träne soll ihn pressen,
Keine Reue nage ihn.
Unser Schuldbuch sei vernichtet!
Ausgesöhnt die ganze Welt!
|: Brüder - überm Sternenzelt
Richtet Gott, wie wir gerichtet. :|
7. Freude sprudelt in Pokalen;
In der Traube goldnem Blut
Trinken Sanftmut Kannibalen,
Die Verzweiflung Heldenmut. -
Brüder, fliegt von euren Sitzen,
Wenn der volle Römer kreist;
Laßt den Schaum zum Himmel spritzen:
Dieses Glas dem guten Geist!
Den der Sterne Wirbel loben,
Den des Seraphs Hymne preist,
|: Dieses Glas dem guten Geist
Überm Sternenzelt dort oben! :|
8. Festen Mut in schweren Leiden,
Hilfe, wo die Unschuld weint,
Ewigkeit geschwornen Eiden,
Wahrheit gegen Freund und Feind,
Männerstolz vor Königsthronen -
Brüder, gält' es Gut und Blut:
Dem Verdienste seine Kronen,
Untergang der Lügenbrut!
Schließt den heilgen Zirkel dichter!
Schwört bei diesem goldnem Wein,
|: Dem Gelübde treu zu sein,
schwört es bei dem Sternenrichter! :|"
Lángolj fel a lelkünkben szép
Égi szikra szent öröm,
Térj be hozzánk drága vendég,
Tündökölj ránk fényözön.
II: Egyesítsed szellemeddel,
Mit zord erkölcs szétszakít,
Testvér lészen minden ember,
Merre lengnek szárnyaid.:II
Gyúlj ki, égi szikra lángja,
szent öröm, te drága, szép!
Buvkörödbe, ég leánya,
ittas szivünk vágyva lép.
Újra fonjuk szent kötésed,
mit szokásunk szétszabott,
egy-testvér lesz minden ember,
hol te szárnyad nyugtatod.
Milliók ti, kart a karba!
Gyúljon csók az ajkakon!
Túl a csillagsátoron
él mindnyájunk édesatyja!
Ha célt ért a férfi végül:
társa mellett hu barát,
s kedves not nyert hitveséül,
zengje vélünk víg dalát,
s minden szív, ha dobban érte
szív csak egy a földtekén!
Ám ki ezt még el nem érte,
sírva fusson el szegény.
Mind a roppant kör lakóit
szent rokonszenv hassa át!
Csillagokba vonz át
a rejtelmes égi trónig.
Isszuk mind e drága nedvet
a természet keblein.
Jók és rosszak ott repesnek
könnyu rózsaléptein.
Zsenge fürttel, csókkal áldott,
szív hu lángra tole gyúl;
kéjben úsznak a parányok,
s kerub zengi: szent az Úr!
Milliók ti, porba hulltok?
Érzed, élet, alkotód?
Rejtik ot a csillagok!
Sátrukon túl, él az Úr ott!
O a rugó, o az élet,
ösztökéje: az öröm;
tole, tole jár a létnek
óramuve bölcs körön;
csíra szárba tole szökken,
mennynek napja tole kél;
szférákat hajt mély ködökben,
hova látcso el nem ér.
Boldogan, mint napja lobban
s száll az ég dús térein,
járjatok ti, véreim,
mint a hosök utatokban.
Az igazság tükre mélyén
a tudóssal szembenéz.
Hív erénye sziklaélén
óvja azt, ki turni kész.
Fönn a hitnek fényes ormán
lengedeznek zászlai,
s látni ot a szív omoltán
angyalok közt állani.
Milliók ti, turjetek csak,
míg a jobb kor napja gyúl.
Csillagsátron túl az Úr
megjutalmaz érte egy nap.
Isteneknek nincs mit adni;
istenülni nagy dolog.
Gyász, szegénység, jöjj: vigadni
várnak ím a boldogok!
Fátyol hulljon bunre, bajra,
ellenednek megbocsáss:
szívét többé könny ne marja,
ne rágódjék rajta gyász.
Adóskönyvünk elenyésszen,
béküljön meg, aki él.
Mint mi egymást, úgy itél
minket Isten fenn az égben.
Szent öröm vet borba lángot;
arany fürtünk nedve bo;
békét isznak kannibálok,
hosi vért a kétkedo.
Ünnepeljünk mind felállva,
Míg a kelyhünk körbe megy.
Csapjon égig habja lángja!
Áldjuk a Jó Szellemet!
Kit a csillagár dicsér fenn
és szeráfok zengenek:
áldjuk a Jó Szellemet
csillagsátrán túl az égben!
Bátor szív a szenvedésben,
oltalom, ha árva hív,
sírig huség esküvésben,
mindig nyílt és tiszta szív,
trón elott is férfi-fenség,
vér, vagyon kell érte bár,
szolgálatnak hu fizetség,
s árulónak rút halál!
Mondjuk e szent kört bezárva
tuz borunkra esküvést,
híven álljuk e kötést;
esküdjünk az ég Urára!
