Az nem biztos, hogy az izotópok gamma sugár hatáskeresztmetszetét kimérték (már ha van nekik)
szvsz inkább csak a különbözö anyagok gamma sugárzás elnyelésére vannak adatok, ami tartalmazza
az összes reakciót együttesen ami elnyeli a gammákat, nem is nagyon lehet elkülöníteni öket.
Ebben a könyvtárban (http://t2.lanl.gov/) pl rengeteg féle hatásketesztmetszet van, de leginkább
különféle energiájú neutron reakció hatáskeresztmetszetek (mert ezeket használják a reaktoroknál),
a gammákra leginkább az egyes izotópok felezési ideje és energiája van megadva.
re (31)
Én azt gondoltam, hogy te egy anyag atommagjaival akarod elnyeletni az adott energiájű gammákat,
de szvsz a compton effektust nem lehet kikapcsolni, az anyagba jutva a gammák jelentös része
energiát veszít, és így már nem abszorbeálná a mag.
Tényleg. Gondolom, ki van mérve az összes létező stabil vagy metastabil izotóp hatáskeresztmetszete az összes féle gammasugárra. Le van ez dokumentálva valahol? Azt gondolom, kell lennie valahol egy jó nagy táblázatnak, amit fizikusok meg tudnak nézni, ha kell nekik valamilyen számolgatáshoz. Ha pedig ez így van, akkor nem mondaná meg nekem valaki, hogy hol van ez? :))
És ez miért gond? Talán mert a compton-szórás miatt nő ugyebár az anyag energiája (ez jó), mert csökken a fotonoké (ez már nem biztos, vagy igen, vagy nem, attól függ).
Most így visszagondolva szokatlanul ismerős volt már nekem ez a topic, mert olvastam már, aztán megfeledkeztem róla, de közvetve mégis ez adta az ötletet :))
Nem értek nagyon a magfizikához, de a gyakorlati tapasztalat az, hogy ha monoenergetikus
gamma fotonokat akar detektálni az ember, akkor a Compton-szórást szenvedett fotonokat csak
a detektorméret minimalizálásával lehet eltüntetni detektáláskor (nem lépnek reakcióba másodszor
a detektor belsejében), magát a Compton-szórást nem nagyon lehet megszüntetni.
A problémára lehetséges megoldás, ha a kijövő gammafotonok olyan frekvenciára esnek, amire van olyan olcsó atommag, ami nagyon nagy hatáskeresztmetszettel elnyeli.
Az energia kinyerésére egy másik lehetőség talán még az lehetne, ha valahogy töltések szétválasztására lehetne rávenni a fotonokat.
A folyamat hatásfokával feltehetöleg problémák lesznek, meg a nagyenergiás gamma sugárzás
árnyékolásával is. Egy párszáz kilowattos gamma sugárforrásnak saccra legalább 10 méter víz,
vagy 1-2 méteres beton- vas- vagy ólomfal kell. És az energiát is röntgensugárzás formájában
kapod vissza, amit veszteségmentesen legfeljebb hövé lehet alakítani.
Na átgondoltam. Olyan magot kell találni (nevezzük X-nek), ami
1. valamekkora energiájú gammafotonnal meglőve nagyon nagy hatáskeresztmetszettel alakul át egy gerjesztett állapotába. Ezt hívjuk X*-nak.
2. X* nagyon nagy felezési idővel bomlik vissza X-é.
3. X*-ot kis energiájú gammával meglőve szintén nagy hatáskeresztmetszettel alakul át egy harmadi állapotába, amit hívjuk X**-nak.
4. X** viszont igen alacsony felezési idővel bomlana vissza - X-é, és nem X**-á.
Na most képzeljünk el egy ilyen "elem"-et, ami valamekkora mennyiségű izotópot tartalmaz ebből az X-ből. Ha ezt belődözzük gammákkal, akkor azzal lényegében egy csomó energiát tárolunk el benne. Ezt az energiát nagyon sokáig megtartja, mivel X* felezési ideje nagy. Az energia kivétele pedig kisenergiájú gammákkal való besugárzással történhetne.
Van kb 80 stabil elem, mindnek van átlag 3-8 stabil izotópja... ha mondjuk 5-tel számolunk, az akkor is 400.
Az az elem meg olyan trükkös dolog lenne, hogy a gerjesztett atommagjaiban hatalmas mennyiségű energiát lehetne tárolni, 4-6 nagyságrenddel többet, mint a rendes, kémiai elemekében. "Tölteni" úgy lehetne, hogy adott energiájú gamma-fotonokkal kellene jól meglődözni, kivenni belőle az energiát meg... hát nem tudom, hogy hogyan, de valahogy biztosan. :) Ezen még töprengek.
Igazából ezt a topicot azért nyitottam, hogy nálam okosabbakkal megbeszéljem, hogy ilyen létezhet-e.
Ismernek párezerféle stabil atommagot. Ezek között, gondolom, van, amelyik gamma vagy akár röntgensugarakkal gerjeszthető, és ezt a gerjesztett állapotát nagyon sokáig meg tudja tartani.
