Igazibol egy problemat latok vele: elkepzelheto ilyen kozeg, de minek, ha a dolog mukodik nelkule is. Felvazolni egy olyan kozeget, aminek merhetetlenul kicsiny az ellenallasa es a tomege is, atlatszo, de hordozza a fenykorpuszkulakat, es a tomegkoncentracioval aranyosan surusodik, amikor mindez mukodik a vakuumban egy egyszeru gorbult ter segitsegevel?
Pont fordítva áll a dolog. A fény jelenlegi elméletével elég nagy skálán nincs probléma, legalábbis én nem tudok olyan kisérletről, ami azt igényelné, hogy megváltoztassuk az amúgy használható modellt. Nem kell elhinni, hogy a fény elektromágneses hullám, de bizonyítékot keresni is fölösleges. Elég azt elhinni, hogy úgy viselkedik, mint az elektromágneses hullámok és kész. A tudomány nem mondja meg, hogy mit higgy róluk, hogyan képzeld el a fotonokat vagy bármi mást.
Legyen adva egy A és egy B világvonal, amelyek a p0 téridőpontban metszik egymást. Legyen A={p0+q(e+f):q eleme R}, B={p0+q(e+rf):q eleme R}. Az A világvonal a Tiéd, a B világvonal a barátodé. Legyen az általad (vagyis az A világvonalról) kibocsátott T1 tchyon kibocsátásának az eseménye p1 (>p0), a B világvonalra való megérkezésének az eseménye p2 (>p0). (A rendezettség a kauzalitási reláció). Ez az esemény egyúttal a barátod által visszaküldött T2 tachyon kibocsátásának az eseménye is. A T2 tachyonnak a hozzád (vagyis az A világvonalra) történő megérkezésének az eseménye legyen p3.
A T1 tachyon világvonala {p1+q(sf-e):q eleme R}, a T2 tachyoné {p2+q(se-rf):q eleme R}.
Azt állítom, hogy p3<p1, vagyis a p1-p3 időszerű vektor pozitív, ha s<sqr(r).
Mivel p1 és p3 is az (e+f) irányú A világvonalon van, ezért a fenti kifejezésben e és f együtthatóinak meg kell egyezniük , vagyis
q2r-q1s=q1-q2s, amiből q1=[(r+s)/(1+s)]q2.
Lineárisan független, pozitív, fényszerű vektoroknak pontosan a pozitív együtthatós lineáris kominációik a síkjukba eső pozitív időszerű vektorok.
Vagyis p1-p3 pontosan akkor pozitív, ha q2r-q1s>0 és q1-q2s>0.
Ezek közül például a második feltételt kiválasztva, és a q1=[(r+s)/(1+s)]q2 helyettesítést elvégezve az egyenlőtlenség megoldásaként kapjuk a bizonyítandó s<sqr(r) összefüggést.
A csodába, már megint elfelejtettem vigyázni a < jel használatával.
Megismétlem javítva:
A lényeg az, hogy a Te tachyonod a Te koordintátáid szerint mennek 10c-vel, az övé pedig hozzá képest. Ami hozzá képest c-nél elegendően nagyobb sebességggel megy feléd, az a Te szemszögedből nézve az "időben visszafelé" halad, vagyis úgy látod, hogy minden ok nélkül elindul Tőled, aztán odaér hozzá, amikor bekapcsolja a tachyonlámpáját. (Talán egyszerűbb lenne a példa, ha nem 10c sebességű tachyonokat, hanem végtelen sebességű instantonokat küldözgetnétek, mert akkor csak a különböző szempontú egyidejűségeket kéne vizsgálni.)
Formálisan:
A probléma térben 1-dimenziós, vagyis a téridőben 2. Ha a Te világvonalad e+f irányú, ahol e és f a kérdéses téridősík két nem kollineáris fényszerű téridővektora, akkor a hozzád képest v (0<v<c)sebességgel az f fénysugár irányában haladó barátod világvonala e+rf irányú, ahol r=(c+v)/(c-v).
A hozzád képest w (>c) sebességgel, a barátod irányában (vagyis az f fénysugár irányában) haladó tachyon világvonala sf-e irányú, ahol s=(w+c)/(w-c).
