Persze, igazad van, Freud elmélete részben túlhaladott már, de azért alapvetően igaz. És tényleg ne "depizzünk" itt. Akinek meg egy édi négyéves kislánya van, az meg pláne ne! :-) Boldognak kéne lenned, pláne akkor, ha attól a nőtől van, akit szívedből szerettél/szeretsz. Jelen állás szerint ez nekem nem jött össze...
Erről nekem már csak ez: Van-e élet a halál előtt ? Teljesen belemegyünk a depibe. Nem kéne.
Amit korábban Freud-ról írtál: nem teljesen igaz mindenkire. Az én személyiségem pl. 4 éves koromra teljesen kialakult, de az események 30 évre befagyasztották és egy teljesen más egyéniséget alakítottak ki. Most kezdek csak újra rátalálni arra az édes, négyéves kislányra ...
Én is szorongó alkat vagyok. És lassan bele is pusztulok a jogos és oktalan szorongásaim elleni küzdelembe egyaránt ... de sosem adom fel. Mármint a küzdelmet :-)
Tedd azt! Valahol irigyellek is érte. Nekem elsősorban a lenti okok miatt nem megy. De alkatilag sem vagyok egy hedonista alkat. Gúzsbakötött lélekkel, folyamatosan moralizálva nem lehet fesztelenül élni. Szorongó alkat vagyok/voltam/s feltehetőleg leszek.
Tudod mit? Ha most rengeteg pénzem lenne, az is destruktív módon hatna rám: hónapok alatt belehalnék. Utazás, pia, és kábítószer. Mindent kipróbálnék. Az se érdekelne, ha Helsinki valamelyik utolsó kis sikátorában lőném túl magam...
Nem hiszem... legalábbis lehet, hogy nem ugyanazt értjük hedonizmus alatt. A pénz (mint eszköz) elengedhetetlen feltétele annak, hogy minél jobban, minél sokrétűbben élvezhessük. Bár én a szellemi élvezeteket preferálom, de ha pl. csak az utazásra, a világ megismerése gondolok, már az tengernyi pénz kíván. És ez csak módja az élet élvezetének, a világ megismerésének. És hol vannak ebben még a luxuskocsik, -kurvák, stb? Eh!
"Megszilárdult szemlélet meg nagy gáz - azt jelenti, egy bizonyos kortól halálunkig már nem is változunk?"
El kell hogy szomorítsalak: Freud óta tudjuk, hogy a személyiség legnagyobb része 3-5 éves korunkig kialakul. Immanensen hordozzuk magunkban egészen az ifjúkorig, amikor igazán (ön)tudatra ébred az ember. Nem mondom, jöhet még utána egy-két nagy pofon, trauma, ami puszta "csiszolásnál" is többet tehet egy emberben, de alapvetően kialakult akkor már a szemlélet.
Mi a halál? A test fizikai halála csak? A vegetáció, az EMBERI ÉLET-nek aligha nevezhető élet az nem halál bizonyos szempontból? A kérdés nem költői. Szerintem halál az is.
Látom, kezded végre kapizsgálni a nickem valódi hangvételét... Nem vagy egyedül: a legtöbben félreértik (vagyis konkrétan értelmezik). Miközben téved, aki így értelmezi.
Engem elég nehéz megsérteni, ne aggódj. Felbosszantani könnyebb, de nem vagyok haragtartó. Ez meg egy beszélgetős hely itt, nemde ? Nohát, nincs semmi gond.
Egyébként meg persze, hogy vicceltem a "van mit tönkretenni"-vel. Lehagytam a szmájlit ? Bocsi.
"De ha a jó oldalát nézzük ,akkor azt jelzi ,hogy bőven van mit még tönkretenni!
Remélem ezt viccből irtad!Ezzel a véleményel nem értek egyet!Egyáltalán nem nyugtatott meg!Sőőt inkább elkeserített!
"addig úgyse győzhet"
Már győzött!!Azért mert 100-ból kettő nem úgy gondolja attól még nem fog semmi változni!Csak egyre rosszabb lesz!De azért próbálkozni kell!
Talán tényleg nem ebbe a topicba illik!
A válaszom a topic címére: mindkettő!És tényleg nem árt élvezni az életet!Csak ez nem parancsra megy!És az is igaz .hogy egyszer élünk!Úgy értve a földön!
Ez csak egy vélemény !nem akartalak megsérteni!Sikerült?:-((
Igen, ez így van. De ha a jó oldalát nézzük, akkor azt jelzi, hogy bőven van még mit tönkretenni, tehát vannak még úgymond jó emberek a világon. Szerintem a felvetésed mégsem ebbe a topikba illik, mert a hedonizmus nem feltétlenül erkölcsromboló, legalábbis az egészséges hedonizmus az nem: az csak lebontja a feleslegesen ránkrakódott álerkölcsös mázt. A teljes rombolásnak viszont én is ellene vagyok. És amíg vagyunk egypáran ellene, addig úgysem győzhet. Szóval nem kell ilyen sötéten látni a dolgot.
Egyébként nekem a család és a barátok egyre szélesedő és erősödő bizalma és szeretete az, ami segít abban, hogy hinni tudjak sokmindenben, amiről korábban már lemondtam. Persze, ennek alapja egy közös erkölcsi értékrend, amely mentén mindnyájan mozgunk, némi hedonizmust is megengedve magunknak - hiszen egyszer élünk, nemigaz ? :-)
Hát jó leírom!Szóval azért nem érzem erkölcsösnek az életet ,mivel akibe csak lehet belerugunk ,tönkretesszük társaink életét és megkeserítünk mindent és mindenkit ! Úristen dehogy magatokra vegyétek, csak úgy általánosságba!És még hasonló finomságok!Szóval az erkölcs ki van ZÁRVA!Amit valaki szorgos munkával föl épít azt a másik tönkreteszi!Erről szól az élet!Mondható ez erkölcsnek????Szerintem nem!
Remélem értitek?? Röviden ennyi !Erről a végtelenségig lehetne beszélni/írni!Báár érdekel is a véleményetek erről!
Azt most nem tudom meghatározni ,hogy hedonizmusosnak mennyire mondható ,majd gondolkodok rajta !De szerintem az erkölcsösnek semmiféleképpen nem mondanám!Arra írtam ,hogy nézz körül és rájössz a válaszomra!Szerintem az egész életnek köze nincs az erkölcshöz!Inkább erkölcstelennek mondanám!Nem tudom máshogy leírni röviden!De ha kiváncsi vagy,hogy mit gondolok róla dobhatok egy emailt???