A barátodhoz képest w sebességel feléd (vagyis az e fénysugár irányába) haladó tachyon világvonala se-rf irányú.
A te instantonod világvonala (vagyis a Te egyidejűségi egyenesed) f-e irányú, a barátodé (vagyis az ő egyidejűségi egyenese) pedig e-rf irányú.
Ha adott v (vagyis r) mellett w elég nagy (vagyis s elég kicsi, pontosabban, ha s<sqrt(r)), akkor a barátod tachyonja előbb fog hozzád visszaérkezni, mint ahogy Te a tiedét elindítottad neki.
Ahhoz, hogy csak úgy símán visszafelé haladjon számodra az időben az ő tachyonja, elég annyi, hogy s<r legyen.
Érdemes lerajzolni, akkor minden világosan látszik.
A lényeg az, hogy a Te tachyonod a Te koordintátáid szerint mennek 10c-vel, az övé pedig hozzá képest. Ami hozzá képest c-nél elegendően nagyobb sebességggel megy feléd, az a Te szemszögedből nézve az "időben visszafelé" halad, vagyis úgy látod, hogy minden ok nélkül elindul Tőled, aztán odaér hozzá, amikor bekapcsolja a tachyonlámpáját. (Talán egyszerűbb lenne a példa, ha nem 10c sebességű tachyonokat, hanem végtelen sebességű instantonokat küldözgetnétek, mert akkor csak a különböző szempontú egyidejűségeket kéne vizsgálni.)
Formálisan:
A probléma térben 1-dimenziós, vagyis a téridőben 2. Ha a Te világvonalad e+f irányú, ahol e és f a kérdéses téridősík két nem kollineáris fényszerű téridővektora, akkor a hozzád képest v (0A hozzád képest w (>c) sebességgel, a barátod irányában (vagyis az f fénysugár irányában) haladó tachyon világvonala sf-e irányú, ahol s=(w+c)/(w-c).
A barátodhoz képest w sebességel feléd (vagyis az e fénysugár irányába) haladó tachyon világvonala se-rf irányú.
A te instantonod világvonala (vagyis a Te egyidejűségi egyenesed) f-e irányú, a barátodé (vagyis az ő egyidejűségi egyenese) pedig e-rf irányú.
Ha adott v (vagyis r) mellett w elég nagy (vagyis s elég kicsi, pontosabban, ha s
Ahhoz, hogy csak úgy símán visszafelé haladjon számodra az időben az ő tachyonja, elég annyi, hogy s
Érdemes lerajzolni, akkor minden világosan látszik.
Sajnos, nem tudom formalisan belatni a specrel kovetkezo kozismert paradoxonjat (forras pl. Davies, Hogyan epitsunk idogepet?): elkuldok egy kb. 10c-s tachyon-jelet a baratomnak, aki csaknem c-vel kozeledik. O visszakuldi 10c-vel, ekkor a jel elobb erkezik hozzam, mint indul. Tudna valaki segiteni?
Elgondolkoztam - nem fájt :-) - az elektromágneses hullám természetén. Elkezdtem egy analógiával közelíteni hozzá: a vízbe dobott fadarab. A fát beledobom a vízbe, mire az lenyomja a vízfelszint, és elindít egy hullámot. Mikor a hullám végigér a felszinet, elér egy másik fát, ami úszik a vizen, az is mozgásba jön. Vagyis hasonló, mint az elektromágneses mező - vízfelszín- változása miatt gerjesztett elektromos áram - fadarab mozgása-.
Tehát itt, ebben az esetben a fa mozgásállapotváltozása hozta létre a hullámot, és a hullám megváltoztatta a másik fa mozgásállapotát. A hullám hordozóközege a víz volt.
Na most, a látható fény 400-800 nm hullámhosszú elektromágneses hullám. Ugyanakkor kimutatható egyértelműen korpuszkuláris természete is.
Kérdésem: nem lehet-e valami hordozóközege az elektromágneses hullámnak is? Egy olyan közeg, melynek egy részecskéjét - hasonló képpen mint a vízmolekulákat - egy bizonyos frekvenciával gerjeszeti, és az energitöblethez jut ez által - mint a víz, mozgásenergia-töblethez-? Vagyis nem lehet-e, hogy amit mi foton-nak hívunk, az nem más, mint ezen közeg energiatöbblethez juttatott alkotóeleme: ez által magyarázható mind a hullám, mind a korpuszkuláris természet egy modellel, ráadásul a foton "semmiből" való létrejöttére is ad némi fogódzót.
Ez persze meglehetősen mechanisztikus modell, és lehet hogy teljesen baromság - annál is inkább, mert ezt nagyon közel áll az "éter" elméletéhez.
Ezen túl nem magyarázza pl. az egyenáram által gerjesztett elektromágneses mezőt, holott bizonyára van kapcsolat: elektromágneses hullám az elektromágneses mező változása. Végül is mi az elektromágneses mező.
Persze, nincs is ezzel semmi baj, sőt még a lukkal se lenne. Az eddigi hozzászólások azóta meggyőztek, vagy továbra is az a véleményed, hogy a fény nem elektromágneses hullám?
Én is úgy tanultam, nincs "luk". Csak hát most éppen miért ne kérdőjelezzek meg dolgokat?! Nincs hozzá jogom, vagy mi? Mi alapján? :) Maxwell is feltételezett dolgokat, én is ugyanezt teszem. :D
Én nem csodálkozom. Szerintem mindenkinek vannak lukak az általános műveltségében, kinek itt, kinek ott. A fénynek ráadásul tök más fizikai hatásai vannak, mint a rádióhullámoknak. Hogy egy ontopik példa is legyen, az egyik átmegy a falon, a másik nem. Azon kívöl nem is minden hullám elektromágneses, például a hanghullámok, vagy a vízhullámok sem azok.
Meg aztán ott vannak az alfa, béta gamma sugarak. Ezek közül is csak a gamma elektromágneses hullám. Aki nem foglalkozik vele, honnan tudná, hogy melyik az, melyik nem? Persze mondják az iskolában, de mondanak ott sokmindent, amit az ember nem jegyez meg:-)
Szó-kép zavar lehet.
Az elektromos dolgok ráznak, a mágneses meg tekercs, meg vasdarab...
A rádiót is inkább csak hallgatjuk, vag TV-ként használjuk, esetleg van aki telefonál.
Rendben van.
Most már azon gondolkodom, hogy mi lehet annak az oka, hogy tájékozott (bizonyára megfelelően iskolázott is) embereknél nem tudatosul kellőképpen a fény elektromágneses jellege. A mai világban én ezt alapvető ismeretnek (az általános műveltség részének) tekinteném foglalkozástól, érdeklődési körtől függetlenül.
Se kötekedni, se vizsgáztatni nem akarok, elnézést, ha így tűnt. Pusztán arról van szó, hogy van egy állítás, amit én (másokhoz hasonlóan) elfogadok, mert minden könyv, meg hozzáértő ember azt mondja, hogy úgy van. Aztán tere (10)-beli kérdése kapcsán rájöttem, hogy nem is olyan egyszerű valaki olyan számára nyilvánvalóvá tenni a dolgot, aki nem tényként kezeli, hanem kíváncsi, hogy miért is van úgy. Erre kitaláltam ezt a bizonyos sugárzó- ,ill. detektorsorozatot, ami számomra meggyőző. Ugyanakkor te másmilyen érveket kezdtél el mondani, amiket én elsőre nem találtam meggyőzőnek, és kíváncsi voltam, hogy azokból hogy jön ki a válasz. Azt reméltem, készen előkapsz majd egy kerek gondolatfűzért, hiszen erre utaltak a hozzászólásaid. Természetesen más a helyzet, ha nincs kéznél a kész válasz. Nyilvánvaló, hogy egy ilyet senkinek sem könnyű hirtelen kigondolni. Mégegyszer elnézést.
Most minden áron kötekedni akarsz, vagy le akarsz vizsgáztatni, hogy mennyire emlékszem azokra a dolgokra, melyeket több mint 30 éve tanultam. Abban egyetértek veled, hogy a tudományos ismeretek kialakulában a bizonyított és ellenőrzött tényeké a főszerep és semmi helye nincs holmi tekintélyelvűségnek. Nem szabad engednünk azt sem, hogy ismereteink felül nem bírálható dogmává merevedjenek, hiszen így gátolnánk a fejlődést.
Az elektromágneses hullám és a fény ugyanakkora sebességgel terjed a vákuumban. Ez egy közös tulajdonság, ami már elndíthatta a nyomozást a kettő azonosságának igazolására. Ha erős mágneses, illetve elektromos térrel meg lehet változtatni az atomok által kisugárzott fény frekvenciáját, ez is abba az irányba mutat, hogy csak lehet valami köze a fénynek az elektromágnességhez. Feltárva az atomok fénykibocsájtási mechanizmusát és kimutatva, ugyanaz az atom fényt és mikrohullámot is kisugároz - ez is bizonyítékként hat.
Sokmindennel lehetne még folytatni, lehet hogy másik majd megteszik, bár a topicindító kérdés nem erre vonatkozott.
Meggyőződésem, hogy tisztában vagy vele, hogy az elektromágneses hullámok létezésére Maxwell elméleti úton következtetett, azt is kimutatta, hogy ha vannak ilyen hullámok, akkor azok a vákuumban fénysebességgel terjednek.
Inkább írjuk így, hogy Maxwell az egyenleteivel kitalálta, hogy az elektromágneses hullám vezető nélkül is terjedhet, és hogy a vákuumbeli sebessége a vákuum-permeábilitás és a vákuum-permittivitás szorzatának a reciprokának a gyöke. Epszilon és mű értékét ismerjük, számoljuk ki, az annyi mint kábé 3*10^8 m/sec. Ami, hmm..., pont annyi mint a fény sebessége. Maxwellnek rögtön leesett, hogy akkor a fény kéremszépen elektromágneses hullám.
Szó sincs kétkedésről. Csak épp arról van szó, hogy a tudományban nem elég elhinni valamit, mert valaki azt mondta, hanem tudni kell, hogy mik azok a kísérleti tapasztalatok és logikai következtetések, amik alapján állítunk valamit. Amit te mondtál idáig, abból sehogyan sem következik, hogy a fény és a rádióhullám nem két kükönböző dolog, hanem ugyanaz. A fénysebességnek - csakúgy, mint a Zemann, vagy a Stark effektusnak - semmi köze nincs a dologhoz.
Van ugyanis egy sugárzás, aminek meg tudjuk mérni a hullámhosszát, és valamilyen eszközzel ki tudjuk mutatni, azaz valamilyen fizikai hatása van. Aztán van egy másik, aminek a terjedési sebessége azonos az előzőével, és ugyancsak van hullámhossza, de egész másmilyen fizikai hatása van (más fajta detektorral tudjuk kimutatni). Az egyik sugárzás hullámhossza 750 nm-nél kisebb, és hatással van a fotolemezre, PM-csőre, CCD-re, de nincs hatással a fotokonduktív detektorra. A másiknak a hullámhossza 780 nm fölöt van, és hatással van a fotokonduktív detektorra, de nincs hatással sem a fotolemezre, sem a PM-csőre, sem a CCD-re.
Csak akkor van okunk azt mondani, hogy a kettő uganaz, ha létezik olyan detektor, amelyik mindkét tartománynak valamilyen részét, mondjuk a 740 és 790 nm közti hullámokat detektálja. Biztos van is ilyen. Én azt reméltem, hogy közületek valaki tudni fogja, milyen eszköz ez.
Nem tudom mennyi a színlelés a kételkedésedben, vagy tényleg úgy véled, hogy az elmúlt száz évben helytelenül tartotta a tudomány a fényt elektromágneses hullámnak. Ha előállsz egy meggyőző cáfolattal azt hiszem, kis hazánk újabb Nobel díjasra számíthat...
Meggyőződésem, hogy tisztában vagy vele, hogy az elektromágneses hullámok létezésére Maxwell elméleti úton következtetett, azt is kimutatta, hogy ha vannak ilyen hullámok, akkor azok a vákuumban fénysebességgel terjednek. A fény sebességét már jóval korábban megmérték - itt az első kísérleti bizonyíték.
